Legalább ketten lődöztek arra a szerencsétlenül járt, gyakorlatilag szitává lőtt gólyára, amely hétfőn került be a Hortobágyi Madárpark állatkórházába. A röntgenfelvételek még a sokat tapasztalt madármentőket is sokkolta, hiszen legalább hét, különböző kaliberű fegyverből származó golyót hordott a legyengült gólya feltehetően több napja a testében. Még az Alapítvány munkatársai is értetlenül állnak az eset fölött, ám nem az a legdühítőbb, hogy az ilyen cselekedetekre nincs magyarázat, hanem elsősorban a tehetetlenség.
Sajnálatosan szinte minden nap megoszthatnánk hasonló esetet, mint amelyről a Hortobágyi Madárpark – Madárház Alapítvány legújabb posztjában beszámolt. Mindazok, akik akár az említett alapítvány, vagy például a Mályi Madármentő Állomás munkáját figyelemmel kísérik, tudják, hogy számos esetben esnek áldozatul madarak az emberek akaratlan, vagy szándékos cselekedeteinek. A villanypóznának, áramvezetékeknek csapódó madarak bódultan, törésekkel kerülnek az állatmenhelyekre, de szerencsésebb esetben ide kerülnek a levert fecskefészkek nyomán hontalanná váló fiókák, vagy azok a csöppségek, amelyeknek a szüleit különböző durvábbnál-durvább eszközökkel üldözik el a fészkükről. Nem is beszélve az elcsapott, meglőtt, megmérgezett madarakról, amelyek közül nem egy ritka, védett, különleges értéket képviselő őshonos fajta. Hogy egyes emberek érthetetlen agressziója miért éppen a madarakon csapódik le, megmagyarázhatatlan. Mint Hernádnak, azaz annak a gólyának az esete, akit az első hazaérkezők egyikeként ünnepelt az ország, mígnem kiderült, hogy valaki még aznap rálőtt. De portálunk is beszámolt arról a másik szerencsétlenül járt jászapáti gólyáról, akinek fiatalok egy labdával eltörték a lábát, majd halálra verték.
Újabb példánk ismételten egy gólya, amelynek vérfagyasztó történetéről a Hortobágyi Madárpark számolt be. Mint írják, munkájuk során rengeteg meglőtt madárral – köztük, gólyákkal, parlagi sassal, barna rétihéjával – találkoznak, és a golyók sokfélesége is hasonló változatosságot mutat. A nemrégiben hozzájuk került gólya azért is kuriózum, mert „szinte minden kaliberből származó sérülés” fölfedezhető a testén. Mint az Alapítvány írja, a gólya Mezőnagymihályon esett be tegnap egy udvarba. A mályi madármentő állomás vezetője ment érte, hogy befogja. Az előzetes vizsgálatok alapján a bal szárnya sérült, esetleges ficam vagy törés volt tapasztalható. Hogy pontos legyen a diagnózis, a madármentők elszállították a hortobágyi Madárkórházba, ahol megröntgenezték. Az eredmény ugyanakkor teljesen váratlanul érte még a tapasztalt madármentőket is. Mint írják,
a felvétel sokkolt minket. A madár teste tele van lövedékkel. Három darab 5,5 milliméteres szoknyás légpuskalövedék, 3 darab 4,5 milliméteres, szintén szoknyás légpuskalövedék, valamint egy egyenlőre beazonosíthatatlan kaliberű, gömb alakú talán légpisztolygolyó, vagy sörét…. Van rá esély, hogy ez utóbbi talán nem lövedék…
Hozzáteszik,
a szárnyon található sérülés nem törés, hanem egy korábbi lövedék okozta gyulladásos zúzódás. A golyó már kieshetett, de a nyoma még jól látható.
A gólya a poszt megszületésének idején éppen a műtőasztalon feküdt, a képek tanúsága szerint madármentők éppen a golyók eltávolításán dolgoztak. Feltételezésük szerint valószínűleg legalább ketten lőttek versenyszerűen a madárra, céltáblának nézve őt. Mint fogalmaznak,
Ez szinte felfoghatatlan… Ezt nem tudjuk, mi követheti még? Mégis mi erre a magyarázat? Hogy akadályozhatjuk meg? Hányszor kell még könyörögni?
