Mélyrehatóan elemezte az ezeréves, szakrális mélységű lengyel-magyar barátság természetét tusnádfürdői előadásában Molnár Imre történész, diplomata, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója, aki arra is kitért: a két nemzet lelki kapcsolatából olyan elképzelések is fogantak a történelem során, amelyek például az európai nemzetek egységének szükségességét is előrevetítették a kereszténység zászlaja alatt. Mint hozzátette, a római birodalom intézményrendszerének hagyományain felépülő nyugati országok számára a kereszténység csak “hab volt a tortán”, a közép-európai nemzetek számára azonban ez egyet jelentett az identitással és a küldetéstudattal.
Molnár Imre elöljáróban arról beszélt: miközben beleégett a magyar köztudatba, hogy rokonok, természetes szövetségesek nélkül, egymagában áll a magyarság Európában, itt van társunkként egy nemzet, amellyel a kapcsolatunk történelmi fogalmakkal is nehezen írható le, és amely már ezer éves múltra tekinthet vissza.
Mint felidézte, az idős Szent István az ellene felkelő unokatestvére, Vazul gyermekeit nem az akkori szövetséges nagyhatalom Bizánc gondjaira bízta, hanem Lengyelországba menekítette. Innen tér vissza és tesz rendet négy év polgárháború után I. András, és menti meg Szent István keresztény országát. Szintén innen tér vissza, már lengyel feleséggel Vazul másik gyermeke, Béla, és hozza magával kisgyermekként azt a későbbi Szent Lászlót, aki még egy szót sem beszél magyarul. Mint a történész hozzátette: ez a szinte szakrálisnak tekinthető kapcsolat láthatatlanul folytatódik, és csúcsosodik ki például Kinga személyében, aki egy lengyel herceghez megy feleségül, és élete végén azt vésik sírkövére: “Lengyelország édesanyja”.
Hasonlóképpen jelentős lengyel személyiségnek is tekinthető Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király – az ő sírján a “Lengyelország atyja” felirat szerepel – aki a lengyel-magyar perszonálunió megfogalmazásakor az európai nemzetek egyesülésének gondolatát vetíti előre. Báthory akkor a török veszéllyel szemben fogalmazza meg Európa lelki egységének gondolatát a kereszténységben, és ez határozta meg cselekedeteit is, midőn Lengyelország orosz iga alóli felszabadítását követően Magyarország felszabadítására indul.
A kereszténység nem hab volt a tortán
Molnár Imre úgy értékelte: két olyan országról beszélünk, amelynek lelkiségében a kezdetektől jelen van Európa keresztény védőbástyájának tudata, királyaik szakrális, uralkodói céljaiban egyaránt. Mint kifejtette, a nyugati országok a római birodalom szervezettségén, jogrendszerén épültek fel; a kereszténység számukra csak “hab volt a tortán”. Ezzel szemben a lengyel, a magyar – és részben a cseh és a horvát – királyságokban a kereszténység és az állam együtt épül fel tégláról-téglára, a kereszténység malterként tartja össze az állam szerkezetét, működését, azaz kereszténység és királyság – vagy állam – egyet jelent, identitást jelent.
Szekfű Gyula gondolatait felidézve – hogyan tartóztathatott fel egy ilyen kis ország saját testével egy világbirodalmat – a történész úgy fogalmazott: a válasz a magyar nemzet keresztény identitásában rejlik, a kettő ugyanis egyet jelentett. Ezt a keresztény identitást igyekszik nagy buzgalommal levetkőzni magáról a Nyugat, holott ez volt Európa fennmaradásának fundamentuma.
Molnár Imre szerint Európa jelenleg identitásválsággal küzd; elfelejtette, mit jelent az európaiság, az európai öntudat, és nincs is megfogalmazva, mit is takar pontosan az európai identitás, európai küldetés. Úgy vélte, azok az értékek ugyanis, amelyeket a Nyugat rendszeresen számon kér az európaiság nevében például Magyarországon, mint a másság elfogadása, a tolerancia, a nyitottság, a keresztény értékekben gyökereznek. Véleménye szerint a közép-európai nemzetek ezer éven át formálódó kapcsolatát, együttélését, összetartását ugyan megmérgezték a XX. századi ideológiák és a nagyhatalmi versengés, az unió jövője érdekében ezt a kapcsolatrendszert fel kell támasztani, valódi közös értékeinket ismét fölfedezni.
