Az írók politikát és társadalmat befolyásoló szerepe a XX. század első fele után sajnos egyre inkább csökkent. Nem úgy, mint a múlt századforduló idején, amikor egymás után alakultak könyvkiadók, folyóiratok, újságok, irodalmi kávéházak, társaságok. Szabó Dezső, a magányos harcos azon kevés írók közé tartozott, aki az első és a második világháború idején nyíltan hangoztatta háborúellenességét. Gimnáziumi francia nyelvtanárként ezt osztályai előtt sem titkolta el, ezért ungvári évei alatt kis híján katonai bíróság elé citálta egy tanártársa, “ellenséges propaganda” miatt.
Többször hangoztatta, hogy számára elfogadhatatlan, felelőtlen és nemzetellenes minden olyan politikai vagy katonai elképzelés, amely a magyar vér árán valósulhat meg. Legfőképpen azért, mert általában nem is magyar érdekekért folynak a háborúk. Ezt még a trianoni békediktátum előtt fogalmazta meg.
Ma, egy újabb világégés előtt nem egy író fogalmazta meg a magyar érdekeket, miszerint az orosz–ukrán háború nem a mi háborúnk, és drága a magyar vér, hanem egy politikus, Orbán Viktor. A szerencse, hogy több mint ezer éve minden évszázadnak volt, van egy felelős politikusa, hazánkfia, akinek fontos a magyarsága, a nemzete. Szabó Dezső elsőként ismerte fel az 1919-es véres, terrorban bővelkedő Tanácsköztársaság után, hogy összefogás nélkül a külső és belső ellenség még nagyobb tragédiába taszítja az országot, mint valaha.
Olvasom az író, Szőcs Zoltán által szerkesztett enciklopédiájában, hogy Szabó Dezső látnoki képességgel bírt már 1927-ben az Esti Kurírban, amikor a Zugligeti levelekben megírta a sötét jövendőt – a második világháború előtt vagyunk, később a negyven évig tartó szovjet megszállás –, miszerint milyen következményei lesznek, ha a munkásság és az értelmiséget jelentő tanárság nem az összefogásban látja az összeomlásból kivezető utat. Szinten könyörögve kéri a levél címzettjeit, hogy tegyék félre az ilyen-olyan sérelmeket, álljanak szóba egymással, ismerjék fel közös magyar érdekeiket és fogjanak össze egymásért, önmagukért. A munkásoknak írt levélben (18. sz.) figyelmeztet, hogy ne dőljenek be a szociáldemokrata demagógiának és értsék meg, hogy csak együtt van életesélyük. Vagyis csak akkor,
…ha mindazok, akik minden élősdiség és kizsákmányolás eltörlését, a munka minden történelmi jogának a megvalósítását, az emberi ész szabad termését akarják, egy hatalmas táborba fognak össze.
Egy közös programmal és összefogással lenne elképzelhető
mindenekelőtt és mindenekután a magyar parasztság, a magyar munkásság, a magyar szellemi munkások hozzájuttatása az élethez.
A tanárokhoz írott levelében (21. sz.) viszont arra mutat rá, hogy mekkora felelőssége van az iskolának és a nevelés hiányosságainak abban, hogy már gyermekkorukban nem kapják meg a tanulók azt az alapvető összetartozási tudatot, amelyre később a nemzeti, a magyar öntudatú és értékrendszerű középosztály ráépülhetne. Kérve kéri volt kollégáit, higgyék el neki:
Nem jog-felforgatást hirdetek. A munka egyetlenül szent jogának érvényesítését kívánom.
Mekkora a hasonlóság mai gondjainkhoz. Még mindig itt vannak a múltból a mai demagógjaink, akik felelőtlenül csak ígérgetnek, hitegetnek, amit soha nem váltottak be. Árulásaikkal a nemzet kettéosztottságát segítik elő és próbálnak megágyazni egy idegen érdekeket képviselő rendszer létrehozásához. Ez a balliberális erő még mindig a képzetlen, hiszékeny, a Kádár-rendszerhez elfogult emberek tízezreiben látja támogatóit. Szabó Dezső, a magyar–francia szakos főreáliskolai tanár nem véletlenül látta a tanítók, a tanárok fontos szerepét az ifjúság, a jövő generáció nevelésében, a nemzethez, a magyarsághoz hű, elkötelezett embertömegek felépítésében. Az író akkor még nem tudta, hogy a tanári szakma minősége, céltudatossága az elmúlt száz évben mennyire felhígult, a tudás- és nevelésközpontúságot mára felváltotta az ideológiai képzés, különböző deviáns áramlatok (genderelmélet, LMBTQ-mozgalom…) befogadása, terjesztése, ami aztán valóban nemzet- és magyarellenes, a jövő magyar ifjúságának leépítését célozta meg. Ha ez az akkori írótanárnak már akkor gond volt, mit szólna – ha élne – a maihoz?
