14 éve tart néhány ember ügyében a büntetőeljárás. Sem az adott bűnügy, sem a vádlottak személye nem érdekes, csak az, hogy miként fordulhat ez elő? Ezek el nem ítélt emberek, akik ha bűnösek is, ha a legsúlyosabb büntetést is érdemlik, akkor is arra ítéltettek ezen felül még, hogy egy időhurokban éljenek. Arról a kellemetlen lehetőségről nem is beszélve, hogy esetleg nem bűnösök.
A magyar igazságszolgáltatásnak több olyan ügye volt már, ami után talán illett volna néhány kérdést intéznie magához és mélyen elgondolkoznia arról, hogy ez mehet-e így tovább? Az egy dolog, hogy rengeteg az olyan ítélet, amely a legfinomabban fogalmazva sem találkozik a társadalom igazságérzetével, de számtalan az olyan ügy is, amelyben a jog jól érzékelhetően a saját útvesztőjébe keveredik. Csakhogy valójában egymást követő emberi döntésekről van itt szó, amelyek nem az emberiességen, a józan logikán, a társadalmi igazságérzeten, hanem csak és egyedül a jog és az egyes döntéshozók és döntéshozói csoportok aktuális érdekein alapulnak.
Nemrégiben azt mondta nekem egy jogász, hogy egyes bírók kifejezett örömmel jogászkodják szét az igazságot és az alacsonyabb beosztású bírók ítéleteit. A bírói szervezet önreflexivitása azonban jól láthatóan csak a saját függetlenségéig terjed; a hibajavító mechanizmusai nem terjednek ki egy hétszer egymás után elkövetett hibára. Vagy lehet, hogy a hiba nem volt ugyanaz: azt sikerült tárgyalásról tárgyalásra továbbfejleszteni.
A jogrendszer elkülönülése a társadalomtól és az a hit, hogy a valóságban nem történhet olyan esemény, amelyre a jog kategóriái nem alkalmazhatóak, egyre abszurdabb végeredményre vezetnek. És itt nemcsak az ártatlanul elítélt emberekről és az el nem ítélt bűnösökről van szó, hanem arról, hogy az emberi élet hosszúságával már összemérhető ügyek keletkeznek és emésztenek fel hihetetlen társadalmi erőforrásokat és persze emberi életeket. Így váltak például a móri ügy áldozataivá azok a tanúk, akik az egyébként ártatlanul elítélt vádlottaknak alibit igazoltak. Az igazat mondták tanúként, és mégis évtizedes vegzatúra lett a „jutalmuk”. Valahogy mégsem indult társadalmi mozgalom vagy állami akció az erkölcsi és anyagi rehabilitációjukra. Valaki akár ártatlan, akár bűnös, akár más ügyben bűnös, ugyanarra a rendszerszerű embertelenségre, rigorózus jogszolgáltatásra számíthat, és nem valódi igazságszolgáltatásra.
A liberális jogállam – úgy látszik – ilyen. Úgy tűnik, a liberalizmussal, meg a jogállammal is van némi rendszerszerű probléma. A gondolkodásunk eltorzulására tökéletesen jellemző, hogy hihetetlen erők dolgoznak azon, hogy a „jogokat” minden létező emberi viselkedésre és akár elképzelhetetlen egyedi jelenségre kiterjesszék, de a jogrendszer diszfunkciói senkit nem érdekelnek, ha azok a jogrendszer és a jogi kaszt jellegzetességeiből következnek.
Ha bármilyen gazemberrel meg lehet csinálni, hogy hatszor egymás után nem képes a rendszer vagy egyes bírók, bírói tanácsok formailag helyes ítéletet hozni, akkor azt bármilyen becsületes emberrel is meg lehet csinálni. Akár a bírák, akár az ügyészek gyenge teljesítménye, akár az ügyvédek ármánykodásai hozták létre ezt a helyzetet, az mindenképpen tűrhetetlen és beavatkozásért kiált. A jogi kaszt mindent megtesz azért, hogy a felelősség elhárítása érdekében úgy tűnjön: nem emberek, hanem maga a jog, a jogrendszer ítélkezik. Egyrészt a liberális jogfelfogás akarja kiküszöbölni az emberi döntés bizonytalanságát és öltözteti az emberi döntést jogi kényszer álruhájába, másrészt a bírók, az ügyészek és az ügyvédek akarják a felelősséget, a személyes felelősségüket maguktól a lehető legjobban eltávolítani. Ez érthető, de nagyon helytelen emberi viselkedés.
