Hatodik alkalommal rendezték meg Bugacpusztán a Kurultáj – Magyar Törzsi Gyűlést az elmúlt hétvégén, ahol a honalapító elődeinkre, valamint a magyarok és a közép-ázsiai népek közös őseire emlékeztek, és a turáni népek egységét ünnepelték. Érdekes rendezvény ez, amelyet ma már nem lehet megkerülni, és nem is kell. Amire 210 ezer ember kíváncsi, az mindenképpen figyelmet érdemel, de a rendezvény ennél többet is tud. Alapos hagyományőrzők, jószándékú csodabogarak és valódi tudósok gyülekeznek itt egy helyen, akiket elsősorban a nemzeti büszkeség erősítése és történelmünk megismerése, megismertetése mozgat. Kövér László házelnök részvétele pedig azt közvetíti, hogy a politikai vezetés is végre nyíltan beállt ezen törekvések mögé. Olyat is láttunk viszont, ami a magyar történelemre büszke ember számára elfogadhatatlan.
A Kurultajon a legtöbb érdeklődőt a régészeti és őstörténeti kiállítások, a lovas programok és a vásár vonzotta. Idén telt ház előtt zajlottak a tudományos előadások és fórumok is, és a szervezők minden várakozását felülmúlta a Kárpát-medencei magyar hagyományőrzők seregszemléje, amelyen több mint 300 lovas vett részt. A jubileumi törzsi gyűlésen 27 kulturálisan és genetikailag is rokon nép képviseltette magát 240 díszvendéggel.
A Kurultáj a saját meghatározása szerint nem fesztivál, hanem rokon népek gyűlése, valamint ünnep. Ettől még persze bőven van neki fesztiváljellege, de nem alaptalan, hogy annál többnek tartja magát. Egy olyan nemzetközi rendezvény, sőt talán mozgalom ez, amely végre megfelelően közelít a nemzetköziséghez. Megtalálja a közös pontokat, amelyek összekötnek, de ezeken felül nem köt gúzsba senkit, mindenki megmutathatja a saját valóját. Nincs kötelező egyformaság, nem kell ugyanolyan színű papírpohárba ugyanolyan kumiszt csapolniuk az árusoknak, és nincsen kötelező, egyenlogós formaruha a magyar csikósoknak meg az üzbég pásztoroknak.
Nemzetköziség megfelelően tálalva
Ebben a rendezvényben sokkal több egészséges nemzetköziség van, mint bármelyik nagyívű EU-s politikai projektben. És emiatt az emberek számára is sokkal átélhetőbb, így pedig népszerűbb is. Bugacpusztára kétévente tömegek mennek ki a Kurultajért, most is több, mint 210 ezren voltak ott teljesen önszántukból, míg például az uniós választásokra ötévente is képtelenség kimozdítani az embereket. Igaz, hogy más műfaj a kettő, csakhogy bizonyos értelemben mégsem. Az uniós projekttel is az emberek lelkét próbálják megnyerni az összeurópai identitás számára – igencsak szerény sikerrel. Éppen azért, mert a Kurultáj sem összhun és össztürk identitásba akarja beletuszkolni a résztvevőket, hanem a közös gyökereket keresi, amelyekből mindenki a saját szájíze szerint sarjadt ki, és alkotott egyéni kultúrát. A hun és türk tudatú népek egymásra találása nem akar központi szabályozással ráerőltetni mindenkire olyan közös értékrendet és gondolkodást, sőt jogi szabályozást, olyan nyomasztó egyformaságot, amely a minta kitalálóján kívül senkinek sem fekszik.
Ez az ügyes motiváció az, amely több ezer kilométerről elhozza ide a hun és türk tudatú népeket, és a hazai közönséget is kicsalogatja. A messziről idesereglő, kulturálisan mindenképpen rokon népekkel pedig olyan kapcsolatok szövődtek és szövődnek, amelyekkel gazdasági és diplomáciai téren is csak nyerhet a magyarság.