Az elsodort falu című, a magyar irodalom legnagyobb társadalmi, politikai és irodalmi hatást kiváltó, a nemzettudat alakításában intenzív szerepet kapott könyv az alapja, hogy Szabó Dezsőt szinte a napjainkig félremagyarázzák, igazságait lehazudják, eltüntetik, írásait indexre teszik – a Rákosi–Kádár-féle kommunista diktatúra alatt fasiszta irodalomnak bélyegzik –, a liberális értelmiség állandó célpontjává válik, ennek ellenére írói hatása, a magyarságáért érzett felelősségtudata máig elvitathatatlan. Féja Géza, Sinka István, Németh László, Veres Péter közül az első volt Szabó Dezső, aki az ifjúságot a parasztság életviszonyainak, lelkiségének megismerésére serkentette. Valójában a falukutató mozgalom alapjait teremtette meg.
Az író már 1923 nyarán felszólította az egész magyar társadalmat, legfőképpen a fiatalokat, hogy induljanak el a vidéki Magyarországra. Szerinte tudatosítani kell mindenhol, hogy a magyarság, az a magyar paraszt:
…semmi nincsen már kívüle, ami magyar és mindenki, aki magyar, csak általa lehet az… menjetek szét a magyar falvakba, éljétek mindennapját, beszéljétek beszédét, figyeljétek meg élete minden rezdületét. Szívjátok tele a tüdőtöket a lelkével. Hogy bennetek legyen a magyar paraszt, mint a kenyér és hús az erős testben, mint az erő a friss növényben, mint a hit a keresztes vitézben… Itt minden igaz építés alapja a magyar paraszt. És sírboltot épít a magyarságnak mindenki, aki nem erre az alapra épít.
Milyen igaza is volt a kolozsvári születésű írónak. Ennek aktualítása a mai napig nem évült el. Ma is az egészségesen gondolkodó magyar társadalom túlnyomó része vidéken él. Újra van értelme a gazdálkodásnak, érdemes falun, kisvárosban élni. Nem véletlen, hogy a jelenlegi nemzeti, keresztény, magyar gondolkodású pártszövetséget (Fidesz–KDNP) éppen a vidéken élők támogatják. Mondhatni azt, hogy túlélésünk záloga a magyar vidék, a falvak, a gazdálkodók és vállalkozók világa, nemkülönben a középosztályt alkotó vidéki értelmiséggel. Szabó Dezső sokszor mérhetetlen nyomorban élt, soha nem a pénzért, az elismerésekért dolgozott. Volt, hogy munkájáért csak élelmet kért. Mégis a kortársai – főként a liberális, bolsevista eszmékkel táplálkozók – veszélyes ellenfelet láttak benne.
Lukács György, a marxista filozófus 1919 nyarán az írói direktórium népbiztosaként – kíméletlen kivégzésekre is adott parancsot – antiszemitizmussal vádolta meg Szabó Dezsőt és frontbehívót küldetett neki. Az író vidéki bujkálásba kezdett; ha elfogták volna, kivégzik, mert a Kommün 133 napja alatt katonaszökevénynek számított.
A kommunisták Szabó Dezsőt halála után (1945) is főellenségnek tartották. Marosán György, az elvakult kommunista – aki az 1956-os forradalom vérbefojtása után, majd a hónapokig tartó munkássztrájkot megelégelve egy pártértekezleten kimondta: “mostantól fogva lövünk!” –, nos, “Bucigyuri” ezeket írta a Tüzes kemence önéletrajzi emlékezésében:
Többször meghallgattam Szabó Dezsőt, a sokat vitatott írót, akinek az Elsodort falu és a Segítség! című könyve a húszas-harmincas években kézről-kézre járt. Szabó nacionalista, antiszemita, németellenes, kommunista- és Szovjet-ellenes, de szembe állt az uralkodó vezetőrétegekkel is. Művelt és veszedelmesen nagy hatású, főképp az egyetemi diákok között.
