Rendhagyó, instant történelemkönyvvel készült a PestiSrácok.hu és a Pesti TV a múlt hétvégi Tranzit fesztivál Gondolat expo című kiállítására. Antall József néhai miniszterelnök elhíresült mondatának pandantját mottóul kiemelve arra hívtuk fel a figyelmet: nem volt túlzás a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában a rendszerváltozás első szeleitől a 2010-ig tartó időszakot az “átmenet két zavaros évtizedének” keresztelni, hiszen a hatalom jelentős részét ebben az időszakban – a demokratikus- és jogállami normákat felülírva – a posztkommunista hálózatok és a velük szövetséges liberálisok uralták. A “Tetszettünk” forradalmat csinálni! kiállítás előszavát Mező Gábor, a visszatekintés tablóit Huth Gergely írta. A Pesti TV videóján Békés Márton, a Terror Háza kutatási igazgatója, Mező Gábor kutató, újságíró, Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet alapítója, Köbli Norbert, a taxisblokádról is filmet készítő elismert forgatókönyvíró és Hegedűs Zoltán, a legendás UFI alapítója, újságíró-történész, a Tranzit szervezője nyilatkozik a korszakról.
1) Együtt szívnak, együtt nevetnek
Az 1985-ös monori találkozón még egységesen áll ki az ellenzéki értelmiség, 1988. június 16-án, Nagy Imre kivégzésének harmincadik évfordulóján még együtt verik a rendőrök Orbán Viktort és Tamás Gáspár Miklóst a Batthyány örökmécsesnél. Valódi bátorság kellett akkoriban az ellenzékiséghez, az állítólag “puha” diktatúrában több év letöltendő börtönbüntetést lehetett kapni például a Nemzeti dal illegális elszavazásáért. Ha besúgtak, lebuktattak egy ellenállót, a legenyhébb következmény volt, hogy az egész családját megfélemlítették és ellehetetlenítették, iskolai és munkahelyi karrierjét tönkretették. Makovecz Imrének köszönhetően a Tabánban áll egy cellába zárt szoboralak, melyen csak az olvasható: “1944-1990 – Azok emlékére, akik nem haltak meg, de életüket tönkretették.”
2) Ékverés és megosztás
1988 októberében az Inconnu művészcsoport titokban felállítja az első kopjafát az ötvenhatos mártírok frissen feltárt 301-es parcellájában, 1989. június 16-án Orbán Viktor elmondja vakmerő és világhírű beszédét Nagy Imre újratemetésén, de akkora már az állambiztonsági hálózat manipulációi és a liberális értelmiség egy részének kommunista kötődése miatt megosztott a “demokratikus ellenzék”.
3) Magyarország “rosszul választ”
1990 tavaszán a magyar nemzet (nem először) csalódást okoz a nyugati mainstream értelmiségnek, mert nem a favorizált Szabad Demokraták Szövetségét, hanem a Magyar Demokrata Fórum vezette koalíciót juttatja hatalomra. Pontosabban a hatalom nagy részét továbbra is (a téma legismertebb kutatója, a most elhunyt Hankiss Ágnes terminológiájával élve) a továbbélő kommunista hálózat tartja a markában. Ők a belső irataikban a rendszerváltást csak “modellválltásnak” nevezik. A politikai-jogi rendszerváltoztatás megtörténik, de a gazdasági hatalmat és a nemzet vagyonát a rablóprivatizációnak nevezett folyamat révén az elvtársak szerzik meg. Antall József miniszterelnök nemzetközi nyomásra paktumkötésre kényszerül, így lesz köztársasági elnök az SZDSZ-es Göncz Árpádból. A kommunista állambiztonság még 1990-ben is működik, szervezetten épülnek be a demokratikus intézményekbe, miközben hazaviszik és eltüntetik az évtizedek alatt összegyűjtött kompromittáló iratokat. Mindez az úgynevezett “Dunagate-botrányban” lepleződik le.
4) A választóvonal: államcsíny taxisokkal
A továbbélő kommunista hálózat és az SZDSZ (hathatós nemzetközi támogatással) megpróbálja ellehetetleníteni a demokratikusan megválasztott Antall-kormányt. A taxisblokádként elhíresült 1990. októberi államcsíny-kísérletet is lelkesen támogatják. Az akkor még hevesen liberális, de töretlenül antikommunista Fidesz nem vesz részt a puccskísérletben, sőt az állítólag újraéledő fasizmus ellen sem tüntet a Demokratikus Charta felvonulásán, ezzel Orbán és pártja végleg kihúzza a gyufát a hazai és nemzetközi hálózatok előtt. A Chartát már nyíltan éljenzik a legvéresszájúbb kommunisták is, Berecz János Pető Ivánékkal vonul. Csurka István, az MDF akkori alelnöke 1992-ben, az elhíresült dolgozatában rámutat a kormány és az ellenzék kétszínű rendszerváltoztatására, ezért kizárják a pártból. Antall József, aki nem sokkal később, 1993-ban daganatos betegségben meghal, egy ízben így csitítja a puha rendszerváltást bíráló párttársait: “Tetszettek volna forradalmat csinálni!”
5) Visszatérnek a komcsik, az SZDSZ a demokratikus pántlika
1994 tavaszán a már a nyolcvanas évek óta nevelgetett posztkommunista-liberális értelmiség és a kezükben lévő 99 százalékos médiatöbbség sikert arat: legyőzik a konzervatív oldalt, sőt az SZDSZ-szel együtt kétharmados kormány alakul. A miniszterelnök a kampányban elszenvedett “halálos autóbalesete után harmadórára feltámadt” egykori pufajkás, később reformkommunista Horn Gyula lesz. A rendszerváltoztatást eláruló SZDSZ jutalomból hazaviheti az aranytojást tojó tyúkot: három miniszteri szék mellett kulcspozíciót kapnak az Állami Privatizációs Rt.-ben. Rövid idő alatt az addig még érintetlen állami nagyvállalatok, erőművek, stratégiai gyárak jelképes összegért olyan figurákhoz kerülnek, mint Gyurcsány Ferenc. Fodor Gábor, a Fidesz később az SZDSZ-be átült alapítója a Szétszakadt Magyarország című filmünkben mindezt úgy magyarázza: az SZDSZ a koalíciókötéssel feláldozta magát, hogy biztosítsa a rendszerváltoztatás vívmányainak megőrzését. Nincs olyan vetítés, ahol e ponton ne kacagna fel hangosan a közönség. Bokros Lajos megszorító csomagja fenntartható államháztartást ígér, de az ország elszegényedik, a szociális hálót feltépik és még az államháztartási hiány is megnő. Így higgy egy kommunistának!
6) Pirruszi győzelem: Fidesz-MDF-FKGP-kormány alakul
Orbán Viktor alakíthat törékeny kormányt 1998-ban. A posztkommunista struktúrák jó részét még nem tudják megbontani, de az ország fejlődésnek indul, a kórházak bezárását és egyéb sanyargatásokat, azaz a Bokros politikájának folytatását követelő Nemzetközi Valutaalapot (IMF) már ekkor hazaküldik. Ám a kormányzat és a Fidesz vezetése is megosztott, csúszik és jórészt elmarad a média-rendszerváltás és az állam szervei csak úgy hemzsegnek a “szakértővé” avanzsált posztkommunista hivatalnokoktól. Gondot okoz a nagy múltú kisgazdapárt egyes vezetőinek lelepleződött korruptsága – bár őket bravúros módon “kiszerelik a kormányzásból”. 2002-ben a Fidesz vezetői rosszul mérik fel az Izraelből rendelt Ron Werber által celebrált szocialista gyűlöletkampány és a föld alatt mesterkedő kommunista hálózat erejét: megbukik a pozitív hangú, összefogást és fejlődést ígérő kampányuk, és az 1956-os hősök kivégzéséért személyesen is felelős Apró Antal családjának régi strómanja, Medgyessy Péter alakíthat kormányt, ismét a Szabad Demokraták Szövetségével. Hamar megkezdődik a közvagyon széthordása, egy ábrándos tekintetű SZDSZ-es funkcionárius, Bodnár Zoltán például 2002. szilveszterén egy szélhámos brókernek utalja át a rábízott, autópálya-építésre félretett 13 milliárd forintot, ebből lesz a K&H-botrány.
