2010 óta nem sikerült rekonstruálni minden kétséget kizáróan, ki és miért ölte (ölték) meg Sz. Zoltánt. Az eljárás azért húzódott ilyen sokáig, mert a holttestből alig maradt valami, így a halál okát nem lehetett egyértelműen megállapítani. Mivel nem volt bizonyíték, a rendőrség lezárta az ügyet, később azonban újrakezdték a nyomozást, és öt évvel a gyilkosság után végül vádat emeltek, miután egyik barátjuk a két férfi ellen vallott. A gyilkossági ügy vádlottjai a későbbi áldozattal, Sz. Zoltánnal szerepjáték közben ismerkedtek meg, akit a vád szerint tíz évvel később közösen gyilkoltak meg. Az viszont teljes bizonyossággal azóta sem derült ki, hogy miért. Bár a gyilkos fegyver soha nem került elő, és az indíték sem derült ki, az első eljárásban a bíróságnak semmi kétsége nem volt, hogy ők követték el a brutális gyilkosságot: mind a ketten 16 év fegyházat kaptak első fokon. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a két férfi kicsalta barátjukat az erdőbe, ahol T. András elővette a kést, és többször mellkason, illetve lábon szúrta az áldozatot, majd avart húztak rá és otthagyták. A bizonyítási eljárás során ötször tartóztatták le és helyezték szabadlábra a vádlottakat. Másodfokon hatályon kívül helyezte az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla, a megismételt eljárásban újra elmarasztaló ítélet született, amelyet ismét hatályon kívül helyezés követett. A harmadik elsőfokú eljárásban a Budapest Környéki Törvényszéken Szegedi Gyöngyvér bírónő hirdet ítéletet majd 2021. június 15-én. A mai tárgyalási napon perbeszédek hangzottak el.
Tizenegy éve tárgyalják a szerepjátékos gyilkosságként elhíresült pilisi emberölési ügyet, amelyben a két vádlottat a bíróság hol tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte, hol pedig szabadlábra helyezte. Az évek alatt született olyan ítélet, amely megalapozatlannak, gyakorlatilag spekulációnak minősítette az eljárást. Két férfit vádolnak azzal, hogy 2010-ben, a pilisi erdőben agyonszúrták egy barátjukat; ellenük öt évvel a gyilkosság után emeltek vádat. M. Gergely és T. András ügyében közel 11 év óta tart az eljárás, s bár a rendőrség bizonyítékok hiányában egyszer már le is zárta, majd újraindította a nyomozást, jogerős ítélet még mindig nem született. A vádlottakat az eltelt időszakban hol szabadlábra helyezték, míg máskor – a bírói szabad mérlegelésnek köszönhetően – életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték.
A bíró a gyanúsítottak szüleit is büntette
Egy, még 2018 októberében hozott második elsőfokú ítéletben Palásti Sándor bíró indokolásában egyebek mellett az is elhangzott, hogy a tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetés miatt majd a vádlottak szülei átérezhetik, amit az áldozat édesanyja: milyen érzés, ha nem látják többé gyermeküket. A vádlottak védői fellebbeztek az ítélet ellen, amit megalapozatlannak tartottak, például azért, mert a bizonyítási feladatokat nem teljes körűen végezték el; a Fővárosi Ítélőtábla szerdai döntésében ezeknek a védői érveléseknek helyt adva hozott végzést. Továbbra is nyitott kérdés marad, hogy vajon el lehetett-e követni a cselekményt a vádiratban leírt módon – fogalmazott csütörtöki perbeszédében Kertész Gusztáv, az elsőrendű vádlott ügyvédje. Szerinte az eljárás bizonyítékszegény, a bíró „hallomástanúk” és közvetett bizonyítékok alapján hozott döntést. Felidézte, hogy egy olyan férfinak a vallomására alapozták a vádat, aki – a védelem szerint – elszerette T. András barátnőjét. Ő ugyanis azt állította, a két vádlott korábban azt mondta neki, ki fognak végezni egy árulót.
Mint arról korábban részletesen írtunk: az ítélőtáblai tanács indokolása szerint a második elsőfokú ítélet oly mértékben megalapozatlan, hogy az felülbírálatra alkalmatlan, továbbá a vádlottak alapjogai is sérültek az eljárásban. Közlésük szerint az elsőfokú bíróság nem teljesítette az indokolási kötelezettségét, ezen kívül tizenöt iratellenes megállapítást is tett az ítéletben, míg a korábbi ítélőtáblai végzésében előírt kötelezettségeit csak kis részben teljesítette. Az elsőrendű vádlott védője a PestiSrácok.hu-nak úgy fogalmazott: a magyar jogtörténelemben egyedülálló módon ötödször kerültek szabadlábra a vádlottak 2019-ben. Kiemelte azt is, hogy a 11 éve tartó csiki-csuki nem jó az üzenetet hordoz a közvélemény számára, és nem ad megnyugvást a sértett hozzátartozóinak, míg közben az, amit a két vádlott és családjaik átélnek, az „ép ésszel felfoghatatlan”.