Pedig a bírák személyesen felelősek nemcsak az ítéleteikért, hanem a rendszer működéséért is. Az igazságszolgáltatás nem távolodhat el annyira a valóságtól, a mindennapi élettől, hogy egy büntetőpert hatszor el lehessen rontani. Ha egy orvos, aki ugyebár valós időben dolgozik, hatszor egymás után elront egy beavatkozást, elveszti a diplomáját azonnal. Már a második sikertelen kísérlet után. A jogi kasztnak el kell vinnie a „balhét” a jogrendszer, a jogszolgáltatás egyre durvább bakijaiért, és legfőképpen azért, mert a rendszerből egyre jobban eltűnik az igazságszolgáltatás. Sőt, el is akarják hitetni velünk, hogy az nem is lehetséges.
Vezető kép: A 2018. júliusi Bíróságok napjai ünnepségen már felsorakoztak az ünnepeltek a Fővárosi Törvényszéken.
anonymus
2019-03-27 at 14:29
Kambüszész széke, ugye, jogászkák? Szerencsére ez itthon nem fordulhatna elő.
Nincs királyunk.
Károly
2019-03-27 at 11:27
lehet, hogy Móriczot hasonló tapasztalat ihlette a “Rokonok” megírására.
De Jókai is meríthetett a történésekből, a “Rab Ráby” megírásakor???????
Úgy tűnik nem változott semmi!
hozzaszolo
2019-03-27 at 08:40
Dolgoztam az igazságszolgáltatásnál, nem a BV-nél. Az elítéltek között pontosan lehet tudni, ki követett el valamit, és ki az akit csak elítéltek, de ott se volt.
Amikor elítélt, börtönben ülő rabbal pakoltatnak ki egy olyannak a lakását, akit meg akarnak fegyelmezni, nincs az az bíró, amelyik megtalálná a valódi tettest, mert az éppen hivatalból börtönben ül. Pl. politikai okból. No persze ilyen ok nincs is, mindig hatalmi játszmák folynak, a hatalom csak a pénz megszerzéséhez kell. Soha nem általában, mindig konkrét személyhez jut el a pénz. Nem korrupcióról beszélek, társadalmi rendszerről.
bl
2019-03-27 at 05:48
Nagyon jó cikk.
Mentség1: A bíró egyedül van. Mégha a legjobb ember is a világon. egy idő után belezakkan az ügyekbe.
Mentség2: Az ember nélküli embert hirdeti valóban a jogszolgáltatás. Ez annyira rendszerszintű, hogy azt a bírót aki ennek ellene szegül, kiveti magából a testület. De még előtte még jól megparáztatja.
Mentség3: A “legfelsőbb szint” kihelyezése a “világűrbe”, azaz nem önállóan dönt, hanem folyton azt firtatja, mit fognak szólni ehhez. Természetesen az se jó, ha kiskirálykodik, azaz itt is van egy ellentmondás.
csakafidesz
2019-03-27 at 12:17
“Mentség1: A bíró egyedül van. Mégha a legjobb ember is a világon. egy idő után belezakkan az ügyekbe.”
Tehát:
Még egy érv a csak 6 évre szóló bírói kinevezésekre. Ne legyen nyugdíjas állás, hogy bíró. Ez csak egy állomás lehessen a jogi pályán.
Theo
2019-03-27 at 00:36
Ez az egész már teljesen félre van csúszva.
Mikor én pereskedtem, akkor döbbenten hallottam az ügyvédemtől, hogy ne izguljak, mindenki tudja, hogy az első tárgyaláson nem történik semmi. És tényleg. Mindnyájan odavonultunk, minden irat előre be lett adva és mégis úgy lett, hogy mindezt konstatálva némi alibi időtöltés után el lett halasztva az ügy. Miért nem lehet egyből elkezdeni dolgozni??? Így minden ügy egyből csúszik legalább egy-két hónapot.
