Kilépett a fényre a haladó sajtó és progresszív értelmiség által közösen felkent legújabb főgonosz, az őket minden körülmények között megillető aranytallérokat veszélyeztető Leprechaunnak vélt Szakács Árpád, a Kinek a kulturális diktatúrája? című, a Magyar Idők hasábjain megjelenő cikksorozat szerzője, aki Bayer Zsolt vendégeként foglalta össze az elmúlt fél évben megjelent vitaindító és tabudöntögető írásait. Szakács az új erőre kapott kulturkampfban egészen triviális ügyek mentén kérdőjelezi meg az agyondotált mainstream jogát a kizárólagosságra, és nem kevesebbet állít, mint hogy egy 120-130 éve zajló harcnak vagyunk az elszenvedői, aminek során a balliberális oldal megint a tudat formálásán keresztül próbálja megszerezni a hatalmat.
Se nem volt polgári, se nem volt demokratikus a polgári demokratikus forradalom, a történelemtudomány azóta adós ennek a megvilágításával. Ekkor kezdődött az a balliberális háború a kulturális térben, aminek célja a tudat, az identitás befolyásolása. Szabó Ervin ennek egyik harcosa volt, aki nem pusztán a népet akarta művelni, hanem a „korabeli internettel”, a könyvtár-hálózattal a kommunista ideológiát akarta terjeszteni – kezdett bele Szakács Árpád a balliberálisok meghökkentésébe.
Szabó Ervin hozta be a kommunizmus szellemét
A könyvtáraiban tartott 25 folyóiratból 25 kommunista volt és könyvtárigazgatóként terrorista merényletet szervezett Szabó Ervin Tisza István ellen – folytatta a mítoszrombolást Szakács, aki szerint itt találjuk a kulturkampf előzményeit. A húszas években aztán létrejött a frankfurti iskola, amelyik totális támadást indított a nemzetállamok és az egyházak ellen. Ők hirdették meg a filmipar, az iskola, az egyetem, magának a kultúrának az elfoglalását, aminek egyik kicsúcsosodása volt a párizsi diáklázadás. Magyarországon ezt a haditervet Aczél György hajtotta végre.
Aczél Györgytől a máig
A Kádár-rendszer egy pauzát jelentett – vezette fel Bayer a következő etapot, utalva azzal, hogy a történelem visszatért a megszokott kerékvágásába, a hivatalos kánon továbbra is csak a Nyugatot fogadja el, annyira sem engedik levegőhöz jutni a népies írókat, mint a kommunizmusban. A kánon a tananyagon, az egyetemi katedrákon múlik, az összes vélemény- és tudatformáló erővel bíró pozíció a balliberális oldal kezében van, ők pedig a 6-700 példányszámú, marginális Nyugat című folyóiratot tartották a 20. század legmeghatározóbb kiadványának – válaszolta meg Szakács. Tormay Cécile lapja, a Napkelet 30-40 ezer példányban kelt el, sok szerző ide is, oda is írt, nem jelentett kirekesztődést, de ennek ellenére a kánon mára kizárta az emlékezetből őket. Aczél megengedőbb volt, nem volt az a totális SZDSZ-es elnyomás, mint ami a ‘90-es évektől kezdve kialakult, Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Nagy László is publikálhatott.
A rendszerváltozás totalitása
Aczél után a Konrád György-féle SZDSZ-es vonal vette át a kultúrpolitika irányítást, és a rendszerváltás után a teljes kiszorításra törekedtek. Konrád nevelőanyja az a Duczyńska Ilona volt, aki együtt tervezte Szabó Ervinnel a Tisza elleni merényletet – húzott érdekességképpen Szakács egyenes vonalat a Tanácsköztársaságtól a Szabad Demokraták Szövetségéig. Ezek az SZDSZ-es csoportok kapják a kultúrára fordított pénzek elsöprő többségét és vonták irányításuk alá a kulturális ágazatokat.
Elnyomás vagy kizárólagosság?