A változatosság gyönyörködtet, az összevisszaság nem
Az említett sokszínűség viszont talán eltúlzott is, vagy legalábbis nem eléggé rendezett. A résztvevők sokaságát megmozgató nagy seregszemle kétségtelenül látványos, de kicsit olyan benyomást kelt, mintha nem teljesen tudná, hogy mi akar lenni. A seregszemle kifejezés katonai felvonulást jelent, ráadásul a narráció szerint korhű, honfoglaláskori felszereléseket mutattak be. Ehhez képest huszárok is felbukkantak, de ott vonultak a menetben szintén jóval a honfoglalás kora utáni csikósok és juhászok, sőt nők is. Ezzel együtt a somlói galuskával összekevert gulyás ez a seregszemle, amelyben ugyanakkor bőven benne van a potenciál. Például ha az óriási közös helyett szerveznének egy korhű katonai seregszemlét meg egy másik felvonulást a nem katonai hagyományőrzőknek, akár több korszakból.
Ugyanígy megérdemelné az élőzenét is egy ekkora szabású felvonulás. Méltatlan az a rossz minőségű, újra és újra ismétlődő, tízperces összeállítás a Honfoglalás zenéjéből, ami kísérte a csapatot, még úgy is, hogy annak a filmnek a zenéje az egyetlen értékelhető része. Az élőzenés seregszemle egy vagy több, korhű zenét játszó együttest is bevonhatna a fő előadásba, ami biztos javára válna az egésznek. A zenével egyébként másutt is akadtak gondok. A színpadon volt szerencsénk látni egy anatóliai népzeneként megjelölt előadást, amelynél dobgép és modern hangzásvilág egészítette ki a népi hangszereket, és az egésznek általában annyi köze volt a török népzenéhez, mint a lakodalmas technónak a magyar népzenéhez. Vagy az Akácos útnak, ha egy picit jóindulatúbbak akarunk lenni.
Megszabadulni végre a dehonesztáló marxista történelemszemlélettől
A rendezvény gyűlés jellegén túli fontos jellemzője a kutatási tevékenység összefogása és az eredmények bemutatása, hogy a magyarok büszkék lehessenek a történelmükre. Hozzá kell tennünk, hogy a magyarok a kereszténység felvétele utáni történelmükre is büszkék lehetnének, ha a marxista történetírás és az egyházellenes propaganda nem dolgozna nagy erőkkel ennek a megakadályozásán, a legképtelenebb ferdítések és hazugságok terjesztésével.
Akit alávetettségbe akarnak taszítani szülőföldjén, akit ki akarnak forgatni anyagi és szellemi javaiból, annak akaratát úgy akarják megtörni, hogy először megtörik és összezavarják a tudatát. Megtámadják a nemi, családi, vallási és nemzeti önazonosságát, meg akarják hamisítani a múltját, és el akarják venni a jövőjét, vagyis az áldozatot úgy összezavarják, hogy már szó szerint azt se tudja, fiú-e vagy lány, honnan jön, hová tart és kihez tartozik
– foglalta össze ezeket a több felől tapasztalható, de egy irányba mutató törekvéseket Kövér László a helyszínen.
2008-ban, a Magyarországot fizikailag és lelkileg is romba döntő szocialista-szabaddemokrata kormányzással szembeni egyfajta ellenkultúraként indult a Kurultáj, azonban mostanra megváltoztak a dolgok az országban. Arra a dacos „csak azért is büszkék vagyunk a magyarságunkra“ hozzáállásra már nincs szükség, hiszen a nemzeti büszkeség mára dacos ellenállás helyett alapállássá vált. Így nyílik nagyobb tér a szakmailag is megalapozott tudományos tevékenység előtt, és a jelek szerint ennek képes is megfelelni a Kurultáj.