Ha viszont mindez évekig tart, akkor mire véget ér a per már nem ér semmit az eredmény, nem beszélve a résztvevők folyamatos feszültség alatt tartásáról. Főleg, ha gyermekek is részt vesznek az ügyben. Teljesen abnormális.
Mikor én pereskedtem az ellenfél ügyvédje egy menő iroda képviseletében érkezett. A bírónő (a fülem hallatára) gyakorlatilag bocsánatot kért tőle és magyarázkodott, amiért rájuk nézve kellemetlen döntést hozott.
Benedek Károly
2019-03-26 at 21:15
Na, az is majd akkor lesz, mikor “2018. ősze”…
Hesslerezredes
2019-03-27 at 10:22
Kedves Karcsi, elolvastam a kommentjeidet és lényegében mindegyikkel egyetértek. Az orvos/gyógyító (???) maffia mellett a jogász maffia a másik nagy hatalom ebben az országban (is). Mondom ezt úgy, hogy az egyik diplomám a jogászi (ma már nem vagyok aktív jogalkalmazó, habár a jelenlegi munkámban is napi szinten alkalmazom a jogot (belső ellenőr). Most, hogy már pár éve kívülről nézem a ‘szakmát’ lenne több javallatom is: 1. a jogászképzést teljesen magán alapokra kellene helyezni, vagy olyan alapra, hogy másoddiplomásként lehessen tanulni – gyakorlatilag mára bárki, minden történelmi, irodalmi, kulturális tudás, mi több: normális intelligencia nélkül beiratkozhat a jogra fizetős képzésre. És jó esélye van, ha elég nagy a segge, hogy elvégzi – utána ez az ember fog dönteni mások sorsa fölött bíróként, miközben egy kicsit összetettebb mondat második felét már nem is fogja érteni. 2. a kamarai rendszert (ügyvédi kamara) a kötelező formájában azonnal meg kell szüntetni. Aki elvégezte a jogot, annak kötelező 1 évig bíróságon, 1 évig ügyészségen és 1 évig ügyvédi/közjegyzői irodában minimálbéren ‘inaskodni’. Ha ezt letöltötte – amivel állandóan biztosítva lesz ezekben a hivatalokban az első szintű szakügyintézés – 3. az beballag a lakhelye szerint illetékes járásbíróságra és ott bejegyezteti magát ügyvédként. Ez után 3 évig csak első fokon képviselhet, utána szakvizsga és utána teljes körű ügyvédi munka. 4. a felelősségbiztosítást – ez legyen azért kötelező – szakosodáshoz kötni: büntető, polgári, közigazgatási ügyszakok. 5. Bíró – akár polgári, akár büntető, vagy közig. csakis az lehessen, aki az adott ügyszakban legalább 20 évet ÜGYVÉDKÉNT/JOGTANÁCSOSKÉNT (valójában a jogtanácsos is ügyvéd, tehát az ügyvéd legyen az általános jogi képviselői forma, és nyugodtan lehessen munkaviszonyban is) IGAZOLTAN (minden abban az ügyszakban intézett ügyről igazolást kérni és kapni a hatóságtól) lehúzott! 5. Tehát a bíráskodás/bíróskodás egy jogászi életpálya kiteljesedése és betetőzése legyen jó juttatások mellett, úgy, hogy a bíró választása tényleg választás legyen – az adott közösség körében ismert és jónevű ügyvédek közül a közösség válasszon. 6. és igen az első választás először határozott időre szóljon, mondjuk 5 évre, utána már maradhat – ha újraválasztják – élete végéig (és nem is feltétlenül kell nyugdíjba mennie!). Szerintem ez a rendszer elvezethetne egy megtisztuláshoz és minőségi változáshoz.
csakafidesz
2019-03-27 at 12:20
Többször kinevezett bíró sem kell. Maximum 2×6 év, utána menjen másik területre, mert utána már könnyen belefásul, kompromittálódik vagy korrupt lesz.
