Szalai Ádám 2013-ban és most, a szlovákok elleni vereség után is keményen, őszintén beszélt. Hat éve még durván nekitámadtak, most már nem lehetett. A csütörtöki nyilatkozat után vasárnap gyönyörű győzelmet arattunk. Becsüljük meg jobban azokat, akik őszinték, és ki merik mondani, amit látnak. Publicisztika.
Mindenkinek jó, ha kisinasként kezdi, újságíróként híreket rak össze, röplabda-bajnokiról tudósít, aztán megírja az első riportját, elkészíti az első interjúját, és így tovább. Volt egy mesterem a Magyar Hírlapnál, nagyon sokat tanultam tőle, javítgatta a cikkeimet, szólt, amikor elégedett volt, és akkor is, amikor nyeglén fogalmaztam vagy előjött egy-egy képzavar. Sokszor előfordult azért. Most is emlékszem szinte mindenre, amire tanított. Volt egy vitánk Szalai Ádámról.
Amikor a válogatott csatára 2013-ban kőkemény, de velejéig őszinte nyilatkozatot adott a magyar futballról, akkor sokak szemében hőssé, mások szemében ellenséggé vált. A régi gárda – beszéljünk most a játékosokról, az edzőkről, sportvezetőkről, a „szakértőkről” és ezzel az egész sleppel végig cinkos sportújságírókról – iszonyatosan megharagudott Szalaira, hiszen, ha valamit nem szeretnek, az éppen az őszinteség. Ahogyan ők mondják: a szennyes kiteregetése.
Jöttek a károgók: ki ez, mit akar, mit ért el, hogyan merészeli, „engem kritizál?” (igen, téged, aki nemzetközi szinten sohasem értél el semmit, ellenben milliomossá váltál a futball csalásából). Megírták Szalairól, hogy áruló, nímand, a Real Madridnak sem kellett, súlytalan, hol van egy Vincze Pilutól, és így tovább. Egy játékosként legendás, edzőnek sem rossz, de sportvezetőként a többiekkel együtt megbukott ikon már azt sem értette, hogyan játszhat még egyáltalán a csapatban, hiszen el kellett volna üldözni a válogatottól. (Ne internáljuk egyenesen?) Miért? Mert őszinte volt. Azt pedig a magyar futball környékén (vagy a magyar foci környékén különösen) nem kedveljük.
Három évvel a hollandok ellen elszenvedett 8–1-es vereség és az elkeseredett nyilatkozat után a magyar válogatott Európa-bajnokságon játszott, az egész ország megbolondult az örömtől, Szalai katartikus gólt szerzett, senki sem érdemelte meg nála jobban – talán csak Gera Zoltán. Na jó, Gera mindenképp. A csatár ismét hős lett, sőt, legenda, hirtelen elfelejtették, hogy állítólag „semmire sem jó”, mert a fotelszurkoló és a fotelszurkolókat megtévesztő tévémágusok szerint amúgy hosszú évekig semmit sem csinált. Mert az okoskodóknak a labda fedezése, megtartása, a védők lekötése, a folyamatos fizikai küzdelem, az ellenfél felőrlése, a lefejelt labdák, azok mind semmik, Nekik a védekező taktika az csalás, nem magyaros. Ahol Görgei Artúr áruló volt, ott Szalai rossz focista. Ilyenek vagyunk – végletesek. Persze, én is imádom a dunai iskolát, és az egész futballmúltunkat, de ébredjünk már fel.
Szalai jó csatár. Nem világklasszis, nincs olyan áldott tehetsége, amilyen például Gerának volt, de hozzá hasonlóan hatalmas küzdő, és a pályán kívül is bölcs döntéseket hoz. Gondol a jövőjére, befektet, nem szerepel feleslegesen a bulvármédiában, de melózik, hajt, és ha ki is kerül a csapatából, valahogy mindig visszakerül végül. Jelen helyzetünkben, amikor még majdnem mindenki visszakullog egy-egy év után külföldről, ezt is nagyon meg kell becsülni.
Akkor, 2013-ban azt mondta az általam még ma is mélyen tisztelt mentorom, hogy Szalai árulást követett el, ilyet nem lehet, és mégis hogyan képzeli ezt az egészet. Így belerúgni mindenkibe, nahát. Pedig a csatár csak kimondta azt, amit láttunk és látunk, ahogyan megtette ezt csütörtökön is, a szlovákok elleni vereség után. Az ellendrukkerek akkor is feltették a régi lemezt, az amúgy szimpatikus és kimondottan értelmes Hajnal Tamás szerint az ilyesmit az öltözőben kell kibeszélni. Persze, lehet, de igazából nekünk is jogunk van ezeket a beszédeket hallani, sőt, nekünk van jogunk igazán, ugyanis mi fizetjük a zenét, a sokszor hamisan játszó prímást, a mi adónkból megy az egész, és mi halunk bele (kicsit vagy jobban) minden válogatott vereségbe. Még mindig.
