Schmidt Mária február elején nyílt levélben tiltakozott Szabó István filmrendező tervezett életműdíja ellen. A Terror Háza főigazgatója Kásler Miklós miniszternek, Fekete Péter államtitkárnak, Káel Csaba filmbiztosnak és L. Simon Lászlónak írt Szabó ügyében. Persze nem csak őt zavarja a tervezett díj. Portálunkon pár évvel ezelőtt nyíltan, nem a múltat kenegetve megírtuk két cikkben Szabó ügynöki történetét, ami után már akkor kisebb vita keletkezett a sajtóban. Szerencsés Dániel Márton publicista máshonnan közelíti meg a kérdést. Írása szerint nem is Szabó besúgása az igazán visszás, hanem az, ahogyan ehhez a vásznon hozzáállt. A baj az életművével egyértelműen az (amire lényegében Schmidt Mária posztja is referált), hogy olyan morális kódokat örökít tovább filmjeiben, amelyek elferdítik a Kádár-rendszer egzisztenciaromboló erejét. Egy olyan ember hazugsága ez a film [a Szembesítés], aki ugyan megismerte az igazságot, de kevés volt hozzá, elbukott vele szemben, ezért az egész tehetségét arra használta, hogy saját tragédiájához hajlítsa azt. Szabó István életműve a saját önigazságának felépítését célozza meg, személyes evangélium. Egy ember, aki a hajánál fogva akarja kirántani magát a mocsárból.
SZERENCSÉS D. MÁRTON
Szabó István talán a legőszintébb filmje idehaza az egyik legismeretlenebb. Címe: a Szembesítés (Taking Sides). A cselekmény Furtwängler, a kolosszális karmester a náci párttal kialakított megkülönböztetett viszonya és a háború utáni kihallgatása, elszámoltatása köré szerveződik. Az opus egyben a rendező önmaga felett való bíráskodása (éppen azért, hogy elkerülje és megelőzze mások ítéletét, egyben lezárja a személye körül kialakult patologikus vitát).
Olyan abszurd szituáció alakul így ki, mintha a bűnösre bíznánk a büntetésének megállapítását. Az emberi természet pedig ritkán annyira szilárd, hogy képes legyen elviselni azt a terhet, hogy önmaga ellenében hű tudjon maradni az igazsághoz, anélkül, hogy ne akarná a saját magához ferdíteni azt.
A film azt a hamis mítoszt építi, miszerint: a művész, a tehetségéért korrumpálja magát, a művész a tehetségének szolgája, hiszen a tehetség mindennél többet ér, a tehetség és a rajta keresztül megnyilvánuló művészet, a teljesítmény a Harmadik Birodalom felett, az emberi gúlák és krematóriumlángok, a totális diktatúra egzisztenciális züllése felett áll. Ha Furtwängler dirigált volna egy Eroicát Auschwitzban a rabok azonnal szabadnak érezték volna magukat (sőt szabadok is lettek volna, elfelejtették volna az éhséget, a szenvedést, hiszen magukhoz vehették volna a zseni önkeze által, eléjük szórt mannát). A valóság ezzel szemben az, hogy Auschwitzban Furtwängler Beethovenje nem a raboknak szólt volna, hanem a fogvatartóknak, az őröknek.
A kultúra a rab számára a totális diktatúrában elérhetetlen és (lényegében) érdektelen dolog, mert az mindenestül ellene van fordítva, akkor és abban a pillanatban rá szegezett fegyver. Kirabolják általa.
Szabó filmjében mintha a művész és a tehetség két külön entitás lenne. Kettéválasztható, skizofrén. Az egyik, a tehetség: természetesen támadhatatlan. A művész, az alávetett, a sors által megvert ember pedig azért válik támadhatatlanná, mert a tehetségért feláldozza magát, azaz: nem enged a morális gátaknak, ha kell, fájdalmak és nehézségek között, de enged a végtelen sikernek, amit egy hálás, a igazi tehetség cirógatásától gyermekivé, infantilissé váló diktatúra csak adhat a művésznek. De a művész valójában mélyen a kultúrába rejti, ássa magát, lényege elérhetetlen a diktatúra számára, mert neki csak a siker kell a világból, ami már a megrontott tehetség hajtóanyagává vált. Fatális és sátáni félreértés ez. És ebből a hamis prédikációból áll Szabó István végkövetkeztetése (egyben önmaga felett való ítélkezése) a diktatúra és a tehetség viszonyáról.
Egy olyan ember hazugsága ez a film, aki ugyan megismerte az igazságot, de kevés volt hozzá, elbukott vele szemben, ezért az egész tehetségét arra használta, hogy saját tragédiájához hajlítsa azt. Szabó István életműve a saját önigazságának felépítését célozza meg, személyes evangélium. Egy ember, aki a hajánál fogva akarja kirántani magát a mocsárból.
