Hegyi-Karabah azeri offenzívájának kérdésében az orosz külpolitika passzív volt, holott Oroszország a kaukázusi ügyekben mindig előszeretettel exponálja magát. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a törökök engedtek az oroszoknak bizonyos, számukra fontos, a Közel-Keletet és Szíriát érintő kérdésekben, tehát egyfajta alkut köthettek, és az oroszok „beáldozták” Hegyi-Karabahot – mondta portálunknak adott interjújában Tóth Norbert. A nemzetközi jogász többek között arról is beszélt: nemzetközi jogi értelemben az örmények hátrányban vannak a konfliktus kérdésében, mivel Hegyi-Karabahot Azerbajdzsán részeként ismerik el, az örmények ugyanakkor számíthattak arra, hogy az idő múlásával egyre nagyobb az esélye annak, hogy a nemzetközi közösség elismerje a status quót, vagyis a régió speciális helyzetét és önállóságukat. A kutató szerint az azeri támadás talán ennek megakadályozására is szolgált. Tóth Norbert úgy vélte, mivel az örmények jelentős területeket veszítettek az incidensek során, egy utolsó pillanatban létrehozott, Oroszország által összekalapált békeszerződéssel tudta Örményország bebiztosítani, hogy a területfoglalás megálljon, és az örményeket ne üldözzék el a területről.
Mint arról nemrégiben portálunk is beszámolt, Örményország és Azerbajdzsán többheti heves harcok után végül Oroszország közvetítésével állapodott meg a tűzszünetben. Eszerint Örményország kénytelen jelentős területeket átengedni Azerbajdzsánnak Hegyi-Karabahban. A megállapodás egyik legfontosabb elemeként kétezer orosz katonát vezényelnek a kaukázusi régióba, hogy felügyeljék a törékeny fegyvernyugvást. Portálunk Tóth Norbert nemzetközi jogászt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kara nemzetközi jogi tanszékének docensét kérdezte az örmény-azeri konfliktus hátteréről, a nemzetközi közvélemény hallgatásáról, Törökország és Oroszország szerepéről.
Sztálin öröksége ez a konfliktus is
Tóth Norbert nemzetközi jogász portálunk kérdésére elöljáróban elmondta: az örménységnek a térségben nem igazán vannak barátai, akár a grúzokat, akár az azerieket, akár a törököket tekintve, amelynek különböző vallási, etnikai, történelmi és kulturális okai vannak. Mint felidézte, 1918 és 1920/1921 között itt, a Kaukázusban, az első világháború, az orosz és a török birodalom bukása után kérészéletű köztársaságok alakultak: létrejött Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán, amelyek azonban csak 1920-ig élvezhettek bizonyos szabadságot, amíg az oroszok – akkor még nem Szovjetunió néven – átvették a terület ellenőrzését. Tóth Norbert elmondta: a terület darázsfészek, hiszen az örmény kérdés mind Törökországban, mind Oroszországban komoly hullámokat vet. A mai Örményországot ugyanis ebben az időben Kelet-Örményországnak is nevezték. Értelemszerűen létezett egy „Nyugat-Örményország” is, amely az 1920. évi sèvres-i békeszerződés nyomán ugyan Örményországhoz került volna, az antanthatalmakkal történt kiegyezés után azonban végül 1923-ban Törökország kapta meg, míg a területről lemondó Oroszország/Szovjetunió Kelet-Örményországot kebelezte be. A kutató szerint fontos körülmény ugyanakkor, hogy a saját szempontjából honvédő háborút folytató Törökország „Nyugat-Örményország” területén erőszakos eszközöket alkalmazva átrendezte az etnikai viszonyokat 1915 és 1916 között, amelynek következtében nem maradtak örmények a területen. Ezt az örmények népirtásnak tekintik, és azóta is próbálják ennek tényét elfogadtatni a világ többi országával, miközben a törököknek ez egyértelműen kellemetlen és érzékeny téma a nemzetközi kapcsolatokban.