Hesslerezredes
2019-03-27 at 13:51
Kedves Csakafidesz! A fentiek szerint mire valaki ‘beérik’, akkor kb. 50 éves lesz, hogy bíró lehet. Ha megtartjuk a nyugdíjkorhatárt, akkor ugyanaz lenne, mint amit Te írsz. És mivel ezek már nem ‘azok’ a bírók lennének, így aki kiérdemelte a nép bizalmát, hát nyugodtan maradhat ny.korhatár felett is. De végül is az újraválasztási korlátozás ötlete sem rossz. Köszi, hogy elolvastad a kommentemet.
kerekferke
2019-03-26 at 21:08
A vezető képen kik várnak az állófogadás merőkanalas takarmányára?
:-DDD
Vízöntő
2019-03-26 at 20:25
Bizonytalan vagyok, ezért nem nevezem meg a bírót, de mintha a móri ügyben rosszul döntő bírót léptették volna feljebb, és lökhet vissza ügyeket, de a közelmúltban a Kúria is megtette volna jogellenesen, vagy az OIB tagjai vajon mit keresnek még a bírói pulpitusnál?
A bíróságok magasabb szintjeinél tényleg gyakorlati és nem elméleti jogtudósoknak kellene lenniük, politikailag teljesen függetlenként, és a hozzájuk bekopogtató sunyi álcivil szervezeteket (és azok ügyvédeit) kapásból kivágóként. Mert bizony annak a szintnek van beavatkozási, irányítási és céljának kikényszerítési lehetősége.
Ezért bizony a takarítást azokon a szinteken kellene kezdeni, de sürgősen, és az Alkotmánybíróság kimondhatná, a bírói alkalmasság vizsgálata nem a bírói függetlenség hamis álcája mögé bújt belső hálózat biznisze, hanem az igazságügyi miniszter feladata, és kezdeményezése alapján a döntés a Köztársasági elnöké, jogorvoslat nélkül!
Namond
2019-03-26 at 20:52
“Ezért bizony a takarítást azokon a szinteken kellene kezdeni, de sürgősen, és az Alkotmánybíróság kimondhatná, a bírói alkalmasság vizsgálata nem a bírói függetlenség hamis álcája mögé bújt belső hálózat biznisze, hanem az igazságügyi miniszter feladata, és kezdeményezése alapján a döntés a Köztársasági elnöké, jogorvoslat nélkül!”
Ideje lenne.
Mi lenne a cél és módszer “a bírói alkalmasság vizsgálata” tárgyban?
Benedek Károly
2019-03-26 at 21:17
És szerinted kik “takarítanának”?
Pl. nézd az egészségügyet. Ugyanolyan összefonódott maffia szektor.
Már beindították a bolsi “suttogó politikát”, miszerint “a Zorbán elégedetlen Kásler munkájával”…
Polgar
2019-03-26 at 19:34
Szemelyesen felelosok? Meg nem hallottunk felelossegrevonasrol, csak lelkiismeretrol, ami persze mindig rendben volt, van!
Namond
2019-03-26 at 20:48
De bizony, hogy hallottunk.
PT
2019-03-26 at 19:21
kiválló irás, gondolatébresztésen túl, cselekvési terv iniciálására …
Laszlo 2019
2019-03-26 at 18:14
A bírák többnyire alkalmatlan emberek, (gyakoriak az alkoholisták közöttük) sokszor félnek, azaz védtelennek érzik magukat és családjukat a majdan kiszabaduló elítéltektől és a jelenlegi hozzátartozóiktól, a tárgyalásokon kerülik a súlyos vagy bármilyen szempontból vitatható ítéleteket, mert tartanak a másodfoktól (amelynek módosító döntései rossz irányba befolyásolhatják megítélésüket és karrierjüket), rokoni, ismeretségi alapon haverkodnak a védőkkel, a vádlottakkal szemben pedagógust játszanak, nem tekintélyt elérő módon viselkednek, vagy éppen ellenkezőleg, oktalanul gorombák, agresszívek. A bírók utálják az ügyészeket, akik viszont túlterheltek, sok jogi anomália és anyagi-technikai probléma akadályozza feltáró munkájukat, sőt gyakran politikai nyomásnak is ki vannak téve, hogy olyan vádiratot nyújtsanak be, amit jobb, ha a védők könnyen ízekre szednek. Az egész igazságszolgáltatás beteg, szereplői nem is tartják magukat csak jogszolgáltatónak, valójában az egész nem egyéb gazságszolgáltatásnál.