A film végén archív felvételen látjuk, ahogyan egy nagyszabású koncert végén (amely egyben sajátos pártrendezvény is volt) Furtwängler kezet fog a hozzá siető, neki aléltan gratuláló Göebbels-el. Szabó erőltetetten nagyítja ki a karmester arcvonásait. Azon valamiféle megvetést, sőt fizikai undort vél felfedezni, egyben szuggerálja a nézőt (erre szolgált az ezt megelőző közel két óra), hogy ezek az arcvonások valóban idegenséget tükrözik vissza. Majd újabb közelit látunk: a kézfogás után Furtwängler egyik kezéből a másikba adja a selyemzsebkendőt.
Itt a rendezői szándék egyértelműsíti: a művész valójában letörli a propagandaminiszter kézfogását. Nevetséges, kisszerű rendezői gesztus. Szabó saját bizonytalanságának és önfelmentésének paródiája.
Szabó Istvánnal (valójában) nem az a fő probléma, hogy a Párt besúgója volt. A baj életművével egyértelműen az (amire lényegében Schmidt Mária posztja is referált), hogy olyan morális kódokat örökít tovább filmjeiben, amelyek elferdítik a Kádár-rendszer egzisztenciaromboló erejéről, a kultúra ezzel szemben, őszintén megfogalmazható feladatáról való tudásunkat, és vértezetlenül hagynak a múltunkkal és a jövőkkel szemben. Szabó István filmjei saját ebben a formában magánügyeivé váltak.
Ha továbbra is értelmezés nélkül való közügyként tekintünk rájuk, akkor kárt okozunk önmagunknak és mindenkinek, aki ezeken a filmeken keresztül próbálja megérteni a tehetség hasznát és kárát.
Ahhoz, hogy valódi huszadik századi tapasztalatot merítsünk ezekből a filmekből: fel kell ismernünk a szándékot és a hazugságokat, amelyek életre hívták őket. Így válhatnak ezek a filmek értékké, a múltunk tragikus leleteivé, akár Pompeii lakosainak hamuszobrai.
Fotó: MTI/Szabó István a Mephisto forgatásán
Zsike
2020-02-10 at 22:01
Sok tiszteletre és megfontolásra méltó vélemény olvasható a fentiekben. Ám – véleményem szerint – éppen “Namond” egyetlen mondatában jelenik meg a lényeg:
“Életműve, árulások sorozatának megúszása, túlélése”.(id.)
Akkor miért is érdemelné meg Szabó István az Életmű -díjat?! (legyen bármilyen jó művész is).
Namond
2020-02-10 at 10:12
Szabó István méltatlan állami elismerésre.
Életműve, árulások sorozatának megúszása, túlélése.
Mondhatni, Szabó István sorozatáruló, a sorozatgyilkos, kényszeres, sorozatos szexuális erőszaktevő, stb mintájára.
TalEle
2020-02-09 at 10:03
A korrektség, illetve; a “kettős mérce” elkerülése érdekében, azért az sem lenne rossz, ha Schmidt Mária a fiacskája egyes megnyilvánulásai után kezdene ilyesfajta sikoltozásba….
Nahát
2020-02-09 at 17:31
Schmidt Mária éppen eleget tesz a hazájáért. Nem kötelessége kitagadni/megtagadni a fiát. Nem is értem, miért mindig ezt kérik rajta számon. Ungár Péter nagykorú, és az anyjától függetlenül cselekszik.
kotász doktor
2020-02-09 at 00:48
Az atv.ma esti civil a pályn,fiala et.vezette “hecc”förmedvényében a ballibtraccsolói már mosdatták a spiclit.
És ez csak egy szelete az ő,állítólag elnyomott oldaluknak!
Mon3
2020-02-08 at 22:01
Egy nagy szart ennek a gerinctelen féregnek. Besugó volt és a mai napig nem nézett szembe a múltjával. Most eljátsza a nagy erkölcsöst és igazságot osztogat. Jól él és kitüntetéseket kap. De hány ezer ember van, aki az életét vagy az egzisztenciáját áldozta a szabadságért. Nem tanulhatott tovább sem ő, sem a gyerekei. Nem adhatott tovább az utódainak mást csak nyomort, gyűlöletet és kúlturálatlanságot. És most a privatizált, ellopott vagyonban ülő komcsi utpódok osztogatják az észt és mondják meg hogy hogyan kéne viselkedni és gondolkodnia neki és a gyerekeinek. Amíg ilyen dobre- csótányok létezhetnek, nem lesz igazság a földön. Szabónak visszakéne utasítania a díjat, és a vagyona felét szét kéne osztania néhány 56- os elitélt családja között. Akkor talán elfogadnám. De így kéne tennie a többinek is. Addig pedig kuss legyen.
Etel
2020-02-08 at 20:11
Na ez az a pénz, amin inkább CT-t kellene venni, előrevetíti az árnyékát a következő életműdíjas okra, gondolom Szinetár következne, ő már 23 éves korában nagyszínházban rendezett, nem is volt besúgó.