Annak ellenére, hogy minden orgánumban az éhhalálról és az elnyomásról fecsegnek, a lehetőségeket és támogatásokat kizárólag ők kapják, a hálózatba tömörült SZDSZ-esek – kérdezett rá a hogyanra Bayer. De ha mindent pénzt elvennénk tőlük, akkor kinek adnánk oda? – árnyalta a versenyhelyzetet. Szakács válaszában kifejtette, nem véletlenül nem foglalkozott azzal, hogy kinek kellett volna adni inkább, mivel nincs könyvterjesztés, nincs könyvkiadás, nem is ismerjük az SZDSZ-es csoport versenytársait. Csak és kizárólag azzal foglalkozott, hogy rámutasson arra, mennyire egyoldalú a támogatási rendszer. Akik nem részesei ennek a csoportosulásnak, azok annyira nem kapnak semmilyen lehetőséget. Annyira elhallgatták őket, hogy jórészt abba is hagyták az írást. A saját alkotásaikat ők maguk se nézik, ők maguk se olvassák, de a kizárólagosság miatt másokat szilenciumra ítélnek. Ezért nincs Hunyadi-film se, csak marginális, anyagilag biztos bukást jelentő, a közönséget egyáltalán nem érdeklő alkotások jöhetnek létre.
Íme a teljes músor:
Forrás: fotó és videó: ECHO TV
papírszobrász
2018-07-18 at 11:02
A világ változik, de nem visszafelé halad. Az igazi frontvonalak nem ott húzódnak, ahol Szakács árpád, vagy Békés Márton képzeli. Az általuk favorizált művészetek ugyanúgy marginalizálódtak, ahogy a célpontjukként választottak. Híveik egyformán a múltat képviselik, csak politikai ellentéteik választják el őket A művészetek keletkezése az ősközösség időszakára tehető, az ekkor kialakult művészeti ágak – a színjáték-szertartás, a képzőművészet, a zene – alkotásai a közösség minden tagjához egyformán szóltak. Az osztálytársadalom kialakulásával a művészetek is osztályjelleget öltöttek, kettéváltak, s az uralkodó, vagy az alárendelt osztályok igényei és lehetőségei határozták meg fejlődésüket. Ahogy a társadalmi változások ellentmondásosan bár, de az emberek egyenjogúságának, egyenrangúságának irányába haladnak, úgy a művészetek is a demokrácia irányába. hogy mindenki számára hozzáférhetővé, élvezhetővé, bárki által gyakorolhatóvá váljanak. Azok a művészetek, amelyek nem tudnak ezen követelményeknek megfelelni, óhatatlanul visszaszorulnak, akár el is tűnhetnek, s jön helyettük másik. A technikai fejlődés – amely a művészetek változásának is a mozgatórugója – az elmúlt ~150 évben valóságos forradalmat eredményezett. Mára ez jórészt lezajlott, s bár a köztudatban és a kultúrpolitikában még nem tükröződik, az emberek életében a demokratikus művészetek kiszorították az osztályspecifikusakat, a film a színházat, irodalmat, a rockzene a klasszikus zenét, népzenét, s a képzőművészetek is nagy változásokon mennek keresztül. Ennek persze ellent lehet vetni például azzal, hogy ma is rengetegen olvasnak, de a kézbe vett könyvek legnagyobb része szimpla olvasmány, amely művészeti alkotásnak nem nevezhető. A régi művészetekre rárakódott értelmetlen rituálék, a tízperces vastapsok, az udvarias elismerő szólamok, a kötelességtudó figyelem, az intézményesített jelleg egyelőre mázként takarják el a változásokat. Egy okos hatalom úgy bánik a művészetekkel, ahogy a jó társadalom a tagjaival, segíti azokat hogy virágozzanak és teremtsenek. Az ember fejlődő gyermekként igényli leginkább a törődést, gondoskodást. Felnőve kevesebb támogatásra szorul, idős korában megint többre, halála után pedig gondozni kell sírját, ápolni emlékét. Mindenkinek joga, hogy akár egész vagyonát ez utóbbira áldozza, életét ennek szentelje, az viszont nem, hogy mások pénzéből – amit ők gyermekeikre szánnak – építsen fáraókéval vetekedő piramist szerette emlékének megőrzésére, vagy, hogy másokat is erre a viselkedésre kényszerítsen. Nem túl bonyolult igazság