John Doe
2019-03-28 at 14:31
Ekkora hülyeséget! Ismersz akár egy bírót is?
csakafidesz
2019-03-26 at 17:33
Be kell vezetni a határozott idejű bírói kinevezést. Én 6 évre nevezném ki és csak egyszer lehessen újra kinevezni.
Kétes
2019-03-26 at 16:51
A bírói függetlenség túlhangsúlyozása kiváló menedék a szakmai és emberi alkalmatlanság eltakarására.
Mert mit tud hozzá tenni egy 35-40 éves elvált asszony bírónő két neveletlen gyerekkel, vagy egy 50 éves alkoholista férfi az ügyekhez? Semmit! Elbújik az eljárás jog mögé!
Gáspár Anett
2019-03-26 at 21:06
“kiváló menedék a szakmai és emberi alkalmatlanság eltakarására”
Sokkal rosszabb!
Kiváló cinikus érv a politikailag ordítóan elfogult ítéletek megvédésére!
tango47
2019-03-26 at 16:46
Aki olyan szakmát választ, amiről tudja, hogy ha téved is, ő akkor is tévedhetetlen lesz, az egy idő után elhiszi, hogy ő a Jóisten.
Tolnai Ferenc
2019-03-26 at 15:59
Röviden a bírók hülyék a szakmájukhoz. Nem a tudás,hanem a piros könyv juttatta őket a bírói székbe. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.
Hesslerezredes
2019-03-26 at 16:12
Ez ma már nem igaz, a nagyobb baj, hogy – és itt válasszuk élesen ketté a polgári és a büntető bíráskodást – a büntető bíróknak az égvilágon semmiféle gyakorlati/élet tapasztalatuk/bölcsességük nincs: kikerült az iskolapadból, ő elment bírónak, kb. 32-33 évesen beül ítélkezni. A haverja/padtársa elment ügyvédnek, amíg gyakornokoskodott, majd szakvizsga után ügyvédkedett addig ott volt végig a jog első vonalában – az ügyfelekkel és nyavalyáikkal első kézből értesült és foglalkozott velük, szóval tudja, hogy miről van szó az: ÉLETBEN!!! Hát ezért kéne egy olyan rendszer, hogy büntetőbíró csakis az lehessen, aki előtte vagy 25 évig büntetőügyvéd volt (nem ügyész, mert az ügyészi szakma nagyon romboló, nagyon egyoldalú). A polgári bíráskodás más tészta, ott inkább egyfajta egyenletet kell megoldani, habár persze itt sem lenne haszontalan némi ügyvédi/jogtanácsosi esetleg közjegyzői joggyakorlat.
Tolnai Ferenc
2019-03-27 at 04:21
Hesslerezredes amit itt írtál az csak rizsa.
John Doe
2019-03-28 at 14:29
Azért a valóságban ez teljesen máshogy van. A bíró először fogalmazó, aztán titkár lesz és csak aztán bíró. (Igazából most kezdik bevezetni, hogy a bíróságon kívülről is lehet pályázni bírói pozícióra.) Mindeközben végig ott van az ügyek/bírók mellett. Általános probléma, hogy mindenki szidja a bírókat/bíróságokat, miközben nem ismer egy bírót sem, fogalma sincs, hogy hogyan működik az egész. Ez sajnos a cikkíró leveléből is süt. Inkább gondolom, hogy ez is egy megrendelt politikai cikk (rúgjunk bele a bírókba), hogy magyarázható legyen a Trócsányi, meg a Handó Tünde ámokfutása.
Benedek Károly
2019-03-26 at 16:19
Tévedsz!
Többször leírtam már, hogy egy vegyes társaságban egy liberális filmes fazon mondta úgy két évvel ezelőtt, hogy nyugodtak, mert már több jogász, bíró, ügyész jött ki a jogi karokról, akik “tudják a dolgukat”.
Sok tisztességes bíró mondle, sajnos, mert nem bírják gyomorral, idegekkel. A hálózat működik.
