Kedden, április 7-én van az Egészségügyi világnap, ugyanis 72 esztendeje ezen a napon alapította meg az ENSZ az egészségügyi világszervezetet,  a WHO-t (World Health Organization). A szervezetre egy világjárvány kellős közepén most minden eddiginél nagyobb figyelem irányul, azonban mindenképp tisztelegni szeretnénk a frontvonalban harcoló egészségügyi dolgozók előtt, ezen a napon még inkább. Most a magyar orvostudomány legmeghatározóbb alakjait gyűjtöttük egy csokorba, akik világhírű felfedezéseikkel számos ember életét befolyásolták, mentették meg. 

061.HU

1.HEIM PÁL

A budapesti születésű magyar gyermekgyógyász, egyetemi tanár orvosi tanulmányait Lausanne-ban kezdte, majd Budapesten szerzett orvosi oklevelet.  Az 1923-24-es tanévben Pécsre költözött, az ott töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakasza volt. Számos gyermekbetegséggel kapcsolatban végzett fontos kutatásokat , például a csecsemőkori táplálkozás zavarai és a fehérvérsejtek kapcsán. Egy tanulmányában a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlását a víz és konyhasó arányának felborulásához kötötte, amivel megelőzte korát. Kezdeményezésére indult el a gyermekápolónői iskola, a Heim-nővérek képzése.

1929 őszén egykori mestere, Bókay János nyugalomba vonulásával meghívták a pesti Gyermekklinika élére. A meghívást elfogadta, bár Pécset otthagyni sajnálta. Néhány hónappal kinevezése után, tragikus hirtelenséggel, 54 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. Az egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyász a Kerepesi temetőben nyugszik.

2. SZENTÁGOTHAI JÁNOS

Szentágothai a valaha élt egyik legnagyobb formátumú magyar kutatóorvos, akiről ösztöndíj-programot, teret, kutatóközpontot, sőt egy egész évet is elneveztek (2012 volt a Szentágothai-év, vagyis a magyar tudomány éve). Pályafutása során meghonosította az elektronmikroszkópos agykutatást, és ezzel együtt iskolateremtő munkát végzet a neuroanatómia területén, munkásságának hatása a mai napig érződik a hazai és a nemzetközi agykutatásban.. Bécs helyett Pécset választotta kutatása helyszínéül, mellyel hazaszeretetéről is tanúbizonyságot tett. Új kutatási irányokat jelölt ki, fiatal tudósok egész hadát gyűjtötte maga köré.

Egyes visszaemlékezések szerint anatómiai előadásai szenzációszámba mentek. Nem volt a világon még egy ember, aki olyan lenyűgöző előadásokat tudott volna tartani az orvosi képzés lehető legszárazabb tárgyáról. Érdekesség, hogy Az ember anatómiájának atlasza c. kötetet nemcsak írta, hanem rajzolta is. Munkásságát a Kossuth-díj mellett Állami Díjjal, Akadémiai Aranyéremmel és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel ismerték el.

3. BÉKÉSY GYÖRGY

Orvosi és élettani Nobel-díjat nyert Békésy kezdetben a postai távközléssel foglalkozott. A telefon hallgatórészének fejlesztette tovább, és ehhez jelentős biológiai és anatómiai tanulmányokat folytatott. Hallószervünk, a fül ekkor került érdeklődése középpontjába, és ha már így történt, kidolgozott egy teljes akusztikai rendszert, aminek köszönhetően az akkori Magyar Rádió stúdióinak az akusztikáját is megtervezhette.A kutatási területnek, amit tanulmányozni kezdett, még neve sem volt, munkásságával a biofizika úttörője lett. Megállapította, hogy a hangrezgés hatására úgynevezett haladó hullámok keletkeznek, s ezek amplitúdómaximuma a belső fül csigájának rostjainál különböző helyekhez kötött, s a rost erre a hullámra rezonál. A csiga belső membránjának rezgése úgy válik idegingerületté, hogy az érzéksejtek szőrei a nyomás és húzás hatására elhajolnak. A hangelemzés már a csigában létrejött, s az idegen át az agyba jutva finomodik.