Magyar nemzetpolitikát csak bölcs szomszédság-politikával lehet művelni
Szakterületére, a szlovák-magyar együttélés kérdésére térve Molnár Imre elmondta: azt is inkább jellemzi a békés, ezer éven át tartó együttélés. A nemzetek közötti viszony elmérgesedésének kezdetét Molnár Imre a kiegyezés utáni időszakra helyezte, amikor a magyarság csökkenése, számarányának stagnálása mellett a nemzetiségek összlétszáma kezdte meghaladni a magyarság lélekszámát.
Erre a jelenségre a magyar politika kapkodva és átgondolatlanul reagált, a szövetségek megerősítése helyett a kulturális felsőbbrendűség hangsúlyozását választotta: ennek volt köszönhető a nemzetiségek elleni fellépés, az iskolabezárások és azok az asszimilációs törekvések, amelyek végül nem is hoztak eredményt, de a nemzetiségi elitet sikeresen magunkra haragítottuk. Molnár Imre ugyanakkor hangsúlyozta: a XX. században a határon túlra szakadt magyarságot ért deportálások, kitelepítések, a vérengzés eszközeihez sosem nyúlt a magyar politika.
A történész hangsúlyozta: nehéz visszatérni a szerves együttélés gondolatához, amikor a XX. század előítéletei, az idegen hatalmak által gerjesztett mesterséges gyűlöletkeltés máig érezteti hatását. Ugyanakkor úgy vélte, magyar nemzetpolitikát Közép-Európában csak okos szomszédság-politikával lehet művelni. Elengedhetetlenül fontosnak nevezte, hogy a közép-európai nemzetek felismerjék: építkezni csak közösen képesek, érdekeiket Európában csak közös erővel tudják érvényesíteni.
Úgy vélte, lehetetlen visszatérni a történelmileg már túlhaladott állapotokhoz, viszont a történelmi kapcsolatokra építve meg lehet határozni egy XXI. századi új narratívát, amely szakít a nemzetiszocialista és kommunista ideológiák fogalmi rendszerével. Hangsúlyozta: össze kell kapcsolni az elszakadt szálakat, intézményesíteni kell az együttműködést, ugyanakkor a kapcsolatot véleménye szerint magyar részről nem lekezelően, de nem is megalázottan kell keresni, és akkor a párbeszédek során hamar kiderülhet, hogy a környező nemzetek ugyanúgy gondolkodnak, ahogy mi.
Forrás: PestiSrácok.hu; Vezetőkép: MTI
Tolnai Ferenc
2019-07-25 at 20:06
Az Ápád-házi királyaink majd mindegyike harcolt a lengyelekkel,mert az ellenkirályok lengyel segédcsapatokat vettek igénybe.Dürnkrutnál lengyelek harcoltak II.Ottokár oldalán.I.Károlyt és I. Lajost ott gáncsolták a lengyel nemesek egy része ahol csak tudták. Mátyás király Sziléziában nagy harcban volt a lengyelekkel. Báthoryt megakadályozták,hogy a török ellen vonuljon.I.és II. Rákóczi György is vezetett hadjáratot a lengyelek ellen(erről legismertebb H. Sienkiewicz Özönvíz című könyve -NEM A FILM-!).Végére az igazi csemege: Trianonban a lengyelek is kaptak terület a Felvidékünkből! Erről nagy hallgatás van.Hol az a nagy 1000éves lengyel-magyar barátság?És még valami amikor a németek lerohanták őket nem csak mi fogadtuk be őket,hanem a románok is. Sokkal többett mint mi. Ezért voltak ott az idén a katonai parádéjukon lengyel katonák. Itt a mi konzervatív újságíróink csak értetlenkedtek,holott csak utána kellett volna nézni!