Mintha Székelyföld akarna függetlenedni…
Hegyi-Karabah problémájára térve Tóth Norbert kifejtette: az már az 1918-1920-as örmény azeri háborúban is fontos szerepet játszott, miután a térséget mindkét fél a magáénak tekinti. Az örmény nézőpont szerint Hegyi-Karabah ősi örmény terület, amely része volt annak az Örményországnak, amely elsőként a világon, Krisztus után 301-ben felvette a kereszténységet, és amire az örmények rendkívül büszkék, identitásuk része. Az azeri álláspont lényegében Sztálin tevékenységére támaszkodik, aki 1917 és 1923 között volt Oroszország/Szovjetunió népbiztosa. Nemzetiségügyi népbiztosként Sztálin a kaukázusi viszonyok ismeretében – mivel ő is innen, Grúziából származik – átrajzolta a belső határokat, és ő hozta létre Hegyi-Karabah régióját, amelyet Azerbajdzsánhoz csatolt. A kutató szerint általánosságban elmondható, hogy Sztálin a határok átrajzolásával a térség nemzetiségi megosztására törekedett, és ez igaz Hegyi-Karabahra is, amely örmény többségű vidék, az azeriek mégis azt állítják, hogy a perzsák telepítették be az örményeket 200 évvel ezelőtt, az örmények ellenben épített kultúrájukkal is igazolni tudják, hogy sokkal régebb óta vannak jelen a térségben. Tény ugyanakkor, hogy a terület az azeri és örmény szovjet szocialista köztársaságok egymás közötti konfliktusainak egyik forrása volt, amely odáig fajult, hogy 1988-ban Hegyi-Karabah – amely előtte autonóm terület volt Azerbajdzsánon belül – kikiáltotta függetlenségét, és szeretett volna, illetve szeretne Örményországhoz csatlakozni. A második örmény-azeri háború 1992-ig tartott, és bár az örmények kerültek ki belőle jobban, lényegében egy tűzszünettel zárult 1994-ben. Hegyi-Karabah azóta de facto független államként működött tovább, holott nemzetközi jogi értelemben továbbra is azeri terület maradt. Egy képzeletbeli analógiával élve olyan a szituáció, mintha Romániában 1989-ben Székelyföld kikiáltotta volna a függetlenségét, majd Magyarországhoz szeretett volna csatlakozni.
Az oroszok beáldozták Hegyi-Karabahot?
A fegyveres konfliktus kiújulásáról és az azeri támadásról szólva Tóth Norbert elmondta: az évek során az azeri hadsereg a szénhidrogénekből befolyó bevételből megerősödött, és most érvényesíteni akarja területi jogait. Hegyi-Karabahból a ’90-es években becslések szerint 30-40 ezer azerit üldöztek el; ők és leszármazottaik szeretnének visszatérni a területre. Ezt az állam is szorgalmazza, mivel belső menekültekként Azerbajdzsánnak is problémát jelentenek. A kutató szerint ugyanakkor érdekes, hogy a szeptember 27-ei azeri támadástól kezdődően milyen passzív volt az orosz külpolitika a kérdésben, amely a kaukázusi ügyekben mindig előszeretettel exponálja magát. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a törökök engedtek az oroszoknak bizonyos, számukra fontos, a Közel-Keletet és Szíriát érintő kérdésekben, tehát egyfajta alkut köthettek, és az oroszok „beáldozták” Hegyi-Karabahot.
Komoly tiltakozást váltott ki az örmények körében a békeszerződés
Portálunk kérdésére Tóth Norbert arra is kitért, hogy a NATO nem szólhatott bele a kérdésbe, hiszen bár Törökország NATO-tag, de Törökország hivatalosan nem visel háborút Örményország ellen, és nem is támadták meg. Az ugyanakkor igaz, hogy a törökök és az azeriek között nagyon szoros a nyelvi és a kulturális kapcsolat, és egyes örmény források szerint a törökök részt vettek szír zsoldosok Hegyi-Karabahba szállításában, akik az azeriek oldalán szolgáltak. Ezt Törökország ugyanakkor nem vállalta fel nyilvánosan. A kutató kiemelte: úgy tűnik, hogy az azeriek a konfliktus során jelentős területeket foglaltak el Hegyi-Karabahban, amelyre a korábbi háborúk során nem volt példa, és ez komoly tüntetéssorozatot váltott ki Örményországban. Az örmények mindenesetre aláírták a békeszerződést, amelynek nyomán orosz békefenntartók mennek a frontvonalra, akik ellenőrizni fogják a békeszerződés betartását. Az orosz külpolitika számára ez a helyzet még előnyös is lehet, mivel így tulajdonképpen háttérbe tudja szorítani a karabahi békefolyamat fölött eddig bábáskodó Minszki Csoportot, köztük elsősorban az Egyesült Államokat és Franciaországot.