Eddig nagyon jól megvoltunk életműdíj nélkül. Kell mindenben Amerikát majmolni?
Nahát
2020-02-09 at 17:29
Szinetár??? Jobb, ha nem említjük a nevét. Ő volt az, aki országos gyűjtést szervezett a Nemzeti Színház megépítésére még a szocializmusban, a pénz eltűnt, a színház pedig nem épült meg. Helyesebben a Fidesz évtizedekkel később ezt is megcsinálta. Szinetár, elő a pénzzel! Vagy már elévült, azért vagy ilyen virgonc?
odu
2020-02-08 at 19:24
Valamelyik “portáról” szóltak, hogy szabónak díjat de menten.
Kásler Miklósnak habozik, de lépnie kell.
Mariskánk tud a kérésről és tollat ragad, jól “megtámogatja” Miklóst.
Vannak még rendes emberek. Ha köl akkor köl adjunk nékije, első a békesség.
Etel
2020-02-08 at 20:23
a Főportarol
Gyóni János
2020-02-08 at 14:41
Szabóról a két cikkben és a kommentekben már minden le van írva, fölösleges tovább ragozni. Egy szó mint száz, a Fidesz óriási hibát követne el, ha ezt az embert kitüntetné. Ezzel saját maga alatt is vágná a fát, ezért reméljük, hogy lemond a kitüntetésről.
akárki
2020-02-08 at 16:07
Még ezt a Máriát is kitüntették. Biztos azért, mert a férje szorgos munkával kereste a vagyonát. Aztán még kinyitja a száját.
akárki
2020-02-08 at 14:37
A tehetség abszolut, az ítélet attól függ aki hozza.
Miféle erkölcsi alapja van a mai kizsákmányoló, alapjaiban hazug rendszerból senkik által hozott ítéleteknek? Semmilyen.
Ma azt hazudják, hogy az a jó a népeknek, ha kizsákmányolják, elhülyítik öket, kilopják a szemüket.
A kádári rendszer is hazudott önmagáról – az akkori ellenségröl csak keveset – , de legalább nem lopták el a vagyont.
A szegény tömegeket iskoláztatta, az országot – ha sok tekintetben bután is – építette.
Olyan nemzetközi környezetben, ahol a külföld végig azt hazudta, a népek javát akarja, aztán pedig kiderült, hogy csak a javaikra fájt a foguk.
A kádári rendszerben sokakat megzsaroltak, hogy jelentgessenek. Ma ez már nem kell, a totális felügyelet automatizálva van. Akik ebben részt vesznek, azokat kicsoda és mikor ítéli el?
Ma az ország mindenféle kifosztói szabadon rohangálnak. Ezekhez képest Szabó még fölényben is van.
Redford
2020-02-09 at 11:24
Tisztelt Akárki!
Ezt írja:
“A kádári rendszer is hazudott önmagáról – az akkori ellenségről csak keveset – , de legalább nem lopták el a vagyont.”
Ez súlyos csúsztatás. Kádárék folyamatosan hazudtak az ellenségről és nem keveset. A vagyont, az emberek munkaerejét ellopták, hogy azt a rendszerváltáskor az elvtársaik a saját, MAGÁN zsebükbe tömhessék.
Tessék már végiggondolni!
vghs
2020-02-08 at 14:09
Ki tudja mi lehetett volna az apámból, ha nem mondja felháborodottan 1960-as szabadulás után, hogy “SPICLI Nem Leszek!”
Jelentgetett volna mint Szabó és nem lett volna kitéve üldöztetésnek a 60’s években.
Ilyen emberről miért nem készített filmet ez a volt besúgó?
endre
2020-02-08 at 13:53
A jelen kettéosztott kultúréletben (is) az árnyalatlan ítélkező „büntetés” elve érvényesül. Mindkét oldal az adott mű kvalitásától függetlenül, a hovatartozás szerint dicsér, illetve ítél el, negligál alkotókat. A művek mögött jó és rossz tulajdonsággal rendelkező alkotók állnak, bocsánatos hibákkal és elfogadhatatlan bűnökkel.
A besúgás, azaz az árulás az egyik legalantasabb bűn, amit ember elkövethet azokkal szemben, akik hozzá közelállók, kollégák, barátok ismerősök. Ez alól a bűn alól nem oldoz fel egy mégoly zseniális alkotás sem, mert akiket elárultak, tönkre tettek, nem valósíthattak meg teljes életműveket, őket nem kompenzálja az áruló sikere és remekműve. Az életműdíj egyben az emberi kvalitást is hivatott elismerni, amely ebből következően a bűnösnek nem jár.
