Január végén a rangos torontói Student & Young Filmmakers Film Festival legjobb rendező díját hozta el Sose Lesz Vége című vizsgafilmjével Somossy Barbara televíziós műsorvezető, Koltai Lajos végzős filmművészetis diákja. A film története 1868-ban a kunsági betyárvilágban játszódik, ahol Petőfi Sándor életének jelentős részét töltötte, és ahova mindenhonnan visszavágyott, ahogyan azt A Kiskunság című versében is írja. A mozgóképes alkotást Petőfi A csaplárné a betyárt szerette című, három versszakos költeményére inspirálta, és olyan hazai színésznagyságok játszanak benne, mint ifjabb Vidnyánszky Attila, Szűcs Nelli, Vas Judit Gigi, Pogány Judit, Reviczky Gábor, Hirtling István, Tóth Ildikó, Patkós Márton, Sipos Imre és Poroszlay Kristóf. A fiatal rendezővel többek között a mű születéséről, Koltai Lajossal való közös munkáról, valamint a női rendezők megítélésesről is szót ejtettünk. 

LSZF- 061.HU

Legtöbben a televízióból ismernek téged, ugyanis a közszolgálati csatornánál több műsort vezetsz, vezettél. Ebben a számodra újszerű filmes szcénában jelent ez bármilyen előnyt vagy hátrányt?
Nevezhetjük akár ezt egyfajta szerencsés felállásnak, ugyanis sok színészt ismertem meg, mivel számos interjút és portrét készíthettem velük magazinműsorokban. Ez leginkább a telefonkönyvemnek, a kapcsolatrendszeremnek tett jót. A rendező szakon egyáltalán nem álltak hozzám másképp azért, mert televíziós munkáim is vannak. 

Január végén megnyerted a torontói Student & Young Filmmakers Film Festival legjobb rendező díját a Sose Lesz Vége alkotásoddal. Eme díjat a stábon kívül Koltai Lajosnak köszönted meg. Milyen tanácsokkal segítette a munkádat, mely folyamatokban fogta a kezed?
Igazából a tanár úrnak köszönhetek mindent, ugyanis ő a kezdetektől hitt bennem, felvett az osztályába, minden lépésemben támogat engem és az osztályunkba járó többi hallgatót is, tőle tanulni óriási megtiszteltetés. A castingtól kezdve a forgatókönyv íráson át az utómunka utolsó simításáig egyfajta hátországként áll mögöttünk. Egyszer a színészválasztás kapcsán felidézte Kertész Imre szavait a Sorstalanság készítésének időszakából, amikor a Nobel- díjas író azt mondta neki, hogy olyan jól választotta ki a művészeket, hogy
felálltak az ólombetűkkel szedett karakterek a forgatókönyvből, és elkezdtek felé sétálni.
Ezt éreztem a Sose Lesz Vége forgatásán is. Persze nagyon sok útravaló tanácsot kaptam még tőle, például, hogy lebegjen mindig a szemem előtt az, hogy ez a szerelmi dráma legyen olyan végtelen, mint a pusztaságban egy naplemente, vagy napfelkelte, de az érzelmek, a képi világ is az Alföld szélsőségeit tükrözze.
 

Somossy Barbara, rendező és a betyárt játszó ifjabb Vidnyánszky Attila

 
Miért fordultál a betyárok felé?
Koltai Lajos hitt benne, és azzal bíztatott, hogy érdemes a betyárvilághoz nyúlnom. Azt javasolta, hogy legyen ez egy meseszerű film a karakterek ábrázolását, a dialógusokat és a látványvilágot illetően is. Persze nagy kutatómunkát igényelt ez a téma, ugyanis autentikus világot szerettem volna megteremteni a modern kor emberét megszólítva úgy, hogy mégse legyen az az érzet, hogy egy régi néprajzkötetet poroltunk le. Persze célom volt az is, hogy Petőfi művének üzenetét eljuttassam a fiatalokhoz. A film alapját A csaplárné a betyárt szerette című, három versszakos költemény adta, amely a szerelemféltésről és a szeretetlenség okozta tragédiákról szól. A szerelem, a szeretet rétegeiről, titkairól mindig is nagyon szerettem volna filmet készíteni, ugyanis az én életemnek is ez az egyik mozgatórugója. Azért annyit elárulhatok, hogy a Sose Lesz Vége végkifejlete más, mint a versben, de Petőfi műve komoly inspirációforrás volt ennek ellenére is. A betyárvilág pedig mindig is izgatta a fantáziámat, vágytam erre az időutazásra.
A kíváncsiság hajtott, érdekelt, hogy vajon milyen lehetett az életük, mik voltak a titkaik.
A 38 perces filmet nyolc nap alatt, Táborfalván és Apajpusztán forgattuk, abban a házban, ahol Jancsó Miklós a Szegénylegényeket. Autentikus helyszín döngölt padlóval, eredeti tárgyakkal, konkrétan a szegénylegény házát alakítottuk át csárda épületté. 
 