TS
2019-07-25 at 20:51
Ez mi 1000 èv alatt? Semmi. utána a Feudális Nébzzencsetepatèk.Nézzennemzet viszonyainak! Javaslom pl. a lengyel-ukrán, francia-spanyol, holland-angol eseteket.
TS
2019-07-25 at 20:52
Qrva telefon.
idirablo
2019-07-25 at 12:19
Területrablókkal, történelemhamisítókkal, nyelv- és jelképtiprókkal sosincs béke.
Tolvaj és meglopott nem jópofizhat egymással.
Hesslerezredes
2019-07-25 at 11:50
Három hun eredetű és tudatú nép van Közép-Európában: a magyar, a lengyel és a horvát (utóbbiakban a leghalványabb, de még pislákol ez a tudat). Véletlenek nincsenek: ez a három nép az eltelt cca. 1500 év alatt lényegében alig fordult egymással szembe, 99%-ában a történelemnek egymás mellett álltunk. Nekem ennyi elég a rokonság bizonyítására és arra, hogy most is össze kell fognunk. Ebbe belevenném azokat a magyarokat, akik tudnak csehül: a szlovákokat is.
MacMondeau
2019-07-25 at 16:03
‘alig fordult egymással szembe’-pláne ha külső erők nem avatkoznának be(állandóan)
lásd a jugó népek egymásra uszítása,ukránok oroszokra uszítása,ukránok (egyelőre)
ukrajnai magyarokra uszítása
bl
2019-07-25 at 11:24
A legnagyobb érv a matematika, hogy magunkban kevesen vagyunk. Közös a történelmünk, közös a keresztény hagyomány, közös a szegénységünk (egyikünk se kerekedett a másik felé), közösek a veszélyek. Ha mi se tudunk együttműködni, akkor ki?
bl
2019-07-25 at 13:51
Egyébként a magyarok a magyarokat “szivatják” a legjobban, ahogy ma is megtapasztaltam. A belső együttműködés hiánya vezet oda, hogy sok a rosszkedvű ember.
TS
2019-07-25 at 09:40
Itt vagy a történész beszélt zöldségeket, vagy az újságíró nem értette meg a történészt. Hajlok az utóbbira, mert ha nem, akkor baj van.
Pl.:”A nemzetek közötti viszony elmérgesedésének kezdetét Molnár Imre a kiegyezés utáni időszakra helyezte, amikor a magyarság csökkenése, számarányának stagnálása mellett a nemzetiségek összlétszáma kezdte meghaladni a magyarság lélekszámát.”
Ez nettó hülyeség, mert éppen ellenkezőleg, a magyarság aránya nőtt a dualizmus korában. A szlovákoké meredeken csökkent a kivándorlás és az asszimiláció következtében. De nominálisan is kevesebb szlovákot számoltak össze 1910-ben. A románok és szerbek aránya is csökkent.
1880-ban 6,! millió magyar volt az országban, ez 46%, 1910-ben 9,9 millió, ez 54,4%
A szlovákok száma 1880-ban 1,85 millió (13,5%), 1910-ben 1,94% (10,7%).
Éppen EMIATT fújták meg a riadót, mert a magyarság már 54,4%-ot ért el a népességen belül.
Abban igaza van a történész úrnak, hogy a magyar-szlovák viszonyt “jellemzi a békés, ezer éven át tartó együttélés.” Ilyen talán nincs is Európában több, de hát szlovák nemzeti öntudat sokáig nem is létezett.
kamcsatka
2019-07-25 at 12:57
ezer eves egyutt élés? micsoda?hol voltak slav torzsek a 13.szazadig egyaltalan…?sehol.A Szvatopluk duma az semmi. nem volt itt semmilyen morva, vagy szlav birodalom a 7.szazadban..kamu az egesz.szlav magyar egyutt eles max 600 eves ugy. es a Koronanak nepei voltak…nem tettek kulonbseget, a rendi tarsadalomban a tettek emeltek fel elsosorban, foleg a 11. 12.sz.ban.
TS
2019-07-25 at 14:35
de hát szlovák nemzeti öntudat sokáig nem is létezett.”