Nem az azeri olaj volt a kulcs
A kutató a nemzetközi közvélemény látványos hallgatását firtató kérdésünkre úgy reagált, a koronavírus jelentős figyelmet köt le. Hozzátette: ugyanakkor ez a hallgatás az olyan országokra is igaz, ahol jelentős örmény diaszpórák élnek – Franciaország, Kanada, az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia – és amelyek különben az örmény kérdésekben hagyományosan aktívabbak. Esetükben a kérdést nem lehet egyszerűen az azeri szénhidrogéntől való függéssel magyarázni. Tóth Norbert szerint a karabahi terület nemzetközi jogi szempontból azeri terület, a téma tehát kellemetlen lehet azon államoknak is, akik az örmény üggyel különben szimpatizálnak. Mint megjegyezte, nemzetközi jogi értelemben az örmények hátrányban vannak ebben a kérdésben; Hegyi-Karabah esetleg számíthatott arra, hogy az idő múlásával egyre nagyobb az esélye annak, hogy a nemzetközi közösség elismerje a status quo-t, vagyis a régió speciális helyzetét. Az azeri támadás talán ennek megakadályozására is szolgált.
Tóth Norbert elmondta: mivel az örmények jelentős területeket veszítettek, egy utolsó pillanatban létrehozott, Oroszország által összekalapált békeszerződéssel tudta Örményország bebiztosítani, hogy a területfoglalás megálljon, és az örményeket ne üldözzék el a területről. A kutató úgy vélte, a régió autonóm státuszát ugyanakkor továbbra is szükséges lenne fenntartani, és hosszabb távon esetleg megoldás lehetne, ha Hegyi-Karabah fölött az örmények és az azeriek valamilyen közös irányítást gyakorolnának, lényegében kettős tulajdonban lenne, bár ebbe Tóth Norbert szerint jelenleg egyik fél sem menne bele, akkora az ellenségeskedés a két nép között.
Vezetőkép: MTI
Hesslerezredes
2020-11-17 at 17:59
Történelmi – szerzett, vagy annak vélt – jogokra hivatkozni: marhaság. Hogy ki volt ott előbb?Mindig volt valaki előtt.
A nemzetközi jog – amely nem jog, hanem egy kártyaparti szabályrendszere valójában – a lényeg, és persze e mögött még fontosabb lényeg (lényegebb…): a nemzetközi politika és katonapolitika.
Ha valaki jól választja meg a konzulensét, hát lehet akármilyen picuri és gyenge mégis ő fog nyerni, mint az egyszeri viccben a nyuszika és konzulense, a medve (mindenki vérző fejjel kullogott el, amikor meg akart verekedni a nyuszikával, mivel neki a medve volt a “konzulense”, ha értitek miről van szó?:))))
Úgyhogy nekünk is jó konzulenst kell választanunk és egy nap újra Kismagyarország része lesz Körmagyarország is…:)))))))))
halacska
2020-11-15 at 11:50
Valóban szélesebb körű kontextusba kell helyezni a történéseket. Legalább két tétel kimaradt az értékelésből/cikkből. Egyrészt a szénhidrogének feletti diszpozíció mentén lehet, hogy Alievnek már nem osztanak lapokat. Többmilliárdos USD vagyona és esetleges jelenlegi üzletvitele nem egyeztethető össze az új szereplők igényeivel. Az összebarkácsolt békeszerződés pl.: odaadta Susi-t, de azt csak az erdőn keresztűl közelítheti meg, mert a tűzszünet életbelépésekor az oda vezető utat az örmények ellenőrizték, és ezt a státuszt fagyasztotta be stb.
Az orosz békefenntartók jelenléte kettős: az elkövetett háborús bűnöket (drezdai szintű bombázása civil intézményeknek, kazettás bombák, fehér foszfor, stb.) lajstromozni lehet, majd minimum sakkban tartást lehet vele végezni.
Másrészt, az orosz jelenlét az Irán elleni fellépést nehezíti. De ennek a vonalnak az ad jelentőséget, hogy 2 iráni határőrt öltek meg terroristáknak öltözött emberek. Ráadásul izraeli drónok, katonai eszközök működtek azeri oldalon. Ha az azokat működtetők helyet cserélnek más, délre irányuló működtetőkkel? Harabaghból katonai bázist csináltak, tehát lehet, hogy egy nagyobb konfliktust tudnak így megelőzni. Ha ez a helyzet, egy hajszálnyit enyhülhet az örmény veszteség megítélése.
khm
2020-11-15 at 09:09
Lárifárit igazolja a Wiki:
“I. e. 600 körül az örmény királyságot az Orontida dinasztia alapította, amely számos helyi dinasztiára bomolva i. sz. 428-ig létezett. A királyság hatalmának csúcsán II. Tigranész alatt volt i. e. 95-66 között, akkor a régió leghatalmasabb királysága volt. Történelme során az örmény királyság hol független volt, hol autonómiát élvezett különböző átmeneti birodalmakban.”