Az alkotás befejeztével a mű leválik alkotójáról és szakmailag megítélhető, értékelhető. A mű megkaphatja a szakmai elismerést, ahogy például Czigány Dezső festőművész vagy Csáth Géza író, akik lemészárolták családjukat, majd végeztek önmagukkal, kiváló alkotókként vannak számon tartva. Azonban tettük rettenetes bűn, ahogy ma is teljes joggal elítéljük a családjuk ellen fordulókat. El lehet választani művet és alkotót, de nem mindegy milyen helyzetben, milyen kontextusban tesszük.
Jó lenne egy mindkét oldal által elfogadott konszenzus, amely következetesen kéri számon a másik oldal hibáit, de tegye úgy a saját oldalán is. Kétségtelen a besúgás nem jogi értelemben vett bűn – vagy ha igen akkor meg kell büntetni az elkövetőt – de a tehetség tiszta eszközökkel érvényesüljön.
Szabó István gyalázatos ember, aki ezt a gyalázatot konvertálni tudta nézhető filmek elkészítésébe.
csanaki
2020-02-08 at 21:42
Igazán alapos, igényes véleményalkotás.
Egy dologban túl jóhiszemű: kétoldalú konszenzust vár. Ez legalább annyira megoldhatatlan ma is, mint az ún. nemzeti minimum elfogadása. Végtére is az ilyen feloldhatatlan ellentétek egyetlen eredőre utalnak vissza, az elhazudott rendszerváltásra. És arra, hogy a nómenklatúra és annak szellemi, vérségi rokonsága nem érzi bűnnek az elkövetett bűnöket. Szerintem Szabó István sem igazán, annak teljes súlyával. Nem is érezheti, hiszen neki valahogy ab ovo joga van újabb s újabb filmet rendezni. Ezzel szemben pl. egyetlen igazi nemzeti panorámafilm nem készült évtizedek óta.
Ebben az országban évszázadok óta nem volt nemzeti konszenzus, és nem is lesz, mert a nemzeti gondolat mint magas fal választja el a benne hívőket és ellene acsargókat. És sajnos jobb is, hogy elválasztja, hiszen a diktatúrák alatt e fal a XX. században többször át lett törve, és az egyik tömeg sikeresen irtotta a másik, a nemzeti gondolkodású tömeg embereit, erkölcsi korlát és bocsánat és méltó büntetés nélkül. Aki pedig ezt látta és támogatta, sokszor állt előre jutalomért.
Nahát
2020-02-08 at 13:53
Gyorsan megy a visszarendeződés. Nemrég egy 56-os börtönbesúgóról neveztek el budapesti városközpontot, most egy másik besúgót akarnak kitüntetni. Pokorni Zoltán is jelentkezzen édesapja számára kitüntetésért, ahelyett, hogy folyton bocsánatot kér. Nincs szükség rá. Valamint az összes zaklató színházi rendezőt is tüntessék ki! Ha a teljesítményük nem indokolná, akkor legalább a zaklatásért.
Puszipajtás
2020-02-08 at 12:46
Azért álljunk meg itt egy szóra. A szerző azt írja, hogy:
“Szabó Istvánnal (valójában) nem az a fő probléma, hogy a Párt besúgója volt. A baj életművével egyértelműen az (amire lényegében Schmidt Mária posztja is referált), hogy olyan morális kódokat örökít tovább filmjeiben, amelyek elferdítik a Kádár-rendszer egzisztenciaromboló erejéről”
Ha nem nagy probléma, hogy besúgó volt, akkor milyen alapon hoz ítéletet az életművéről, hogyan, honnan vezeti le ezeket, milyen alapon? Ha a besúgó múlt nem nagy probléma, akkor ennek az egész cikknek sincs semmi értelme, ez így csak egy sárdobálás semmi más.
Ezt csak azért írom, mert el kellene már végre dönteni, hogy mi legyen ezzel a “besúgói” múlt megítéléssel. Vagy elítéljük és akkor mindenkit kivétel nélkül megbélyegzünk (még Horn Gyulát is), vagy nem ítéljük el és akkor mindenkit békén kéne hagyni ezen múltja miatt (Szabót is).
De ez az igen is meg nem is állapot már szánalmas.
A kulturális kormányzat által adományozott díj az mindenképpen politikai elismerés, még ha a művészi életmű alapozza is meg azt.
A FIDESZ kormánynak ez a terve, hogy életmű díjjal jutalmazza Szabót, a nyilvánvalóan ismert múltja ellenére, azt üzeni a társadalom felé, tehát mind jobb és mind bal oldalra, hogy mostmár nem számít a besúgói múlt.
Csakhát azok, akik a kádár rendszer áldozatainak vallják magukat, azok ezt nyilván másként látják és hogy ezt a békát hogyan fogják lenyelni ez már az ő dolguk.(nehéz lesz)
Namond
2020-02-08 at 12:42
Hasonló okok miatt, hasonlóan gondolkodok Adyról, József Attiláról, Kossuthról.
tango47
2020-02-08 at 12:38
Ez az életmű díj egy fricska mindazoknak, akik elhitték, hogy a morálnak van bármi jelentősége egy ember életében.