Hesslerezredes
2019-03-26 at 16:25
Karcsi én a ‘piros könyv’-esekre gondoltam. Érzékenyített, pláne valamely páholyban… is tag bíró sajnos biztos sok van. Szerintem is Aügiász-istállója az egész, volt szerencsém (?????) hozzájuk bőven, igaz főleg polgári ügyekben, de időnként büntető ügyben is. Családjogi ügyeket kerültem, mint egészséges ember a pestisest – férfinak arra, hogy 15 éven aluli gyereket, főleg lánygyereket, nála helyezzenek el válás esetén, annyi az esélye, mint egy öttalálat… talán ha az asszonyról bebizonyosodik, hogy hivatásos…, de még sokszor akkor sem.
Benedek Károly
2019-03-26 at 20:39
Ezredes úr!
Azokon már túl vagyunk.
Most már az unokáik viszik tovább a zászlót.
Benedek Károly
2019-03-26 at 20:48
Haver panaszkodott a 90-es évek közepén. A fia jogra felvételizett.
Kitűnő volt világéletében. Agya, mint a szivacs.
Kérdés: Maga mit akar itt? Sem apja, sem anyja nem jogász. Annyi szép pálya van.
Aztán kérdés, melyik irodába kerülsz gyakornoknak. Oda is jó összeköttetés kell általában. Ők indítanak el a pályán. Kapod a feladatkákat, közben a kapcsolatrendszert.
És az elvárásokat. Ha praktizálni akarsz. Ha létezni akarsz. Ha be akarsz futni. Ezek kasztok. Hálózatok.
Namond
2019-03-26 at 20:46
Van valami igaza, vannak piros könyvesek, többen akiket a piros könyvesek válogattak ki, ezek mind irtóznak a személyes felelősségtől.
Azonban kb, 2003 a csatlakozási tárgyalások óta folyik a bírók szervezett továbbképzése és lopakodó érzékenyítése.
Ezek a bírók pedig, mivel esetenként ütközik a tanfolyami anyag és gyakorlat a jogrendszer alkalmatlanságát igyekeznek bizonyítani.
Továbbá az ítélkezők jelentős része élet és szakmai tapasztalat nélküli fiatal.
Kezdem érteni az angolszász bírósági gyakorlat előnyeit, nagy vonalakban; a bíró vezeti a tárgyalást, az esküdtszék ítélkezik, az ítéletet a bíró alátámassza.
Benedek Károly
2019-03-26 at 21:02
És kik lennének szerinted az esküdtszék tagjai?
Na, ugye…
Ma is működik az ülnöki rendszer. A nyögdíjas bolsi tancsinénik között is toboroznak. Na, most, aki ma 64 éves, az vastagon a Kádár-érában szocializélődött tancsinéni. Némelyik elképesztően korlátolt. Mondjuk, kémia-biológiát tanított 40 évig. Mihez is érthet a szentem-lelkem?! Mihez tud érdemben hozzászólni, netán önállóan ítélkezni. Rémisztő.
Rizikó
2019-03-26 at 15:33
Sajnos a Fidesz sem akar elsöprő győzelmet megtisztulást.Ha akarna akkor minden p3nzt a tartalékb0l mozgósitana az EP kampányra! Megy a szájkarate ehelyett. Az emberek ebbe belefásulnak .Ez4rt jóhet ki a börtönből rövidesen milliomoskènt a magyat embert lincselő roma bünöző, ezèrt nincs folytatàsa gyárfás ügyben ezèrt vannak szabado atömegbelövető rendőrbűnözők ezert pofázhat még gyurcsány demszki stb.Ezèrt ilyen a népessègi mutató.Salvini cselekszik nem sumákol
csakafidesz
2019-03-26 at 17:32
Nem lehet a liberális gazembereket elítélni, mert kórusban vonyít a világsajtó.. Ha egy ágrólszakadt tör be valahová akkor börtön, ha a volt főpolgármester varázsol el pénzeket, nos azzal minden rendben van.
zolatiguszti
2019-03-26 at 22:19
Ezért mondom azt hogy ha eltávolítani nem lehet őket akkor használjuk az állam szervező és igazgató jogosultságait a kinevezési-felmentési jogkörei helyett!
Megfogjuk az összes bíróságot és felhízlaljuk kétszer akkorára.A növekmény egy nemzeti érzelmű bírói létszám lenne. Ezután megoldani hogy az ügyek kiszignálásakor a libbant hülyékra csak tyúkperek jussanak.Oszt’ uljenek az üres irodában kedves komcsi bírók szar piti jelentéktelen ügyekkel Menjen hozzájuk pl az összes cigány ügy.Úgy is imádják őket.És szépen nem látványosan kivárjuk míg kikopnak a rendszerből.