Így látta az írót 1968-ban az egykori demagóg munkásvezér. Keszi Imre kommunista irodalomkritikus, a Szabad Nép kulturális rovatvezetője ennél tovább megy. Nemes egyszerűséggel Szabót besorolja a fasiszták közé:
…különben minden németellenessége mellett is ott van, ahol volt: a fasizmus uszályában.
A németellenes Pethő Sándor, a Magyar Nemzet tulajdonos-főszerkesztője persze másként látja. Pethő ezt írja vezércikkében (Magyar Nemzet, 1938. szept. 8.):
…a magyar szellemi életnek az a csodálatos tűzhányója, akit Szabó Dezsőnek hívnak, a maga elementáris lávaömlésének minden kénkövét kiontja a hungarista (fasisztákkal kollaboráló) mozgalomra.
A módszerek ismerősek, hogyan lehet valakit lejáratni bolsevista módszerekkel. Ma nem egy író, nem egy politikus antiszemita, fasiszta, hanem most már egész Magyarország, maga a nép antiszemita, fasiszta, diktatórikus állam. Jogállamiságról nem is lehet beszélni. Legalábbis Nyugatról nézve, megtoldva a hazai balliberális, globalista, magyarellenes ellenzék állandó dezinformációival. Ezt eljátszották a kommunisták a második világháború után, amikor Rákosiék egy nemzetet tartottak bűnösnek, fasisztának. Ez a trükk időről időre előjön. Csak unalmas. Bennünket, magyarokat irritál, hogy folyamatosan átírják a történelmünket, nem beszélve, hogy rengeteg kárt okoznak ezek az állítólagos “magyarok”, quislingek a hazánknak. Ez a szűk értelmiségi klikk ugyanúgy kizárta a magyar irodalomból fasiszta, náci, antiszemita jelzőkkel például Wass Albertet, Nyírő Józsefet, Sinka Istvánt, Féja Gézát, Márai Sándort, Herczeg Ferencet, időnként Németh Lászlót, ahogyan a balos mainstream Csurka Istvánt.
Így állunk. Ez a féle nagyon ártalmas szellemi csőcselék jelenléte, aktivitása nem akar megszűnni. Mindig akadnak olyanok – ma is –, akik történelmünket átírják, meggyalázzák. Most éppen megint 1956 van soron. Plakátokon országszerte feltűnt magyar sugallatra, amerikai pénzből a “Ruszkik haza!” szlogen. Úgy tudom, hogy ezt a know-how-t a forradalmár pesti srácok találták ki és festették rá a házfalakra (Calvin (Kálvin tér) tér, Corvin-köz) vagy a kilőtt szovjet tankokra. Most 2023-at írunk. Hol vannak itt az oroszok? Mondhatnám azt is: el a kezekkel szent és dicsőséges történelmünk eseményeinek, irodalmi-történelmi nagyjaink ismételt meggyalázásától, félre értelmezésétől.
Ami Szabó Dezső írót illeti, ideje újraértékelni írói munkásságát és azt a hamis beállítást, amit többek között Nagy Péter akadémikus, a bolsevista pártállam vakbuzgó, kritikátlan kiszolgálója írt Szabó Dezsőről monográfiát az 1960-as években. Az íróról készült torz beállítás megváltoztatásához, a valóság megismeréséhez nagy segítséget nyújthat a Szőcs Zoltán által összeállított Szabó Dezső-enciklopédia. Én jobban hiszek Németh Lászlónak, aki 1940-ben arról írt (A minőség forradalma), hogy Szabó Dezső milyen szerepet játszott az Ady-kultusz terjesztése érdekében:
Szabó Dezső hatása, ha a hatást lélekszámmal mérjük, nagyobb volt, mint Adyé. A félirodalmi olvasók kezébe Ady is Szabó Dezsőn át szivárgott le.
Ezt annak kapcsán írta Németh László, hogy a többi között (Az) Elsodort falu regény egyik főszereplője Ady Endre, azaz Farkas Miklós. Adyról, költészetéről a költő halála után 1919 őszétől kezdve több száz előadást tartott az író az egész országban. Kérdem én: lehetett valaki fasiszta, aki Ady költészetét értette, szerette és terjesztette?
Aztán itt van Móricz Zsigmond, talán neki is hihetünk. Mindketten ugyanazt akarták: a magyar paraszt – és általa az egyetemes magyarság – helyzetbe hozását. Szabó Dezső a nemzeti sorskérdéseket taglaló tanulmánya (A bánya mélye felé) és az író hatvanadik születésnapjának alkalmával Móricz Zsigmond a Kelet Népe című lapjában (1940) a következőket írta harcostársának köszöntésképpen:
…írásában a ma szűk biztonságába bújt magyarról a következőket dönti el s jó volna, ha ezeket az igéket mindenki megtanulná s jobban, mint Kölcsey Parainesisé.