Kertész Gusztáv szerint a vád minden fala leomlott. A regényes fordulatoktól nem mentes eljárás ideje alatt – 11 év (!) – ötször kerültek börtönbe, majd engedték szabadon a két férfit. Gondoljanak bele, mindeközben a vádlottak vajon mit élhettek át? A védői perbeszédben Kertész Gusztáv úgy fogalmazott: az objektivitás sérült egy olyan büntetőügyben, amelyben nincs közvetlen bizonyíték, csak közvetettek. A védelemnek nem dolga, hogy bizonyítékokat szerezzen be – húzta alá az ügyvéd, hozzátéve: az a nyomozóhatóság feladata lett volna. Kifejtette: a nyomozás során nóvumként egy olyan tanút idéztek, aki elszerette az egyik vádlott barátnőjét, majd akkor gondolta úgy, hogy terhelő tanúvallomást tesz a vádlottakra, amikor az vissza akarta szerezni a nőt. A védelem szerint ezt a vallomást ki kell zárni.
Kérdésként feltette azt is: a sértett vajon miért hívogatná a gyanúsítottakat, amikor a férfi elvileg már halott volt, illetve mennyire életszerű az, hogy a vádlottak voltak azok, akik a sértett számáról saját magukat hívogatták volna, direkt magukra irányítva ezzel a figyelmet? A védelem álláspontja szerint a két vádlott nem követhette el a bűncselekményt akkor, ott, abban az időben. Kertész Gusztáv ismertetése szerint a vádhatóság által megjelölt intervallumban egyébként túrázók voltak a helyszínen. Úgy fogalmazott: kérdéses az útvonal is, nem tudni, hogy honnan, mivel, mikor érkezett a sértett és miként a gyanúsítottak. Mint ismert, a pilisi túraútvonal közelében megtalált emberi maradványokhoz tartozó ruházatot külön találták meg, egyébként nem is volt alkalmasak túrázásra. A nyomszakértő véleménye sem ad egyértelmű választ számos perdöntő kérdésre, így azt sem lehet tudni, a lágyrészek mennyire sérültek, okoztak-e halált és a halál körülményeire sincsenek egyértelmű válaszok. Miért nincs vér a gépjárműben? A sértett nyomai sincsenek benne, a kormányzáron idegen DNS-t találnak, de a gépjármű lábtere is felvet néhány kérdést, amit szintén nem vizsgáltak kellőképpen. Sőt, arra sem találtak választ, hogy az áldozat vajon miért vesz autópályamatricát a Pilisbe. Túrázásra nem, fürdőzési szándékra utaló jelet viszont találtak az autóban. Arra hogy pontosan mi történt, mikor, hogyan halt meg az áldozat, ki(k) lehettek az elkövetők és milyen indokból, nem sikerült kideríteni a 11 éve húzódó eljárás során sem.
Az utolsó szó jogán mindkét vádlott ártatlannak vallotta magát. A másodrendű vádlott védője, Sándor László szerint az ügy legnagyobb sajátossága: két alkalommal bűnösnek mondták őket, kétszer megalapozatlanság miatt mentették fel a vádlottakat. Az elsőrendű vádlott ügyvédje, Kertész Gusztáv hozzátette: nagyon rossz üzenete van annak, hogy ennyire ellentmondásos ítéletek születnek az ügyben.
Polgar
2021-06-04 at 17:23
Kinek, kiknek az erdeke az időhúzas?
Felhaboritó!
heman
2021-06-04 at 17:10
A gyurcsány és ceglédy stb. ügyeket sem siteik el!!
Azért az elég szomorú, hogy így működik az igazságszolgáltataás magyarországon!
kbandi1
2021-06-04 at 09:52
11 éve nem tudnak a magyar bíróságok dönteni, mióta az EU beavatkozott a magyar igazságszolgáltatásba és repatriálta a nyugdíjazott bírókat. Balos bírókat nyugdíjba küldeni? Micsoda dolog egy jogállamtól?
Salamander
2021-06-04 at 05:52
Ez a büntetőeljárás (és persze van még néhány: a soroksári ügy, a romagyilkosságok ügye, a móri mészárlás) ékesen bizonyítja, hogy a kulcspozíció a rendőrnyomozó. Ha ő buta, slendrián, felkészületlen, motiválatan, akkor akarhatunk “ésszerű időben befejezett” eljárásokat, képzelhetjük, hogy a bíró megfelelő ítéletet fog hozni, de ezek az elvárások nem teljesülhetnek. A rendszerben kódolva van a hiba.