7) Stróman-életművészből kormányfő
Az külföldi gazdasági érdekek buzgó képviseletéért francia becsületrenddel is kitüntetett Medgyessy Péter nem sokáig örülhet posztjának. Előbb állambiztonsági múltja (D-209-es szigorúan titkos tiszt volt az átkosban) lepleződik le a Magyar Nemzetben. Majd antik történetírók tollhegyére kívánkozó módon puccsot szerveznek ellene: 2004. nyarán, míg ő önfeledten koktélozik a festői Cannes-ban, liberális szövetségesei és a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) vezetőjéből, majd nagyvállalkozóból sportminiszterré előlépő Gyurcsány Ferenc hátba szúrják őt. A SZDSZ az üzleti, gazdasági érdekek miatt akaszt be Medgyessynek, míg Gyurcsány egyenesen miniszterelnöki babérokra tör, ezért apránként lekenyerezi, maga mellé állítja a szocialista párt alapszervezeteit. Ebben a már akkor is hű fegyverhordozója, Czeglédy Csaba segíti. Gyurcsánynak könnyű dolga van, hiszen a KISZ-vagyon, az alumíniumipar, több bennfentes szolgáltató vállalat és egy sor állami luxusingatlan (vö.: őszödi villa és a képviselői klub) lenyúlásával már bizonyította rátermettségét anyósa, Apró Piroska előtt, így a bolgár hagyományok szerint földön ülve zajló vasárnapi ebédeken, a lopott zsidó vagyonból lett szemlőhegyi villában csak arról kell meggyőznie a családfőt, hogy – Medgyessy helyett – miniszterelnöknek is kiváló lenne.
8) Az elszabadult őszödi böszme
Gyurcsány keményen kezd: bevallása szerint csupán azért, hogy beletörölhesse a lábát Orbán Viktorba és a fideszesekbe, elindítja minden idők leggyalázatosabb magyarellenes kampányát: a Magyarok Világszövetsége által amúgy is rosszul időzített 2004. december 5-i népszavazáson a határon túli magyarok ellen uszít. Az általa okozott sebek azóta is nehezen gyógyulnak. Magyarország szinte háborús területté változik: Gyurcsány random ötletelésekkel próbál kormányozni (például a Száz “tyúklépés” programjával), az első Orbán-kormány társadalmi-gazdasági vívmányait, például a lakástámogatások rendszerét tönkreteszik, az elégedetlenkedőket pedig KGB-s és rákosista módszerekkel próbálják megfélemlíteni. Már az első “Fletó” által felügyelt nemzeti ünnepen, 2005. március 15-én mesterlövészek tartják rettegésben a fővárost, mindennaposak lesznek a titkosszolgálati, alvilági zavarkeltések. Maffiózók kokettálnak Gyurcsány bizalmi embereivel, a régi KISZ-haver Szilvásy Györggyel és KGB-s múltú Laborc Sándor titkosszolgálati vezetővel (vö.: Portik-Laborc jegyőzkönyvek). 2006 őszén, az őszödi hazugságbeszéd kiszivárogtatásakor nem létező szlovák terroristákkal fenyegetik meg a Fidesz vezetőit, akik így kénytelenek lefújni a mérhetetlen elégedetlenségnek békés módon hangot adó, óriásinak ígérkező ellenzéki tüntetést. A tévészékház felgyújtásától az 1956-os megtorlásokhoz hasonlóan a Magyar Rádió udvarára terelt és véresre vert, vagy éppen a zárkákban testileg-lelkileg megalázott tüntetők tragédiáin át a 2006. október 23-i rendőrterrorig egymást érik a demokratikus és jogállami működéssel összeegyeztethetetlen otrombaságok. Gyurcsány gyengülő hatalmát újabb titkos akciókkal igyekszik megvédeni: az UD-botrányban, 2008-ban lelepleződik, hogy a fél ellenzéket lehallgatják és zsarolással, fenyegetésekkel próbálják szétverni a polgári-nemzeti oldal egységét. Szélsőjobboldali szervezetek sora alakul, Vona Gábor gárdistái nagy nemzetközi figyelmet kapnak, miközben ezerrel folyik a különböző társadalmi csoportok egymás ellen ugrasztása. Ártatlan cigányokat gyilkolnak meg, az elkövetők perét Gyurcsány végigüli és szigorúan néz a vádlottak szemébe, a bíróság csak annyit tud megállapítani, hogy a gyilkosságoknak bizonyosan volt megrendelője.
9) Kifosztva és leteperve
Közben az állam még megmaradt értékes vagyontárgyai, a sukorói tóparttól a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltségig, vagy éppen a Malévig és a ferihegyi repülőtérig gyanús körülmények között, mélyen áron alul magánkezekbe vándorolnak. Az SZDSZ újabb rekordot állít fel: az egészségügy katasztrofális eredményekkel járó privatizációja (lásd Hospinvest-botrány) után Kóka János gazdasági miniszter haverjai, a Viadom Zrt. tulajdonosai az M7-es új szakaszának teljes árát ellopják. Hasonlóan vitézkednek a szocialisták is: ők a Szeviép segítségével tüntetik el az autópályapénzeket. Az özönvízre váró káderek között anekdoták szerint egy fém kétszázast sem szabad elejteni, mert mielőtt koppanna, valaki zsebre teszi. Néhány botrányhőst egész egyszerűen meggyilkolnak vagy eltüntetnek a nagy káoszban (Welsz-ügy, Sápi-ügy). A katasztrofális kormányzás következtében már 2008. nyarára az államcsőd közelébe jut az ország, így az azt követő világgazdasági válság végleg térdre kényszeríti hazánkat. Több százezer magyar talpa alól csúszik ki a talaj. Gyurcsány még 2009 áprilisáig folytatja kamikáze-kormányzását, majd konstruktív bizalmatlansági indítvány révén a magát “frontsebésznek” képzelő rovott múltú vállalkozót, a nagybetűs Nyugat házi kedvencét, Bajnai Gordont ültetik helyére. Bajnai édesapja kiváló tanítványa, aki a rendszerváltozás forgatagában felszámolási csalással, áfacsalással és vállalkozások alvilági módszerekkel történő lenyúlásával kereste nehéz kenyerét. A kis Gordonnak csak a készbe kellett beülnie, de ugyanolyan rezzenéstelen arccal küldte vágóhídra az általa szanált vállalatok munkásait, partnereit, mint a papa tette. A Hajdú-Bét Zrt. libatenyésztői közül többen a halálba menekültek a Bajnaiék okozta krach miatt.
10) Szakítás a posztkommunista múlttal. Örökre?
2010 áprilisában (miként a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatában a parlamenti többség megfogalmazta) forradalom történik a szavazófülkékben. A választópolgárok szakítanak a posztkommunista múlttal, szintén a NENYI szófordulatával élve: “a XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.” Új korszak veszi kezdetét, s megkezdődik a gazdasági károk elhárítása, az ország újjáépítése. A nemzetközi pénzügyi elit szorításában a kormány unortodox megoldásokra kényszerül: államosítják az MSZP-SZDSZ-kormányok idején haveri kezekbe juttatott és erősen megdézsmált nyugdíjkasszákat, és nem fogadják el a Nemzetközi Valutaalap újabb megszorításokat követelő doktrínáit, inkább szuverenista politikát folytatnak. Nem marad el az ellencsapás, a nyolc év balliberális ámokfutása révén legyengült államháztartást az állampapírjaink elleni támadással próbálják megingatni. Egyesek már “szakértői kormány” (értsd: bábkormány) felállításáról álmodoznak, de Orbán Viktor és Matolcsy György honfoglaló őseink bravúrjával él: IMF-megállapodást mímelve pacifikálják a nemzetközi helyzetet, miközben a valódi civil kezdeményezésként szerveződő 2012. január 21-i Békemenet sok százezres békés, hömpölygő tömege egy időre eltántorítja a cselszövőket. Egyes hírek szerint Soros Györgynek különösen drága mulatság volt a magyar államkötvények elleni kudarcos támadás. 2011. április 25-én az Országgyűlés kétharmados többsége közjogi szempontból is pontot tesz a zavaros időkre: a sztálini gyökerű alkotmányt új Alaptörvényre cserélik. Az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közjogi szempontból is megbélyegzik mindazokat, akik a náci-nyilas és a kommunista diktatúrákkal közösséget vállalnak, vagy élvezik a diktatúrából átörökített javakat. Az új Alaptörvény a Nemzeti hitvallással kezdődik, melyben az is olvasható:
“Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra. Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik Magyarországot.”
A tablókat készítette: Simkó-Nagy Tamás, a videó a Pesti TV Pesti riporter című műsorában kedden volt látható
u
2021-09-13 at 14:50
” A sakkjáték tó, amelyben egy szúnyog megfürödhet, egy elefánt viszont megfulladhat.”