Szalai Ádám elmondta a beszédét és a válogatott vasárnap történelme egyik legszebb, legváratlanabb győzelmét érte el. Nem értünk el hatalmas sikert, rengeteget kell még dolgozni ezért az Európa-bajnokságért, de a szurkolók most ismét a nemzeti csapat mellé álltak. Szalai egyébként a gólja után hozzájuk rohant, és őket emlegette a meccs után, hogy Szlovákiában is elképesztőek voltak. Kicsit emeljük fel a fejünket, együtt.
Tudom, hogy vasárnap este az „öreg” is ott ült a tévé előtt, és azt is, hogy jóízűt káromkodott Szalai góljánál. Valószínűleg szinkronban tettük. Ennyit adjon már meg az élet: egyszer nekem is lehetett igazam. Becsüljük meg jobban azokat, akik ki merik mondani azt, amit látnak. Cinkos némából mindig van elég.
Fotó: MTI
Galamb
2019-04-13 at 17:09
Ami a cikkből kimaradt: 2013-ban, mikor 0-3-ra megszégyenítve kikaptunk Bukarestben, egy ember nem tojta össze a gatyáját a csapatból és küzdött az utolsó percig. Szalai Ádám volt az.
jobb-ágy
2019-04-09 at 07:35
Szalainak a Mainz színeiben töltött időszaka volt az aranykor. A Szalai Schürle csatárpáros futószalagon szállította a szebbnél szebb gólokat, és sokat. Aztán Ádámnak jött az az ütközése az ellenfél kapusával, ami egy reménytelen helyzetben történt, de a profi világ ilyen. Ha nem vállalsz be mindent, még a lehetetlent is, akkor kikerülsz a fényesből, sajnos Ádámnak ez másfél év kihagyásba került, de még ezek után is visszaküzdötte magát az élmezőnybe. Nem lehetett egyszerű, minden elismerésem!
Janos Szabo
2019-04-04 at 14:48
Kassai Viktort TILTSÁK EL ÖRÖKRE A MECCSEK VEZETÉSÉTŐL !!! Arogáns, nagyképű, nem ért a sporthoz, meg még azt hiszi, hogy okos is ! Kíváncsi vagyok, hogy százon tudja e teljesíteni a kilenc másodpercet ?!
Lazics
2019-03-26 at 15:36
Azért nem kell megint a ló túlsó oldaláról visszaesni ezen oldalra! Szalai egy negy testű, nemzetközi mezőnyben lomhának, lassúnak számító alak. Nem különösen technikás, cselezésben sem jó. Ő egy kiegészítő ember egy olyan csapatban ahol játszik egy-két spíler, megoldják helyette a részletkérdéseket. Neki az a dolga, hogy a kapu előtt lekössön egy-két védőt, és a pontosan küldött labdákat begyötörje, ha kell védővel együtt a kapuba. A mi nemzeti válogatottunkban sajnos nem sok olyan van aki e “részletkérdéseket” meg tudja oldani. Ezért Szalai sem olyan eredményes, mint klubjában. Előttem van egy kép a szlovák meccsből, amikor Szalai kezdőkőr közeleben, de még szlovák térfélen hevesen mutogatott társainak, ki hová helyezkedjen, kit fogjon. Miközben ő egy jó nagy “tisztás” közepén állt, senkit nem fedezett, senkit nem támadott. Vagy a másik: “forintos” labdát kapott az ellenfél 16-osára, védő lemaradva. Oly pontos labda volt, hogy a kapus ki sem indult. Ő meg az labda ívét nem érezvén lomhán elindult, el kellet volna érnie földreérés előtt, de nem sikerült. Labda felgyorsulva ki, helyzet meg oda. Értékejük öt csak a maga helyén!
Antal Sebes
2019-03-26 at 14:26
Különben néha làtom a Hoffenheim-Benz focizni. Ha egy jó napja van, akkor két gólt is hoz. Persze ott nagy a konkurencia, nem kezd mindig.
Antal Sebes
2019-03-26 at 14:24
Dzsudzsák egy zseniális focista, de egy jellemtelen ember, Szalai nem zseniális, de egy “munkàs”, hàtgerinccel. Olyan, aki tisztában van azzal, hogy sikert csak kemény munkàval lehet elérni. Nem dumálni kell, hanem keményen dolgozni. Ez Mo-on nem mindig népszerű.