Igen, ők Móricz Zsigmond, Szabó Dezső és sokan mások felelősséget éreztek nemzetükért a Horthy-korszakban, a második világháború közvetlen pusztító vihara előtt. Van kiket példaképnek tekintenünk.
Utóirat: ennek az írásnak nincs évfordulós kötelezettsége, de van mai aktualitása, van mit tanulni belőle. Ezért éreztem szükségét ismét elővenni Szabó Dezső korszakos munkásságát, aki méltatlanul, elhagyatottan, éhezve, később betiltva halt meg a budapesti ostrom alatt.
Vezető kép: Szabó Dezső a könyvtárában
János
2023-04-21 at 20:53
csakafidesz
2023-04-20 at 03:12
???
Így van. Kicsi odafigyeléssel tökéletesen érthető.
A mai ifjúság viszont nagy valószínűséggel nem fogja megérteni, főleg kötelező olvasmányként❗❗❗ Több ok miatt sem, de hadd ne soroljam!
Viszont van olyan község hazánkban, ahol utcát neveztek el róla. ?
Orientál
2023-04-20 at 20:30
Megvilágosodott szabadkőművész Persze mert megmutatja a hozzád hasonló Károlyid Szamuelyd Rákosid … cselekedetét.
Orientál
2023-04-20 at 20:22
TS Középiskolai kötelező olvasmánnyá kell tenni. Ami biztos a nagyon aljas balliberálisoknak zöldeknek nem tetszene.
csakafidesz
2023-04-20 at 03:12
Megvilágosodott szabadkőművész 2023-04-19 at 18:27
Szabó Dezsőt nem nehéz olvasni, csak meg kell tanulni magyarul is hozzá.
Megvilágosodott szabadkőművész
2023-04-19 at 18:27
Fenn van a neten a könyv.
Én kb. két oldalt bírtam elolvasni belőle – a szövege, a stílusa konkrétan olvashatatlan.
Ettől még nem vitatom, hogy AMIRŐL ír az valós probléma (akár a mai napig is).
TS
2023-04-19 at 17:26
Az “Elsodort falu” az egyik csúcsregény, de csak az olvassa, aki bírja a gyűrődést. Annyi keserűség van benne, hogy sok lehet bárkinek…
Orientál
2023-04-19 at 17:20
És mára balliberális zöld gender USA odáig jutott hogy a budapesti nagykövetük több zsidó származású magyarországi elvtársával és a zsidókat gyűlölő jobbikos Gyöngyösivel a zsidók szédervacsoráján együtt egy asztalnál ülnek esznek isznak és politizálnak hazánk ellen.
Bukohill
2023-04-19 at 15:09
“Itt minden igaz építés alapja a magyar paraszt. És sírboltot épít a magyarságnak mindenki, aki nem erre az alapra épít.”
Látjuk.
Sajnos.
Nyugati Ádám
2023-04-19 at 13:18
Én azt hittem, hogy ha Szabó Dezsőről van szó, akkor nagyobb lesz a hörgés a kultúra állami finanszírozásából részesülők részéről. Egy dolog vitathatatlan. Szabó Dezsőből páriát faragott egy ideológiailag és egyéb kötelékekkel meghatározott csoport kezében lévő média. Az író zsenijéhez nem fér kétség, amit még az őt partvonalon kívülre szorító, fent leírt csoport tagjainak többsége is elismer. Azt is tudják, hogy Szabó Dezső kvalitási meghaladják a másik két Nobel díjra is jelölt íróét (Herczeg Ferenc, Tormay Cécile), de mivel ők is túlzottan nemzetinek lettek bélyegezve, a tantervekből őket is eltávolították. Való igaz, hogy főleg a fővároson kívüli intézményekben dolgozó tanárok – egy kicsit félve – felhívják az érdeklődő tanulókat az előbb említett, tehetséges prózaírók műveire is. Közhely, de igaz, a szó valóban veszélyes fegyver, különösen annak igazsága miatt. Szabó Dezső azonban nem kertelt, leírta az igazságot, ezért holtában is megbélyegzettként kezelik ma is.
csakafidesz
2023-04-19 at 12:58
Dusa Lajos 2023-04-19 at 08:00
Nem halt éhen! Anno a nyilasok keresték, mire Szabó Dezső merészen felhívta Veesenmayert, és védelmet kért tőle. Erre a Gauleiter odalküldött két német katonát a Rákóczi téri ház elé elzavarni a nyilasokat. Élelmet is küldött a magyar írónak. (Veesenmayer érdekes húzásai közé tartozott, hogy Isztambulba küldte az emberét figyelmeztetni Szentgyörgyi Albertet, hogy az angolok helyett a Gestapo emberei fognak a találkozóra menni.)