Az akadémián kívül is van tudományos értékű történetírás
A főszervező Magyar Turán Alapítvány a magyar történelem és kultúra kereszténység felvétele előtti idejére emlékezik a rendezvényen, ami önmagában rendben is van, amennyiben nem csap át az ezer éves keresztény magyar kultúra és történelem megtagadásába. Erre utaló jelek és emberek is felbukkannak persze egy efféle rendezvényen, de egyáltalán nem ez az éle domborodott ki. A főszervező Magyar Turán Alapítványnak a magyar őstörténet-kutatás területén vannak ambíciói. Az alapítvány a Kurultáj zárásaként stratégiai megállapodást kötött a Közép-Ázsiai Türk Akadémiával, a törökországi Adana városával és az Anatóliai Yörük Türkmén Szövetséggel, melyben az őstörténeti kutatások közös finanszírozására, illetve a kutatási eredmények egyeztetésére vonatkozóan fogalmaztak meg közös gondolatokat. Varga Zoltán, a Magyar-Turán Alapítvány technikai igazgatója elmondta: a Magyar Turán Közhasznú Alapítvány tudományos tagozata külföldi és magyar szakemberek munkáját segíti egyebek mellett kapcsolatok kiépítésével és anyagi források előteremtésével, ezért is fontos eredmény a memorandum megfogalmazása.
Ilyen, az akadémiai hátteret elutasító történészi kutatásoknál mindig benne van a pakliban a szakmaiatlanság és a ködevő múltfabrikálás, amit például a románok dákoromán elméleténél, a szlovákok nagymorva költeményénél és az ukránok sárga-kékbe öltöztetett kőkori emberénél mi is joggal nevetünk ki. Ugyanakkor a nem akadémiai történetírás is fel tud mutatni szakmailag kiváló munkákat, ráadásul a Magyar Tudományos Akadémia pecsétje sem mindig jelent megfellebbezhetetlen tudományos alapigazságokat. Éppen ez utóbbit igazolja, hogy az akadémián 2012-ben létrehozott Magyar Őstörténeti Témacsoport az elmúlt években számos fontos kérdésben rácáfolt az őstörténetünkkel kapcsolatos eddigi merev álláspontra. A Kurultájon csak az előadások töredékét volt szerencsénk látni, de eloszlatták az előzetes aggodalmunkat, mert ennyi alapján úgy látszott, hogy mederben tartják a dolgot, és valóban tetten érhető a szakmai igényesség. Ez, a hagyományőrzők gyakorlati tapasztalataival és a közép-ázsiai kapcsolatokkal kiegészülve talán az új akadémiai irányvonalnak is hasznos támpontokat nyújthatna a jövőben.
Jönnek az iszlamista, oszmán nacionalisták
Nem hallgatható el azonban a Kurultáj árnyas oldala sem. A legmarkánsabban megjelenő, leginkább szem előtt levő „rokon“ nép a török volt. És kisebb hangsúllyal, de a mongolok is ott voltak. Erről a két népről azért nem szabad elhallgatni, hogy a magyarok körében olyan népirtást vittek véghez a történelem során, hogy az összes többi nép ellenünk elkövetett összes agressziója eltörpül ehhez képest. Az, hogy rokon népek, nem enyhíti, hanem éppen súlyosbítja mindezt, hiszen akkor is a rokonaink voltak, amikor magyarok millióit mészárolták le vagy hurcolták el rabszíjon örökre. Ha őket testvérként lehet ünnepelni a Kurultájon, akkor történelmi barátként tekinthetünk akár a függetlenségi harcainkat vérbe fojtó osztrákokra, az országunkat megszálló és a háborúban szétlövető náci németekre, de akár a vérengzéstől szintén nem idegenkedő Szovjetunióra is. Az sem érv a törökök és a mongolok mellett, hogy mindez régen történt, hiszen ezt a logikát követve, pár száz év múlva például az 56-os szabadságharcunk leverése sem lesz már szovjet bűn. Üzletelni persze mindenkivel lehet és kell, de a hangsúlyos oszmántörök jelenlét egy olyan magyarországi rendezvényen, amelyet a szervezők ünnepnek szánnak, finoman szólva visszás.