Indiai közmondás
A világpolitika és a magyar rendszerváltás összefüggéseinek vizsgálatához kiindulópontként Magyarországon, a 80-as években történt furcsa halálesetek kínálkoznak. A Történelmi hazugságok című francia dokumentumfilm három epizódja – Új Amerikai Évszázadért Projekt; Stratégiai védelmi kezdeményezés; Gladio művelet; nem az epizódok címe szerepel – ehhez megfelelően orientálja is a figyelmünket. A második rész sémája szerint Ronald Reagan 1980-88. közötti elnöki törekvésének összetevőit látva csak ámulni lehet a terv tudatossága és kidolgozottsága színvonalán, a végrehajtás pontosságán, eredményességén. Az amerikai stratégák célul tűzik ki a Szovjetunió legyőzését és eltávolítását az általa megszállva tartott térségből. Hadászati ismereteik lehetővé teszik számukra, hogy tudják, miben rejlik a stratégiai győzelem, hogyan érhető el, mi jelentheti ellenfelük gyenge pontját: hatalmas földrajzi kiterjedésű területek katonai erővel megszállva tartása; és vereségét: az ezen megfeszített állapotban összeomlást eredményező elgyengülés, majd összeroppanás. A cél világossága, és a tervek kidolgozása után hozzálátnak annak lépésről lépésre történő megvalósításához. A „csillagháborús katonai fejlesztés” nagy blöffként az USA-t fenyegető támadó potenciál bagatellizálása, ez ellenfél felbosszantása, a harc kezdetének jelzése és a pszichológiai hadviselés megkezdése. Mindezt erőteljes propaganda kíséri: az „Istenhívő” Reagan evangélikus vallásos vezetőkkel „jónak” mutatkozva „A Sötétség/ Gonosz Birodalmá”-nak nevezi diabolizálva, ezáltal emberi törvényeken kívül helyezve a Szovjetuniót, a második világháborús totalitarizmus elleni együttműködés felelevenítésével pedig a pápa és az USA között létrejön a hidegháborús totalitarista birodalmat opponáló „Szent Szövetség”. Gazdasági kihívásként sikerül elérni, hogy Szaúd – Arábia a készleteivel részt vegyen a nemzetközi olajkereskedelemben, ezáltal lenyomva az olaj árát, minden 1 hordó/dollár árcsökkenéssel súlyos veszteséget okozva a szovjet gazdaságnak. Hollywoodi látványhoz méltóan a humort sem mellőzi a folyamat, ugyanis jutalmul a szaúdi vezető fiát még az űrbe is kilövik, így ő az első szaúdi űrhajós. Geopolitikai kihívásként a szovjet megszállás leggyengébb pontjának ítélt Lengyelországban, Közép – Európa szívében zavargások törnek ki gdanski centrummal. A szovjetek már hadászati feladatként kezelve az eseményeket lengyel katonai vezetővel az élén igyekeznek konszolidálni az országot, elnyomva a hazafiakat, újabb rossz pontot szerezve a világ „szabadságszerető közvéleménye” előtt. Végül nyílt katonai kihívásként az amerikaiak háborút provokálnak a Szovjetunióval szomszédos Afganisztánban, hogy „a Szovjetuniónak is legyen Vietnámja”. A győzelem víziójának teljes hiányával a Szovjetunió hasonló helyzetben találja magát, mint a császári Németország az első világháború végén. Nagyon nehéz megmondani, hidegháborús vezetőjük Leonyid Brezsnyev 1982-es halála után hogyan javíthattak volna helyzetükön, szállhattak volna szembe az amerikai elképzelésekkel. A pápa elleni merénylet indítéka lehet tehát a Szovjetunió elleni amerikai stratégia, és a szovjetek a tőle többet várók által helyzetbe hozott, tennivalóihoz leváltott elődjénél energikusabban hozzákezdő Reagant is veszélyesnek ítélhették… Az összeomlott, megvert állapotból való tudatos felállás a „vereség kultúrája” révén, Vlagyimir Putyin színrelépésével lesz majd csak lehetséges az elbizakodott, korábbi győztes ellenében.
A sakkjáték gyakran visszatérő szimbóluma a szemben álló felek küzdelmének, hiszen kellős közepén Reagan a semleges helyszín Reykjavikban a horrort fokozva a „Szellemek házában” találkozik a harcot felvenni kénytelen Gorbacsovval, és utasítja el békeajánlatát. Abban a városban, ahol 1972-ben az amerikai sakkozó Bobby Fischer egyszer letaszította már a trónról Mihail Botvinnik 1945-ös győzelme óta a világ sakkozása felett egyeduralkodó, erősen átpolitizált szovjet „kommunista” sakkhegemónia éppen aktuális képviselőjét, Borisz Szpasszkijt. A nagy sakktábla címmel írt könyvet az eseményekről Zbignew Brzezinski. Az orosz újságíró pedig egy impozáns, ámbár ellenfelek nélküli, üres sakkteremben a vesztes küzdelem után emlékezik vissza a harminc évvel korábban történtekre. Ki irányíthatná a világos (fehér) bábokat, már ismerős az (Osztrák – ) Magyar Monarchia mint a „népek börtöne”, az Európából kiűzendő Törökország mint „Európa beteg embere” és a császári Németország “barbársága”elnevezésű, nyugati propagandaműveletek óta.
Valójában a felsorolt állomások nem lépcsőzetesen és időrendben követik egymást, hiszen Reagan később, 1983-ban süti el a startpisztolyt, megbélyegezve ellenfelét, Afganisztánba 1979-ben vonulnak be a szovjetek, és az aktuális lengyel forrongások is 1980.augusztusában kezdődnek. A történelmi folyamatot csak látszólag lehet ezért a száz százalék információtartalmú sakkhoz hasonlítani, inkább szerencsejáték póker az elnököktől független háborús stratégia, manifeszt középpontjában az összekötő, szovjetgyűlölő, lengyel emigráns Zbignew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóval. A tétet emelik: amíg Sztálin a világméretű kémhálózatával mindent tudott az USÁ-ról, ismerte az atomtitkot, az egyensúly nem borulhatott fel, addig 1980-ra ez már közel sincs így; a zavarodott szovjet vezetőknek a folyamatosan magas színvonalon dolgozó KGB támogatása mellett sincs fogalmuk arról, mire képes az USA. A számítás bevált, a szovjetek az amerikai technológiai fölény rémétől rettegve omlottak össze, aláhúzva Napóleon igazságát: “bármely zseniális haditervnél többet ér egy pillantás az ellenfél lapjaiba.” Mindez pedig a legmagasabb szintű hadi kultúra, a hadászat és harcászat civilizációját jelzi Nyugaton, amellyel szemben az ellenszert nem találva eddig még mindenki vereséget szenvedett, nem alaptalanná téve azon állításokat, amely szerint a nyugati, materiális alapokon nyugvó civilizáció fennállásának alapja a 2 x 2, értékesítés esetén = 5, vétel esetén = 3 szellemben a mások feletti merkantilista, majd kifosztó dominancia, szemben = 4 fiziokrata mellérendelő mentalitással. A pénzügyi függés egyértelművé válásával, majd az orosz gazdaság összeomlásával a Szovjetunió és Gorbacsov Moszkvában kapitulál, Reagan pedig legjobb színészi alakítása után elnöki ciklusa végén hüvelyk ujja felfelé mutatásával távozik fekete helikopterrel a Fehér Ház kertjéből. A Szovjetunió 1991-es megszűnése és a német egyesítés után a kelet – európai országok számára kész a „műveleti terület” az újabb, nagyszabású vállalkozáshoz, amelyhez 2001. szeptember 11. után nem kevésbé látványosan, de sokkal terrorisztikusabban neki is fognak.
Ami a filmben bennünket a legjobban érdekelhet, az egy amerikai újságíró – Tom Gibson; Washington Post – gesztusa: a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban biztosan állítja, hogy az USA támogatta azokat, módját azonban nem ismeri. A 80-as években balesetben életét vesztő Kerényi Grácia magyar nyelvű wikipédia oldala, és a Szolidaritásnak a pénzügyi támogatást futárként eljuttató több más bátor magyar ember sorsa részben választ adhat a kérdésére. A magyarokéhoz hasonló szovjetellenesség nyomán Romániáról áthelyeződő amerikai érdeklődés pedig törekvései érdekében hazafiak véráldozatával nem törődő nagyhatalmi érdekek szempontjából lehet tanulságos. Az Erdély – kérdés kiélezésére irányuló törekvések kudarca után – árnyékában a magyar korona visszakerülésének körülményeivel – tehát új terv készült, az eddigi kulcs mellé újra Lengyelország került, és a Carter által követett irány hibás voltának felismerése változást is eredményezett az elnöki adminisztrációban. Mindenki eldöntheti, hogy Reagan szellemi terméke-e a nyerő recept, majd valósította azt meg az USA hatalmi kolosszusa, vagy előbb végiggondolva mások ültették őt az elnöki székbe, a terv részeként szolgáló pompás díszlet gyanánt, Hollywood ragyogó korszakát hozva a 80-as években. Színészek előtérbe tolása egy – egy eljátszandó szerep érdekében több esetben eredményezett már sikert a szálakat háttérből mozgatók számára.