ez, a kultúrpolitika és az oktatáspolitika mégis évtizedek óta képtelen felismerni. Százmilliárd forintnál is többe kerülő síremlékeket emelnek közpénzből halott művészeteknek és pár tízezer embernek (MÜPA, Nemzeti Színház), miközben milliók maradnak ki a kultúra javainak élvezetéből. Állami, önkormányzati, alapítványi csatornákon keresztül infrastrukturális fejlesztések, működési támogatások, rendezvénytámogatások, egyéb juttatások formájában több tízmilliárdot költenek egy, az érdeklődés perifériájára szorult, elhalt zenei áramlat finanszírozására. (Korunk élő, produktív zeneművészetét – rockzene – viszont teljesen magára hagyják.) Miért kell az adófizetőknek állniuk – szintén milliárdokkal -, hogy valaki ötször, tízszer, hússzor nézze meg ugyanazt a darabot egy színházban? Miért kell olyanokat támogatni, akiknek a teljesítményét – megfelelő képzés esetén – száz emberből legalább harminc el tudná érni. És így tovább. Bizonyosra veszem, hogy a döntéshozókat ezen állapotok fenntartásában nem elsősorban saját meggyőződésük, értékrendjük befolyásolja. Egy szűk konzervatív csoport érdeke ez, amely régóta szervezett, régóta partnere a politikának, szavuk van a kultúrát, a művészeteket, az oktatást érintő kérdésekben, szerteágazó kapcsolataik voltak/vannak a mindenkori elitben. A politika pedig – hogy kerülje a népszerűségrontó konfliktusokat – teljesíti kívánságaikat, annál is inkább, mert a kultúra, a művészetek demokratizálásának igényét nem képviseli jelentős szervezett erő, de még befolyásos személyiségek sem. A másik, amiben bizonyos vagyok, az, hogy a döntéshozók nincsenek birtokában szilárd, átgondolt, megbízható elméleti alapoknak, amelyek nélkül helyes stratégia nem alakítható ki. Ez persze nem meglepő. Valamikor rendszerbe foglalták a művészetek viszonyait, kialakult egyfajta művészetfelfogás, amely létrejötte idején sem volt helytálló. A technikai fejlődés előrehaladtával a XX. sz-ban új igények merültek fel a művészetekkel szemben, új lehetőségek nyíltak meg előttük. Amit a meglévő rendszer kereteibe nem lehetett beilleszteni, azt kinevezték új művészeti ágnak (film), műfajnak (jazz), vagy éppenséggel a művészeteken kívül állónak tekintették (szórakoztató zene, rockzene). Az ilyetén nézetek a művészetek fejlődésének félreértéséről tanúskodnak. Jól példázza ezt az építészet – ami az általános hiedelemmel szemben nem önálló művészeti ág, hanem a képzőművészetek része -, amelyet gyakorta megfagyott zeneként emlegetnek. A mondás nem egyéb, mint hangzatos badarság, annyi alapja mégis van, hogy mindkét művészet igen erősen technikafüggő. A modern építészet (s hasonlóképp saját területén a rockzene) szakított a hagyományos építőanyagokkal, technológiákkal, egyszerűbb hatásokat, más léptéket, más építészeti megoldásokat alkalmaz, mint a korábbiak. Mégis ki merné azt állítani, hogy nem hozott létre legalább akkora értéket, mint a múlt irányzatai, stílusai. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy korunk építészete összehasonlíthatatlanul nagyobb tudományos, technikai, művészeti alapokra támaszkodik, s minden tekintetben szélesebb igényeket képes kielégíteni, mint a régebbi koroké, és senkinek nem jut eszébe visszatérni azok alkalmazásához. A politikának mindenekelőtt a fejlődést, vagyis a művészeti tevékenység hozzáférhetőségét kell segítenie, támogatnia, az alkotás lehetőségét kell bárki számára biztosítania. Tisztázó vitákra, minden érdekelt fél érveinek meghallgatására, a világban zajló folyamatok alapos felmérésére és értékelésére van szükség, hogy a kultúra, a művészetek levegőjét ne az elmúlás szaga lengje be, hanem az élet, a virágzás illata. “Rockzenét az iskolákba!”
