Bő harminc éve a svéd újságírók testületileg úgy döntöttek, hogy a korrektséget felváltják a politikai korrektséggel – állítja egy összeesküvés-elmélet, amely sok vita tárgyát képezte a svéd közbeszédben, Magyarországon viszont ismeretlennek számít, és utólag jó magyarázattal szolgál arra, miért hasonlít mára Svédország inkább egy falanszterre, mint normális országra.
Kultúrember az összeesküvés-elméletekre a kelleténél nagyobb figyelmet nem fordít. Regisztrálja őket fejben, mint színes érdekességeket, aztán inkább valós súllyal bíró események felé fordul a figyelme. Vannak persze, akik nem érik be a kincstári magyarázatokkal, és félinformációk, hírtöredékek alapján kreálnak alternatív legendáriumokat, amelyek aztán hivatkozási alapul szolgálnak a válaszokat követelők számára. Emlékezhetünk a rózsadombi paktum legendájára: a rendszerváltás felemásságát, a „Hálózat” túlélésének érthetetlenségét sokan egyfajta politikai oldalak közötti, a magyar közélet legkülönbözőbb területeire kiterjedő, értelemszerűen titkos egyezmény folyományaként látták egyedül megmagyarázhatónak – mint amikor teljesen világos, hogy egy futballmeccset megbundáztak, csak nincs rá bizonyíték. (Korábban írtunk az állambiztonság által „meghackelt” rendszerváltozási folyamatról: bizonyíték tehát van rá, hogy a demokratikus átmenet ki lett siklatva, csak nem abban a formában, ahogy az elterjedt.)
Természetesen nem kizárólag a magyar társadalom fantáziája élénk, ha érthetetlen jelenségek kiáltanak válaszok után, máshol is előfordul hasonló – még a klasszikusan a felfoghatatlan jólétéről ismert Svédországban is. Már Olof Palme miniszterelnök 1986 januári meggyilkolása kapcsán is elképesztő mennyiségű és mélységű elmélet látott napvilágot, és bár az igazságot a mai napig sem tudjuk, nyugodtan és tényszerűen kijelenthetjük: onnantól kezdve az az ország már nem az volt, mint addig. A svéd társadalom szövetét tetőtől talpig átszövő bizalom – amelynek köszönhetően még az is magától értetődő volt, hogy az ország első embere vagy a királyi család tagjai testőrök nélkül vegyülhetnek el a tömegben és mindenki máshoz hasonló életet élhetnek – néhány év alatt szertefoszlott. Az az ország, amelyik 1814 óta nem állt háborúban senkivel és megszálló hadsereget sem látott a területén, a védtelenség érzetével szembesült.
Nem véletlen tehát, hogy az elégedetlen svédek néhány évvel a Palme-gyilkosság után elkezdték feszegetni, hogy valami nagyon félremehetett, az országuk ugyanis egyre kevésbé kezdett arra emlékeztetni, amit megszoktak. Teljesen egyértelmű volt, hogy az országot vaskézzel irányító (bár diktátorra a legkevésbé sem emlékeztető), kérlelhetetlen szociáldemokratának számító Palme lényegében mindenkinek útban volt, a fegyverlobbitól kezdve a külföldi politikai érdekkörökön át egészen a saját belső ellenzékéig – azt pedig csak a bolond nem látta, hogy 1986 után kifejezetten gyenge politikusok által fémjelzett, a nemzetközi széljárásnak megfelelően hajlékony kormányzás következett.
Az is feltűnt a svédeknek a ’90-es évekre, hogy a társadalom „színesedését” a politika és a média úgy kezeli, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, az ezzel járó problémákat pedig hajlamos negligálni. A bevándorlók pozitív fogadásának már volt előzménye addigra: nemcsak a több évtizedes, rövid megszakításokat leszámítva folyamatos szociáldemokrata kormányzás és a háborús konfliktusokban közvetítői szerepet játszó, a menekültek ügyét magáénak érző svéd diplomácia tevékenysége gondoskodott a lakosság összetételének megváltoztatásáról, de az az attitűd is, hogy mivel Svédország nagy, ezért van hova bevándorolni. Persze nem a sarkkörön túli néptelen vidékeket szánták a könnyű szívvel beengedett eritreaiaknak vagy kurdoknak: a svéd állam 1965 és 1974 között egymillió bérlakást építtetett. Ezek a lakótelepek a mai napig is megvannak (gondoljunk csak a rossz hírű malmöi Rosengårdra vagy a hasonlóan szörnyű stockholmi Rinkebyre), épp csak a lakosságuk cserélődött ki az évtizedek során. Mindenkinek egyértelmű volt a gettósodás ténye és az ezáltal az egekbe szökő bűnözés, az állam mégis úgy tett, mintha mi sem történt volna – a sajtó nemkülönben.