Az EU meg verheti a seggét a földhöz.El lettek távolítva? Nem? Akkor kuss.Nézegessétek őket.
El kellene dönteni, mi a bírók baszogatsának a célja? Igazságos döntések kierőszakolása, vagy megmutatni , hogy akkor is az lesz amit kormány akar?
Benedek Károly
2019-03-26 at 14:59
“akár az ügyvédek ármánykodásai hozták létre ezt a helyzetet, az mindenképpen tűrhetetlen és beavatkozásért kiált.”
###
Trócsányi aszondi, hogy minden nagy jó, minden nagyon szép, és mindennel meg van elégedve!
Akkor?!
Legutóbb megint legeküdtek a Velencei Bizottságnak.
Netta
2019-03-26 at 14:53
“Ha egy orvos, aki ugyebár valós időben dolgozik, hatszor egymás után elront egy beavatkozást, elveszti a diplomáját azonnal. ”
&&&
Biztos ez?!
Sanyi bácsi
2019-03-27 at 00:30
Tuti.
Sanyi bácsi
2019-03-27 at 00:44
Ha orvosként egy hibás döntést hozok, feljelentenek, szakértők pedig azt mondják, hibáztam, BIZTOS, hogy elmeszelnek (igaz 3-4 év múlva) (pénzbünti, diploma ugrik, börtön) (orvosi műhiba). Ha egy első fokú ítélet után a másodfok kimutatja, hogy első fokú bíróként pont ellentétes ítéletet hoztam, mint ahogy ők látják, az égvilágon semmi nem történik (bírói műhiba??), holnap hozhatom az újabb ítéletet gond és retorzió nélkül. Nota bene, ha a kúria elmeszeli a másodfokú ítéletet is, más okból, mint a másodfok az elsőt (dupla bírói műhiba???), dettó nem történik semmi. Konklúzió: egy bíró következmények nélkül hibázhat, leginkább akárhányszor (a műhiba és retorzió ismeretlen). EZ a probléma. Ja, és az orvosok egy lelkiismeretlen banda. Úgy van. Igaz?
Netta
2019-03-26 at 14:50
“A bírói szervezet önreflexivitása”
###
Ez már önREFLUXivitás!??
Hesslerezredes
2019-03-26 at 14:49
Kedves Bálint Botond! A polgári demokráciával együttjár, hogy a jogrendszer egyre bonyolultabbá válik és egyre diszfunkcionálisabb lesz. Ebben rendet vágni nem könnyű, lehet, hogy nem is lehet. Mondhatná a jogalkotó, hogy igazából két nagyon súlyos bűncselekmény van: az emberölés és a súlyos testi sértés. Az összes többi ezekhez képest smafu. Tehát az előző kettőnél szigorú eljárásrend, súlyos büntetések – a többinél: első helyen pénzbüntetés, aztán megintcsak pénzbüntetés és csak legvégső esetben szabadságvesztés. És fő szabállyá tenni a ‘smafu’-k esetében a mediációt. Szerintem mindez attól függ, hogy hogyan súlyoz a jogalkotó és a társadalom. Polgári demokráciában elvileg majdnem minden megváltható pénzzel – akkor ebben kell gondolkodni. Loptál, csaltál, hazudtál: fizess! Öltél, félig agyonvertél valakit – kiiktatni a mindennapi életből jó hosszú időre, vagy végleg. Én azt gondolom, hogy a legdurvább korrupció, a legnagyobb betöréses lopás sincs közelében sem az emberölésnek és a súlyos testi sértésnek. Ha a nagyon védendő jogtárgyak körét leszűkítjük az előzőek szerint, akkor esély lesz rá, hogy az ügyek nem fognak évtizedig elhúzódni.
Hesslerezredes
2019-03-26 at 15:55
És még annyit: be- (helyesebben vissza-) kellene vezetni azt a régi római jogi jogelvet, hogyha egy bűncselekménynek van valamilyen polgári jogi alapja, pld. egy szerződés, akkor addig nem indítható büntetőeljárás, amíg a polgári per le nem zajlott.