Dehogy van, az égegyadta világon semmi. De tényleg semmi. Jelenleg mindkét fél abban a helyzetben van, hogy erőforrásainak jelentős részét pazarolja egy olyan konfliktusra, amelyben a helyzet megváltozása csak egy megegyezéstől remélhető. Számtalan érdekkonfliktusukhoz képest is nagyon jelentős érdekazonosságok vannak a felek között, olyan közös problémákkal kell megküzdeniük, amelyek már közép távon az ő létüket is fenyegetik. Amerikának, Európának és Oroszországnak ugyanazokkal a globális kihívásokkal kell megküzdenie, és egyenként mindegyik esélytelen azok kezelésére.
A bolsevizmus megjelenéséig, pontosabban Oroszországba importálásáig, a cári birodalom hagyományosan a Nyugat szövetségesének és Európa részének számított. Az orosz kultúrát vitán felül az európai kultúra szerves részének tekintették, különösnek és jellegzetesnek találták ugyan, de állandóak voltak a kapcsolatok.
A bolsevizmus azonban kiszakította az orosz nemzetet és az egész birodalmat az európai vérkeringésből, hiába bukott meg a kommunizmus majdnem harminc éve, Oroszországot azóta sem fogadta vissza Európa, a nyugat még a közép-európaiakhoz képest is lenézi őket. Gorbacsov is arról panaszkodik egy nyolcvanas évek végén megjelent könyvében, hogy az orosz (szovjet) kultúra értékeitől elzárkózik a nyugat, akkor is, ha azok nem közvetlenül ideológiai jellegűek.
1991 után az amerikaiak és úgy általában mindenki mindent igyekezett kisajtolni Oroszországból, annyira meg akarták gyengíteni, hogy soha többé ne lehessen világpolitikai, sőt jelentős európai szereplő sem.
Sok millió orosz került idegen uralom alá az utódállamokban, ami akkor sem volt helyes döntés, ha például a lettek, litvánok, észtek joggal érezték úgy, hogy a hozzájuk erőszakkal betelepített oroszokkal nem akarnak közös politikai nemzetet alapítani. A legnagyobb hibának azonban Ukrajna Szovjetunión belüli határainak meghagyása bizonyult, ugyanis így egy látványosan életképtelen, agresszív „álnemzetállamba” kényszerítettek sok millió oroszt. Oroszország sok évszázados hódításait vesztette el, olyan területeket is, amelyek addig megkérdőjelezhetetlenül tartoztak az uralma alá. Gazdasági és politikai „akciórádiusza” gyakorlatilag új határai közé szorult, sőt azon belül is szeparatista kihívásokkal kellett szembenéznie. Katonai és gazdasági potenciálja, valóságos ereje azonban ennél sokkal nagyobb maradt, amelyet végül is nem sikerült teljesen megsemmisíteni. Az orosz államiság nemcsak megmaradt, hanem a nagyhatalmi szerep is újraéledt, amikor a magukra találó posztszovjet hálózatok nemzeti köntösben visszatérve megszabadultak a nyugattal lepaktáló oligarcháktól és elkezdtek rendet csinálni. Épp az utolsó pillanatban, az ezredforduló környékén már ott tartottak ugyanis, hogy az amerikai cégek az orosz olajkincsek többségére is ráteszik a kezüket. Putyinék pacifikálták Csecsenföldet, tulajdonképpen visszatértek az erős központi hatalom gyakorlatához, amely szokásos Oroszországban. Ez érthetően nem tetszett azoknak az oligarcháknak és külföldi érdekeltségeknek, amelyek hatalmas hasznokat realizáltak a velejéig korrupt és főleg gyenge Jelcin-adminisztráció idején. Oroszország nekilátott, hogy visszaszerezze gazdasági és politikai befolyását az egykori Szovjetunió utódállamaiban és Közép-Európában is.
Akkor is, most is nehezen érthető, hogy miből gondolta azt a nyugat, hogy a nukleáris hatalom Oroszország, amely a világ második katonai hatalma maradt és gazdasági potenciálja is meghatározó, el fogja tűrni, hogy teljesen kiszorítsák gazdaságilag a vele szomszédos országokból, sőt azt is, hogy elnyomják az orosz kisebbségeket.