Do-Mi
2018-07-20 at 22:51
Hülye teccik lenni ! 🙂
Torockó
2018-07-17 at 15:30
Fontos, jó és hasznos a cikk. Csak szólnék a szóhasználatról. A szemantikai háború egyik liberális szava például a “népies”.
Pedig akikre használják ők, azok “népi” (írók, táncosok, mesemondók, fafaragók, szobrászok, stb.). A népi a népből jött, a népet képviseli, a “népies” meg legfeljebb utánozza urbánusként. De esetünkben degradálják a magyarok legjobbjait a “népies” szóval.
Ugyanaz, mint a “magyarkodik”. Mondják ránk. Pedig a magyar nem tud magyarkodni (mert magyar), csak a nem magyar. Utánozza a magyart, azaz “magyarkodik”.
Ez is a szemantikai háború liberális szülötte…
Torockó
2018-07-17 at 15:22
Egyrészt önmagukat listázták, listázzák, másrészt tényeket közölni kötelesség, ha az fényt ad sok minden elhallgatott, háttérben zajló eseménynek és sötétben tevékenykedő személynek.
Amíg a magyarellenesség szinonimája nálunk a “független”, meg a “civil”, “demokrata” szavak lehetnek, addig sok-sok fényre van szüksége ennek a nemzetnek…
És Szakács Árpád egy nagyon-nagyon fontos fényforrás. Védjük meg, mert tudjuk, hogy az ilyen magyarokkal mit művelnek ellenségeink.
Gedeon Szánti
2018-07-17 at 14:31
Bartha Miklós: KAZÁRFÖLDÖN…ezt olvassátok…és Bary József vizsgálóbírótol a Tiszaeszlári bűncselekmény…ez a lényeg
idirablo
2018-07-17 at 11:26
https://pestisracok.hu/tabusertesek-es-felremagyarazasok-szakacs-arpad-ujabb-frontot-nyitott-a-kulturkampfban/
“egy 120-130 éve zajló harcnak vagyunk az elszenvedői, aminek során a balliberális oldal megint a tudat formálásán keresztül próbálja megszerezni a hatalmat”
A gazdasági és a kultúrális hatalom már a kezükben van, ezt a kultúrális támogatások odaítélése is mutatja. Már csak a politikai hatalom megszerzése a céljuk. A millenium idején még csak a gazdasági hatalom tartottak, aztán jött az urbánus kultúra, végül a politikai hatalom 1919-ben. Horthy 25 éve alatt lapostetvet játszottak, amíg 1948-ban rá nem ronthattak a nemzetre.
———————————–
Katholikus Hitvédelmi Folyóirat 1895
Zsidó hencegés (idézetek a Pesti Naplóból, a millenium előtti évből)
„a zsidók a legrégibb és legtisztább(!) arisztokrácia”
…
„a sugár utat és körutakat nem magyarok csinálták, hanem zsidók” … „a magyaroknak nincs mit büszkélkedniök Budapesttel. A zsidó ész, szorgalom, intelligencia csinálta meg ezt a szép várost, valamint az teremtette meg az ország tagadhatatlan nagy fejlődésének előfeltételeit is.
…
„a mi kulturális haladás Magyarországon az utóbbi 25 esztendő alatt történt, az nem a magyaroknak, de a zsidóknak az érdeme. A zsidók uralkodnak most Magyarországon, ők találták ki a magyar állameszmét, az ő sajtójuk propagálja azt, zsidó ész rakta le ennek az alapjait”
http://hunhir.info/?pid=hirek&id=117192
terra
2018-07-17 at 11:19
Gratulálok Szakács Árpádnak. Megtette az első lépést, belepiszkált egy ősrégi darázsfészekbe, amit eddig óvatosan elkerültünk. Persze most kijöttek a dühös darazsak és szúrnak, ahol csak tudnak. Nem kell tőlük félni, ezeknek a darazsaknak az ideje lassan, de biztosan lejár. Itt az ideje végleg kifüstölni őket.