Svédországban a nyomtatott sajtó iránti bizalom a mai napig is kiemelkedően magas a média más formáihoz képest: joggal feltételezhetjük tehát, hogy a hangvétel mégoly enyhének ható változása, az elfogultság erősödése, a tényközlésnek álcázott érzékenyítési szándék nem kerülte el az újságolvasók figyelmét három évtizeddel ezelőtt, amikor a svéd média még valóban korrekten (és nem politikailag korrekten!) működött. Mivel azonban a korrekt működésbe beletartozott az átláthatóság és az események visszakövethetősége is, ezért nem volt nehéz megtalálni azt az origót, amelytől a politikailag korrekt ámokfutást számítják.
Biztosan tudható, hogy 1987. március 21.-én a svéd újságírószövetség zártkörű konferenciát rendezett a Stockholm közeli Saltsjöbaden üdülőhelyén – itt egyébként a Bilderberg-csoport is tartott találkozót három évvel korábban –, amelyen a fellelhető források szerint állítólag elfogadtak egy jegyzőkönyvet, ami a következő célkitűzéseket tartalmazta a média képviselői számára:
Pozitív diszkrimináció alkalmazása a külföldi származású svéd állampolgárokkal kapcsolatban, különös tekintettel az ifjúsági, sport- és művészeti tevékenységekre.
A különböző eseményekről való tudósításokban lehetőleg az eltérő etnikumhoz tartozó résztvevők megszólaltatása és kiemelt vizuális megjelenítése.
A különböző etnikumokra jellemző, specifikus bűnözési formákról, illetve az ezeknek a társadalomra gyakorolt hatásairól szóló cikkekben az etnikai háttér elkendőzése.
Természetesen a fősodratú média képviselői azóta is tagadják nemhogy a jegyzőkönyv létezését, de egyenesen a találkozó megtörténtét is, sőt, azt egyenesen a svéd szélsőjobb által kreált álhírként ábrázolják. A tagadás ellenére egyébként több újságíró is megerősítette, hogy vettek részt olyan konferencián a ’80-as évek végén, amelyen azt tárgyalták meg a svéd újságírók, hogy beszámoljanak-e a migránsbűnözésről vagy szemellenzős módon viszonyuljanak-e a kérdéshez – igaz, a beszámolók kitérő egyenesek mentén mozognak: egyeseknél nem Saltsjöbaden volt a helyszín, más szerint ez inkább 1988-ban történt, ismét más szerint pedig minden stimmel, de jegyzőkönyv az biztosan nem volt. Mintha direkt mondanának egymásnak ellent a témáról nyilatkozni merő újságírók, szándékosan nem mondva ki az igazságot a szakma bosszújától félve.
Érdekesség: 2010-ben az egyik legnagyobb svéd napilap, az Expressen főszerkesztője azzal együtt, hogy ostobaságnak nevezte a saltsjöbadeni találkozóról szóló elméleteket, elismerte, hogy az újságnál majdnem két évtizeden keresztül szerkesztőségi alapelvnek számított a bűnügyi riportokban az elkövetőkről készült fényképek manipulálása, a bűnözők bőrszínének kivilágosítása. Azzal indokolta ezt a gyakorlatot – amelynek egyébként ő maga vetett véget –, hogy a svéd médiahatóság etikai kódexe szerint kerülendő bárki etnikumának a kihangsúlyozása, ha az adott kontextusban az irrelevánsnak vagy diszkreditálónak számít. Értjük: ha rosszfiúról beszélünk, mit sem számít a sötétebb bőrszín, ha viszont jófiúról, akkor még kifejezetten előny is. És ez a „független” média van oda úgy magáért, meg a tényszerűségéért…
Az biztos, hogy rózsadombi paktum – a közismert formában – nem volt. De az is biztos, hogy a magyar médiának is megvolt a maga saltsjöbadeni találkozója. Remélhetőleg a történészek kiderítik egyszer, hol és mikor volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy „elvtársak, innentől kezdve az újságírás új szabályai a következők” – és onnantól mindenki igazodott. Az idők változnak, a vonalasság nem: amikor sajtószabadságról hadoválnak, hiteltelenek, hiszen a polkorrekt szerkesztési elvekhez való igazodási kényszer beszél belőlük, nem pedig a korrekt tájékoztatás igénye.
