Hazánkban és Európában is sokszor felmerült mostanában a nacionalizmus kérdése. Ezt a témát próbálták körbejárni Tusnádfürdőn a “Hazaszeretet: szabad-e nacionalistának lenni?” című rendezvény résztvevői: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány vezető kutatója, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese, illetve Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely Egyesület elnöke. A feladat persze nem könnyű, ugyanis a XX. században sokat csűrték-csavarták a nacionalizmus jelentését; a résztvevők azonban egyetértettek abban, hogy a diktatúrák előbb hullanak el, mint a hazaszeretet, és nem elég néhány brüsszeli bürokrata ahhoz, hogy lerombolják, amit ezer év alatt a magyarság felépített a Kárpát-medencében.
“Van-e különbség a patriotizmus és a nacionalizmus között?” – tette fel a kérdést a beszélgetés elején Palóc André, a panel moderátora. Megadja Gábor kifejtette: ő maga a nacionalista szót jobban szereti használni, hiszen a patrióta szó csupán arra jó, hogy “elvegye a nacionalizmus jelentésének az élét”. Demeter Szilárd egy másik szögből közelítette meg a kérdést: szerinte a patrióta hazaszerető, a nacionalista viszont nemzetszerető, ezáltal pedig véleménye szerint szimplán csak patriótának lenni a magyarok szempontjából kevés. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója kifejtette: mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak a hazánkat szeressük, hiszen a Kárpát-medencében 15 milliós magyarság él, akik egy nemzet részét képezik, így nekünk kötelező jelleggel nacionalistának kell lennünk. Szerinte ez azért is fontos, mert a környező nemzetek szintén nacionalisták.
Weisz Péter hozzátette: “a jó hazafi nacionalista, az igazi nacionalista pedig jó hazafi”. Példaként felhozta: ő maga nem magyarországi zsidónak, hanem zsidó vallású magyarnak tartja magát.
Legyen az ember egyszerre jó hazafi és jó nacionalista
– mondta.
Megadja Gábor szerint létezik természetes elköteleződés, ami azt jelenti, hogy az ember a hozzá hasonlókat részesíti előnyben. Ezzel szembemegy az a globalista projekt, amely egy új embertípust szeretne létrehozni, mivel a “létezővel nehézségekbe ütköznek” a haladók.
Demeter Szilárd felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Parlamentbe bejutottak olyan magyar képviselők, akik azon dolgoznak, hogy a honfitársaik ne kerüljenek be bizonyos bizottságokba. Szerinte alap dolognak kellene lennie minden magyar embernek, hogy elsősorban a saját hazáját erősítse ezen a porondon, a fennálló nézeteltéréseket pedig később más úton próbálnák megoldani.
Annyira nem lehet utálni Orbánt, hogy magad alatt vágd a fát
– mondta. Hozzátette: a szóban forgó politikusok ezzel nemzetárulást követnek el. Szerinte ez nem meglepő, hiszen ezeknek az embereknek valójában nincsen hazájuk, mert “mindenhol otthon érzik magukat a világban, ahol van Starbucks”.
Weisz Péter a zsidóság kérdéséről is sokat beszélt: szerinte a zsidók a legkonzervatívabb nép, ami abból is látszik, hogy több, mint ötezer éve nem változtattak a Tórán. Weisz éppen ezért nem érti, hogy egy magát zsidónak valló ember mit kereshet a baloldalon, hiszen a baloldal az, ami felrúgja a hagyományokat. Magyarország szerinte egy olyan hely, ahol a zsidók a legnagyobb biztonságban élnek; elmondása szerint egyszer kipában végigsétált a magyar fővároson, és összesen kétszer szólították meg, akkor is barátságosan. Ezt szerinte Brüsszelben nem tehetné meg, illetve bemehetne Molenbeekbe, de valószínűleg nem jutna ki élve.
Miről beszél akkor Sargentini?
– tette fel a kérdést.
