Bírósági és különösen alkotmánybírósági döntéseket csak a legritkább esetben bírálok. A bírósági döntések a jog érvényesítésének alapját jelentik, és anarchiához vezetne, ha az emberek nem tekintenék magától értetődően kötelezőnek őket magukra nézve. A foteljogászok Facebook-okoskodásait nagyon károsnak tartom, mert úgy akarnak okosabbak lenni a bíróságoknál, hogy szerzőik nem voltak jelen a tárgyalásokon, nem ismerik sem a nyomozati iratokat, sem a tanúvallomásokat, sem a vonatkozó joganyagot, bírósági gyakorlatot, csak az újsághíreket.
És most mégis arra „vetemedem”, hogy a 2021. február 23-i, a közoktatási törvény egyes előírásaival kapcsolatos alkotmánybírósági határozat ellentmondásairól írok, mert mind az eljárás, mind az indokok, mind a végeredmény kényszerít rá.
Az Alkotmánybírósághoz (AB) ötvenhat ellenzéki képviselő fordult. Indítványaik nagy részét az AB elutasította, főleg azért, mert csak általánosságokat tartalmazott, nem írták le pontosan, miért is ütközne az Alaptörvénybe, amit kifogásolnak. Olyan kormányrendeletet is hiányoltak, ami indítványuk megírásakor hatályban volt. Amiatt is aggódtak, hogy a törvény miatt egyes iskolák 2019. szeptember 1-én nem kezdhetik meg a működésüket, de 2019. szeptember 18-án érkezett beadványukban ilyen iskolát nem neveztek meg. De – vak tyúk is talál szemet – volt olyan indítványuk, aminek az AB helyt adott.
Ezzel kapcsolatosan az első kifogásom a szavazási arányt illeti: a tizennégy alkotmánybíróból heten nem értettek egyet a határozattal, így végül az elnök szava döntött. Ez megfelelhet ugyan az előírásoknak, de nem felel meg a józan észnek. Ilyen szavazati arányok ugyanis csak politikai ügyekben vetődhetnek fel, de nem szakmai kérdésekben. Ha hét alkotmánybírót nem győzött meg a jogi érvelés, mit várhatunk a jogkövető állampolgártól? Az Országgyűlés nyilván arra törekszik, hogy az Alaptörvénnyel összhangban álló törvényt hozzon, de hogyan kerülheti el az alaptörvény-ellenességet, ha hét kiváló alkotmányjogász szerint sem sértik az Alaptörvényt?!
A második aggályom magával a határozat első pontjával kapcsolatos: eszerint a nemzeti köznevelésről szóló törvény egyik bekezdése „annak az évnek az augusztus 31. napjáig” tette lehetővé a gyermek felmentését az óvodába járás alól, „amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti”. Ezt a fordulatot nyilvánította alaptörvény-ellenesnek az AB, ezért 2021. június 30-i hatállyal megsemmisítette.
Miről van szó? Korábban a gyermek négyéves korától volt kötelező az óvoda, de ötéves korig felmentést lehetett kapni; az oktatási törvény módosításával viszont hároméves kortól lett kötelező, és négyéves korig lehet felmentést kapni. Lássuk, mivel indokolja az AB, hogy ami négy, illetve öt éves korig nem Alaptörvénybe ütköző, az egy évvel korábban már az: a válasz az, hogy ezzel már aránytalan mértékben korlátozza a törvényhozó a szülői jogokat, ugyanis a gyermek nevelésének megválasztása elsődlegesen a szülő joga és felelőssége, az állam ehhez csak kiegészítő segítséget nyújthat.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az állam szerepe a gyermek nevelésére vonatkozó döntések meghozatalában csupán másodlagos jellegű, (…) az állam fellépése konkrét, egyedi esetekben csak a szülők gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes döntéseinek korrekciójára, illetőleg a gyermek nevelése szempontjából elengedhetetlenül fontos, a szülő részéről elmaradó döntések pótlására szorítkozhat
– mondta ki a határozat.
Az AB hosszan idézte a vonatkozó német jogot és a német alkotmánybírósági gyakorlatot, és leszögezte, hogy a bajor szövetségi alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy bár a német szülők számára alanyi jogon biztosított az óvodai férőhely a gyermekük számára, azonban a szülők neveléshez való jogának elsőbbsége kizárja, hogy az állam óvodakötelezettséget vezessen be. Az óvoda ugyanis nem kötelezettség, hanem a szülők nevelési kötelezettségeit támogató intézményrendszernek minősül.
Nyilvánvalóan szükséges más államok alkotmányjogi megoldásait is vizsgálni, de legfeljebb adalékként, háttértudásként. Érvként felhozni a magyar Alaptörvény értelmezésénél számomra erős túlzás. Tudtommal Magyarország még nem Németország tizenhetedik tartománya, de lehet, hogy lemaradtam valamiről.