Kovács István
2019-03-26 at 15:47
Én “trógert” írtam ami nem jellemhiba – csak egyfajta “könnyített hozzáállás” a dolgokhoz. Most szinte “magának dobta be” a taccsokat… ha mindig is így dolgozott volna!? Elcseszte a tehetségét… sajnálhatja! – pedig nincs másik esély – senkinek!
Magyar
2019-03-26 at 13:30
A szlovák elleni mérközés elött a magyar válogatott olyan gyámoltalanul énekelte a himnuszt, hogy már akkor boritékolni lehetett a vereséget. Vissza lehet nézni,a szlovákok már a himnuszuk eléneklésével megnyerték a meccset.
József K
2019-03-26 at 17:35
Magyar: A külföldön játszó labdarugók alkotják töbnyire a többi országokat, mint aszt Roszi is tette a horvátok ellen. A Szlovákok ellen már maga a csapat keretett nemértetük és még sokmindent, igazad van és egyetértek ! Remélkedjünk a jobb fojtatásban, a szurkolókon nemmulik !!!
Benedek Károly
2019-03-26 at 12:10
“Becsüljük meg jobban azokat, akik ki merik mondani azt, amit látnak. Cinkos némából mindig van elég.”
###
ARANYMONDÁS!
BE KELL TARTANI A MAGYAR ÉLET MINDEN TERÜLETÉN!
(Ceterum censeo várjuk 2018 őszét!)
József K
2019-03-26 at 12:41
Szalainak nincs veszteni valója ,mert akiket kritizált jogsan, azok kisebségben vannak.Ő már ettől nemlesz nagyobb focista,de jelenleg meghatározó tagja a válogatotnak.Profi környezetben nevelkedet előbb spanyol majd német ligákban,és nyitott szemel látja aszt amit mások nem vagy nemis akarnak észlelni legaláb 40-50 éve.Akadémiákat a fiataloknak hozzáértő szakemberekel, jó menedzsment a tehetségeseket külföldre minél jobb csapatokba és nem kispadra.Lásd a horvátokat ,szlovákokat vagy a Magyar csapat utolsó mecsét kik alkotják.Lesz itt csapat ha mindjáan akaruk! Hajrá Magyarok !!!
Kétes
2019-03-26 at 12:08
Hajrá magyarok!
Gedeon Szánti
2019-03-26 at 11:43
….a cikkel egyetértek…sajnos ma nincs jobb csatárunk…Bödének valahogy nem megy…azzal is egyetértek,hogy sok olyan külföldit fizetünk -a nemzetközi eredmény ismert- akik helyett a fiatal Magyarokat kellene…mert EZT A KUPASZEREPLÉST velük is elérhetnénk…de akkor lenne remény hogy lesz belőlük valami…
Nonvideor
2019-03-26 at 12:14
“Magyarokat kellene…mert EZT A KUPASZEREPLÉST velük is elérhetnénk”
Valakiknek bizonyára nem érdekük.
Ragnar
2019-03-26 at 11:17
Szalai nagyon jó játékos sokan igaztalanul átkozták én mindig szurkoltam neki. Sajnos talán a Mainznál focizott, amikor egy komoly sérülés érte pont amikor nagyon jól ment neki a játék. Hosszú kihagyás majd felépült és hatalmas akarattal és energiával újból felépítette a karrierjét. Dzsudzsákra pedig bárhogy alakult nem alakult a sorsa a válogatottnak szüksége van. Ezt én még a Rossi éra elején megírtam. Ilyen küzdő mentalitású emberekkel lehet eredményt elérni és a magyar válogatottnak pedig erre van szüksége.
Kovács István
2019-03-26 at 11:05
Az én emberem Dzsudzsák Balázs – akinek 33 évesen úgy kellett “bekönyörögie” magát a válogatottban, hogy “hagy játszak már, bárhol, csak valahol” – és lőn – kapott egy jobboldali kp – helyet, olyant ahol addig nagyjából évtizedenként egyszer ha megfordult addig. Majd adott két gólpasszt!
Komolyan megsajnáltam – bármekkora tróger is!!
Gedeon Szánti
2019-03-26 at 11:37
….egyetértek…
zizu
2019-03-26 at 10:54
Nekem is nagy kedvencem, mióta évekkel ezelőtt kiállt, és beszélt a fociban uralkodó lehetetlen, visszás dolgokról.
Külön figyelem őt mindig, és nem okoz csalódást.