Több szakembert is bevontál a munkába, például koreográfus segítségét is kérted. Milyen eszközökkel igyekeztetek a korszellemet megidézni? 
A filmben volt több tánc jelenet is. Az egyik, amelyben Vas Judit Gigi és ifj. Vidnyánszky Attila szerelmesen körbe-körbe forog, ezzel a Körhinta és annak rendezője, Fábri Zoltán ikonikus, Törőcsik Mari-Soós Imre tánc jelenete előtt szerettem volna tisztelegni.A koreográfus Berecz István volt, aki megtanította a színészeknek a korszakra jellemző táncokat, egyfajta szupervizorként összefogta a táncos snitteket, sőt még szerepelt is a filmben. A Hagyaték Lovas Egyesület biztosította a betyárstatisztériát és a felszereléseket, de néptáncosok, népzenészek is közreműködtek
 
Arról a folyamatról mesélj kérlek kicsit, hogy egy Petőfi költeményből hogyan lett egy mozgóképes alkotás?  Kik játszák a főbb szerepeket?
A csaplárosné szerepét játszó Szűcs Nelli sok saját ötletet hozott, hozzátett a karakter felépítéséhez. Hirtling István személyesítette meg a csendbiztost, és ezzel kilépett a rá jellemző elegáns, polgári szerepkörből. Juhász László megtanította a betyárt, ifj. Vidnyánszky Attilát és a szerelmét alakító Vas Judit Gigit lovagolni, Patkós Mártont, a film elszegényedett kispolgárát pedig fogatot hajtani. Attila annyira belejött a lovaglásba, hogy a forgatás vége felé már simán tudott ágaskodni a lóval.
Annak ellenére, hogy rendkívül elfoglalt színészekről beszélünk, vállalták az előkészületeket, mi több, rengeteg energiát fektettek bele.
Igyekeztünk odafigyelni arra, hogy ez a világ nagyon nyers és karcos volt. Tömören fogalmaztak, keveset beszéltek, de ha megszólaltak, annak ereje volt. Szerettünk volna humort is a filmbe, mert az szerintem mindig kéz a kézben jár a drámával az életben is, fel tudja erősíteni a tragédiát a történetekben.
 

A színházi, filmes szcéna legnevesebb színészeivel dolgoztál együtt. Végzős, fiatal rendezőként nem voltál zavarban, hogy őket kell instruálni? Milyen attitűd szükséges ehhez?
Nagyon lelkes és alázatos volt mindenki már akkor is, amikor felkértem őket. Ahogy már említettem, a filmben a karaktereket ifj. Vidnyánszky Attila, Szűcs Nelli, Pogány Judit, Tóth Ildikó, Reviczky Gábor, Patkós Marci, Sipos Imre, Vas Judit Gigi és Poroszlay Kristóf kelti életre. Mindenki tűzzel és szenvedéllyel állt a közös munkához. Rengeteget tanultam tőlük. Számomra fontos például az, hogy együtt kreáljuk meg a karaktereket. Szeretek nyitottan állni a színművészek ötleteihez, meghallgatni őket, szerintem ez még inkább összekovácsol minket. Nyilván van egy irányvonal a fejemben, egy snittlista, egy storyboard, a forgatókönyv alapján, de annyi mindent felül tud írni az élet, ilyenkor szeretek rugalmasan és konstruktívan reagálni. 
 
Mennyire volt szándékos az, hogy egy Petőfi költemény által inspirált filmmel jöttél ki 2023-ban, a bitcentenárium évében? Mikor lesz esélye a közönségnek megnézni?
Ez egy nagyon sorsszerű fordulata volt az életnek. Először elkezdtem dolgozni egy történeten, egy szerelmi drámán, aztán kialakult, hogy játszódjon ez a betyár világban, ezek után pedig egy barátom mutatta meg ezt a Petőfi verset, ami nagyon szíven ütött, mert jó értelemben nagyon egyszerűen és tisztán van megfogalmazva, és nagyon megfogja az élet lényegét, azt a sorsfordító erőt, amivel a szerelem és annak ellentéte, a szeretetlenség bír. És azért arról se feledkezzünk meg, hogy Petőfi a Kiskunsághoz is nagyon erős kötelék fűzte, mivel Kiskőrösön született, és Apajpusztán is sokszor megfordult az elmondások alapján.
Nekem fontos volt, hogy az életéhez erősen köthető vidékeken forgassunk.
A filmet hivatalosan március 14-én mutatjuk be a Várkert irodalom Irodalmi szerelmek: Petőfi Sándor című esten, ahol jelen lesz az est háziasszonyaként Juhász Anna irodalmár, Háy János író, Margócsy István irodalomtörténész, Adorjáni Bálint színművész, Kacsó Hanga népdalénekes (Muzsikás), illetve a filmem képviseletében Koltai Lajos, Szűcs Nelli, Márkos Albert csellóművész, zeneszerző és jómagam. A filmmel aztán Erdélybe indulunk turnézni. Jó lenne, ha minél több emberhez eljuthatna a történetünk és az üzeneteink, ezért igyekszünk minél több városba és fesztiválra elvinni Magyarországon és a határon túlra egyaránt.
 

A filmes szcéna egy igazán férfiak által uralt világ még mindig. Mennyire szembesülsz manapság az esetleges előítéletekkel nőként?
Hála Istennek ilyen előítéleteket még nem tapasztaltam, és alapvetően jó látni azt, hogy egyre több nőtársam dolgozik ebben a szakmában, legyen szó a rendezésről, operatőrökről vagy éppen az utómunkáról. Sőt, szerintem ebben a világban nagy előnyt jelenthet a női érzékenység, az, hogy egy kicsit anyáskodva milyen könnyedén tudunk egy kis családot kovácsolni a stábtagokból, a forgatás alatt.  

GALÉRIA: ÍGY KÉSZÜLT A SOSE LESZ VÉGE