Mindezt csak súlyosbította, hogy boldog-boldogtalan – beleértve a szervezőket is – egyfolytában a Szürke Farkasok (Bozkurtlar) egyezményes kézjelét mutogatta. Ez egy eredetileg a CIA által kiképzett, baloldali egyetemi forradalmárok ellen létrehozott fegyveres mozgalom, amely később iszlamista, keresztényellenes, soviniszta pántörök terrorszervezetté alakult vált. Amíg a baloldalt aprította, addig a török kormány megtűrte, sőt támogatta, a 80-as évekre viszont akkora támogatottságra tettek szert, hogy elkezdtek fellépni velük szemben a hatóságok. Mostanra leginkább Erdoğan rendszerének külföldi paramilitáris végrehajtói lettek, mivel a jelenlegi elnök kiépítette a saját belföldi paramilitáris szervezetét, viszont a Szürke Farkasok iszlamizmust és sovinizmust vegyítő ideológiája is igencsak közel áll hozzá. A farkas a türk népek eredetmítoszához kötődő jelkép, a kézjel és főleg a jelentése viszont igencsak furcsán mutat egy keresztény ország kulturális rendezvényén.
No gallery template found!Képgaléria: Horváth Péter Gyula
Zoltánfi
2018-08-18 at 15:22
Te sem leszel ostobább kacor király!
A magyar nép Közép-Ázsiában alakult ki, ezekkel a turáni népekkel együtt. aki ezt kétli az ostoba vagy hazudik.
Sok nép irtotta egymást, ettől még a rokonaink a tatárok és a törökök is. (Pl. pont a tatárokat a mongolok irtották ki….)
Ne hápogj már a valóságtól teljesen elrugaszkodott ökörségeket!
a Tenkes kapitánya
2018-08-14 at 18:57
Kövér László kitűnően kifejtette, hogy a mai gyarmatosító globalista taktika kitüntetett része a fejekben történő szándékos zavarkeltés. vedd el a múltját, az önbecsülését, a családját, a nemét és tálalva van.
Zoltán
2018-08-14 at 17:13
A tatárok csak azokat a falvakat dúlták fel, ahol keresztény templom állt. Figyelembe véve azt a tényt, hogy Vajk és utódai tűzzel-vassal irtották az eredeti magyar hitvilágot és mindenkit, aki nem volt hajlandó már akkor történelmet hamisítani, akár felszabadító hadseregnek is tekinthetjük őket. Ahogy az oszmánokat is, akik a Habsburgoktól és II. Lajostól kívántak minket “megmenteni”.
idirablo
2018-08-14 at 13:01
Híd vagyunk Kelet és Nyugat között, akár tetszik, akár nem. Mégpedig azért, mert csak mi tudunk azonosulni mindkettővel:
– a törökök Mohács után a szövetségeseink is voltak a nemzeti királyságért és a protestáns vallásszabadságért vívott függetlenségi harcainkban;
– “a magyarok nyilaitól ments meg uram minket” fohász ugyanarra utalt kicsiben, amit a mongolok műveltek velünk nagyban. Mi csak azért nem csináltuk “nagyban”, mert a “kalandozásokkor” felmértük, hogy a Német-római Császárság és Bizánc túl nagy falat lenne nekünk. Amikor a mongolok jöttek, javában marakodott egymással a német császár és a pápa.