Az ukránok mindent meg is tettek azért, hogy a diplomáciai és gazdasági eszközökkel operáló oroszokat felbőszítsék és hagyják a saját, semmire való politikai elitjüket lecserélni másodvonalbeli, nyugati zsoldban álló bérencekre. Az ukrán kormányban ugyanis hemzsegnek más országok állampolgárai és tanácsadói karát nyugati multicégek és kormányok delegálják.
Oroszország csak visszaszerezte annak egy jelentős részét, ami az ereje és meggyőződése szerint jár neki. Nem is hagytak neki más választást, mert folyamatosan provokálták. A nyugati propaganda hatására fordítva nézzük a dolgokat. Nem az oroszok vannak rossz helyen a Krímben, hanem az amerikaiak Ukrajnában. Az ukránok láthatólag túlnyerték magukat a kilencvenes évek elején, mint a románok 1920-ban, képtelenek értelmesen gazdálkodni a lehetőségeikkel.
Ráadásul olyasmit követel a nyugat az oroszoktól, amiről pontosan tudható, hogy azok nem fogják megtenni. Nem fog kivonulni és nem fogja hagyni, hogy az ukránok bosszút álljanak több millió oroszon. Katonai, politikai és gazdasági okokból is érdekelt a jelenlegi helyzet fenntartásában. Ráadásul az oroszok úgy érzik, hogy akkor kapják majd meg az illő tiszteletet a nyugattól, ha erőt mutatnak. A NATO és az amerikaiak pedig folyamatosan arra kényszeríti az oroszokat, hogy erőt mutassanak.
Minden „eredménye” a nyugat és az oroszok közötti kapcsolatnak konfliktusokból születik meg. A nyugat egyetlen gesztust sem tett még az oroszok felé a Szovjetunió felbomlása óta.
Oroszország Európa számára, közelsége és kulturális rokonsága miatt olyan adottság, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni azért, mert ez az amerikaiak és a multinacionális tőke és nagyvállalatok gazdasági érdeke. Ráadásul a kölcsönös gazdasági függés miatt mindkét fél tesz olyan engedményeket, amelyek önmagukban is megkérdőjelezik az egész szembenállást. Oroszország persze veszélyes ránk, ahogy az amerikaiak is veszélyesek például, hiszen kulturális szemetük már majdnem elpusztította a helyi kultúrákat, szélső-szélsőliberális ideológiájukat pedig olyan kulturális imperializmus keretében erőszakolják rá a világra, amihez képest az egykori kolonializmus csak szolid érdekérvényesítés volt.
Oroszország még most is közelebb áll Európához, mint az amerikaiak, lélekben és kulturálisan egyaránt. Belátható időn belül nem lesz annyira erős, hogy valós katonai fenyegetést jelenthessen Európára. Pusztán csak helyet kér a nap alatt, nagyságához, erejéhez, büszkeségéhez méltó megbecsülést. Ezt igazán nem nagy dolog lenne megadni neki.
Ha Európa elég erős és egyszerre keresi az együttműködést az oroszokkal és az amerikaiakkal, nagyobb biztonságban lesz, mint most, amikor folyamatosan idegeníti el magától az oroszokat. Most már tisztán látszik, hogy a NATO-t oroszellenes szövetségként akarják működtetni és nem nagyon akarják Európa egyéb veszedelmektől történő megvédésére használni. Az pedig fel sem merül, hogy Európa vagy a NATO Európa határvidékein rendet csináljon, sokkal inkább a stabil rendszerek szétverése és a totális káosz kialakításának támogatása a célja azoknak, akik diszponálnak az akcióképes titkosszolgálatok és katonai erők felett. Jellemzően Szíriában is egy stabil rendszer elpusztítása volt a nyugat célja, azon az áron is, hogy a polgárháborúban sokszor többen halnak meg, mint amennyi az Asszad-rezsim összes áldozata.
Oroszország sosem tudta megvetni stabilan a lábát Közép-Európában, viszont örökös befolyási övezetének tekinti Kelet-Európát. Ezt a befolyást akarják most elvitatni tőle úgy, hogy közvetlenül a határain vele ellenséges etnikai rezsimeket alakítanak ki, ráadásul közvetlen amerikai irányítás alatt.
Komolyan elhiszi valaki, hogy az ukrán „demokráciát” szabad és független, becsületes rendszernek lehet tekinteni? Mi, magyarok bizonyosan nem.