Egy korábbi alkotmánybíróság határozat, amelyre a mostaniban is sokat hivatkoznak, az alábbiakat állapította meg:
Az óvodai nevelés utolsó évére vonatkozóan tehát az állam jogosult – de még ekkor sem köteles – olyan, a kötelező óvodai nevelés alól kivételt – felmentést – nem engedélyező szabályozást alkotni, amely valamennyi gyermek számára kötelezővé teszi az óvodai nevelésben történő részvételt; az iskolai tanulmányokra való felkészülés biztosítását az Alkotmánybíróság olyan kivételes indokként ismerte el, mely még a felmentés lehetőségének teljes kizárása esetében is a szülők neveléshez való jogának arányos korlátozásának minősült.
Igen ám, de ha egy évig arányos korlátozni a szülők jogát, két évig miért nem? Erre nem ad választ az AB határozata. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy – amint arra Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményében rámutatott – a vonatkozó passzus megsemmisítésével az ötéves kortól kezdődő, korábban már alkotmányosnak bizonyult óvodai kötelezettség is kikerült a törvényből, tehát ettől fogva lehetnek olyan gyerekek, akik az iskola előtt egyáltalán nem járnak óvodába.
Egy másik döntés szerint, ha a szülő nem kéri az iskolakezdés elhalasztását egy évvel, akkor kell lennie olyan hatóságnak, amelyik ezt megteheti. Ezzel az AB az egész korábbi érvelést a szülői felelősség elsődlegességéről romba döntötte.
A kötelező óvoda nyilvánvalóan a deprivált, szegény, gyakran roma származású gyerekek érdekét, integrációját, minél jobb iskolai felkészülését szolgálja. Ezt kizárólag absztrakt jogelvek, külföldi példák alapján akadályozni, úgy, hogy még a saját kollégái többségét sem tudta meggyőzni, óriási felelősség vállalása az AB elnöke részéről.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Etel
2021-03-08 at 23:33
Az Alkotmanybirosag nem tévedhet, csak azok, akik kinevezik az alkotmánybírákat, és ők meg is teszik.
Theo
2021-03-02 at 17:03
Küzdenek azzal, hogy olyan törvényeket alkossanak, amik egyaránt megfelelők a szociális készségeikben elmaradott (nálunk egyelőre általában cigány)gyerekek és a többiek számára is.
Van akit muszáj óvodáztatni, hogy ott megtanuljon némileg viselkedni, kezet és fogat mosni, orrot fújni, vízöblítéses wc-t használni és mindez majd ne az iskolai tanítás elöl vigye az időt. (emlékezzünk, Gyöngyöspatán pl. a folyosóra sz-tak, a többi példát is gyakorló óvónőktől hallottam)
Van, akinek meg erre nincs szüksége és a mama is ráér vigyázni rá otthon.
Kéne valami egységes vizsgálat akkor ötéves korban és döntsenek annak alapján, de a probléma létező és égető.
Kétes
2021-03-02 at 10:18
Kedves Gábor!
Egytértek Veled, hogy ne essünk neki mint bolond tehén az anyjának úgy általában a bíróságoknak (noha szerepzavarral, adott esetben mentális és szakmai kihívásokkal is küzdenek egyes tagjai), pláne ne az Alkotmánybíróságnak. A konkrét esetben pedig igazad van. Egy év az egy év! Nagyon sok ebben az életkorban.
Én a pártállamban szocializálódott Sólyom főbíró alatt veszítettem el illúzióimat az ún. jogállamiságban.
Amikor Sólyom a láthatatlan Alkotmány kihívásaival küzdött és csak azért nem maradt alul, mert azt mondta, hogy “a láthatatlan alkotmány én vagyok”!
Nem vette észre, hogy alkotmányellenes volt 1990 és 2010 között az összes választás? A vörös Budapestről kiköltözött 300 ezer ember, többnyire Pest megyébe. Ez azt eredményezte, hogy egy budapesti mandátumhoz elvben elég volt 45-50 ezer szavazat, míg egy Pest megyeihez 55-60 ezer kellett. Azaz az akkori pártállami időkben kreált alkotmányban rögzített szavazat egyenlőség (nevezzük így) elve sérült. Sólyom lehet, hogy számtanból fel volt mentve és emiatt lett jogász, de ehhez nem kellett volna papolnia láthatatlan alkotmányról, hanem csak logikusan kellett volna gondolkodnia! Amikor ezzel az alkotmány ellenességgel támadta meg valaki a 2002-es választások eredményét, akkor a legfelsőbb Bíróság nem adott helyt ennek és azok sem vizsgálták az alkotmány ellenességet. Arra az időre felfüggesztették a józan ész jogállamiságát. Kb úgy ahogyan Mike Pence elfordította a fejét Biden győzelmének kihirdetése előtt.
Hesslerezredes
2021-03-02 at 09:22
Az “””Alkotmánybíróság””” puszta léte megcsúfolása a jogállamiságnak.
Igen, jól tetszenek olvasni.
Egy Államban csak egy szuverén lehet: a törvényhozás!!!!