A Szovjetunió elleni fellépésben viselt magatartás okozhatta a kivételes figyelmességet, amelyet a következő elnök Bush tanúsított 1989 – ben a magyarok iránt, majd viszonozta a szívélyes fogadtatást, impozáns körülmények között Washingtonban, a taxisblokád előestéjén. A fehér házi jelenet jól szemlélteti, hogy a történelmi előzmények és következmények tükrében mekkora tévedés lenne néhai Antall József szabadon megválasztott miniszterelnök híveitől, tisztelőitől és egykori munkatársaitól, ha személyiségének, tisztességének és az 1990-es választási győzelemnek a hatása alatt hajlamosak a rendszerváltás gyújtópontjában kizárólag őt látni. Kezdetben az SZDSZ érdekében a választási kampányba beavatkozó Mark Palmer amerikai nagykövet még kikerül a külügyminisztériumból, majd az antiszemitázó vádak miatt a magyar presztízs már nem éri el a korábbit. Mindezek hajnalán a közép – európai régió politikai és gazdasági újjászervezésén, sőt az események előre haladásával inkább talpon maradásán jelenleg fáradozó Orbán Viktor “Társadalmi önszerveződés a politikai rendszerben” címmel végzős joghallgatóként a Szolidaritás mozgalmáról ír kitűnő minősítésű szakdolgozatot az ELTE jogi karán, nem sokkal később pedig ő mondja el „Kelet – Európa első antikommunista beszédét” 1989. június 16-án, Budapesten a Hősök Terén, a kommunisták által kivégzett Nagy Imre és társainak újratemetésén.
Ha az amerikaiaknak sikerült cinikusan a verébről elnevezniük Magyarország 1944-es német megszállását a normanndiai partraszállás sikere érdekében előidéző mesterkedéseiket, akkor a továbbiakban fordítsuk a figyelmünket a világpolitika helyett a magyar rendszerváltásra az amerikaiakhoz jobban, hozzánk kevésbé illő kártya – hasonlat helyett a ránk méretezett, sakkra vonatkozó bölcsességgel. Már kezdetben szembesülnünk kell azzal, hogy a nemzeti érzelmű visszaemlékezők és a hivatalos kommentátorok romantikusan, nosztalgikus érzelmeiktől hajtva rendszerváltásnak gyakran, szűkítő értelemben a szabad parlamenti választásokat közvetlenül lehetővé tevő bravúros politikai és közjogi alapozástól az MDF választási győzelmén, Antall kormányalakításán és kormányzásán át a posztkommunisták 1994-es hatalomba törvényesen történt visszatéréséig tartó, az eredeti célkitűzéseket messze el nem érő, 1989-től 1994 – ig tartó, 4 – 5 éves időszakot ábrázolják. Ez tehát a Rendszerváltás hivatalos és konform megközelítése, magyarázata, hogy ekkor övezte leginkább az azonnaliság jelentette naiv várakozás, dolgoztak rajta és foglalkoztak vele a legtöbben. A szimbólum jellegű és gesztusértékű Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokat, a szabad választásokat, a megválasztott parlament megalakulását és a kormánytagok eskütételét magában foglaló összefoglalás hasonló formalista leegyszerűsítés. A verbális jelzéssel, megnevezéssel kapcsolatos szemantikai és hermeneutikai vita bővebb magyarázat nélkül figyelmet elterelő és idegesítő akadékoskodás. Az országban zajló politikai folyamatokat, az irányításért folyó küzdelmet a lakosság az egyéni és közösségi élet materiális alapjainak felszámolását megkezdő, korszerűsítésnek mondott, de a nyugati piacszerző szempontoknak inkább megfelelő privatizáción, illetve a korábbi viszonyítási pontok eltűnésével jelentkező anómián keresztül érezte meg. Ez az 1994-es választási eredményben csapódott le: az emberek túlnyomó többsége nem tartotta kielégítőnek a nemzeti, történelmi és lelki emelkedettséget, amit mások a szovjetek kivonulása miatt érezhettek. Még a legelfogultabbak is csalódással emlékeznek vissza erre az időszakra, meg kell tehát vizsgálni, hogy Magyarországnak és a többi felszabadított országnak volt –e egyáltalán választása sorsát illetően, és minden cselekvő valódi érdemei szerint van –e számon tartva.
A jövő tervezéséhez a keleti blokkot figyelők jóval több lehetőséggel – információval, és pénzzel – rendelkeztek, mint a hatalmat bíró, saját jövőbeli bukásukról mit sem sejtő pártállami vezetők többsége. Az előbbiek számára nem volt mindegy, hogyan alakulnak az országban a hatalmi viszonyok; a Szovjetunió ki fog húzódni a térségből, arról a globalista – atlantista centrumokkal való kapcsolataik miatt biztos tudással voltak felvértezve. Mikor kezdtek Magyarországon tervszerű építkezésbe? Valószínűleg megjelenésük óta soha nem is adták fel a pozícióikat, csak a rendszerváltás időszakának állapotaiból visszavetítve gondoljuk, hogy az abban résztvevő erők megszületése, megalapozása volt a kezdet. Ha elfogadjuk, hogy az SZDSZ is csak eszköz volt a kezükben, akkor a szabad madarak taxisblokád során nyújtott alakítását is csak egy küldetés teljesítésének kell tekintenünk. Kik figyelték a magyar eseményeket, ahhoz a magyar cionizmushoz kell fordulnunk történeti válaszokért, és a vizsgálat hatókörét a taxisblokád utáni eseményekre is ki kell majd terjeszteni. Zavarunkat viszont oldhatja, hogy a magyar elhárítás már 1980 – tól nyomon követte a Holokauszt Kegyeleti Bizottság fedésében beutazó, a közeljövő eseményeinek alakításában politikai tevékenységet, befolyást megalapozni kívánó, jelentős magyarországi gyökerekkel rendelkező személyeket. Mi volt az izraeli stratégia célja, azzal korai és az összefüggések bemutatása során nem ebben a részben célszerű foglalkozni, vannak vélemények, amelyek alapvetően hibásnak is minősítik. Egyáltalán izraeli volt -e, vagy globalista célokat szolgált, mivel a lokális és a globális zsidóság érdekei még nem váltak annyira szét, mint napjainkban. Viszont a mozgolódás okát megsejtő hazafias erők sem hagyhatták válasz nélkül a jelenséget, és cselekvésre szánták el magukat. Elképzelhető, hogy az elemzés során nem egyszer tabut kell dönteni, és az MDF szeplőtlen fogantatása kapcsán rögtön meg is kell tenni, mert Pozsgai indítéka sokkal inkább lehetett a 80-as évek elején a magyar belpolitika befolyásolására, megkaparintására irányuló külföldi liberális kezdeményezéseket észlelő népi baloldal biztatása , mint a napjainkban vele szemben gyakrabban elhangzó öncélú, „kommunista” hatalomátmentés szándéka. Minisztériumi bizalmasa Bíró Zoltán mellett vált munkatársává az állampártinak gondolt aktivitástól kezdetben idegenkedő, attól magát taktikai okokból később is távol tartó Lezsák Sándor, és hozzá hasonló hiteles emberek megnyerésével, a “liberális” oldal élénk figyelmétől kísérve fogtak hozzá a Lakitelekhez vezető ellenmanőverhez, miközben az eljövendő többpártrendszer professzionális politikusainak a felépítése és pénzelése a szabad kezdeményezések hálózatán keresztül külföldről már javában folyt. A népi írók szellemi mozgalmán és örökségén kibontakozó, az országért és a magyarságért tenni akaró tömörülés antiszemitának bélyegzése Németh László 1943 – as előadása és a szárszói konferencia alapján a magyar viszonyokat jól ismerők számára kész mintának mutatkozott; azóta jól ismert recept, hogy az ellenfele által külföldre juttatott, majd onnan felerősített támadás kívülről hogyan éri hatásosan a patrióta oldalt. Nem megállapítható, hogy az SZDSZ a pártállamiság helyén létrejövő többpárti demokráciát valóban úgy képzelte-e, hogy magyar identitású politikai mozgalom eleve lemond a párttá szerveződés, és a választói felhatalmazás alapján az ország vezetésének lehetőségéről, inkább valószínű, hogy a bennfentesség miatt érzett helyzeti előny, és a gyorsaság révén akarta maga mögött hagyni ellenfelét. Mégis annyira meglepte, nincsen egyedül a pályán, hogy riválisa lejáratásába, és egy hazafias baloldal – MDF nagykoalíció lehetőségétől tartva, a választópolgárok zömét megtévesztve a valódi célját illetően egetverő antikommunista kampányba kezdett. Az alaposabb vizsgálathoz a mikroszkópunk alá kívánkozó korszak első része tehát 1980-ban kezdődik , majd második részeként az MSZMP