Girolamo
2020-11-15 at 07:23
Ne bélyegezzünk meg senkit,az ügyben!Magyarországnak nincs haverválasztási kényszere.A 25 ÉVVEL EZELŐTTI HÁBORÚBAN,KARABAKHOZ CSATOLT AZERI TERÜLETEKRŐL,NEM 40000 AZERI MENEKÜLT EL AKKOR,HANEM SOKSZOROSA.
A mostani háború, elsősorban ezekre a területekre fenntartott azeri igény.
Ezekről Örményország azért nem tárgyalt,mert az oroszban bízott,ès hódításait így kívánta megőrízni.
Az orosz,még Szíriában is megvédte érdekeit.A Kaukázusban is meg fogja védeni.Ha nem tennė,lángbaborulna a térség.
Ezt a harci cselekménysort,megfelelően előkészítették,erről a média hallgatott.
Törökország,és Oroszország nem követheti el azt a gyermeteg,balek hibát,hogy egymásnak esik.
Ez csak a dollárban álmodók vágyálma.
apro_marosan_petergabor
2020-11-14 at 21:08
Oroszország a kereszténység utolsó védőbástyája (a szovjet előrélet ellenére, vagy annál inkább.
Az Orosz birodalom volta az, amely bármikor képes volt ellenállni az oszmán-török irodalomnak, egyedül is, pedig határosak voltak. Oroszország újraformálásakor ügyesen ledobálták magukról a muzulmán tagköztársaságokat, amennyire csak lehetett…
Oo atomhatalom, Törökország erős szárazföldi hadsereggel bír, nincsenek egy súlycsoportban, de NATO tag. Erdogán a limitnél manőverez, húzgálja az oroszlánok bajuszát, de előbb-utóbb ráfizet.
Az oroszok akkor léptek, amikor kellett, többet nem tehettek, mert a jogi és egyensúlyi helyzet tartása ennyit engedett nagyobb balhé nélkül.
A nyugat tojt az örményekre (általában az iszlám államok mellé áll öngyilkos módon – ez jól simul a libero-bolsevik, keresztényellenes elképzelésekbe, árpedig egy ideje ők mutatják a menetirányt), Karabahot pedig senki sem ismeri el.
Az örmények nem voltak tiszában saját súlycsoportjukkal – s a modern harci technológiákkal sem, izraeli és török drónokkal hamar tönkreverték őket, megfosztva páncélosaiktól, nehéz fegyvereiktől.
Minden katonai szakértő sokat tanulhatott a villámáborúból – remélem mi is, mert ezek a drónok felaprították volna az új Leókat, Lynxeket is, ha nincs megfelelő drónelhárítás…
Mi már a baltás sztori óta rossz oldalon állunk, az erő oldalán(török, azeri) – román módra. Gusztustalan, de fizet…
Az a kevés örmény, aki nálunk lakik nem zavar vizet. Egyelőre, -pedig keresztény oldalról lehetne rájuk támaszkodni.
orygabor
2020-11-14 at 20:26
Az volt az a bizonyos Nyugat-Örményország.
Lárifári
2020-11-14 at 20:22
@ PG2020-11-14 at 19:51
Az örmények nem csúsztatnak, hogy övék volt a tetület i.u. 301-től. I.u. 301- től csak a kereszténység volt náluk államvallás.
Csak olvasnod kell tudnod.
A terület i.e. 600 évvel már örmény királyság volt, míg az azeri nép i.u. 800 körül jött létre.
És már megint a szerinted 1500-ban létrejött örmény királysággal jössz, ami nem igaz.
Te a Kilikiai királyságról beszélsz, ami nem azonos az eredeti örmény királysággal.
Harmadszor írom le neked, legalább egyszer utána nézhetnél, mi az, amiről írsz.
Főleg hogy még az évszámban is tévedsz majdnem 300 évet.
PG
2020-11-14 at 19:51
Az már önmagában jó hír, hogy fegyverszünetet kötöttek, s abbahagyták az öldöklést. Az örmények kissé csúsztatnak, amikor azt állítják, hogy az egész terület az ő államuk volt 301-től. Bár éltek a területen örmények is, szórványban, de más népek is. örmény állam nem létezett. Azon a területen 1500 körül alakultak államok, köztük Örményország is, bár az akkori Örményország a mai Törökország területén volt, a Földközi tenger északkeleti sarkánál. (Ez olyan, mintha mi azt mondanánk, hogy Levédia területe Magyarországé. Mert az ókorban és a középkorban magyarok is jártak arra.)