Királytigris
2020-02-08 at 11:20
Szabónak:
9. parancsolat:Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
Keintzel Cornelia
2020-02-08 at 11:08
Nincs mit “arnyaljon” Gabi.A tények, sajnos nagyon sok embernek fàjdalmat okoznak, hiszen mindenki lelkiismerettel születik. Ezellen sorozatosan véteni, szakràlis bûn, ami mégrosszbb tettre ösztönöz és a kör gyûrûzik, amig a bugyrok be nem jutnak a pokol mélyébe. Ott màr a “ciongôg” vagy a tàmogatók sem segíthetnek. Ez is a lusztràciôhoz tartozna. Vagy hogy van ez?
Cornelia
Redford
2020-02-09 at 11:10
Ahhoz képest, hogy állítólag folyamatosan frusztrálhatta a lelkiismeret, elég jól eléldegélt. A Napfény íze c. magyargyűlölő filmet a magyar állam is támogatta. Akkoriban kb. 2 milliárdból forgatták, ha jól számoltam, csak azért 100 millát markolhatott föl, de akár a dupláját is. 21 évvel ezelőtt az nagyon komoly pénznek számított. Még most sem kutya. Köszönjük, István! megérdemeltük. Megérdemeltük?
Királytigris
2020-02-08 at 10:40
Szabó spicli volt. Ha életműdíjjal tüntetik ki, akkor a spicliséget is dicsérendő, kitüntető tettnek minősítik!
Ami nyilván nem igaz. Éppen ezért egy spiclinek nem jár életműdíj! Ennyi.
Akinek az a marhaság eszébe jutott, hogy ezt a spiclit életműdíjjal tüntesse ki, annál ott fent az “emeleten” valami szalajt.
Gabi
2020-02-08 at 10:00
Németországban a volt NDK Stasi besúgói,hogy ne szembesüljenek nap mint nap az aljas tevékenységük miatt környezetükkel,elköltöztek besúgói lakhelyükről,esetleg más országba,pályát változtatva elmentek kamionsofőrnek,stb.Mi meg itt vitatkozunk azon ,hogy életmű díjat kapjon -e,vagy sem?A szakmai tevékenység nem írhatja felül az efféle gazemberséget!Az erkölcsös,normális társadalom hasonlóképpen jár el,mint a német,nem tolerálja az aljasságot,és nem tüntet ki ilyen embereket!
Benedek Károly
2020-02-08 at 10:27
“Az erkölcsös,normális társadalom hasonlóképpen jár el,mint a német,nem tolerálja az aljasságot,és nem tüntet ki ilyen embereket!”
Hááááát…. Ezen árnyalj még egy kicsit. Mármint a német erkölcsiségen…
Szőcsényi Csaba
2020-02-08 at 09:56
Soros, Göncz, Szabó.
Egyenes a vonal.
Mindegyik elárulta a hitsorsosait, rabtársait, nemzettársait – már ha ezek valaha gondolkodtak nemzetben -, vagy a kollégáit. Csak azért, hogy ők valamiféle előnyhöz jussanak.
A közterület-elnevezés, illetve az életműdíj nem a megnevezetteknek, hanem épp azoknak jár(na), akiket ezek a férgek (Bocsánat a férgektől!) elárultak.
csanaki
2020-02-08 at 11:13
Pontosan.
Nemzetben gondolkodni nem tud az, aki anyagi és pozicionális előnyök alapján ítél és él.
csanaki
2020-02-08 at 09:53
Ha megnézzük pl. a Mephisto-t, ott a művész a náci rendszer kiszolgálása közepette éli át a lepkiismeretfurdalást, a morális bukást.
Na de tudjuk, hogy Sz.I. a náci rendszert használja a művészi árulás kritikájára, véletlenül sem a kommunisták rendszerét, pedig az vele történt, a Kádár-rendszerben építve besúgása közepette karriert.
Igazi komcsi tempó:
Elkövetek valamit a vörös rendszerben, és náci történetet gyártok belőle.
Szabó morálisan bukott ember. De ha ő díjazható ennek ellenére, akkor mi lesz Wass Alberttel és a többi meghurcolttal a másik oldalon, a becsületükben aljasul meghurcoltak oldalán?!
Ahogy fent Fehér Anna írja.
Királytigris
2020-02-08 at 10:33
Korrekt!
Benedek Károly
2020-02-08 at 09:40
Szabó életműve= A BESÚGÁSÁNAK AZ ÁLDOZARAI
+ az önmosdatni kívánó hazug filmjei+ az őt eltartó magyarokat megvető ciongőg+ a holokauszt mint kötelező főtèma.
Eklatáns példa a Rokonok ( a honi liberálnyilasbolsik imádják azon keresztül “ábrázolni” a magyarokat. Holott róluk szól!
Namond
2020-02-08 at 15:07
Az én látásmódom szerint;
Szabó életműve, a mindenáron való fizikai és szakmai TÚLÉLÉS, melynek során lelkiismeret furdalása okozta lelki válsága tüneteiként alkotott.