Nos Szabó Dezsőt a szíve vitte el. A holttestét az óvóhelyről kivitték a Rákóczi térre és a saját ruhásszekrényében temették el.
Édi
2023-04-19 at 12:00
Ismét elővenni Szabó Dezső munkásságát érdemes volt, de először elővenni még sokkal érdemesebb.
Felfedezheted, hogy mindaz megtörtént már, ami most történik és azt is, ami történni fog.
Ezek szerint
2023-04-19 at 11:22
Nem tudom kinek volt az a nagy odamondása, hogy a gengszterváltás előtt fiókokba rejtett műveket hiába keresték, nem találták, mikor a nem rejtett, de kényszeredetten tűrt Szabó Dezső, Herczeg Ferenc, Fekete István, Nyírő József, Wass Albert, Csurka István műveket el sem olvasták.
Talán velük kellett volna kezdeni az olvasást.
Szankci Manci
2023-04-19 at 10:25
Legalább az Elsodort falu-t kellene elolvasnia, aki hozzá akar szólni ehhez a cikkhez.
Nemcsak azért, mert egy letehetetlen kulcsregény, amelyik a kávéházak szivarfüstjén áttetsző intim környezetbe, az “eszmék” születésébe enged látni, hanem a magyar falu ( vidék ) életünket fenntartó, kérges tenyerü, koránál idősebbnek látszó (Copyright by Csáky Judith) mindent elbíró emberek életébe is.
Hesslerezredes
2023-04-19 at 09:57
Az alapprobléma a kapitalista termelési viszonyok és a nemzeti lét közötti antagonisztikus ellentét.
A kapitalizmus abszolút kozmopolita (elvégre a pénznek – profitnak – nincs “szaga”, Vespasianus császár óta tudjuk!) és a kapitalizmus határok nélküliségével a marxizmus (kommunizmus) a “munkásosztály” internacionalizmusát szegezte szembe – ezzel is demonstrálva, hogy tőke és munka egyazon érem két oldala. Nem mellesleg ez meg is magyarázza, hogy sokszor a legnagyobb kommunistákból lesz/lett a legnagyobb kapitalista (lásd: gengszterváltás és annak “lovagjai”).
A nemzet mindenekelőtt egyfajta törzsiséget/nemzetséget (leszármazást, közös származást) feltételez, az viszont feltételez egyfajta olyan elosztási rendszert is, hogy mindenkit, aki a törzsbe/nemzetségbe beletartozik – beleszületett – teljesítményétől jelentős mértékben függetlenül – eltartunk, elvégre a “mi kutyánk kölyke” az illető egyén.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy senki sem gazdagodhat határok nélkül, hiszen végső soron maga is a törzs/nemzetség része, és így bizonyos értelemben a személyi tulajdona (és nem magántulajdona!!) is valahol a közösség egészéé.
A kétféle létszerveződési mód között az ellentét abszolút antagonisztikus.
Sikeres – legalábbis egy ideig sikeres – modellt a svédek alkottak meg a XX. században:
lényege az volt, hogy a gazdaságot abszolút kapitalista, teljesen szabadpiaci, alapon működtették (hagyták működni), míg az elosztásban nagyon erősen érvényesült a “törzsi” elosztás (ha úgy tetszik: “szocialisztikus” elosztás, ha még úgyabbul tetszik: szocialista! elosztás).
Mára persze jól lehet látni, hogy a “svéd modell” hova degenerálódott, és mivel az történt vele, ami, így lehet, hogy nem is történhetett másképpen – a modell magában hordta – immanensen – a mai végkifejletét.
A fenti dilemmára én még nem láttam, hallottam megoldást senkitől.
Helyesebben nem hallottam senkitől a dilemma világos felismerését.
Ami most nálunk megy, az biztosan egy Latin-Amerika-i irány, annyi különbséggel, hogy a hatalmas tömeg nincstelennek – ha úgy tetszik: bérből-fizetésből élőnek – kicsit – talán – többet löknek oda, mint Dél-Amerikában, de a kevesek, nagyon kevesek gazdagodása pont olyan arcátlan és égbekiáltó, mint ott.