A beszélgetésen elhangzott az is, hogy a magyaroknak van a fejükben egy “örökölt másodrendűség”, ezt pedig a kommunizmustól örököltük. Emiatt egyébként másoktól várjuk azt, hogy megítéljék, jól csináljuk-e a dolgokat. A résztvevők kifejtették azt is, hogy a nyelvünk miatt Magyarországon egy kulturális buborékban élünk, ami egy sokszínű kultúrát eredményezett.
Megadja Gábor erre úgy reagált: Gyurcsányék mániája az, hogy kívülről kell irányítani az országot, ami egy “lelkesedő gyarmati mentalitás”. Megadja hozzátette: a szabadságvágy minden esetben összefügg a hazaszeretettel, vagyis ha szabadok akarunk lenni, akkor szeretnünk kell a hazánkat.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az Egyesült Európa nevű projektben Berlin Brüsszelnek álcázza magát, de az egész valójában egy német birodalmi projekt.
Weisz szerint aggodalomra semmi ok, hiszen a diktatúrák előbb elhullanak, mint a hazaszeretet, mi pedig ezer év alatt összeraktuk magunkat és kialakítottunk egy élhető, biztonságos társadalmat, ennek elpusztításához pedig nem lesz elég néhány brüsszeli bürokrata.
Bakonyi Gábor.
2019-07-30 at 06:14
Csakhogy a rombolás nem most kezdődött: az osztrák uralom kb. négyszázözven éve, a tanácsköztársaság, a német és szovjet megszállók után most az EU megszállóként viselkedő liberálisai csak folytatják a rombolást. Az elmúlt 1000 év nagyjából felében rombolás folyt, nem is eredménytelenül: trianon, EU-csatlakozás, stb.
Naprózsa
2019-07-26 at 21:01
A gazdasági sikereink, az igazság gyors felismerése a migránskérdésben és az a dühcunami, ami mi ellenünk zajlik a migránsbetelepítés miatt, sztem kezdi összekovácsolni a nemzetünket és visszaadni az önbizalmunkat.
A szocializmusban keletről és nyugatról is csak azt hallgathattuk, hogy ti kicsik és buták vagytok, örülhettek, hogy rátok vetjük fenséges tekintetünket, aztán az, hogy a nyugat összes csalója idejárt átverni és kiröhögni, talán végleg visszaadta a dacos önbecsülésünket.
Innentől visszavonhatatlanul mi vagyunk Európa fő védelmezője, nemcsak a déli harangszó kapcsán, és ebből már nem is engedünk.
S azt is állandóan hangoztatni kell, hogy minélkülünk nyugat nem tudott volna fosztogatni, a gazdagságukat csak a szerencsés földrajzi helyzetüknek köszönhetik, és nem a tehetségüknek. Mások kifosztásából mi még gazdagabbak lennénk.
Az a tény, hogy e kontinens átjáróháza vagyunk, valaki mindig le akart tiporni, ennek ellenére mégis sportban, művészetben, munkában, tudásban világelső eredményeink vannak, – minden ellenkező hazugság ellenére – annak a bizonyítéka, hogy szorgalmasabbak vagyunk mint a nyugatiak.
Mi ugyanis mindig csak adtunk nyugatnak: képzett munkásokat és tudósokat, középkorban aranyat és búzát, vágóállatot, katonát az ő csatáikhoz.
Cserébe kaptunk lenézést, kioktatást, folyamatos fosztogatást, szétvert, kizsigerelt országot.
Ha mi kaptunk volna a Világháborúk után Marshall segélyt a kárpótlás fizetés helyett, vagy kitártuk volna Bécs kapuját, nehogy az oroszok szétlőjék mint Budapestet, folyton mindenkit elárultunk volna mint a Románok, s nem kellett volna évezredek során tatár, török, Habsburg, orosz dúlás-fosztogatás után állandóan újjáépíteni az országot, már mi lennénk a világ leggazdagabbjai és úgy, hogy csak dolgozunk, nem kapunk területet a szomszédoktól és bevándorló-rabszolgát a világtól vagy kincseket a gyarmatoktól.
Na, hül.e nyugatiak ezt csináljátok utánunk!