Filmjeiben önmagát mentegeti ezért olyan féloldalasak, hiányosak szereplői, az önmagát mentegető elhallgatások miatt furcsa, szakadozott a cselekmény, megdöbbentő a konklúzió.
Filmjei egy sérült psziché öngyógyítási folyamatának állomásai, egy pszichiáter kitűnő tanulmányt írhatna róla.
Ha egy kényszeres sorozatgyilkos művészi technikával, dokumentálja, esetleg utólag művészien filmre viszi gyilkosságait az életmű díjra érdemes?
Namond
2020-02-08 at 15:09
Ha egy kényszeres sorozatgyilkos vagy egy pedofil…….
ralu
2020-02-08 at 09:11
Csak egy velemeny.
Ha jol emlekszem, az irodalom Nobel dijas Knut Hamsun (1920-ban ?), a ’30 evekben, felajlta a “plakettat” Goebelsznek es, a norveg alam, egy egyszeru valrantasal elintezte a dolgot.
Mehetnenk tovabb mas “hires” Nobel-dijasok utan is.
Ez a XX. szazad es talan/foleg a XXI-ik szazad “vilaga”.
Benedek Károly
2020-02-08 at 09:32
Ez. Ami viszont elfogadhatatlan.
Nem kaphatja meg a legmagasabb erkölcsi elismerést az, aki besúgással söpörte el a vélt/valós riválisait az útjából, s végig a rendszer kegyeltjeként dicsőült meg a hazug módon önmosdató “életművében”.
Sir Balthazar Bux
2020-02-08 at 08:46
Tisztelt Szerző tisztelt Szerkesztőség!
Önök vagy nem látták a filmet, vagy értelmezni nem sikerült. Szabó az Önök által citált filmben, bár elképzelhető, hogy volt ilyen szándéka, de azért nem “mentegethette” a főszereplőt, mert ezt megtette helyette más. Nevezetesen a szovjetek. Ne feledjük, a XX. század legnagyobb karmesteréről van szó. A filmben róla próbálják meg bebizonyítani, hogy náci volt. Holott nem volt párttag ( ellentétben a műben megemlített Herbert von Karajannal, aki a Szabónak most odaítélni kívánt életműdíj okán jobb analógiának adódik, mivel az USA piedesztálra emelte, koncertezhetett a nagyvilágban és senki sem ismerte sötét múltját. ), a zenekar zsidó tagja sem hajlandó ellene vallani, valamint bár Goebbelsszel kezet fog, valóban megtörli a kezét, de a lényeg és a hangsúly nem ezen a momentumon van a felmentésénél, hanem az a katartikus pont, amikor Hitler születésnapján koncertet adnak és a führer kézfogását nem fogadja a közönség előtt, mivel a bal kezében tartott karmesteri pálcát a jobb kezébe helyezi át.
Az analógia azért sem szerencsés, mert Furthwänglert “élve eltemetik”, tehát nem mentik fel. Az amerikaiak elítélnék, de egy sajátos “cserekereskedelemben” az oroszok magukhoz váltják. Ott nagy kultusza van a mai napig. Beethoven legnagyobb interpretátorának tartják a mai napig, de mi és a nyugati világ alig hall(ott) róla, nemhogy életmű díjjal jutalmaznák.
A film egyébként megtörtént eseményeken alapul, úgyhogy ezért sem lehet(ett) túl nagy mozgástere Szabónak.
Aki egyébként, egyetértve korábbi hozzászólásokkal, művèszként valóban nagyot alkotott. Azon lehet vitatkozni, hogy emberileg milyen volt, így valóban megkérdőjelezhető az életmű díj. Mert az életművében valóban vannak sötét foltok, de szakmailag nem nagyon lehet a művészetét megkérdőjelezni. Hasonló a dilemma Nyírő Józsefnél.
Üdvözlettel
Benedek Károly
2020-02-08 at 09:28
Nem hasonló.
Nyírővel kapcsolatban ráfogás.
Szabóval kapcsolatban tények.
A műelemzés ezen nem segít.
A párhuzamba állítás abszurd.
.
Hol van azoknak az életműve, akiket Szabó a besúgásával, rágalmaival félretolt az útjából?
.
Sir Balthazar Bux
2020-02-08 at 11:09
Kedves Károly!
Nyírőnél, sajnos, nem “ráfogás”, hanem történelmi/irodalomtörténeti tény, hogy a nyilasokkal együtt menekül Sopronba. Ezt el kell ismerni, hogy hitt bennük, de az írói, művészi nagyság nem mindig jár politikai tisztánlátással és ettől még nagy író.
Abban egyetértünk, hogy Szabónak nem jár életmű díj.
Tisztelettel
Matagi
2020-02-08 at 08:46
Fehér Anna, egyetértek. Magam is így gondolom.