TS
2018-07-17 at 10:25
Én például, miképp Robin Williams, a színvonaltalan szövegeket, amik a 8.-os irodalomkönyvben lelhetők, szépen kitéptem a könyvből. A tanulók elolvasták, majd ők is döntöttek, és kitépték. Nem volt kötelező.
Szép kis liberális performance volt ez! Mert ugye a rasszizmusnál kevesebb színvonaltalan dolog van? Tényleg!!! Na, ezért került ki a tananyagból Esterházy egy kis szösszenete. Mert simán magyarellenes. Rasszista. Már a tankönyveinkben! Más kérdés, hogy a szerző egy hülye, aki nem ért magyarul.
TS
2018-07-17 at 10:52
Pontosítok. A tankönyv szerzője egy üje.
TS
2018-07-17 at 10:21
Ugye, nem érted? Lehetőséget kell adni bárkinek. Erről szól. Na de nem akarja érteni az, aki a koncot védi. Nem mellesleg az a tömény rasszizmus, amit nagyon sok “liberális” (a szerző tucatjával emlegeti) művel, a mérhetetlen magyargyűlölet, ami árad a nyilatkozataikból, az nem zavar téged sem?
TS
2018-07-17 at 09:46
Szakács úr remélem nem a maga esze után ír csak és nemsokára színesebb lesz a kulturális életünk, bár aki keres, az talál, nem kötelező Konrádot olvasni.
Nem is annyira reménytelen azért a helyzet a “végeken”, pl. az a sok alulművelt magyartanár az általános iskolák nagy részében csak ragaszkodik valahogy ahhoz a “lúzer” Nemecsekhez meg az Egri csillagokhoz. Ugathatnak a kertek alatt a nemzet ellenségei.
Péter Pál
2018-07-17 at 09:06
Csak a pontosság kedvéért.
Szabó Ervin egy művész/álnév.
Az igazi neve ennek a gazembernek : Slézinger Ármin Sámuel
Péter Pál
2018-07-17 at 09:05
Hatalmas gratuláció illeti meg Szakáts urat, aki – igaz eléggé későn – de neki mert menni ennek a parazita és tehetségtelen ugyanakkor hihetetlenül erőszakos nímandseregnek !
Ideje a kultúra és az oktatás terén is takarítást csinálni és ezeket a tehetségtelen senkiket elzavarni a húsosfazéktól.
Doncsev Tosó
2018-07-17 at 08:26
Noch etwas:Szabó Ervin “lyuksógora “is volt a mi Adynknak-a gyalázatos Jászi Oszkárral együtt-szinte egyidőben-a fehérmáju Brüll Adélnál.
🙂
Gedeon Szánti
2018-07-17 at 14:29
…hogy te miket tudsz…
Doncsev Tosó
2018-07-17 at 08:23
A hamisnak kikiáltott “jegyzőkönyvek” is tartalmazzák a “térfoglalást” es minden egyebet is,amiről itt szó van..
De ha valaki 25 év után ujraolvassa Csurka “tanulmányát”-hárborzongató az a pontosság,ahogy előre látta az eseményeket.Ismerte őket,amint a cionjegyzőkönyvek szerzője..
ciki
2018-07-17 at 06:56
Sokan kérik számon a kormányon az elszámoltatást. Nos ez nagyon nehéz feladat, mivel még nagyon sok helyen tombol a liberális gondolkodás. Tegnap néztem a parlamenti közvetítést igaz megszakításokkal, mert amit ott az ellnenzéki politikusok megengednek maguknak az minősíthetetlen. Csak egy példa: vissza kell állítani a választható tankönyvrendszert. Elhiszem, hogy nagyon fáj a balliberális tankönyvkiadóknak, hogy nem tudnak össze-vissza nyomtatgatni könyveket majd jó pénzért eladni az iskoláknak, de mi a szülők érdeke? Ingyenes tankönyvcsomag, melyet az állam biztosít a gyermekeik számára. A mostani hiszti tárgya a MTA amely hosszú évek óta ki tudja mennyi állami támogatást(adófizetők pénzét) költötték számolatlanul mindenféle fiktív kutatómunkára. Próbálkozik a kormány rendet rakni, meggátolni és egyben szabályozni az adófizetők pénzének hatékony elköltését, de sajnos falakba ütközik főleg az ellenzéki politikusok ferdítései, hazudozásai miatt.
magd@
2018-07-17 at 07:37
Védik a megszerzett koncot foggal, körömmel és főleg a nyilatkozataikkal.
