Tüntizni megyek, dolgozni macerás!

8

 

A Közép-európai Egyetemért, népszerűbb anglomán nevén a CEU-ért tüntetett tegnap pár ezer honfitársunk. Ezt a CEU-t a lőtéri kutya nem akarja bezárni, csak kérik, ne legyen törvények felett álló.

 

Kovács Rozál lipótvárosi ganglakó morcosan ébredt. A magyar demokráciáról álmodott, és ez a magyar demokrácia álmaiban veszélybe került. Kovács Rozál Sarka Kata és Dopeman magánéletén kívül leginkább a magyar demokráciáért szokott aggódni, ezt eszi a reggeli bundás kenyérhez, amit mostanában papaja-reszelékkel ízesít, mert szeret európai polgárként gondolni magára.

Most azonban komoly dolog került terítékre: a Közép-európai Egyetem, a CEU sorsa. Kovács Rozál nem igen tudta, hogy ez micsoda. Mondhatni, a felsőoktatás, a gondolkodás más fajtáihoz hasonlóan nem lépte át ingerküszöbét. De Mari, a szociktól DK-ba igazolt párttitkár mondta, hogy ez most nagyon nagy baj, itt Orbán diktatúrázik. Tüntetni kell!

Kovács Rozál szeretett tüntetni. Korábban cukrászdába járt vasárnap délután, de hát a kapitalizmus megszorításokat generál. Krémes helyett Orbánt utálni? Nos, cukoréhséget nem csillapít, de a gyűlölet is egyfajta afrodiziákum.

Ezt a kifejezést Kovács Rozál a szomszéd lakást bérlő újmagyar felsőoktatási hallgatóktól tanulta. Ők néha még a délelőtti órákban is szerették az afrodiziákumokat.

Ők mondták Kovács Rozálnak, hogy ezzel a CEU dologgal tényleg gond van. Kovács Rozál kérdezte: bezárják? Afrodiziákum hallgatók mondták, ja. Kovács Rozál megint kérdezett: Ti oda jártok? Mondták nem. Akkor mi a baj?

A fiatalemberek elhallgattak. Tényleg, mi a baj? Mert ugye olvasni néha szoktak, a betűk zavaró együtthatása ellenére. És az világos, hogy a CEU-t a kormány nem akarja bezárni. A kormány azt akarja, hogy a CEU tartsa be a magyar törvényeket. Ez egy magyarországi amerikai egyetemtől persze roppant nagy kérés, de azért tudj’ Isten, megoldható.

Soros Györgynek mondjuk pénzébe fog kerülni, mert Amerikában is kellene anyaintézmény, és nem csak egy postafiók. Ami tényleg egy nagyon szép demokrata érték, ezért ki kell állni, de nagyon. Ezt az egyik fiatalember mondta mobiljába, amikor édesanyja felhívta, hogy most éppen mivel foglalkozik, és átment-e az átutalás. Mama kérdezte: dolgozol? Srác egy diszkrét böfögés után közölte szülőanyjával, hogy inkább tüntizni megy, de „tök trendi lenne, ha jönne még egy utalás”. A demokrácia nincs ingyen, dolgozni meg szar.

Kovács Rozál ezt követően megkínálta lekváros buktával a fiúkat, mert társadalmi összefogás is van a világon, meg Mari, a DK-s párttitkár mondta, kell az ember a beszervezésre. Bukta és idő is fogyott, indulni kellett.

Kovács Rozált a fiatalemberek gyorsan elhagyták, a franc se megy „nyugger tempóban”, meg egy kör még belefér a tüntizés előtt. Vagy kettő. Vagy akárhány, mutter utalt.

Kovács Rozál lipótvárosi ganglakó lelkesen végigélte a senki által nem fenyegetett CEU melletti tüntetést. Tulajdonképpen büszke is volt magára, hiszen itt a jövőért, a demokráciáért álltak ki. Ez egy nagyon szép dolog, ezért jó kiállni.

Ugyan nem nagyon értette, hogy Mari, a DK-s párttitkár miért mondja azt, hogy most civilek vagyunk, és nem anyázzuk Orbánt, de hát Mari tanult dialektikus szocializmust, csak tudja, mi van. Amúgy Sarka Kata mellett ő képben van a Pintácsi lányokkal kapcsolatban is. Szandi szép, nővére sokat eszik. Ezt Mari állítja, és ő találkozott már Gyurcsánnyal is, így világlátott.

A tünti végére a srácok is előkerültek, Kovács Rozál ettől boldog volt, úgy érezte, ma sem kelt fel fölöslegesen. Élvezte, amikor mobilját felemelve ő is világító gyertyát játszhatott.

Aztán Kovács Rozál lipótvárosi ganglakó hazament. A demokrácia meg lett mentve, Orbán meg van utálva, van értelme az életnek. S büszkén gondolt újabb drogturnéra induló szomszédjaira, hogy van itten demokrata ifjúság, ezért érdemes buktát sütni.

Könyörgöm, térjünk már magunkhoz!

 

 

Fotó: 24.hu