Tehát nem is lehetett konfliktusunk.
kamcsatka
2019-07-25 at 07:47
a cikk pedig egyoldaluan hallgat a magyarsagot kiirtani akarokrol es azokrol akik a Kárpát medence elfoglalasat akarták es akarjak a mai napig.
kamcsatka
2019-07-25 at 07:39
a lenyeget csak eppen kapargatja es egy dogot elhallgat a lengyelek szarmaták, csak nyelvet váltottak, a bolgarok is rokonok, szinten nyelvet váltottak. a bajorok avarok..stb.
amikor meg malterrol beszel az ur…akkor mi a cement?
csak nem a Turul nemzettseg szentjei? IV. Belanak 8 lanya kozul HAT lett szent. Akkor az apa..ki lehetett? igazodni probalunk a nyugathoz, csak nincs mihez. A Habsburgokat mar megemlítette Benedek ur itt elottem…
Mátyás
2019-07-25 at 11:58
Ott a pont.
Benedek Károly
2019-07-25 at 22:22
“a bajorok avarok”
bizony, hunok. Amúgy. 🙂
Szeretett s minket Erzsébet…
Benedek Károly
2019-07-25 at 06:29
“az asszimilációs törekvések, amelyek végül nem is hoztak eredményt, de a nemzetiségi elitet sikeresen magunkra haragítottuk”
Azért ne egyszerűsítsük, zanzásítsuk már le a a történelmünket.
Kihagyni ebből az osztrákokat merő történelemhamisítás. Mindent megtettek a Habsburgok, hogy a nemzetiségeket a magyarság ellen uszítsák, és egymás ellen is.
Féltek a magyaroktól és okkal-joggal. Érthetetlen (vagyis nagyon is érthető), hogy mi az anyja-apja keservit keres itt a Habsburg-kölyök.
Henye Marietta
2019-07-25 at 06:45
Teljesen egyet értek Önnel! A zsidó kultúrának semmi köze nincs az európai kultúrához. Sokkal inkább az arab kultúrához áll közelebb. Ami pedig a Habsburgokat illeti én ugyan ezt kérdeztem, hogy mit keres itt egy olyan család ivadéka aki a magyarságot irtotta, lenézte, kihasználta és kifosztotta. Folytatja ősei munkásságát, csak finomított változatban?
Benedek Károly
2019-07-25 at 07:18
Az apja, Ottó szabadkőműves a Páneurópai Unió nagykövete volt, különösen fókuszált Magyarországra.
A Páneurópai Unió az Európai Egyesült Államok előszobája.
A Máltaiak és a Vörös Kereszt hálózat is megér egy-két misét, na, meg a jezsuiták is…
Benedek Károly
2019-07-25 at 07:29
Az Európába bevándorolt zsidók kultúrájáról meg dióhéjban annyit, pont fordítva történt. Nem ők hatottak Európa kultúrájára, hanem az asszimiláció során ők merítkeztek az adott nép kultúrájából, ahol aztán megtelepedtek, ahogy ők mondják, “lakosok” lettek.
Bizonyíték erre a német kultúrkörből vett valcer lassított változata; a klezmer, ami arab és balkáni keverék stílus; de pl. a Szól a kakas már, ami egy eredeti erdélyi virágének, amit amibe egy rabbi a szövege miatt szererett bele. Azt is klezmeresítették. Folyik a kultúracsere a katyvasz, antikulturális “világzene” által is. Nemrég az egyik leggyönyörűbb székely népdal, a Gyere ki, te gyöngyvirág klezmer-változatát hallottam.
A Európában való letelepedésük, a 19. sz-ban történt emancipációjuk nyitotta meg számukra a kulturális építkezés lehetőségét. Tehát nem ők hatottak, hanem rájuk hatott az a környezet, mely befogadta őket.
Benedek Károly
2019-07-25 at 07:34
Mit keres itt egy milliárdokból fenntartott Habsburg Intézet? Lesz még Haynau Kutató Intézet is?
Jellemző, hogy az igazgatója az a Pröhle, aki könyv előszóval és kiállítással ünnepelte 1919 “művészetét”. Felfelé bukott: a magyar népet kifosztó fazemberekről elnevezett intézet vezetője. Mit kutatnak ott vajon, miben ügyködnek?