Pályafutásának jelentős részét itthon alkotta meg, és csak később ment ki Amerikába, ahol a Harvardon kutatott tovább, akkorra már nemcsak a fül, hanem a látás területét is vizsgálta. Miután harvardi laboratóriuma leégett, Honoluluba költözött, s a Hawaii Egyetemen folytatta biofizikai kutatásait, ahol saját költségére – részben a Nobel-díj összegéből – akusztikai laboratóriumot szerelt fel. 1972-ben halt meg. Utolsó kívánsága szerint testét elégették és polinéz szokás szerint ének- és zeneszó mellett hamvait az óceánba szórták. Békésy György hagyatékát, eszközeit és összes munkáit a Hawaii Egyetem őrzi. 1961-ben kapta meg a Nobel-díjat „a belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért.“

4. SZENT- GYÖRGYI ALBERT

Egyik leghíresebb hazai Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert, aki egyedüliként hazai tevékenységéért részesülhetett a legrangosabb tudományos elismerésben. Külföldi tanulmányait otthagyva Klebelsberg Kunó hívására jött haza, és lett a szegedi egyetem vezető professzora. 1920-ban nevezték el C-vitaminnak azt az akkor még ismeretlen tápanyagkomponenst, amelynek hiánya a skorbutot, az egyik legrégebben ismert hiánybetegséget okozta. Szent-Györgyi Albert munkatársával, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikussal folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsav (először ignóznak – nemismerem cukornak nevezte el) nevű vegyületet a C-vitaminnal. Szent-Györgyi Albert felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint más citrusfélék. Közös felfedezésüket 1932. április 15-én tették közzé, Szent-Györgyi javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el.

Eredményeit, kutatásait dióhéjban összefoglalva is hosszú lenne itt közölni, de az biztos, hogy nemcsak orvostudományi szerepe, hanem emberi nagysága és a világháborúban való részvétele is filmre kívánkozna. Előbbire jó példa, hogy pályája csúcsán maga helyett Kodály Zoltánt javasolta az MTA elnökének, utóbbiról pedig el kell mondani, hogy még Hitler is elfogatóparancsot adott ki ellene, hiszen Szent-Györgyi Isztambulban (titokban) intézte volna a háborúból való kiugrásunkat.

5. SEMMELWEIS IGNÁC

Az anyák megmentőjének tartott Semmelweis tragikus sorsú orvoslegenda. A meg nem értett zsenit a korszak hivatalos tudósai (akiknek nézeteit a későbbi tudományos felismerések rendre megcáfolták) mind komolytalannak tartották, Semmelweis hangulatingadozásai pedig “kapóra jöttek” nekik, hogy a férfit beutalják a döblingi elmegyógyintézetbe, ahol nem sokkal később – az ápolók fizikai bántalmazásai nyomán – elhunyt. Tudományos eredményeit, megfigyeléseit csak halála után ismerték fel.

Semmelweisnek tűnt fel az, hogy az otthon, bábák segítségével szülő asszonyok közül sokkal kevesebben haltak meg, mint a kórházakban. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis ráébredt, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban elhunyt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése számított nagy teljesítménynek, hanem annak a megértése, hogy a boncnok kezén ott volt a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz pedig csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható. Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye, és a fertőzést az orvos terjeszti. A hozzá beosztott orvosokat arra kényszerítette, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel mossanak kezet. Felfedezésével azonban – sajnálatos módon – nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái körében, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára“ és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát.

+1 GOLDBERGER JÓZSEF

Goldberger magyar származású orvosként került ki Amerikába, ahol manapság is a klinikai epidemiológia hőseként tisztelik őt az emberek. A pellagra nevű betegség gyógyításában elért eredményei forradalmi jelentőségűek, még akkor is, ha közben bekövetkező halála miatt kísérleteit már soha nem tudta befejezni. Hogy igazát bebizonyítsa, saját magán is végzett kísérleteket, sőt a feleségén is, és igaza lett: tudóstársai azt állították, hogy a pellagra fertőzéses eredetű betegség, ám Goldberger hiába fecskendezte be saját maga (és felesége) szervezetébe pellagrás betegek vérét, semmi bajuk nem esett utána. (Bizonyítva ezzel Goldberger igazát: a betegség nem fertőzés, hanem táplálkozásból eredetű kór.) Az amerikaik többször terjesztették fel őt Nobel-díjra.