Trump és Putyin találkozóján Trump, aki ízig-vérig politikai amatőr, viszont nagyon jól tárgyaló üzletember, megpróbált, talán sikerrel, túllépni ezen a múlt végtelen számú szálába gabalyodó konfliktuson, felismerve, hogy az oroszokkal szembeni folyamatos konfrontációnak csak a részérdekek szintjén van esetleg értelme. Amerika és Európa számára kifizethető ára van az orosz szövetségnek, legfeljebb a jelenlegi ukrán elit és jó néhány szíriai, líbiai, iraki hadúr számára lenne kellemetlen következménye egy megegyezésnek. És persze azoknak a gazdasági szereplőknek nem ez az érdeke, akik úgy gondolták, hogy Kelet-Európában örökre berendezkedtek.
Amerikában már el is kezdődött a Trump-Putyin találkozó kapcsán a hisztéria. Továbbra is erős az a nézet, miszerint nem szabad hagyni semmi helyet az oroszoknak a nap alatt. De ennek a célnak az eléréséhez Amerika és Európa sosem volt elég erős a múltban és nem is lesz már soha az.
Fel kell hagyni azzal a kétbites gondolkodásmóddal, amely csak a kritikátlan Amerika- és nyugatbarátságot vagy oroszbarátságot ismeri, valamint ilyesmivel vádol minden kérdésfeltevő, reálpolitikus gondolkodást.
martha
2018-07-23 at 16:54
Ugy tunik hogy a kozel keleti tuzet zsenalisan eloltotta Trump es Putyin.
Olvassak a Spectator John R Bradley fantasztikus cikket!
https://www.spectator.co.uk/2018/07/assad-is-back-for-good-in-syria-and-with-trumps-blessing/
Sztojkovics
2018-07-18 at 12:15
Trump helsinkiben mutatott teljesítménye katasztrofális, az egész amerikai sajtó véleménye lesújtó.
zolatiguszti
2018-07-22 at 14:31
Mutasson egy amerikai sajtót ahol Trump bármilyen teljesítménye kiváló…
Macera
2018-07-18 at 12:08
Az “amerikai” fegyverlobbinak élet-halál kérdés az állandó háborúskodás. Arról nem beszélve, hogy az orosz északi-tengeri olaj- és földgázmezőket papíron már évekkel ezelőtt felosztották maguk között az USA, Kanada , Norvégia és Dánia. Oroszország a világ leggazdagabb országa. Ott minden van: alattuk a teljes Mengyelejev-táblázat, van termőföldjük, vizeik, erdők-mezők, sarkvidék és trópus… Korlátlan lehetőségek a tökéletes függetlenséghez. Na ezt akarják tőlük megszerezni Napoleontól Hitleren át a liberális demokratákig.
Naprózsa
2018-07-17 at 20:54
Trump is győztes, Putyin is győztes. A nyugat-európai-Soros-Clinton klán azért keres ellenséget az oroszokban és cirkuszol immáron 2 éve Trump és hazafi-USA népe ellen, hogy ne vegyük észre az igazi ellenséget, az arab+nyugat-európai elit összefogását abból a célból, hogy innen kebelezze be az iszlámmal karöltve a világot. A csaló mutogat mindig másra, hogy az a csaló. Csakhogy mi itt az eddig vesztes keletiek – mint ez a remek cikk is mutatja – már rég átláttunk a szitán.
Argum
2018-07-17 at 20:12
Az orosz ellenesség a nyugati liberális világban egy létforma, egy velük született hajlam. Maga Trump mondta ki, hogy bár a találkozó jól sikerült, mégis a liberális “fake news” mindent elkövetett, hogy mocskolódhasson, ítélkezhessen, degradálhassa Putyin és Trump találkozóját.Ez világosan jelzi, hogy kinek az érdeke a háborúk, a szegénység és a szenvedések fenntartása a bolygón.
Erdős Géza
2018-07-17 at 17:56
Na, mintha GeizaFispány munkásőrt olvasná az ember, a bevetés előtti “Összetartás, éljen a vodka!” nevű pártfélórán.
Erdős Géza
2018-07-17 at 17:54
Értelme?!
Mi az “értelme” a hódításnak, leigázásnak, kifosztásnak?!