Továbbá itt van a spalatoi esperesnek itélete: „Midőn a magyarok hirét vették a tatárok jövetelének, – igy szól, – álomnak, játéknak nézték az egészet … A hosszú béke megrontotta, a kemény fegyverforgatástól elszoktatta őket, csak a kicsapongásban, bujaságban telt kedvük és a tunyaság szinte gyávává tette őket. Mert Magyarország gazdag, termékeny földje által módot nyujtott fiainak a mértéktelen élvezésre. Nem is törődött mással az ifjuság, mint hajának diszitésével, bőrének ápolásával, még ruházatuk sem volt férfias, hanem asszonyos. Egész életüket verőfényes erdőkben, kellemes mezőn szerették eltölteni nejeik társaságában. Egész napon át folyt a lakomázás, nem is keltek fel reggeli kilencz óra előtt. Minthogy mindig mulatságon járt az eszük, hogyan gondoltak volna komolyan a fegyverek zajára? Komolyan csak a józanabbak tartottak a pusztitó nemzet betörésétől.”
Hesslerezredes
2018-08-14 at 13:52
Na kb. ezt művelte az uralkodó osztály Mohács előtt is, mert ne felejtsük el, az idézetben szereplő “magyarok” természetesen a tatárjárás előtti uralkodó osztály jelenti. Egyébként röpke 200 év alatt 1241-re teljesen elfelejtettük a pusztai harcmodort, de arra volt eszünk, hogy az arra még emlékező és alkalmas kunokat pont a tatárjárás kezdete előtt űztük el az országból zseniálisan (?!?).
a Tenkes kapitánya
2018-08-14 at 18:27
A mongolok (szintén turáni-hun eredetűek, így rokon nép) kétségkívül nem kértek és kevésbé adtak kegyelmet, de korántsem az a barbár horda volt, amit a nyugati történészek láttatni szeretnének (vö.: Trubeckoj: Dzsingisz kán hagyatéka).
Érdekességképpen említem, hogy az egyébiránt nestoriánus keresztény Hulagu kán (grúz és örmény segítséggel, Bagdad kardélrehányója, a Bajbarsz (kun származású mamluk, majd Egyiptom uralkodója) által megvert nagy dél-mongol vezető, az Aranyhorda ellenlábasa, el akarta venni IV. Béla lányát, szövetségkötés céljából.
Muhinál a király és a nemesek egy része közötti ellentétel miatt nem vonult fel a teljes magyar hadsereg. A lakosság veszteségeit normális történészek 15-20%-ra teszik, ami nem kevés, de nem kirívó a korabeli járványok áldozataival összevetve.
Batu nem csak a Nagykán választás miatt ment ki az országból, hanem az éhinség miatt is (sikeres magyar felperzselt föld taktika), ami a tatárokat (és lóállományukat is) megtizedelte.
Ha az ország annyira legyengült volna, mint el akarják hitetni, akkor a következő évben nem tudtuk volna kiverni a nyugatról támadó németeket.
A második tatár próbálkozást IV. Kun László király hatalmas győzelme állította meg, olyannyira, hogy a mongol tankönyvekben az áll, hogy a magyarok állították meg az Aranyhordát, tehát, hogy mi győztünk, ellentétben más népekkel! Ezt mi nem így tanultuk!..stb..stb…
Ennyit az MTA romboló, szabadkőműves történetszemléletéről.
