A brüsszeli bürokraták a most zajló kulturális és civilizációs küzdelemben attól félnek, hogy annyira ragadós lesz a magyar kormány “brüsszelizációval” szembeni alternatívája, hogy az megdöntheti a nyílt társadalom liberális koncepcióját – mondta el Szánthó Miklós a 888-nak arra a kérdésre, hogy miért érik egyre durvább támadások a magyar kormányt az uniós választási kampányban. Az Alapjogokért Központ igazgatója szerint a magyarországi ellenzéket a zsigeri Orbán-fóbián és a hatalom akarásán kívül már nem tartja össze semmi, és morálisan végképp elértéktelenedett, miután összefogott a szélsőséges Jobbikkal.
A 888.hu-nak adott interjúban Szánthó Miklós úgy fogalmazott, hogy ez az EP-választás egy nagyon fontos csata lesz egy hosszúra nyúló háborúban. A harc a felszínen szerinte valamennyi uniós tagállamban részben vagy egészben a bevándorlás kérdése körül zajlik; az eltérések az ügy megközelítésében érhetőek igazán tetten. Valójában ugyanis többről van itt szó, mint ami elsőre látható; nevezetesen arról, hogy az EU jövőjét milyen politikai elvek alapján és kik határozhatják majd meg – fogalmazott. Az Alapjogokért Központ igazgatója úgy véli, hogy a legnagyobb különbség a jelenlegi kormányzó erők és hazai ellenfelei között, hogy a magyar kormány rendelkezik egy társadalmi vízióval és stratégiával az ország ügyeivel összefüggésben. Szavai szerint a primer politikai szint mellett a fogyasztói vagy a populáris kultúra, a „civil szféra”, a PR- és marketingvilág közbeszéd-érzékenyítő hadjárata finomhangolt, apolitikus üzenetekkel neveli a társadalmat arra, hogy a multikulturalizmus jó dolog.
Ez a szekunder, a tudatalattira ható, egyébként profi propaganda talán még veszélyesebb, mint a lopakodó uniós jogalkotás: a mindennapi életünket körbevevő reklámok, plakátok, zenék, művészeti alkotások tömkelege sugallja ugyanis rejtjelezve a liberális „értékeket” a sokszínűség és tolerancia korlátlan tiszteletétől kezdve a „valósítsd meg önmagad” jelszaván át a társadalmi devianciák leplezetlen népszerűsítéséig. Mindezt természetesen kommercializált, befogadható vagy „szakmai” stílusban.
Szánthó Miklós szerint a jelenlegi helyzetben történelmi kontextusban arról van szó, hogy a körben a nemzeti és a nemzetközi szocialista vonalak találkoznak, a Terror Házából is ismert „átöltözőszoba” a mai gyakorlatban is működik. Ezeket az erőket a puszta, zsigeri Orbán-fóbián és a hatalom akarásán kívül nem tartja össze semmi. Utóbbi kategória a politikában persze érthető, de a közkeletű vélekedéssel ellentétben a politikában is van erkölcs, morál; és ennek határát az ellenzéki erők kölcsönösen átlépték. A hiteltelenségből pedig politikai siker még sosem született.
Látható, hogy az európai uniós politikai színtéren minden nézeteltérést felülír az, ha szembe kell menni egy olyan politikai erővel, képességgel és kreativitással rendelkező kormányzattal, amely ellentmond a brüsszeli bürokraták által erőltetett trendeknek. A hazánkkal szemben indított, jogállamiságinak leplezett eljárást vígan szavazták meg együtt liberálisok, néppártiak, szocialisták, zöldek és kommunisták. Teljesen egyértelmű, hogy úgy félnek attól, hogy a „magyar példa” ragadóssá válik, mint ördög a szenteltvíztől: a szocialista kormányok által az államcsőd szélére navigált országot az EU-s gazdaságpolitikai receptet megtagadva rántotta vissza az Orbán-kormány, most pedig világnézetileg is szembeszegül a nyílt társadalom liberális koncepciójával – és valamennyi manőver eddig sikeres is volt. Ez azt mutatja, hogy kizárólagosnak tételezett „brüsszelizációval” szemben igenis van alternatíva, és ennek dominóhatása alapjaiban rengetheti meg a hatályos liberális politikai paradigmát.
A teljes interjút a 888.hu oldalán olvashatja el, ide kattintva.
Forrás: PS/888.hu; Fotó: MTI
Logikus
2019-04-16 at 22:03
Engem az érdekelne, hogy ha Brüsszel, annyira ragaszkodik a demokratikus alapértékekhez, akkor a komoly és nagy horderejű döntésekben miért nem kérdezik meg az Európai polgárokat? Így milyen alapon beszélnek értékekről, pláne demokráciáról?
Naprózsa
2019-04-16 at 19:54
Igen. Olyan rejtett trükkökkel operálnak, hogy az átlag nem is veszi észre:
Például a török szappanoperák azt sugallják, hogy a Szultánák is szerethető, kedves emberek. Vagy a mai korban játszódó török sorozatban látszólag olyan felvilágosult törökök szerepelnek, akik kezet fognak nőkkel, a lányok szabadon választanak férjet, ami valójában csak egy elenyésző kisebbségre igaz, de azt sugallja, hogy ott minden így van, ergo ugyan már miért kellene ezektől félnünk?
Vagy: Szerettem a “Kisvárosi gyilkosságok” angol krimisorozatot. Az első évadokban angolok gyilkolászták egymást, viszont a későbbiekben is angolok gyilkolásznak, de a szegény szorgalmas, jóravaló áldozatok, meg a bűnügyi szakértők már mind füstösek. Sőt, a gyönyörű angol kastélyokban élő családokban mindig van egy szeretettel beházasodott füstös. Hogyne, ez mindennapos a nemesi családokban.
Vagy: A reklámokban okos négerek meg egyéb színesek ajánlják nekünk fehéreknek a saját találmányainkat.
Vagy: Filmekben mindig a fehér nő az epekedő alárendelt, és a fekete az okos, magabiztos vágyott férfi.
Vagy: Már állandóan rajta tartom az ujjam a távkapcsolón, s ha – s egyre gyakrabban – valamelyik filmhős – már akkor is mikor csak utal arra, hogy a saját nemét szereti – törlöm is a megnézhető filmek listájáról. De ezt most nem nyílt nyavalygás formájában csinálják, mint a “Túl a barátságon” förmedvényben korábban tették, hanem finom, látszólagos utalásként, de rajtaütésszerűen bárhol, bármilyen témában, nehogy gyors ellenállást váltson ki.
Ezerrel megy az érzékenyítés. S akkor még nem is beszéltünk a “tudományos” csatornákon a mozlimok világraszóló találmányainak (mind az ötnek) bemutatásáról, az Öbölállamok (mi fehérek tervezte) felhőkarcolóinak építéséről. Vagy a szegény négerek nyomorult afrikai életéről, de a legdühítőbbek a rosszul fogadott szír menekültek Európai kálváriájáról szóló sorozat nyílt pofátlan hazudozása.