Én nem látok megoldást, mert a nép nem fogékony rá.
Valójában belenyugodott a helyzetbe és azért szavaz a kormányoldalra, mert az “kevésbé rossz”, mint az ellenzék. Ezt azért a proletárok elég világosan látják. És valahol igazuk is van.
Csak hát a “rossz” és a “rosszabb” közötti “választás” – nem igazi választás.
Ezek ugyanazok
2023-04-19 at 09:43
Szinte mindegy nekünk, hogy ki győz bármelyik nagy háborúban, hogy kinek a helytartója uralkodik. Egyik sem jó nekünk.
De olyan azért nem volt,
hogy ugyanazok, akik a szomszéd kommunizmusért öltek, akasztattak minket, most a tengerentúli liberalkapitalizmusért akarnak fegyverbe küldeni, vér-, név- és lakcím szerint is ugyanazok.
Theo
2023-04-19 at 09:31
“Veszedelmesen nagy hatású”
Na, ilyen nemzet szerető tanárok kellenenek ma is.
A támogatásban is biztos van hiba, mint azt lejjebb írják, jelentős személyiség a donteshozatalban, aki a kultúrához is ertene, hol van?
TS
2023-04-19 at 08:34
Dusa Lajos, ez is igaz.
TS
2023-04-19 at 08:33
A cikkírónak üzenem: 1990 után 18 éven keresztül “jobboldali”, magát hazafiasnak vélő kormányok voltak hazánkban. Vajon mennyi része van a vélt felhígulásban ezeknek a kormányoknak? Vagy nekik soha nincs felelősségük. Íme, ez az ostoba cikk, amelyik Szabó Dezsőt álcaként használja, hogy minden bajért a tanártársadalmat tegye felelőssé. Közben egetverő baromságokat ír, pl. “a tudás- és nevelésközpontúságot mára felváltotta az ideológiai képzés, különböző deviáns áramlatok (genderelmélet, LMBTQ-mozgalom…) befogadása, terjesztése. Ez így lenne Magyarországon is?! Legjobb tudomásom szerint a jelenleg érvényes tantervet a Fidesz-KDNP-kormány alatt fogadták el, abban effélék vannak? Vagy azt gondolja az egyáltalán nem tisztelt cikkíró, hogy a belpesti libsi tanárokon kívül nincs hazánkban másféle pedagógus? Csak azért, mert azok harsognak az utcán, nincsenek tízezrével az ifjúság helyes nevelését a legfontosabbnak tartó tanárok falun, városon, sőt akár még Budapesten is? De bármiféle világnézetűek a pedagógusok, az elmúlt 5-6 évben csak a megalázás, a nevetségessé tétel, a becsapás, a hazugságok, az iratgyártó KLIK-maszturbálás, az ígérgetés, a bunkó prolik hergelése ellenük: ez az osztályrészük. Ez a cikk is erről szól. Nemsokára megjelennek itt is az ostoba, tudatlan, beképzelt hozzászólók , akiknek fogalmuk sincs az egész témáról, de majd itt hörögnek. Azt gondolja a cikk szerzője, hogy ezzel a szövegével elősegíti a mai „munkások” és a pedagógusok közös törekvéseit a haza érdekében?
Dusa Lajos
2023-04-19 at 08:00
Szabó Dezső egy zseni volt, nagyjából Lev Tolsztojhoz mérhető. Persze a kor más volt, a regényei cselekményen túli szövetében is leírta a maga igazát. Ezek nagy része máig érvényes, mert az ember-féltés, a nemzetféltés ma is időszerű.
A mai, magát nemzetinek és emberinek tartó kormány rettenetesen határozatlan a kultúra ügyében. A mostani Orbánhoz tartozó elit hanyagolja a múlt és a jelen népi és nemzeti lelkű irodalmárok, művészek támogatását. Amit a gazdaságban, a jó általános politikai elvekben eddig megvalósítottak, az tiszteletre méltó. De a jogászokból és közgazdászokból összeálló belső mag elsiklik a szellemiekben hozzájuk tartozó humán értékek fölött.
Ahogyan Szabó Dezső Budapest ostroma idején éhen halt, úgy ma is nagy veszély az írói és költői teljesítmények felületes ismeretekre alapozott nem-támogatása.
Cuki
2023-04-19 at 07:51
El sem hiszem, hogy Szabó Dezsôrôl van cikk a psen ???