A nagypolitikának (a kicsinek is) érdekeik vannak.
nimród
2018-07-17 at 16:04
Kiegészítés előbbi hozzászólásomhoz: Trump is ebben a szellemben próbálkozik a közeledéshez, amit az említett körök minden eszközzel igyekeznek meghiúsítani.
nimród
2018-07-17 at 15:53
Remek írás, tökéletesen egyetértek vele. A putyini Oroszország elleni gyűlöletnek szerintem két fő oka van. Az egyik, hogy Putyinnak sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni az ország természeti kincseinek teljes “lenyúlását”. Amivel súlyosan megkárosította a globális, elsősorban amerikai nagytőkét. A másik ok a balliberális ideológia határozott elutasítása orosz részről. Ezek a “sérelmek” kiváltották a globális tőke és a nyugati, főleg amerikai balliberális értelmiség haragját, és orosz ellenes szövetségét. Nem az amerikai népről van szó, nem “az amerikaiak” úgy általában ellenségei Oroszországnak. Az amerikai átlagemberek, és az amerikai gondolkodók között is sokan vannak, akik felfogták, hogy az USA-nak és Európának, ha fenn akarnak maradni, össze kell fogni a “civilizációk összecsapása” során. Ahogy ez Samuel Huttington híres könyvének címében olvasható. És Európának szerves része Huttington szerint Oroszország. Hasonlóan vélekedik Európáról és benne Oroszországról Patrick Buchanan amerikai gondolkodó, volt republikánus politikus is. Buchanan A Nyugat halála című megrendítő könyvének ismertetőjében a következők olvashatók: A Nyugat halála feltárja annak részleteit, hogyan tűnik el a földről egy civilizáció, kultúra és erkölcsi rend, és egy világrendet vetít előre, amely szörnyű következményekkel fenyegeti szabadságunkat, hitünket és keresztény kultúránkat.
Zoltán
2018-07-17 at 15:29
“Oroszország még most is közelebb áll Európához, mint az amerikaiak, lélekben és kulturálisan egyaránt.”
EZ IGAZ !!!
” Belátható időn belül nem lesz annyira erős, hogy valós katonai fenyegetést jelenthessen Európára.”
EZ VISZONT NEM !!!
Oroszország haditechnikailag van MÁR(!) újra olyan erős mint a nagy “jueszé”, DE NEM ÉRDEKE a konfrontáció a nyugattal.
A nyugati (EU) technológia az orosz nyersanyaggal egyesülve viszont végképp meg tudná szüntetni az amerikai hegemóniát.
Na ettől retteg az USA elit, pedig ez előbb utóbb úgyis bekövetkezik, hiszen a hülye EU szankciók, miatt az USA vállalatok 20%-al növelték a befektetéseiket, és viszik be a legmodernebb technológiát.
Tehát ezt a tendenciát legfeljebb késleltetni lehet, de megállítani nem.
zolatiguszti
2018-07-22 at 14:29
Az elmúlt 300-400 évben az volt a doktrína, hogy aki ellenőrzi a tengereket az ellenőrzi a kereskedelmet vagyis a világot is.
Egy EU-Orosz- Kína relációban az összes tengeri nemzet kenhetné a hajára doktrínáját.Ázsia magában egy embertelen piac. Szibéria szinte lakatlan és iszonyat erőforrás mindenütt.Afrika pedig két úton elérhető szárazföld felől is.Már 20 éve terveztek pl egy Gibraltári hidat…Az Usa-nak meg marad Amerika, Ausztrália, és csendes óceáni szigetek.Hát nem 1 dollár lesz akkor egy gallon benzin úy látom….
Torockó
2018-07-17 at 15:03
Ritka az ilyen cikk. Gyakorlatilag minden mondatával egyetértek. Logikus, bátor írás. Túllép a liberális kánon hókusz-pókuszain. A valóságot és a valódi érdekeket írja meg.
Figyeljük csak mennyire nyüszítenek a nem létező háttérhatalom tollnokai – Trump ellen is. Ők teljhatalmat és szabad rablást rendeztek régiónkban és megbicsaklottak.
Csak azt nem értem, hogy a világ legbutább, nyugat-európai politikus vezetők mit követnek még mindig, hamár az USA elnöke sem azt vallja, amihez ők váltig kötik magukat.
Csak nem a nem létező háttérhatalom mozgatja mindet?
Alhonvéd
2018-07-17 at 15:26
Általában nem a gazda szokta megharapni a postást.