népi szárnyán Pozsgai Imrének a Szovjetunió várható összeomlásával az ország magyar jellegének megőrzése érdekében a lakitelki találkozó előtt megkezdett, az MDF 1987-es megalakítását eredményező politikai vállalkozásával folytatódik. A magyar szempontú rendszerváltás eléréséért az állampártot átalakítani kívánó, annak sikertelensége esetén köreiből kiválni szándékozó Pozsgai nevével fémjelzett, és az MDF létrehozásával indított előremenekülés következő állomása az 56 örökségéért vívott küzdelem: az ezt elorozni, magukat Nagy Imre mártíromságával liberálissá átfesteni, és a Kádár – rendszerrel 56 bázisán leszámolni akaró, az Újratemetés előkészületein bábáskodó SZDSZ vitorlájából a szelet kifogni Pozsgai a kollaboránssá vált Grósz távollétében tett, 1989. januári bejelentésével szándékozik. Várakozása, amely szerint ezért ki fogják zárni az MSZMP – ből, nem teljesül, Grósz átlát a szitán. Akciója után golyóálló mellényben jár, hivatalos magyarázat szerint a feltüzelt munkásőrök fenyegetései hatására. A később miniszterelnökké választott Antall József Csoóri Sándor közvetítésével az MDF köreiben történő megjelenése kulcsfontosságúnak tekinthető momentum. Lehet, hogy Csoóri ismerte Antall politika iránti érdeklődését, és banális módon beajánlotta a párt soraiba, ahol utóbbi tehetsége révén előtérbe került, elnökké választása után pedig hozzálátott a párt ízlése szerint való formálásához. De az is lehet, mivel Csoóri 1987-ben a lakitelki találkozót ért new york-i támadás idején Amerikában tartózkodott, jól tudta, mit jelent a hazug, külföldön azonban nagyon is hihetőnek lefestett vád, és az általa kiváltott rémület. Antall pozicionálásával ez kivédhetőnek, a megbízhatatlan nacionalistáknak mondott társaság pedig Kelet – Európa szovjet uralom alóli felszabadítását győzelmükként megélő amerikaiak előtt konszolidálhatónak tűnik. Csoóri jót akart: olyan embert szándékozott szerephez juttatni, aki a demokratikus változások felett őrködő nagyhatalom számára elfogadható, és az angolszászoknak a hidegháborúban oly nagyon fontos lengyel kapcsolataikból édesapja, ő maga személyesen pedig az atlantista Jeszenszky Géza révén ismert. Antall nem volt lakitelki jelenség, Csoóri által lett beejtőernyőztetve az MDF-be, a lakitelkiek részéről övezte is személyét bizalmatlanság, de az állampárti ügynökvádakat teljességgel kizárhatjuk. Az események azonban innen kezdve más irányt vettek, Pozsgai pályája megtört, és elvesztette az irányítást a segítségével, hazafias szándékai szerint létrehozott, szabad választásokra szánt politikai erő felett, az egy mások által helyzetbe hozott vezető kezébe került; ezzel együtt a politikai kezdeményezést is. Marginalizálódott, és nyilvánvalóvá vált politikai konstrukciójának gyenge pontja: az SZDSZ kriptoszemélyiségeivel szemben frontemberének közismert állampárti szerepe. Megkezdődött az MDF technokrata jellegű párttá alakulása, a választásokra és a kormányzásra való felkészülés, de hiába volt nagy szerepe a választási győzelemben Antall megnyerő személyiségének, győzött meg mindenkit felkészültségéről, áldozatkészségéről és hajlamairól, az MDF-ben a népi balos és hazafias kezdetek utáni opportunista mozgások óhatatlanul a párt szdszesedéséhez vezettek. 1990-ben tehát már nem az volt, aminek 1987-ben indult, és kezdte elhagyni a lényegét. A rendszerváltás ezen szakasza az alapítók MDF-centrumból való kiszorulásával, a párt választási győzelmével, de liberális igények szerinti megszelídítésével, majd a posztkommunisták visszatérését magában hordozó kilátástalan kormányzásával véget ért. Az érintettek közül Bíró Zoltán napjainkban is tapasztalható sértettségét, Antallra való neheztelését és kritikáit leginkább ez magyarázhatja.
Míg az MDF esetében az alapítók, elsősorban Lezsák Sándor és Bíró Zoltán viszonyulása a pártban később megjelenő Antall Józsefhez, és Antallnak Csurkához, valamint az SZDSZ-hez érdemel figyelmet, addig az SZDSZ esetében a többpárti küzdelembe kapcsolódással bekövetkező taglétszámbővülés, az elitistáiknak a „közönséges földi halandókkal” való kényszerű közösködés jelentette sokk. A választási vereséget hatalmas gyűlölködések közepette élték meg, gőgjükben, a nyugati világhoz fűződő erős, de titkolt kapcsolataik miatt továbbra sem tudták elképzelni, hogy az országot rajtuk kívül más tudná irányítani, és ezt az ország lakosságának számtalan esetben a tudtára is adták. Ugyanakkor vele valójában közösséget nem vállaltak, nyíltan elhatárolódtak tőle, csak a szavazataira volt szükségük, ostobán viselkedtek. Ekkor lesz világossá a gyakorlatban, ami elméletben már a kezdettől nyilvánvaló: hosszútávon adottságaik nem kedveznek annak, hogy tömegpárt – néppárt legyenek, ezért a továbbiakban közepes választási eredményre törekedve egy nagyobb pártot kell koalícióra kényszeríteniük, amely fizikai megjelenésével elfedi őket, az irányítást viszont ők végzik, hosszabb együttélés után elvéve a saját akaratát érvényesíteni képtelen partner jellegét. Ezt kívánta elkerülni a koalíció elutasításával az MDF tagsága, és így vált az 1990. előtt akár a nemzeti baloldali párt pozíciójára is esélyes, majd 1994-ben a választásokat megnyerő, a liberálisokkal együttműködéstől irtózó szociáldemokrata jellegű utódpárt MSZP-ből 2006-ra Medgyessy Pétertől megszabadulva szellemiségében az SZDSZ-szel teljesen azonos szélsőliberális gyurcsányi párt, amely aztán napjainkban magából Gyurcsányt kivetve keresi identitását.
Az MDF tagságának az SZDSZ kezdeti „barátkozási” szándéka után a korai, new york – i, antiszemitázó figyelmeztetés ellenére történt elzárkózása a konfliktus kiindulópontját a tartalom után formailag is a rendszerváltás utáni magyar politikai rendszer két osztatúvá válásával megteremtette. Jóllehet a rendszerváltás vívmányaként illik megemlíteni, hogy más pártok is helyett foglalhattak a kínálatot jelentő választási palettán, a két nagy rendszerváltó párt politikájának és ideológiai hátterének megértéséhez hozzátartozik még az USÁ-n kívüli Nyugat – Európa viszonyulása a már akkor kétpólusúvá váló politikai struktúrához, és a magyar elit által az első világháborút megelőzően végzetesen figyelmen kívül hagyott, most azonban a tennivalók szempontjából kisebb jelentőséghez jutó geopolitikai szituáció.
Az SZDSZ magyar jobboldalra antiszemitizmus vádjával ujjal mutogatása olyan mértéket öltött, hogy a magyarországi zsidósággal 1944. március 19. után történt borzalmakért való felelősség miatt liberális emlékezetpolitikusok által megtámogatottan Holokauszt kapcsán kizárólag Magyarország és a magyarok merültek fel. Már ismerős a történelmi bűnbak szerepe: Eduard Benes az antant ügynökeként Tisza Istvánt és a magyarokat tette felelőssé az I. világháború kirobbanásáért, amelyet a propagandának már csak fel kellett erősítenie, és Nyugat – Európa a korszak rettenete felett napirendre térve lezárhatta azt, saját bűneit a külvilág előtt a közép – európai, elmaradott ázsiainak minősített magyarságra hárítva. 1990. után a hasonló eljárás azzal az előnnyel járt, hogy az európai zsidóság sorsa miatti rossz lelkiismeretét Magyarországra exportálhatta veszélyes hulladékként, cserébe a patriótákkal szemben az SZDSZ tevékenységének hallgatólagos elismeréséért. Mivel az MDF az egyre bonyolultabbá váló politikai helyzetben tulajdonképpen már a nem alapító Antall és az alapítók közötti konfliktus megjelenésétől kezdve nem tudta tartani a lépést, és jó szándéktól vezérelve, de a rendszerváltás valódi okát, összetevőit, tétjét az alapítók elmaradásával elfelejtve, vagy meg sem értve defenzívába szorult, érdemi magyar érzelmű kormányzóképes erő hiányában szabaddá vált az út az ország emberi és fizikai erőforrásaihoz, kirablásához, amelyben a nyugat – európai privatizátorok 2010-ig az élen jártak.