Nunaparte Bapóleon
2019-07-25 at 12:50
“Te csak házasodj boldog Ausztria!” – járta régen. Szerintem inkább Habsburg-vagina Kutató Intézet kellene. Jelentkeznék kutatónak, ha huszonéves szőke-barna-fekete nőneműek modelleznék a Habsburg-ház nőtagjait….
Namond
2019-07-25 at 16:10
“az asszimilációs törekvések, amelyek végül nem is hoztak eredményt, de a nemzetiségi elitet sikeresen magunkra haragítottuk”
Miről nyilatkozik ez a Molnár Imre?
Ki is volt teljeskörűen jogképes a középkorban?
Nem a nemesek?
Mennyi volt a Magyar Királyság parlamentjében a nem magyar nemzetiségből származó nemesek száma?
A nem magyar nemzetiségből származó nemesek halálosan megsértődtek volna ha nem magyarnak tekintik őket, nem de?
Az az asszimilációjuk önkéntes és teljes volt. (míg érdekeikkel egybeesett. pl a Kőszegi vagy Güssingi avagy Németújvári főnemesi család – nőágon Árpádházi rokon – IV László (Kun) illetve III: András (Aranyágacska) és főnemesi ellenségeik, miatt nem örökölhették a trónt, így a magyarság árulói, Habsburg érdekek képviselői lettek.
Az hogy a nem magyar nemzetiségből származó nemesek, birtokaikon, hogyan bántak a magyar és nem magyar nemzetiségből származó nemzett társakkal nem a magyarság felelőssége.
Abba még a király sem avatkozhatott bele, az úriszék, az úriszék volt ha nem tévedek.
Frangepánok dalmátok, Zrínyiek horvátok, Rákócziak morvák, Báthoriak sváb, Benyovszky-Urbanovszkyak talán polyák, a Nádasdiak talán angol eredetűek voltak.
DE valamennyien igaz keresztényként szolgálták a magyar koronát.
Én sem örülök a Habsburgok hazai jelenlétének, ez, ennek megengedése is, Antal József tévedése vagy hibája.
Benedek Károly
2019-07-25 at 22:21
Két értelmesnek tűnő gondolat közé tölteléknek akkora történelmietlen baromságokat hordott össze, hogy megáll benne az LMP szénalapátja.
Ki a jó fene delegáltatta ezt a szerencsétlent?!
Legközelebb a HetiHentes Csiszárja tart majd előadást Garibaldi csárdás kiskalapjáról?
Benedek Károly
2019-07-25 at 06:24
” a kereszténység malterként tartja össze az állam szerkezetét, működését, azaz kereszténység és királyság, vagy állam egyet jelent, identitást jelent. ”
PONTOSAN!
És ebben a “malterben” kizárólag magyar és más kárpát-medencei népek
kötötték össze a kulturális felépítményt is.
hivő
2019-07-26 at 20:08
Azért ebben nem lennék ennyire biztos.A két világháboru előtt
a zsidok büszkén hivták magukat izraelita vallásu magyarnak,és
ne felejtsük az Ő hozzájárulásukat ehhez az Általad emlitett
malterhoz.Egy bizonyos pontig a kevert népek tehetségesebbek
mint a nem kevertek,ha hagyják a keveréket összeérni.
Benedek Károly
2019-07-25 at 06:21
“a nyugati országok a római birodalom szervezettségén, jogrendszerén épültek fel, a kereszténység számukra csak “hab volt a tortán”
VÉGRE KIMONDTA!
Ez a kultúrára is igaz.
Soha, semmi köze nem volt a vándorló, évezredekig meg nem gyökeresedő zsidók kultúrájának Európa kultúrájához. Ez csak egy újabb, nyilván politikai megfontolásokból szajkózott hazugság.
Európa kulturális gyökere a görög-latin-keresztény kultúra, mely összefonódik az adott európai őshonos nép egyedi, saját kultúrájával.
Namond
2019-07-25 at 14:54
Bizony, bizony örömmel olvasom.