Dobos László
2018-08-14 at 09:51
Higgadtság, honfitársak, higgadtság! Hatalmas a kavarodás a magyarság eredete körül, de ez nem baj. Más népek eredete sem olyan tiszta és világos, mint gondoljuk, gondolják (akár ők maguk is). A történelemben a népek vígan irtogatták egymást, és egyáltalán nem számított a rokonság. A japánok kevesebb, mint 1 %-a származik a Japán sziget őslakóitól, az ainóktól, a többi mind koreai eredetű. Ennek ellenére a japánok legutóbb a II. vh-ban vidáman irtogatták a koreaiakat, azaz a saját őseiket. A tatárjárás és a törökdúlás ugyanez volt, az utóbbi inkább iszlám-dúlás, mert a törökök sokkal fontosabbnak tartották az iszlámot, mint a saját törökségüket. A Kurultáj emlékezés a magyarság egy olyan elemére – Árpád honfoglalóira, helyesebben: honmentőire – akik “megmártóztak a Kelet dolgaiban, fel is vérteződtek az ott tanultakkal, aztán, amikor a Kárpát-medencében maradt testvérek szaharában voltak az őket szorongató frank/német birodalomtól, hát hazalovagoltak megvédeni őket – és hogy ez így volt, azt az bizonyítja, hogy a “honfoglalás” tökéletesen zökkenőmentesen zajlott, nem volt kit és miért meghódítani, és nyelvi-megértési gondok sem voltak – az itt élő magyarok/avarok pontosan ugyanazt a nyelvet beszélték, mint Árpád magyarjai. Tehát Árpád apánkra (szó szerint apánkra!!!) emlékezni a Kurultáj keretében, helyes és odaillő dolog. És odaillik a huszárság is, mert ők az egyenes folytatói annak a könnyűlovas harcmodornak, amit Árpádék hoztak magukkal. És ez semmit sem von le abból a szerintem megkérdőjelezhetetlen tényből, hogy a magyarság mindig is őslakó volt Európában, konkrétan itt a Kárpát medencében, és nagyon sok nép innen származott el tőlünk, például a lesajnált ugor népek a manysik/chantik = vogulok és osztjákok. Mert népvándorlás nemcsak Keletről Nyugatra volt, de jóval korábban fordítva is!
Dobos László
2018-08-14 at 12:17
Lehet, én magamtól jutottam erre a következtetésre. Ha megnézed, egész kelet-közép és délkelet Európában szinte minden településnek van magyar neve (is). A valódi történelemben nem nagyon vannak véletlenek, viszont vannak hosszú folyamatok, amelyek ott hagyják a lenyomataikat például a településnevekben (is). Szóval szerintem a vogulok/osztjákok igenis rokonaink, csak nem úgy, ahogy Hunsdorfer és bandája tanította/hirdette, hanem pont fordítva: nem mi származunk a voguloktól stb., hanem ők mitőlünk. Mert azért az, ahogyan egy manysi asszony számol, az azért sokkoló: lényegében magyarul számol. Fenn van az interneten. Ha egyébként Hunfalvinak igaza lenne, az sem zavarna: annál nagyobb a magyarság teljesítménye, hogy honnan hova jutott!
Naprózsa
2018-08-13 at 21:14
A magyarok DNS-e – tőlünk független összeurópai kutatás szerint – teljesen egyezik az átlagos európai ősgenommal. Amit az is igazol, ha körülnézünk az utcán, látható, hogy nem vagyunk ferdeszeműek és arabnak sem festünk. Ennélfogva erős túlzás e mongol, török rokonság emlegetése. De nemcsak blődség okán, hanem sokkal inkább veszélyes volta miatt.
3 okból is:
1. Nyugat-Európai mindig is azt a hírt keltette lenézési célból, hogy az “éhenkórász” (Hungary, Ungarn)”hunok” Ázsiából betolakodottak, tehát sicc velünk kifelé, mert kell a területünk.
2. A környező – finoman szólva – csúsztató népségek is szívesen ideterjednének, nekik is jól jönne ez a “Szegény szláv népeinket lenyomták ezek a Vereckénél beözönlött idegenek”. Úgyhogy dettó ugyanaz a jelszó: “Sicc vissza a barbár magyarokkal, ahonnan jöttek!”.
3. Na meg a Szulejmán és Szultána szappanoperákkal érzékenyítő muszlimok ezen “rokoni vér” ürügyén szeretnének néhány száz évig “jó rokonként” újra rajtunk élősködve itt nyaralni.
Úgyhogy részemről a DNS kutatásoknak hiszek és kijelentem, hogy kizárólag magyar és európai vagyok, és mint minden emberrel csak homo sapiens minőségünkben vagyunk az ázsiaiakkal rokonságban.
Nehogy a végén még valaki azt is kimutassa, hogy egész fekete Afrikát is keblünkre kell ölelnünk holmi többszázezer éves onnan származási ükunokatestvéri alapon…
Zoltánfi
2018-08-18 at 15:18
Baromság!
