Benkő Imre hat évtizedre visszatekintő fotográfiai életművének bemutatója a Műcsarnok 2024-es programjának első kiemelkedő eseménye. A térben és időben szerteágazó anyag három földrész húsz országát érinti, a hetvenes évektől napjainkig mutatja be az emberi viszonyok sokféleségét.
Benkő képei kordokumentumok; az idő tömbjéből ragad ki jellemző momentumokat, de maga az idő rögzül egy-egy arckifejezésben, aggodalmas, szomorú, várakozó tekintetben, vagy épp az öröm képein. Visszaköszönnek, vagy megismerhetővé válnak a korszakra jellemző meghatározó életstílusok, kulturális szokások és attitűdök – keleten és nyugaton egyaránt. A társadalomábrázoló humanista fotográfiai hagyományból fakadó érzékenység Benkő egyéni látásmódjával párosulva emlékezetünkben megragadó képeket eredményez. Művei egy csoportjában a szocialista múlt és az átmenet éveinek illúzióvesztettsége kerül szembe a hétköznapok vagy épp az ünnepnapok véletlenszerű, enigmatikus mozzanataival. Hosszú távú fotóesszéi, mint az ózdi kohászat leépítésének stációi, a Sziget fesztivál zabolátlan, ritualizált koncertpillanatai, vagy épp az ikerpárokról készített sorozata, az időben kibomló folyamatok részletgazdag regiszterét nyújtják.
A kiállítás a Műcsarnok középső teremsorának három termében a távolitól vezet a közeli felé: az első teremben a külföldi utak fényképei, a másodikban a magyarországi felvételek láthatók, és a harmadik teremben érünk Benkő földrajzi kezdőpontjához, Budapesthez. A távol és a közel értelmezése természetesen nézőpont kérdése, minden néző eltérő módon érzékelheti ezt a haladást. A helyekhez és helyzetekhez kapcsolódó szubjektív mentális kép, akár az ismerősség érzetét hozza felszínre, akár az ismeretlen felfedezésére ösztönöz, túlmutat a látottak objektív értelmezésén.
Kurátor: Tulipán Zsuzsanna