A munkaerőpiac ezt a sok “értelmiségit” nem tudná felvenni, mert szinte semmi praktikus dolog elvégzésére alkalmatlanok.
Nincs “hozzáadott” érték.
Ha a hasznos munka elvégzése után adnák a honoráriumot, akkor sokaknak felkopna az álluk.
idirablo
2018-07-17 at 11:47
Úgy teszel, mint aki nem érti, miről van szó, noha nagyon is érted. Mellébeszélsz, hátha másra tudod terelni 1-2 figyelmetlen olvasó gondolatait.
Nem fog sikerülni.
amarna
2018-07-17 at 06:04
Hol lehet a petíciót aláírni—mert a peticiok.com oldalon nem találom..
Megírná valaki????
Köszönném !!!!
irysz
2018-07-17 at 05:09
Hol lehet aláírni a petíciót?
Erdős Géza
2018-07-17 at 05:03
Orbánnak, Semjénnek, Káslernek, Feketének van dolga.
Ha csak a azelep kinyitása volt a cél és megint nem történik semmi, abból robbanás lesz.
Nagy baj lenne, ha a kormány a vadliberális apparatcsikok miatt 2022-ben megsínylené ezt.
Erdős Géza
2018-07-17 at 01:02
“Ők hirdették meg a filmipar, az iskola,
az egyetem, magának a kultúrának az elfoglalását”
Most is ezt éljük.
De tévedni tetszik. Előbb kezdődött,
őt, még ennél is jóval előbb:
“…a szövetség első és legfontosabb feladata
a liberális, progresszív eszmék át vitele a profán társadalmakba,
hogy mintegy átitatódjék ezen talaj olyannyira,
cél elérését szolgálják a progresszív intézmények.
(…) Két kérdés marad állandóan előtérben. A választójog kérdése, s a klerikalizmus elleni küzdelem.(…) A klerikalizmus elleni küzdelmek leghathatósabb módja, hogy hatalma alól a gyermeknevelést s a mezőgazdasággal foglalkozó parasztságot kivonjuk. (…) A páholyokba tömörült tanár s tanító testvérek vegyenek részt, s vizsgálják meg a módokat s eszközöket, amelyek mellett a tanítás szabadkőművesi szellemben lehetséges volna.(…) A mezőgazdasággal foglalkozó parasztság a másik erős vára a klerikalizmusnak. (…) volna reá mód, hogy (…) szabadkőműves szellemben, népies nyelven szerkesztett kalendáriumokat, avagy szabadkőművességet népies nyelven ismertető füzeteket terjesztenénk közöttük. (…) Páholyunk beléletéről, a neofiták neveléséről, intézményeink felkarolásáról a legközelebbi alkalommal kívánok szólani. (…) a LEGELSŐ INTÉZMÉNY A Galilei kör.
(pl. Marx gazdasági tanainak oktatása.)(…)
Itt tartom megemlítendőnek a Deák Otthont,
mely a Szent Imre kollégium hatását akarja egyensúlyozni.(…)
a szabadkőművességnek eminens érdeke a cserkész intézmény irányítását
s fejlesztését kezébe véve, vele felvilágosító munkáját
minél intenzívebben folytatni. (…)
mi nem vagyunk hatalmasak, nem vagyunk erősek,
mi csak jótékonyságot gyakorolunk. (…) a mi páholyunk szülötte…
a Deák Ferenc Könyvtárra gondolok. (…)
gondoskodni kell arról, hogy ezen nagy néptömegek, amelyek kiemelve
a sötétségből hatalmas hadsereget fognak képezni a reakció és a klerikalizmus
elleni harcban, oly eszközökhöz juthassanak, melyek által
gyarapíthatják ismereteiket.Ha a város minden kerületében
hatalmas, nyilvános könyvtárak állanának, amelyekben megfelelő
munka jut az olvasó kezébe (…)
A Térsadalomtudományok Szabad Iskolája,
az Erzsébet Népakadémia. (…)
Hivassanak fel azon városok páholyai, amelyek egyetemet kapnak,
s amelyekben jogakadémiák vannak, hogy a Galilei-körhöz
hasonló egyesületek létesítését és
Deák-otthonok alapítását kezdeményezzék.
