László Petra és férje, László Gábor úgy döntött, portréfilmet forgat Stefka István újságíró, portálunk lapigazgatója kalandos és tanulságokkal teli életéről. Az Öreg című filmet pénteken fél hattól mutatjuk be a Premier KultCafé (korábban Vörösmarty) moziban, a fővárosi Kálvin tér sarkán (a Baross utca 1. szám alatt). A bemutató után “Túléltük hát, bár igénybe vett” címmel pódiumvitát rendezünk a Kádár-kor légköréről és a diktatúrában való túlélés-etikus érvényesülés lehetőségeiről Selmeczi Gabriellával, a budaörsi Fidesz alapítójával, Alexa Károly irodalomtörténésszel, a diktatúrában meghurcolt Mozgó Világ szerkesztőség egykori helyettes vezetőjével és Horváth Attila alkotmánybíróval, egyetemi tanárral, a rendszerváltás ikonikus szervezete, a Független Jogász Fórum alapító tagjával. A moderátor Huth Gergely lesz; a beszélgetésben természetesen a bő háromszor negyedszázadot maga mögött tudó főhős, Stefka István is részt vesz.
Az eseményre minden Kedves Olvasónkat, Barátainkat, Hallgatóinkat és Nézőinket nagy szeretettel várjuk! A belépés ingyenes, vendégeinknek pogácsával, ásványvízzel és egy pohár pezsgővel kedveskedünk.
Drága Irén,
Először is közlöm veled, hogy néhány éve
Váratlanul, ámde mégis véget ért egy korszak.
Lábjegyzet lesz, egy csillaggal megjelölt szó
Jövőbeli történelemkönyvben,
S a lapon alul
Néhány szó, mely sebten elintézi.
Hernyók, nyüvek (hernyók, nyüvek),
Álcák, molyok (álcák, molyok),
Nagy giliszták élősködtek az örök erőkön,
Míg szőnyeg alá besöpörve éltünk mindahányan.
Túléltük hát, bár igénybe vett.(Cseh Tamás és Bereményi Géza: Levél nővéremnek II./Harmadik levélrészlet)
“Túléltük hát, bár igénybe vett” – Filmbemutató és pódiumvita, 2019. november 8., 17.30-tól a Premier Kultcafé nagytermében (Budapest, VIII. kerület, Baross u. 1. A bejárás a sétáló utcából és az Üllői útról is lehetséges).
Addig is ajánljuk figyelmükbe az ugyancsak a PremierKultCaféban egy évvel ezelőtt megrendezett Modellváltás ’89 – Tetszettünk volna…? című történelmi fesztiválunkról Stefka István beszélgetését Balsai István alkotmánybíróval, az Antall-kormány igazságügymiszterével Göncz Árpádról, a taxisblokád néven elhíresült puccskísérletről és az igazságtételről, amellyel még adós magának Magyarország:
PestiSrácok.hu
Galamb
2019-11-08 at 14:48
Annak idején(népköztársaság), a tv-ben egész jól palástolta az igazi nézeteit az öreg. Még az olyan “von haus aus” anti-kommunistát, mint amilyen apám is volt, sikerült megvezetnie. Utálta is mint a …
A viccet félre téve, egy őszinte beismerés és bocsánatkérés sohasem késő. És akkor az ember jobb szájízzel fogja értékelni az utolsó 30 évét is.
Nahát
2019-11-07 at 14:31
Köszönet a filmért. Őszinte tisztelettel adózom Stefka Istvánnak, aki a rendszerváltás után igen nehéz körülmények között is mindig a jó ügyért, a hazánkért harcolt, voltak évek, amikor az ő csapata adott nekünk egyedül vigaszt A hét című műsorával a sajtódiktatúra közepette. Nagy szeretettel emlékszem Moldoványi Ákosra, Murányi Lászlóra és Pálfy G. Istvánra is.
Feri
2019-11-07 at 14:12
https://demokrata.hu/kultura/vitaesten-mutatjak-be-a-stefka-istvanrol-keszult-portrefilmet-175553/
gyozo2018
2019-11-06 at 20:44
Ezek jöttek vissza most!
Gombos Katalin: Gyertyagyújtás
“1957 őszén a Fővárosi Operettszínház tagja lettem.
A Blaha Lujza Kamaraszínház-ban játszottam, ahol 1957. október 23-án gyertyát gyújtottam az öltözőmben, és egy csokor virágot helyeztem az asztalra. Többen figyelmeztettek, hogy ne tegyem, ebből bajom lesz, tüntessem el, amíg lehet, de nem tettem!
A feljelentés nem maradt el.
Először csak a színház pártirodáján foglalkoztak
az ügyemmel, nagyon barátian, humánusan igyekeztek megoldást találni, és húzták az időt.
Nem így a névtelen feljelentő Nem nyugodott bele
a botrány nélküli megoldásba. A kerületi pártszervezethez fordult azonnali intézkedésért. Behívattak, noha soha nem voltam párttag,
felelősségre vontak, fenyegettek, én nyugodtan közöltem, hogy nem egy, hanem két gyertyát vásároltam és két csokor virágot, a másikat a Rókus kápolnánál tettem le, emlékezve az elhunytakra.
Ez már sok volt!
A hetek múltak. Eközben megjelent rólam egy címlapfotó a Színházi Lap ünnepi számában, ahol gyertyát gyújtok a karácsonyfán 1957-ben.
Ez volt aztán a megbocsáthatatlan nagy bűn!
A lap főszerkesztőjének azonnali hatállyal felmondtak, a fotóművésznek ugyancsak (…)
1958 januárjában kilakoltatás előtt álltunk.
A felszólítás dörgedelmes volt és végleges.
Már nem volt mit eladnunk vagy zálogba tennünk, kölcsönt senkitől sem kérhettünk, hiszen még
a reménye sem volt meg annak, hogy belátható időn belül vissza tudjuk fizetni. Ekkor Fényes Szabolcs,
az igazgatóm üzent, hogy beszélni szeretne mindkettőnkkel.
Nem kevesebbet mondott, mint hogy feleségével, Csikós Rózsikával segíteni szeretnének, de ők csak anyagilag tudnak mellénk állni; kérték, fogadjuk el a felkínált összeget, és majd részletekben visszaadjuk, ráér! Nem volt módunk tiltakozni, az utolsó pillanatban jött a segítség, és főleg önként, még elismervényt sem fogadtak el! (…)
1958 tavaszán már a minisztériumban volt a gyertyagyújtási ügyem, ott került napirendre egy országos színházigazgatói értekezleten (…)
A botrány hatalmas hullámokat kavart, mert ekkorra már úgy elmérgesedett a helyzet, hogy nehéz volt féken tartani az indulatokat. Major Tamás ingerülten jelentette ki, hogy ellenséges, impertinens magatartásom miatt nemcsak a színházat kell elhagynom, de nagy-Budapest területén sem maradhatok! A vita után Aczél György szavazásra tette fel a jövőmet! Ekkor Ladányi Ferenc – akit akkor neveztek ki a Madách Színház igazgatójának – jelezte, hogy amennyiben ez lehetséges, szerződtet engem..”