Forrás: web.archive.org, Expressen.se/ Kiemelt kép: Olof Palme 1985. augusztus 28-án Stockholmban (MTI Fotó/EPA)
levegö
2018-07-27 at 22:56
Majd meg irok többet arrol hogy mi megy ebben az ugynevezett zsido ållamban a demokrråcia neveben
levegö
2018-07-27 at 22:41
Szoval a zsido Palme kezte zulliteni a sved tårsadalmat amikor behozta az assiriska bevåndorlokat utåna a palesztinokat azzal az uruggyel hogy kell a munkaerö. Szoval az iråstudatlanok bejöttek abban az idöben amikor deleuropåban tombolt a munkanelkuliseg. Ö szemlyessen felelös azert a helyzetert ami most delafrikåban kialakult es veszejezteti a feher lakossåg eletet. Milliokkal tåmogatta az ANC-t az aparhide ellen. Az elsö amit csinålt harci repulöket adott el az ujonnan megalakut fekete ållamnak mert åtvertek öket. Nem volt nehez.
Desmond tutu aki rgy kicsivel muveltebb mondta egy TV intervjuban hogy a svedek vegyek vissza a repulögepeket mert nem ez kellet elsösorban az uj afrikai ållamnak.
Ki is fingattåk a hapsit valami ilyen tipusu cselekedetert
Magyarorszåg utat meg utcåt nevezett el erröl a gazember zsidorol. Csak tapsolni lehet az egeszhez.
Mår Wallenberg emlekmu is van ugy nez ki hogy a magyarok imådjåk a sved zsidokat. Mert ugye tudni kell hogy a Wallenberg tesoja csak addig uzemeltette a saab ot ameddug lecsalhatott egy csomo penzt az ållamtol (adofizetöktöl) Miutån 20 ev elteltevel jeleztek hogy nem lessz több love bezårta a gyårat. A követkazö a repulögepgyår lessz mert az is az adofizetök penzen muködik
Åtvertek a magyarokat is ezzel a geppel. Jobb lett volna egy amerikai F-16 sal ami standard a NATO_ba. Ami azt jelenti hogy van alkatresz tömegevel ha valami tötenik
Mátyás
2018-07-09 at 10:37
Különbséget kell tenni az összeesküvés-elméletek között, mert szándékosan mossák egybe a nyilvánvaló hülyeséget, a bizonyított tényekkel. Pl a lapos föld elmélet vagy a reptiliánok inváziója valószínűleg hülyeség, de legalábbis nem bizonyított. Az viszont, hogy létezik egy emberekből álló világot behálózó háttérerő, arra rengeteg bizonyíték van. Több száz könyvben milliónyi tény áll rendelkezésre, melyek nagyrészét bárki leellenőrizheti, sőt több tucat olyan köny is van, amit a háttérerő emberei írtak, és nyiltan beszélnek olyan dolgokról, amit a közvélemény összeesküvés-elméletnek minősít. De a legfőbb bizonyíték, hogy a korábban olvasott és ősszeesküvés-elméletnek titulált események rendre bekövetkeznek.
jhgdf
2018-07-08 at 23:41
Vesszen a Bilderberg-csoport és az őket kiszolgáló kommunista banda Nyugat- és Észak-Európában!!
Panta rhei
2018-07-08 at 12:57
A felvazolt Bilderber-csoport celkitüzesei jellemzik ma mar
az összes nyugati allamok un. szocialista partok – ma ballib-
kommunistava lett – politikajat.
Doncsev Tosó
2018-07-08 at 11:14
A “neokóhnok” a most zajló Kalergi tervet itt “modelezték”.
A svéd sajtó most is a kezükben van.
🙂
nimród
2018-07-10 at 14:57
“Kalergi terv” nem létezik. Kalergi hívő katolikus volt, és nem akarta Európát tönkretenni. Az emberiség jövőjét illetően volt egy elképzelése arról, hogy a fajok idővel összekeverednek. De ez számára nem elérendő cél volt, hanem bekövetkezhető fejlemény. A veszélyt a Soros-féle, célként megfogalmazott Nyílt társadalom megvalósítása jelenti, aminek az ihletője Karl Popper: A nyílt társadalom és ellenségei című, 1945-ben megjelent műve volt. Ez képezi Soros manipulációinak elméleti alapját, jóllehet Soros ezt is kiforgatta, mert eredetileg nem volt ellenséges. Szegény Kalergi gróf megrágalmazását nyugat-európai antiszemita szélsőjobbosok (neonácik?) kezdték el.