Miután az USA Mihail Gorbacsov személyében megtalálta azt a személyt, akinek a közreműködésével véget vethetett a kelet – európai szovjetizációnak, a térség terveknek útban álló, Lengyelországot és Magyarországot az 1968-as prágai bevonuláshoz hasonló katonai megoldásként a Varsói Szerződés csapataival megszállatni akaró, utolsó diktátorának forradalom álcája mögött történt eltávolításáról Reagant az elnöki székben követő Bush és Ceausescu ellen forduló KGB támogatását garantáló Gorbacsov Máltán állapodott meg. Deutsch Tamásék 1989. nyári prágai missziójának tétje megelőzőleg ez is lehetett, és az 1989. decemberi amerikai – orosz – (magyar – izraeli) koprodukcióban történt beavatkozás után Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia szakított az egypártrendszerrel, de a két Németország egyesülése után Jugoszláviára más sors várt. Kérdés, hogy volt -e szerepe az USÁ-nak a horvát függetlenségi törekvések bátorításában, árulkodó jel-e a horvát gárda magyar hadianyaggal Magyarország területéről történő ellátása, a fegyveres konfliktus időzítése, és kiszélesedést megakadályozandó kontroll alatt tartása. Különféle céloktól vezérelve az adott szeparatizmusok támogatása nagyhatalmak által a befolyásolni kívánt térségben bevett gyakorlat. A szovjet csapatok ugyan még Magyarországon tartózkodtak, de az agonizáló Szovjetunió miatt nem kellett aggódni, az USA a csillagháborús terv csúcsra járatásával bármikor rákényszeríthette volna akaratát gazdaságilag kimerült ellenfele elitjére, még ha a Közel – Keleten is voltak tennivalói. A magyarokank történelmükben hosszú idő után tehát nem a nagyhatalmak által barátságtalanná tett szomszédaiktól kellett tartania.
Az összefüggések elmondatlansága és elmondhatatlansága nem korlátozódik a jelen és a jövő állapotait bonyolult áttételeken keresztül nagyban meghatározó Kiegyezésre, a nagy háború kirobbanására, lefolyására, és nem csak ezekről nincsen aktuálisan megvonva, majd korszerűen közölve a végső konklúzió. Ha kárhoztattuk ugyanis a történettudományt a magyarok által az első világháború során elszenvedett csapások gyökereivel és körülményeivel kapcsolatban, akkor a rendszerváltás miatt is megtehetjük, mert az 1990. mint 0. évtől számított politikai, gazdasági, társadalmi folyamat és előzményei sincsenek koherensen elbeszélve. Pedig a jelen demokráciáját megteremtő Rendszerváltásnak a Trianonhoz vezető folyamathoz hasonlóan létezik logikus, tömören megfogalmazható összefüggésrendszere, amelyből a leszűrhető tanulságok szintén alkalmasak lennének egységes közpolitikai gondolkodást kialakító, generációról generációra átadható hagyományként katalizálóan hatni. Az állampárti diktatúra bukása után 1990-ben kiteljesedő folyamat nemzetközi megfelelője Közép – Európa birtokbavétele új “nyugat – európai” urai által, amely előbb gazdasági, majd az európai unió ernyője alatt politikai – intézményi gyarmatosítással folytatódott, tehát ami a felfogásunkban nyilvános végcél, az a nagyhatalmi gondolkodásban eltagadottan átmeneti. A politikailag cselekvőknek „se idejük, se energiájuk nincsen” a rendszerváltás történetével, elemzésével “bíbelődni”, és mivel az indítékként szolgáló nagyhatalmi kezdeményezés a kitűzött céljához közelebb sokkal konkrétabbá vált, hibát is követnének el, ha a veszélyeztetett jelen és jövő helyett a múlttal foglalkoznának. A magyar narratíva hiánya azért veszélyes, mert a kívülről érkező hatással szemben nem megengedett a fáziskésés, és ha a rendszerváltás “rejtélyé”nek megoldása helyett továbbra is sok a terméketlen bölcselkedés, akkor nem lesz lehetséges a tanulságok felhasználásával a jövő érdekében történő cselekvés. A legfiatalabbak számára nem hogy 1989., hanem 2006. is „régen” volt, a többpárt rendszer biztosította demokrácia, szabadságjogok, önkormányzatiság, stb. léte magától értetődő, ezért a helyes választói és politikusi magatartáshoz szükségeltetnek róla ismeretek; utóbbiak számára, hogy tudják, hogyan közelítsenek a választók közösségéhez. Harminc év eltelte után a rendszerváltás szabadságélményként jobboldali párt és politikus számára nem alkalmas legitimációs alap a szavazók bizalmának elnyerésére, így nem is célszerű minden demokratikus politikai cselekvésben rá elsőként hivatkozni. A tudatossághoz segítenek természetesen jó szándékú próbálkozások, televíziós műsorok Bíró Zoltán, Lezsák Sándor, Szűrös Mátyás, Deutsch Tamás szerepeltetésével, Pozsgai Imre, Kádár János, Grósz Károly, Aczél György szerepének érintésével, az MDF megalakulása körülményeinek említésével, és az első kísérlet „aktáinak leporolására is jól sikerült a maga idejében; ugyanakkor a politikában jelenleg nem aktív egykori résztvevők visszaemlékezései csak részben megfelelőek a célra. Az évek múlásával nyilván nehéz észrevenni, tudatosítani, hogy az akkor történtek már történelem; ez így nem a rendszerváltók, hanem mások felelőssége, azonban a történészek idősebb nemzedékétől sem várható el ilyen témájú monográfia, ugyanis mind a harmincadik évforduló, mind a folyamat más igényeket támasztanak. Az emberi tényező és a szintézis megteremtésére irányuló eltökélt szándék hiánya, a tabusítás és titkosítás mellett a nehézségek legfőbb forrása az 1918-as összeomláshoz hasonlóan az intézményesített tudomány részéről várhatóan érkező elutasítás, amellyel egy elmélyülni akaró találkozna vállalkozása során.
A Rendszerváltás a kétpólusú világrend egypólusúvá válásával a magyarországi politikai rendszert jelentő későkádári állampárti diktatúra meghatározó liberális szegmense és kollaboránsainak parlamenti demokráciát hirdető; népi – urbánus/magyar – cionista/MDF – SZDSZ versengés által belülről; a megváltozott nemzetközi helyzetben Magyarország és Lengyelország Németország újraegyesüléséig tartó kulcsszerepe által kívülről determinált; a magyar elem ellentartó törekvései közepette; a közvélemény manipulálásával megkísérelt, rejtett hatalomátmentése; amely a két szemben álló oldal pártjainak felmorzsolódásával; és az ötletgazdák által a jövőre gondolva „liberális” generációs pártként létrehozott, de a globalizmus ellen a hazafias gondolat mellett 1995-ben tett elköteleződéssel fellázadó, Magyarország politikai erejeként a XXI. század nagyhatalmi kihívásra megfelelni kénytelen FIDESZ helyzetbe kerülésével; és az ország átmeneti sebezhetőségből kikerülni, a beígért felemelkedés érdekében a korábbi körülményeket megváltoztatni, megerősödni akaró állapotával zárult. Szakaszai jól megkülönböztethetők egymástól, az okaira és a benne rejlő lehetőségekre tekintettel mind történelmileg, mind politikailag lezárt korszakként kell szemlélni, ezért a megfejtés birtokában már csak a történetiség okán van helye vele foglalkozni. Ezen értelmezésen keresztül tanulmányozható, hogy a maguk korában az MSZMP-be zárt irányzatok hogyan hozták létre az SZDSZ-t, az MDF-t, az MSZP-t, és a Munkáspártot, miért verték ki az ortodox kommunisták kezéből a Munkásőrséget, lehetetlenítették el a történelmi Szociáldemokrata Pártot, illetve az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Jugoszlávia addig hatalmat gyakorló elitjei milyen politikai tervvel vágtak neki a perspektivikusnak tűnő, valójában azonban rengeteg veszélyt magában hordozó jövőnek. A későbbiek alapján a Fidesz kormányzásának a magyar állam és nemzet fizikai megszüntetése a negatívja, bármennyire is apokaliptikusnak tűnik a vízió.
kbandi1
2021-09-03 at 12:01
Nem volt elég a bukott kommunista rendszer, jött az SZDSZ a Tudjuk, Merjük, Tesszük baloldali bornírt hülyeségeivel, és azt is elkótyavetyélte, ami a komcsik után megmaradt. Rablók után jöttek a tolvajok, tán az SZDSZ a taxissztrájkkal nem a lopást akarta elérni? Magyarellenesebbek voltak még a komcsiknál is, külföldről pedig találtak
ERZSI
2021-09-01 at 15:21
Jó hallani, hogy az ország ébred és Budapest is. Azt hiszem, hogy valamennyit mindenki csalódott, mert ekkorra nihilt, amit Budapesten elkövet a baloldal nem gondolt senki.