A poszt alatt természetesen számtalan vélemény és hozzászólás foglalkozik a helyzettel, van aki a szemet szemért, fogat fogért elve alapján szitává lövetné az elkövetőket, van aki szigorúbb fegyvertartási szabályozást sürget, valaki pedig a rendőrségen kéri számon, hogy számtalan hasonló bejelentés dacára szinte senkit nem vesznek elő hasonló cselekedetek miatt. Egy hozzászólást talán mégis kiemelnénk a többi közül, mielőbbi gyógyulást kívánva a szerencsétlenül járt gólyának:
Végig kell olvasni a kommenteket. Agresszió agressziót szül, aki tehetne ellene, az meg ül a babérjain. Törvény nélkül, joggyakorlat nélkül, felelős és felelősségteljes polgárok nélkül üres fecsegés, köpködés, nem több. A mocsok pedig tök jól szórakozik a fegyverrel…
Forrás: facebook.com; kezdőkép: Hortobágyi Madárkórház Alapítvány
Kristóf
2018-06-27 at 16:27
Mit várjunk, ha a hivatalos kincstári szemlélet is így bánik a Teremtéssel?! Csak amíg egy gólya megkínzása hír, az már nem hír, hogy minden “sikeres” vállalkozás közvetve vagy közvetlenül mind a Teremtés lényegesen nagyobb kárán virul.
Az egyház is 1000 éve azt oktatja a népnek, hogy a Földön az emberen kívül másnak nincs lelke. Sem az állatnak, sem a növénynek, erdőnek, folyónak. Ügyködésük kezdetén tűzzel-vassal tiltották is a körülvevő Teremtés tiszteletét. Hála Égnek a népmesék még vagy bő 900 évig nem engedték teljesen mélyre szivárogni ezt az istentelenséget és még ma sem vagyunk teljesen Nyugat.
A teljesen istentelen anyaghit alapjain állva viszont teljes az elszakadás a Teremtéstől és teljes annak pusztítása. Ma kérem az a társadalmi valóság, hogy a folyókat falak közé kell tenni, a tájat kiszárítani és locsolgatni; a földet kitakarni és védtelenül hagyni közben vegyszerekkel műtrágyázni; a növényeket monokultúrákba nyomorítani és vegyszerekkel mérgezni; az erdőt foltokban ritkítgatni, a lápra nagyáruházat, gyárat vagy wellness konferenciaszállót tenni pénzen vett “környezetvédelmi szakvélemény” alapján; hegyen-völgyön alföldön bolondul aszfaltozni és kamionozni; és mindenekelőtt a földből és vízből pénzben mért hasznot húzni. Ha szóvá teszem akár itt is, hogy ez rendszerszintű bolondság, akkor jobb esetben csak nem értik.
Amíg a társadalmi valóság így bánik a Teremtéssel, addig rendre ki fogja termelni az ilyen eseteket nem csak a török gyerekek közül, a készlet erejéig. Mert ez nem tart örökké: fenntarthatatlansága évtizedekben számlálódik vissza a végéig, elég ránézni a kismillió mutatóra. Lehet arra spekulálni, hogy akkor majd Közel-Keleti technikákkal akarunk élni a hazánkban amit a bevett ga(rá)zdasággal az elkövetkezőkben félsivataggá pusztítunk, de ennek nincs perspektívája: az állam bele fog roppanni az egyre kiszámíthatatlanabb környezeti hatások gazdasági terheibe.
Zsuzsa
2018-06-27 at 13:54
Mondanám, hogy ugyanannyi golyót az elkövetőkbe, ha ezért nem engem hurcolnának meg.
Eva
2018-06-27 at 09:18
Gólya gólya gilice mitől véres a lábad
Török gyerek megvágta magyar gyerek gyógyírtja
Síppal dobbal nádi hegedűvel.
Blanka
2018-06-26 at 22:36
Van/nak/a gonoszok /a lövöldözők / és a jók /akik hívták a madármentőket és
az orvosok /-
Mint a népmesében.várjuk a katarzist,a gólya gyógyulását és a lövöldözők lefülelését es a kezelés kifizettetését.
olszal
2018-06-26 at 19:42
Most már a sebesült gólyáról is Orbán jut eszébe némely eszementnek.
Merre megy a világ?
Kata Erdélyiné
2018-06-26 at 17:41
Sok évvel ezelőtt volt egy tacsijellegű kutyusom, amolyan jámbor természetű, mindenki barátja. Egy csendes szombat délelőtt a kutyus az előkertben napozott, és egyszer a csendet egy puskalövés zaja verte fel.Az utca túloldalán 3 emeletes házak egyik erkélyéről lőttek rá a kutyára, akinek az orrát sebesitette meg a golyó. A tulaj azonnal behúzódott az erkélyről. A rendőrséget hivtuk, akik szemügyre vették a sebesült kutyát, és elmondtuk honnan jött a lövés.átmentek a lövöldözőhöz , aki tagadta hogy neki puskája volna. Házkutatást tartottak nála, megtalálták a fegyvert, friss lövés szaga érezhető volt, nem tudott tagadni.Pénzbüntetés és fegyverelkobzás volt a büntetés.
:o)
2018-06-26 at 17:15
Nem “egyeNlőre” hanem egyelőre!