Fehér Anna
2020-02-08 at 08:25
Zöld zsömle!
Azt mondja, hogy:” hülyeség így két szélső értékre feszíteni egy történetet, egy életművet.”
Nem, nem hülyeség, nagyon is fontos.
“Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem, ami pedig ezen felül van, az a gonosztól van.” (Mát.5,7)
Besúgónak lenni az egyik lehető legaljasabb dolog. A besúgó a barátodnak mutatja magát, a bizalmadba férkőzik, majd sunyin elárul. Közben nézi, ahogy szenvedsz, mert nem érted, hogy mi a baj veled, neked miért nem jut azokból a jókból ami másnak, ami megilletne a tehetséged, munkád, szorgalmad alapján (előléptetés, fizetés emelés, lehetőség egy film elkészítésére, vagy akár az életben maradásra). Ő a te szenvedéseden hízik, a te szenvedésed árán ő élvezi az életet. Közben részvétet mutatva, szenteskedő arccal, mint igaz barát biztat, vigasztal.
Mindig ámulatba ejt, amikor valaki nagylelkűen megbocsátja a más ellen elkövetett bűnöket, de az a típus sem vagyok, aki élvezettel rugdos földön fekvő embereket.
De Szabó nem földön fekvő ember.
Valami miatt kész lenne átvenni a neki adni szándékozott életműdíjat. Számomra ez mutatja meg az ő nagysága helyett a kicsinységét.
Szerényen jeleznie kellett volna, hogy ő már sok szép szakmai díjat kapott, az életműve pedig mivel “vérrel szennyezett” méltatlan az elismerésre. Imigyen elismerve, hogy a tisztelet azoknak jár, akik nem buktak el, tudtak emberek maradni az embertelenségben.
Én a vezércikkel, Szedlacsekkel és Papp Mártával értek egyet.
zöld zsömle
2020-02-08 at 13:52
Fehér Anna!
Általánosabb szintre emelted a kérdést. Ilyen összefüggésben Szabó életműdíjazására a válasz egyértelmű nem.
De érdemes megfontolni Parag Arnó gondolatait is. Mert van arra is idézet, hogy a megbocsátás fontos. Ebből a szempontból fenntartható, hogy Szabó filmjei jók, nézhetők. Ezt nem kell elvitatni tőle. De én sem adnék neki életműdíjat.
Főleg mivel a Filmakadémia új alapítású díjáról van szó, és rendezőként -ha jól értem- ez lenne az első életműdíj. Ezt már kihirdették, visszavonni se jó. Az egészet elrontották a kezdet kezdetén.
TEGYÜK HELYRE!
2020-02-08 at 08:13
DÖNTSÜK EL VÉGRE:
1. életmű vagy
2. személy + életmű?
Ha az utóbbi, akkor kapjon Szabó életműdíjat, VISZONT:
– állítsák fel a székesfehérvári Hóman-szobrot,
– tessék leszállni Wass Albertől és Nyirő Józsefről.
A sok-sok más hasonló esetet pedig majd szép sorban rendezzük, kettős mérce nélkül.
Benedek Károly
2020-02-08 at 09:19
Hogy jön ez a három zseni egy parvenü besúgóhoz?!
Blanka
2020-02-08 at 09:42
És Szabó Ervin helyett ARANY JÁNOSt!!!
Papp Márta
2020-02-08 at 07:16
SZABÓ ISTVÁN FILMJEIBEN EGY MÉLYEN KÓDOLT CIONISTA GŐG VAN. A magyar zsidóságot csak áldozatként képes ábrázolni, a magyar társadalmat pedig bűnös kirekesztőként. Nem ismeri és nem érti, nem szereti ezt a népet.Fájdalmas és sértő volt számomra végignézni a ” Napfény íze ” c. filmjét !Ha Izraelben kitüntetnék ezért a filmért, azt megérteném, de hogy számos magyar észre sem veszi már azt, hogy miről írok és hogy itt halmozzák el mindenféle díjakkal,ez nagyon szomorú .
Benedek Károly
2020-02-08 at 09:15
Szegények azt sem veszik észre, hogy a Mindenki c. filmpamflettel, felhasználva szegény Nemes Nagy Ágnest, a magyarságot köpték szembe. Annyira ki voltak éhezve, hogy egy “magyar” témájú film is kapjon már Oscart, hogy elaléltak. Pedig kajánul vigyorogva gyomroztak meg minket.
Blanka
2020-02-08 at 09:38
Igen,igen,igen ! / Papp Mártának /
Hans Landa
2020-02-08 at 17:32
Papp Márta:10/10 Sajnos egyet kell értsek,pedig szinte az összes filmjét ismerem.Szinte mindegyik film(Redl Ezredes,Hanussen,Mephisto,Napfény Íze,Szembesítés)hangulata borús,indokolatlanul sötét.A zsidóellenesség kérdését mint középeurópai és német specialítást tálalja, pedig tudjuk nem volt az.Nyoma sincs Jirí Menzel könnyed humorának(Szigorúan ellenőrzött vonatok)pedig a téma itt sem indokolt röhögőgörcsöt.Arról nem is beszélve,hogy a Cseh ipar,a Skoda művek vígan működtek a német megszállás alatt.