Hogy jön ide egy akárkikből álló bagázs, hogy ennek az intézkedéseit felülbírálja?????????!!!!!!!!!?????????
Egyébként az egy kész kabaré, hogy az Alkotmány (értsd: Alaptörvény – ez is a Fidesz egyik hülyesége, hogy alkot egy olyan fogalmat, ami nincs is a magyar jogrendben) megjelöl egy csomó védendő jogtárgyat – család, első helyen! – de erre aztán te hiába szeretnél hivatkozni egy átlag magyar bíróság előtt, hogy a homo-gender téboly ezt sérti, tessenek mán’ betiltani ezt az őrületet: úgy elhajtanak, hogy talajt nem fog a lábad!
Kedvenc Pártunk és Kormányunk ezt (is) elbaltázta annak rendje és módja szerint, hiába jogász szinte mindenki közülük, kezdve Viktorunkkal.
Neduma
2021-03-02 at 00:21
Nem az AB-ról mondok véleményt, hanem az (egyes) óvodákról.
Olyan óvodában, ahol az óvónő nem is értette, hogy mi a bajom azzal, hogy Télapót mondanak Mikulás helyett, (Válasza az volt, hogy nincs ezzel semmi baj az “X” kereskedelmi tv csatornán is Télapót mondanak.), illetve olyan óvodában, ahol hetente 1-2 alkalommal az a foglalkozás, hogy mesefilmeket nézetnek órákig a 3-6 éves gyerekkel, nem gondolom, hogy jó helye lenne a gyermekemnek, így egyetértek azzal, hogy ne kényszerítsük törvénnyel a gyermekeket rossz óvodába.
Tamás
2021-03-01 at 22:15
Én az egész bíróságosdiban csak a lassúságot és a “nem jogerős” működést nem komálom.
Még egy nyamvadt számlapanasz elbírálására is van határidő…
?GY1DG
2021-03-01 at 19:19
A jogi gordiuszi csomó könnyen megoldható. Csak néhány mondattal kellene bővíteni a rövid, mindenki által érthető egyetlen jogszabályt, a
TÍZPARANCSOLAT-ot.
(pl. a természet védelmével és néhány büntetéssel: kézlevágás, nyelv kitépése, kőbányai munka)
Ja, hogy ez nem humánus ???
csakafidesz
2021-03-01 at 18:08
A Magyar Igazságszolgáltatás fenntartja magának a permanens tévedés jogát. Az a meglepő manapság, ha valamelyik ítélet találkozik a törvényesség elvárt szintjével. Ha a gyilkos urak kényegesen többet kapnak, mint az aki uborkát lop a közértből.
Mr. Smith
2021-03-01 at 17:37
Az AB pont annyira hasznos mint az a bizonyos “Kúria”. Nyakatekert jogi logika, az igazsàg meg kit érdekel. A jogi ipar csúcsa.
Szőke ciklon
2021-03-01 at 17:30
…úgy akarnak okosabbak lenni a bíróságoknál, hogy szerzőik nem voltak jelen a tárgyalásokon, nem ismerik sem a nyomozati iratokat, sem a tanúvallomásokat, sem a vonatkozó joganyagot, bírósági gyakorlatot, csak az újsághíreket.
A jognak az emberek igazságérzetét kéne szolgálni! Amikor egyes ügyekben több millió ember háborodik fel az ítéleten, mert az elkövetett tettre nem lehet semmilyen mentség, ott nem azzal van baj, hogy az emberek nem voltak jelen a tárgyaláson, nem ismerik a nyomozati iratokat, stb, hanem az, hogy az ítélet nem az igazságtételt, hanem valakik egyéni érdekeit szolgálja!
Az a tény, hogy egy adott esetet a különböző szinteken másként ítélnek meg, azt bizonyítja, hogy az ítélkezés nem az objektív tényeken alapszik.
Az meg végképp felháborító, hogy ezt a bírók szabadon, felelősségre vonás nélkül megtehetik.
ERZSI
2021-03-01 at 17:05
Ez a foteljogász kifejezést nagyon találónak tartom, jó lenne, ha nem lennének fotelbírók, sőt fotel alkotmányjogászok. El kell dönteni, hogy csak a fotel, vagy a birói munka felelősséggel. Sok országban nincs alkotmánybíróság és mégis jól működnek, még az EU sem kifogásolja a jog államiságot.
Ha, a szülök felelőssége az elsődleges, akkor 56 tanár mit kavar ebben a témában (lehet, hogy szingli egoista emberek). Addig okoskodnak, hogy feje tetejére állítják a világot.
Poppy
2021-03-01 at 15:45
Az AB a fenti témakban hibadan döntött. Ez Magyarorszag és nem Németország. Remélhetőleg nem külső befolyás alapján, mert az alkotmányellenes lenne.
A Nagy Testvér figyel téged
2021-03-01 at 15:22
A “magasan” képzett emberek, már olyan mértékben “okosak”, hogy belehülyültek az önön felsőbbrendűségi komplexusukba!