Girolamo
2021-09-01 at 08:50
A “budapesti”,mint nemzetiség nem forog a köztudatban.
Pedig a két világháború előtti-alatti,”magyar”helyett,ez vette át az ország ügyeit.
Hivatalosan is,meg minden tekintetben.
Azt lehet sejteni,hogy ez a világ is táplál bizonyos félelmeket.
Láthatta a régi rend bebukását,száműzetését,részbeni kiírtását.
Nem feltétlen egy szimpla majmolása a régi rendnek az a tartás,amivel Budapest bír.
Nekik Bajnai,Meggyesi,Gyurcsány,csak pásztorok.
Az 1980-as évek végére a nemzetbiztonsági szervek,párt-katonák,mind tudták a dolgukat.
Valami letisztult,beérett.(hiszed vagy sem,ezért a nemzetért dolgozott,és nagyon komolyan vette,ebben élt)
Mi itt árulókat,csalókat keresünk.
És vannak ilyen bakekok,meg elképesztő összegekkel megpattanó hülék,de ezek a stiklijeikkel csak önmagukat minősítik.
A láthatatlan Budapesti Rend-et,leváltani nem lehet.
Mert bele kell születni+olyan intellektussal bíró génnel kell bírni+végig kell élni azt az életet,minden kultúrális moccanásával,rezdülèsével.(Ha ott vagy minden valamire való színdarab bemutatásánál kisgyermekként szinte,nem kell tanulnod,neveket,címeket,benned zeng.)
2016-17-re a világ megsejthette,milyen tudással bír Orbán Viktor.
A mai Fidesz erejét az adja,hogy Budapest és azt érzi,felnőtt a Viktor.
Hogy képesek együtt”zengeni” mindenki érdekében,abban bízni lehet.
Mert Amerika úgy leváltja Budapestet,mint az utolsó baktert.
És ezt Budapest nem engedheti meg.
A láthatatlan világ tükörképe a látható.
Ezek gendereznek,meg mindent elkövetnek,mert érzik,hogy Budapest életre kel,és csak pásztorok lehetnek, a nagy ballib provokátorok.
Mert álmodtak ezek a bolondok komolyabb esélyekről is.
Leopárd
2021-09-01 at 00:21
A forradalom ………….tényleg csinálni szokták-úgy a háttérből.
Solaris
2021-08-31 at 23:13
Igényes anyag, köszi.
Zoltaiguszti
2021-08-31 at 22:59
Antall meg a hülyeségei….
1 ” Teccetek’ volna forradalmat csinálni!”
Antall bácsi, maga hon vót’ 1989-ben? Mert én a laktanyában is tudtam arról hogy az oláhoknál csináltak.Kurva jól jártak vele:
a, Csipkésre lőtték az országot.
b, Meghótt egy rakás ember
d, Semmivel se jártak jobban mint mi
e, 30 év múlva kiderült az egészet a Secu szervezte….
Innen látszik, hogy nép ösztönösen bölcsebb volt mint az összes vezetője. Nem szavazott az Szdsz-re, nem kezdett ostoba mód lövöldözni se.Ahogy volt lehetősége megszabadult a komcsiktól.Még a Nato -EU csatlakozás se jött volna létre ha Hornék nem csalnak a népszavazás érvényességi küszöbével.A 2004-es előzménye az hogy addigra tele lettünk zömmel Erdélyi vendégmunkásokkal. Nem csak Magyarokkal.Sokat az akkori ember piacon a Moszkva-ma Széll Kálmán téren szedték össze minden nap a vállakozók.Feketén foglalkozttaták őket a lakosság akkor mér több mint 10 éve szívott irgalmatlan munkanélküliséggel inflécióval, magas jegybanki és kereskedelmi kamatokkal és külföldre se lehetett még menni Írek-Angolok nyitották csak meg a munkaerő piacukat a 2004-es teljes jogú tagságkor.Labancok-Németek pl 13-ig fenntartották a korlátizásokat az EU-s max ideig.
Mindenki a fele lét zsebbe kapta. A cég ahol dolgoztam összeállt egy Marosvásárhelyi ember kereskedővel és nyakonkra hoztak egy teljes műszak erdélyit. Nem elég hogy addig se mindíg fizették ki a túlórákat, meg volt hogy ünnepek után kaptuk csak meg, de ezek után nem is kellett már túlórázni de az Erdélyiek két műszakban melóztak.Ja és utána már nem volt béremelés semmi….Szóval amikor a 23 millió oláh munkavállalóval ilyesztgettek az azért akkor nem volt maga az irracionalitás, melőhely alíg volt hakevés volt a lé váltani nehéz volt.Nem volt hova. Mellé a bérek sehova se mentek fel míg az árak igen. Az erdélyiekkel pedig nem felfelé ment a bérszínvonal éppen és nem lett több a munkahely.
Amikor ott érvénytelenül , mert ott se mentek el elegen szavazni , nemmel szavaztak akkor első sorban arról szavaztak, hogy mi legyen a megélhatésükkel?
És jó lenne ha ezt a határon túl is tudnák. Mert sérlemzik hogy szart se tudnak róluk az itteniek ami igaz, de ugyanúgy ők se tudják akkor mi miben voltunk.És még így se lett eredményes a népszavazás, a Horn féle módosítás ellenére hiszen az a 16-os migri népszavazásig úgy maradt…..Ezt meg rendre elfelejtik a határon túliak…Ennek a lekommunikálása nem csak a mi sarunk hanem az övék is.Náluk ugyanúgy rendet kellene tenni a fejekben ahogy nálunk kellett utána.
2, Amúgy láttam egy műsort Für Lajossal, meg Lezsák Sándorral a korai időkből.Tudják mi a fura? Mindkettő MDF alapító tag és a vezetőség tagja.És egyiknek se volt 25 évvel később se arról fogalma, hogy ki javasolta Antallt miniszterelnöknek? vagy az őt váltó Boross. A régi érában a Vendéglátó Ipari Vállalat vezetője volt.Az ártatlan név egy országos konzorciumot takar és ők szervezték azoknak a pártvezetőknek a buliajit is akik aztán részegen mindenfélét pofáztak meg színésznőkkel orgiázgattak.Hasonló nem látványos pozíciója volt Hobo apjának Földes Lászlónak is aki meg a Vadászati és Erdészeti ügyeket vitte a földművelés ügyi Minisztériumban. Az elhíresült vadászatok ugye…Brezsnyevvel a Gemenci erdőben pl…ezek mind erősen bizalmi állások voltak pont amiatt hogy infirmációik lehettek ezen a posztokon az eftársak’ kontroll nélküli megnyilvánulásairól.
A Vendéglátóipari ráadásul MNVK-2-es és III/ III bekötöttségű is volt. Egyrészt a külföldiek miatt, másrészt a velük kapcsolatba lépni akaró helyiek miatt. Ennek egy részlegénél dolgozott fiatalon Ciccolina. Hölgyvendég szolgáltató vagy valami ilyen kacifántos nevű beépített kurva futtató intézmény volt.Külföldieket kiebszéltetni, zsarolni etc…Mind titkosszolgálati megfigyelés alatt.
Csak azért írok ilyen hosszan hogy lássuk ki is váltotta Antallt a senki által se tudott kiajánlotta figurát a halála után?
A külügymnisztere aki olyan bénán adott el, amúgy nagyon helyesen, 10 000 db kalasnyikovot a Horvátoknak, hogy a szerb tv -n mutogatták a kamion szállítólevelét….A környező országokkal olyan szar alapszerződéseket írt alá hogy a mai napig szopunk miatta.
Hogy honnan került elő ő? Nos az apósa volt Antall, előtte a tanára, majd elvette a lányát.
Így már érthető miért fényezi mindkét Jeszy Antallt állanadóan.
Ez még lehetne sima neopotizmus de Boross is állandóan ezt teszi.Azzal a háttérrel amit fen t írtam.Mint egy zárvány az MDF testében…kik ezek, honnan jöttek valójában? Mi az amit még mindíg nem tudunk róluk?
3,Egyébként ha már hivatkozási alap 56.
Hullám hadmávelet és a Szovejetek nemzetközi kötelezettsége hogy az 1955-ös Osztrák kivonulás után mennek tőlünk is. Erre a Szovjet eftársak’ kidolgoztak egy lázadást ami miatt itt maradhatnak. Ez volt a Hullám művelet.És ezért mentek ki először hogy meg legyen a nemzetközi kötelezettség majd ezért kellett visszajönniük.Csak a hülye Rákosi baromségaival felheccelt néppel nem számoltak.Nem megyek részeletesen bele hogyan lett egyszerre öriztelen az addig patranoid mód védett Danuvia, vagy több fegyverraktár…A csodás Antalli fellázadt a nép tehéát inkább a fellázították a népet inkább…Ma már itt tartok hogy meghallom Forradalom, felkelés, lázadás már fogom a fejem, hogy ki szervezete? Még egyet nem leltem eddig a történelemben ami mogött ne álltak volna gazdag pénzemberek.