A magyarok DNS-ében tökéletesen kimutatható az ázsiai komponens.
Ettől még persze, hogy nem vagyunk ferdeszeműek, mert akkortájt keletebbre húzódott a mongolid antropológiai típus választóvonala.
MINDEN antropológiai felmérés szerint a MAI magyarok 38%-a turanid típus, és 15%-a kaukázusi! Tehát pontosan a kirgizekkel, ujgurokkal, türkménekkel, üzbégekkel állunk rokonságban.
A magyar nép Közép-Ázsiában alakult ki, ezekkel a turáni népekkel együtt. aki ezt kétli az ostoba vagy hazudik.
gyozo2018
2018-08-13 at 20:31
Petrovszki Mihály!
Nincs török-magyar testvériség. A kettőt ne keverd. Olvasni, olvasni, olvasni.
A marxista maszlagot törölni.
Zoltánfi
2018-08-18 at 15:13
A magyarok türk nép.
Nem testvériség van, hanem rokonság.
Csámpás Marcsa
2018-08-13 at 20:30
Sokkal nagyobb szükségünk van a hagyományőrzésre, a rokon népekkel a kapcsolattartásra, mint a Sziget Fesztivál nevű primitív hányás dzsemborira, megspékelve a gender-szigettel. Ha nem tetszik, költözz Nyugatra, valamelyik nogo zónába.
gyozo2018
2018-08-13 at 20:25
“a Honfoglalás zenéjéből, ami kísérte a csapatot, még úgy is, hogy annak a filmnek a zenéje az egyetlen értékelhető része.”
Az sem, mert bármelyik amerikai western film zenéje is lehetett volna.
Mindenesetre a Koltai testvérek Honfoglalás címen összegányoltak egy ócska western-filmet, amitől a szakértőnek felkért Püski házaspár elhatárolódott, László Gyula professzornak meg égett az arca, hogy elgányolták a jelmezeket is, hiába kérte, hogy korrigálják, legyintettek rá. Így nyúlták le, és vitték gallyra a legfontosabb témáinkat amatőrök és rántották le a maguk szintjére.
a Tenkes kapitánya
2018-08-14 at 11:09
– A Mátyás király halála utáni Jagellók valójában már Fugger (globalista) uralmat jelentettek Magyarországon.
– “Az oszmán expanzió” a Mediciek által finanszírozott bosszúhadjárat volt a Fuggerek ellen, mivel összevesztek a búcsúcédulák bevételein és Európa felosztásán.
– Mohács után (ahol az áldozatok majdnem fele cseh királyi testőr volt) a lengyel nagykövet a következő hangulatjelentést küldte Krakkóba: “Budán a magyarok örömmámorban úsznak, hogy megszabadultak az idegen uralomtól.”(A Habsburg Mária-Szerencsés Imre féle vezetéstől.)
“Messiásként várják Szapolyai János vajdát.” (a korabeli hazafias párt vezérét)
– Rákóczi kiáltványában szerepel: “Az meg okmányokkal igazolható, hogy az osztrákok évenkénti zsarolásai az ottománoknak fél évszázad alatt teljesített szolgáltatásokat is bőségesen elérik.”
– A két valódi magyarirtást a Szavoyai Jenő féle “felszabadás” és a kurucok elleni háború képviselte, amikor is – két alkalommal – a magyarság negyedét pusztították el a Habsburgok.
– A török turáni-hun gyökerű nép, akárcsak mi (vö.: Dr. Neparácki Endre génvizsgálatait)
– Bethlen Gábor török vazullusként teremtette meg Erdély aranykorát.
-Az imamalomszerűen ismételt török pusztítás hódoltsági részein és a szövetséges Erdélyben lett világhírű a magyar kertkultúra, míg Habsburg-Magyarországon éheztek és rongyokban jártak a katonák…stb…
– Ennyit az MTA szabadkőmüves történetírásáról.