Morvay Izsó 1914 – Szabadkőműves munkaprogram a progresszív eszmék és intézmények érdekében
http://mek.oszk.hu/17500/17578/17578.pdf
Kel még valamint mondanom?!
Erdős Géza
2018-07-16 at 23:57
“kezdett bele Szakács Árpád a balliberálisok meghökkentésébe.”
Ez köztudott.
hosszan cikkeztek, amikor épeszűm normális értelmiségiek el akarták töröltetni és át akarták neveztetni a Szabó Ervin könyvtár hálózat nevét.
Kétes
2018-07-16 at 21:13
Jónáas fiam. Menj alunni! Ha érted?
Tesorina
2018-07-16 at 20:06
Sajnos a fiatalember tudatlan. Nem jól ismeri a történelmet (sem). Nem Szabó Ervin “hozta be a kommunizmust” Magyarországra, bár a könyvtárhálózat nyilván csak “megengedett” köteteket tarthatott.
Kádár és Aczél idejében egyáltalán nem volt “pauza”, Csoóriék, Nagy László, Juhász Ferenc, Örkény, Illyésről nem is beszélve – hosszabb-rövidebb szilenciumot szenvedtek el. Tormay Cecil köteteit is Aczélék negligáltatták. Csak néhány dolog a sok pontatlanságból és tudatlanságból álló interjúból. Bayer Zsolt is érzékelte ez utóbbit, de nem tette szóvá. Ő egy okos ember. Szakács úrnak pedig ajánlok még néhány tanulóévet történelemből és irodalomból.
Erdős Géza
2018-07-17 at 01:09
Nem “negligálták”, tiltották. Amúgy összevissza beszélsz.
Erdős Géza
2018-07-17 at 01:13
Fogalmad nincs arról, hogy mikor alapította Szabó Ervin a könyvtárhálózatát.
“1901-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, 1911-től igazgatója. 1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát.”
Tesorina
2018-07-17 at 08:37
Ez nem jelenti azt, hogy a Szabó ERvin “hozta a kommunizmust” az országba…
Erdős Géza
2018-07-17 at 09:50
Tesorina
2018-07-17 at 08:37
Kulcsember volt.
Le kell cserélni a magyarországi nyilvános könyvtárhálózat nevét.
Vörösmartytól Márain keresztül Hamvas Béláig széles a választék.
Ps. örvendezek, hogy eltávolítják a padláslesöprő, a svábokat vagonba zárva kitelepítő Nagy Imre szobrát a Vértanúk teréről. Ugyanis az a Tanácsköztársaság áldozatai miatt Vértanúk tere.
Nagy Imre vérkommunista volt, számos agyonverés, akasztás, kitelepítés, kifosztás közvetett okozója. Ezek egymást gyilkolászták, Nagy Imrét is úgy, mint Rajkékat. Ha az egyik a másikat nem, akkor a másik az egyiket. Nagy Imre temetése és kultusza a “rendszer átmentést” jelképezte.
tango47
2018-07-17 at 10:27
Remélem nem zavarja, hogy zöldségeket beszél.
Juhász Ferenc a kádár-kor kedvence volt és sosem kapott szilenciumot. Örkény sem.
Tormay tiltva volt, nem negligálva stb.
Magának már nem ajánlanék tanuló éveket, mert reménytelen.
flashgordon
2018-07-17 at 12:09
Szabónak a kommunista eszmék terjesztésében voltak érdemei a könyvtárak által. Tormayt meg naná, hogy indexre tették a zsidózásai miatt.
Gedeon Szánti
2018-07-17 at 14:22
…talán még egyszer meg kéne hallgatnod…vagy olvasnod.szerintem rendben vannak amit mond…
Erdei János
2018-07-19 at 12:54
A “fiatalember”, ha tévedne, az arcát akkor is vállalná. Szemben a nemcsak arctalan, hanem pofátlan hazudozásával.