Dózsáék mögött pl a Fuggerek…Le is nyúlják utána a felvidéki bányákat….
Na ennyit Antallról meg a hülyeségeiről, remélem ki lett beszélve eléggé.
Leopárd
2021-08-31 at 22:40
Több Párkányi Eszter-eredményesebb Fidesz.
Leopárd
2021-08-31 at 22:38
Na, végre volt Párkányi Eszter-a TV-ben.Naponta kellene.Nem mindenféle fa..it erőltetni.
ERZSI
2021-08-31 at 22:24
Lépésről lépésre képpel és szöveggel feldolgozni azokat az eseményeket és azok létrehozóit, amelyek a nemzet és az ország ellen fordultak, bemutatni cselekedeteiket, közérthető módon, ez lehet 12 éven aluliaknak mese szerűen és felnőtt korosztálynak a maga valójában. Ehhez kell egy csapat, aki csapatként dolgozik és megcsinálja, jó lenne ezt megérni.
Tudja mindenki, hogy Gyurcsány egy trógercsavargó, lopni hazudni, és ezt felváltva csinálja, van egy szélesebb körben tevékenykedő barátja, Soros György egy világot behálózó cápa. Röviden ennyit Soros a tevékenységéről és a kapcsolatáról a baloldallal:
1. Soros 1988-ban Franciaország legnagyobb bankjára spekulált, hosszú nyomozás után a párizsi bíróság végül jogerősen 2 év letöltendő börtönre ítélte Soros, valamint 2,9 millió eurós bírságot szabott ki a spekulánsra. MIKOR TÖLTÖTTE LE A BÜNTETÉSÉT, jogállamiság sérült, mikor tölti le ??
2. 1992-ben gyakorlatilag bedöntötte az angol fontot, 1 nap alatt egymilliárd dollárt keresett.
3.”Soros már 1994-ben is meg akarta szerezni az OTP-t, a Soros Alapítvány (LLC) váratlanul ajánlatot tett a hitelintézet 25 százalékára. Békesi László pénzügyminiszter támogatta, az OTP-t vezető Csányi Sándor Horn Gyula irodájában veszett össze a Soros érdekeit kritika nélkül képviselő Bokros Lajossal, Csányi Sándor véleménye győzött.
„1994-ben kezdett hálózatának kiépítésébe. Civiljei akkor, első körben a könnyű drogok legalizálása mellett kampányoltak. Ezt követően kerültek sorra az úgynevezett baloldali ügyek (politikailag korrekt kánon, környezetvédelem, feminizmus, homoszexuálisok jogai, egyneműek házassága, migráció támogatása, iszlámbarátság, rasszizmus, az amerikai fehérek elleni hadjáratok, prostitúció legalizálása, stb.). Mindezt olyan kiváló hatásfokkal és olyan eredményesen tette, nemcsak az USA-ban, de Európában, így hazánkban is, hogy mára Soros és a baloldal egy és ugyanazzá vált „ Schmidt Mária.
4. A kilencvenes évek közepén bedöntötte a svéd koronát.
5. 1997-es ázsiai válság idején megtámadta a thai bathot, Soros egy olyan bűnöző, aki lerombolta azt, amit a malájok negyven éven keresztül építettek, sokáig nem tehette be a lábát sem Thaiföldre, sem Malajziába, mert a hatóságok nem tudták garantálni a biztonságát. Többek között Csehországban, Horvátországban és Oroszországban is eljárást indítottak alapítványai ellen-pénzügyi machinációi miatt.
6. 1998-ban az orosz rubelt is megtámadta,
7. OTP ellen, 2008. október 9-én, a tőzsde zárása előtt, mesterségesen leszorította a bankpapírok árfolyamát. 2008-ban 1,1 milliárd dollárt keresett a világgazdasági válságon, annak ellenére is, hogy Soros szerint rengeteg lehetőséget elszalasztottak.
8. A CEU alapítása: Prágában mondták 2009–ben, hogy náluk volt egy csapat, amelynek kellett volna egy egyetemi épület ingyen, nem adtak nekik. Ekkor eljöttek Budapestre, és ingyen megkapták az épületet. Ezek után sokáig Bokros Lajos volt az egyetem vezetője. Majd Magyar Bálint SZDSZ-es oktatási miniszter hivatali ideje alatt törvénybe iktatták a lex CEU-t, ami legalizálta Soros egyetemének törvényen felüliségét.
„SOROS György 1994-ben kezdett hálózatának kiépítésébe. Civiljei akkor, első körben a könnyű drogok legalizálása mellett kampányoltak. Ezt követően kerültek sorra az úgynevezett baloldali ügyek (politikailag korrekt kánon, környezetvédelem, feminizmus, homoszexuálisok jogai, egyneműek házassága, migráció támogatása, iszlámbarátság, rasszizmus, az amerikai fehérek elleni hadjáratok, prostitúció legalizálása, stb.). Mindezt olyan kiváló hatásfokkal és olyan eredményesen tette, nemcsak az USA-ban, de Európában, így hazánkban is, hogy mára Soros és a baloldal egy és ugyanazzá vált „ Schmidt Mária.
„Soros megtévesztő, ártatlannak látszó célok mentén vonzott be sokakat, pl. esélyegyenlőség, cigány-program, kórházi eszközök, és mindenekelőtt az emberi jogok védelmére hivatkozva. Az emberi jogokat Soros és aktivistái olyan gumifogalommá változtatták, ami tetszés szerint tágítható, bővíthető és alkalmazható. Mára főleg a migránsok jogait védik, és újabban egyesek az állatokra is kiterjesztenék. Mindez csak részben fedi el, ha egyáltalán, a tényt, hogy Soros hálózatán keresztül primer politikai céljait akarja érvényesíteni, melyek mindig és mindenhol azonnal pénzre, mégpedig sok pénzre váltható üzleti hasznot hoznak a számára. „
Antikom
2021-08-31 at 21:53
10ből 1 ember ha érti a leírtakat.
A többi 9 érdektelen, vagy buta birka.
PG
2021-08-31 at 21:47
A komcsik profik a hazudozásban, a dezinformálásban. Le kell leplezni őket és erőt mutatni a jobb oldalon. Persze ezek nem értenek a szép szóból, ezért kicsit “határozottabban” kell velük bánni, úgyis ilyesmit állítanak mindig a kormányról, hát egyszer valóra kellene váltani az “óhajukat”.
Különben emlékszem az egész dologra, igaz ez az elemzés, sőt az egészet a komcsik találták ki, már a 80-as években, hogy amit addig összeloptak, azt legalizálhassák és tovább lophassanak.
Leopard
2021-08-31 at 21:43
Az oktatásban – a kulturában – a bíróságokon csupa ellenség. A sajtóban verbális lincselések Fidesz ellen. A kisember a játáktankocskájával csinált forradalmat? Otthon? Örüljön ha a vidék megmenti.
Leopard
2021-08-31 at 20:46
De hol van MANYI NÉNI? ( mszp- DK).Ja…a nebulóknál…Manyi néni oktat. A Fidesz meg meri a vizet. De legalább Nemes – Jeles megcsinálta a Bolha háromszor kap kétharmadot – című filmjét- amivel elnyerte az AranyHörcsögöt .
sanyi05
2021-08-31 at 20:17
Erről ami történt a mai Facebook nemzedék mit sem tud és nem is akar tudni. Rémes az intellektuális állapotuk, nagyon kevés kivétellel. Ezért tudnak a legelvetemültebb,gazember, tolvaj kommunisták újra a hatalomra áhítozni, más néven és más külföldi szövetségesekkel. Talán jól jött, hogy az önkormányzati választást sikerült EU*s segítséggel elcsalniuk, mert a gátlástalan és tehetségtelen működésük miatt észbekaphatnak azok akiket elhülyítettek. Mondjuk ez nem volt nehéz a fent leírtak miatt.
lesi
2021-08-31 at 19:58
szép emlék a taxis blokád kint voltam a nyolcason mit ne mondjak szépe össze van foglalva az írás
Kiss Róbert
2021-08-31 at 19:55
A suttogó propagandával kiválóan operál ma is a létező bolsi titkosszolgálat!!!Nap mint nap rengeteg fiatalt tévesztenek meg,anyagi forrásaik pedig végtelennek???
Poppy
2021-08-31 at 19:46
Utcai kiállításokon is be kell mutatni. Fotókkal prezentálva megmutatni mindent, mert az emberek feledékenyek.