Dobos László
2018-07-17 at 14:58
Divide et impera! Ez a szembenállás egyedül az USA (persze nem a nemzetállami, hanem a deep-state) érdeke. A normális gazdasági logika az kellene, hogy legyen, hogy rohadtul kereskedünk az oroszokkal égre-földre és nem szankciózunk, meg bojkottálunk. Ennyi.
lacika
2018-07-18 at 10:43
Nagyon helyes meglátás.
Rácz Bea
2018-07-17 at 14:54
A szembenállás Oroszország bűne. Putyin elnök korrupt, antidemokratikus rendszert épített, ami katonai agressziót követett el Grúziában, Csecsenföldön, Ukrajnában és Szíriában. Egy ilyen latorállammal egy demokratikus ország nem árulhat egy gyékényen. A szankciókat fenn kell tartani.
albaregia
2018-07-17 at 15:09
Csupa baromságot hordasz itt össze,Rácz Bea!Értelmezd már a cikket,miről is van szó!De továbbmegyek,Tibetért például miért nem hullatsz könnyeket?Vagy ott nincs elnyomás (kínai)? Az nem számít?Kárpátalja ukrán műállam általi elnyomása nem számít?Az oroszokkal igenis ki kell egyezni!Nem olyan szintű kapcsolatokat kell teremteni velük mint ahogy annak idején Kádár ettárs Moszkvával,hanem egy kölcsönös tiszteleten,megbecsülésen alapuló együttműködési struktúrát.És igen,Krímhez joguk van.Mint ahogy nekünk is Kárpátaljához.
Logikus
2018-07-17 at 19:48
Nagyon jól beszélsz. Minden szavaddal egyet értek. Őszintén remélem, hogy Kárpátalja magyarok lakta részét és a felvidék valamint Erdély magyarok lakta részét vissza tudjuk csatolni most, hogy a nyugat és kelet is a szövetségesünk…
lacika
2018-07-18 at 10:41
Logikus, nem vagy logikus.
Sajnos azt kell mondanom, ha őszintén reméled a visszacsatolást, akkor egy őszinte álomvilágban élsz. Esetleg provokátor vagy.
Erdélyben már csak magyar (székely) enklávé van. Kárpátalja meg csak akkor kerülhetne vissza ha Ukrajna megszűnik mint olyan…
Ezek a realitások.
Macera
2018-07-18 at 12:00
Szemben az USA-val amelyik csak jót tett/tesz a világgal azzal, hogy tűzzel-vassal-atommal-gyarmatosítással-háborúkkal-kirablsssal-elnyomàssal terjeszti a világban a liberális demokráciát ès vérbe-nyomorba fojtja a világ kevésbé engedelmes részét. A NATO is egy jótékonysági szervezet, amely a Föld kétszázvalahány országából 197-ben KATONAILAG jelen van, ès kényre-kedvre foglal el komplett országokat. Igen. A zusa az aztán az emberisèg jótevője.
zárai györgy
2018-07-18 at 13:21
Beácska. Az Ön véleménye nem szolgálhat egy építő jellegű beszélgetést. Bocsánat! EZ a véleménye
zolatiguszti
2018-07-22 at 14:23
Na most ebbe a logikába helyezd el a következő mondatot:
“Szaddam Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak!”
És ez csak egy az lmúlt 73 év disznóságai közül
salamander
2018-07-31 at 19:39
T. Rácz Bea!
Hát ha latorállamról beszélsz, akkor jobban össze kellene szedned magad, mert megfelelő nézőpontból az USA, ill. Európai és közelkeleti államok többsége is latorállamnak minősìthető.
Szóval az Orosz Föderáció semmivel sem rosszabb, mint Szaúdi-Arábia, Izrael, az USA, esetleg Franciaország vagy Nagybritannia. Érdekei vannak,amit védeni akar és ha teheti a másik államot legázolja. A nemzetközi jog és politika nár csak ilyen: az erősebb kutya ballag el a csonttal. Ugyanakkor a teljes elutasítás nekünk és Európának maga a hülyeség netovábbja. Érdekeikkel teljesen ellentétes.
Varga Gábor Vilmos
2018-08-24 at 09:56
Kedves BEA! Menjen vissza a fakanálhoz és a porrongyhoz! Ilyen sületlenségről és helyzet ismeret nélkül ne alkosson buta véleményt! Történelemből: INSUFICIENS.