1. Amikor elindul egy (nyílt) büntetőeljárás, a minősítést rendszerint a helyszínre érkező rendőr által “felvett” tények, adatok, bizonyítékok alapján végzik el szintén rendőrök, akik NEM jogászok, jó esetben van egyetemi végzettségük, de csak kriminalisztikát (úgy ahogy tanultak [bukdácsolva egyes, kettes szinten], a jogot csak messziről ismerik).
2. Amikor vádemelési szakba ér az ügy, az ügyész rendszerint habzó szájjal, fogcsikorgatva nyomozáskiegészítést rendel el, mert a begyűjtött bizonyítékok, hiányosak, értelmezhetetlenek, nem alkotnak zárt kauzális láncot, jóllehet ott egy vagy több halott, vannak személyi bizonyítékok, csak már az eltelt idő miatt szinte használhatatlanok (két hét után már nem emlékszik senki semmire).
3. Mire aztán az ügyész “összekalapál” egy úgy ahogy vádképes bűnügyi iratcsomót, a sok sz@r, tesze-tosza bizonyítási eszközt jogi szempontból is értelmessé teszi, újabb évek szoktak eltelni. Közben változhat (változik) az ügyet eredetileg vivő ügyész, az eredetileg nyomozó rendőr és így kerül sor vádemelésre.
4. Ekkor találkozik a bíróság (egy nem jogász rendőr, és a vele folyton szakmai harcban álló ügyészügyész közös munkájával) a vádirattal, ami rendszerint egy ócska fércmunka, az előbb említettek miatt. (Tisztelet a kivételnek). ÉS A BÍRÓNAK EBBŐL a több tízezer oldalnyi sz@rból kell – a nyilvánosság és a bizonyítás alapelve miatt – a bizonyítást lefolytatnia, majd az ítéletet meghoznia.
Ez sokszor egy cirkuszi salto mortale típusú mutatványhoz hasonló.
Ez a probléma általános, csak nem ismert a közvélemény előtt. Ráadásul a hivatásrendek egymás közti torzsalkodásai, az idő valamint a fluktuáció csak rontanak a helyzeten.
A megoldás a felkészült rendőrbíró lenne, vagy a ténylegesen nyomozást végző nyomozóügyész. Vagyis a jogász tanuljon kriminalisztikát (nyomozástant), a rendőr meg tanuljon jogot és az egész büntetőeljárást egy személy vezesse, felügyelje. Ez a kiemelt jogkörökkel ellátott személy készítse el a vádiratot és nyújtsa be a bíróságnak. A kiemelt pozíciójú rendőrbíró és nyomozóügyész két helyettessel dolgozzon, hogy a kooptáció is megvalósítható legyen.
Nem állítom, hogy ez az egyetlen üdvözítő megoldás, de ezen problémák feltárása és megoldása nélkül még sok ilyen valójában kétballábas nyomozók és ügyészek által “elcseszett” ügyek tanúi leszünk. (A sértett pedig csak néz, mert neki még mindig nem osztanak lapot az eljárásben, pedig az egész valójában érte és helyette történik).
bl
2021-06-03 at 23:14
Az ilyen ügyekben régen megverték a vádlottakat akik ennek hatására mesélni kedtek, majd ha a mese klappolt, készen is voltak. 2 nap vallatás, 2 hét múlva akasztás. Persze a vizsgálónak óriási felelőssége volt. Mint mindig.
gyozo2018
2021-06-03 at 22:01
“a sértett vajon miért hívogatná a gyanúsítottakat, amikor a férfi elvileg már halott volt,”
.
Ugyan már!
Hány gyilkos vitte magával ide-oda a sértett telefonját, s kezdeményezett helyette hívásokat, vagy küldött a nevében sms-eket?!
Ez nem érv.
gyozo2018
2021-06-03 at 21:59
“a 11 éve tartó csiki-csuki nem jó az üzenetet hordoz a közvélemény számára, ”
.
Vicces, hogy Gyurcsány, Czeglédy és még számos briganti megúszta, megússza, és csak ez a büntetőeljárás hordozna “nem jó” üzenetet.
Gáspár Anette
2021-06-03 at 21:56
“tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetés miatt majd a vádlottak szülei átérezhetik, amit az áldozat édesanyja: milyen érzés, ha nem látják többé gyermeküket.”
.
Értem én, de akkor is ostoba.
Ne az anyját büntesse, hanem a BŰNÖST!
Nem hiszem, hogy gyilkosnak nevelte a fiát.
Az anyjának éppen elég, hogy mi lett a fiából.
“jó” pszichológiai érzékkel bír a bíró.
Jajj! :_(
Antikom
2021-06-03 at 19:35
Az üzenet az hogy a kölykök felmenői nem akárkik így egy gyilkosságot is megúszhatnak.
ERZSI
2021-06-03 at 18:48
AZ ÜZENET: ÉRZÉKENYÍTTET BIRÓK, ÉS AZ, HOGY AZ ISKOLA UTÁN KÖZVETLENÜL (az élet ismerete nélkül) hoznak ítéleteket!