Parag Arnó
2020-02-08 at 02:29
Szabó Istvánnak szerintem a Napfény íze a legnagyobb filmje, ami egy tökéletes leképezése a magyarországi zsidóság megfelelési vágyának a többségi társadalom felé. Egyben tökéletes kórképe a magyar többségi társadalomnak, akik nem tudtak mit kezdeni ezzel. Szabó István besúgó volt? Tudjuk hogyan zsarolta, kényszerítette a rendszer besúgásra az írókat, rendezőket, színészeket, sportolókat. Nyilván voltak, akik ellenálltak ennek, azok hősök voltak, de a nevüket nem ismerték, mert azokaról soha sem hallottunk többet. Szabó István nem állt ellen, Szabó István nem volt hős. Viszont Szabó István egy rendező zseni volt. Talán egy kicsit ő volt Redl ezredes, egy kicsit Sors Ignác, egy kicsit Sors Ádám. Így kéne megítélni. Szabó István nem politikus volt, nem ideológus, nem megmondó ember. Ö egy művész volt, és még ha csak a saját helyesnek vélt látásmódjából tudott is csak építkezni, azt nagyon jól csinálta. Ha most beletapossuk őt a sárba, ugyan olyanok leszünk, mint a Sors famíliát eltaposó rendszerek.
Szedlacsek
2020-02-08 at 03:21
…igen, mentsük fel az elkövetőt, hogy az áldozat lehessen a bűnös.
Tipikus relativizmus, ami a művészi lét köntösével próbál takarózni. Csakhogy az a lepel nem Harry Potter láthatatlanná tévő köpenye, és alóla egy nemzedék vére szivárog.
Szégyen arra, aki így gondolkodik, de még nagyobb szégyen arra, aki ezt mentségként leírja.
Ez egy kórkép. Egy nemzedék betegsége szemmel látható. A kór neve pedig: szabó istván.
rolandfelix
2020-02-08 at 05:42
Szedlacsek, tökéletesen egyet értek! És ezzel nem vagyok egyedül!
zöld zsömle
2020-02-08 at 06:26
Hülyeség így két szélső értékre feszíteni egy történetet, egy életművet. Mintha a zongorán két hang lenne, és játszani akarnánk rajta.
Nem Szabó volt a rendszer működtetője, ő is részben áldozata annak. De haszonélvezője is volt, nem volt éppen egy jellem-bajnok.
De van más rendezőnk is, olyan, akihez már lehet igazodni, pl. ott van Huszárik Zoltán filmje, a Szindbád… Abban nincs árulás. Abban nincs öntömjénezés. Abban nincs se torzítás, se magyarázkodás. Az művészet.
Szabó kapott elég elismerést, valóban nem kellene életműdíjakkal tovább teleaggatni.
Pandora
2020-02-08 at 08:09
Szabó olyan kivételezett környezetben élt és alkotott, ahol nem volt szükség arra, hogy besúgó legyen,elég volt,ha szimplán a rendszer hívének vallotta magát.Nem kell a művészettel mentegetni egy gyenge jellemű embert.
János Koltai
2020-02-08 at 08:10
Igaz gondolatok.
modus vivendi
2020-02-08 at 08:18
zöld zsömle:
Miféle áldozat?
Van egy típus, aki KERESI a besúgás lehetőségét. Ezt utólag a jelentésekből könnyen meg lehet ítélni.
Martinovics Ignác például annyi kapura focizott, ahányra csak tudott. Akkor ő sokszoros áldozat volt?
Parag Arnó
2020-02-08 at 09:52
Nagyon kicsinyes dolog megkérdőjelezni valakinek a szakmai-művészeti nagyságát azon az alapon, hogy éppen nem felelt meg az adott kor politikai korrektségének, vagy esetleg hitvány ember volt, vagy mindkettő. Ilyen alapon próbálták, próbálják sárba taposni Wass Albertet, Nyírő Józsefet, de folytathatnám Páger Antallal, és még sok mindenkivel. Nem elsősorban az adott személyhez méltatlan, hanem hozzánk, nemzeti gondolkodású keresztény emberekhez. A mi erősségünk nem a bosszú, hanem a megbocsátás. Ezáltal vagyunk többek, erősebbek. Aki ezt nem érti meg, az el fog bukni.
Gáspár Anette
2020-02-08 at 10:22
“hozzánk, nemzeti gondolkodású keresztény emberekhez. A mi erősségünk nem a bosszú, hanem a megbocsátás. Ezáltal vagyunk többek, erősebbek. Aki ezt nem érti meg, az el fog bukni.”
.
Ostobaság a rágalmazásokat összekeverni a valós bűnelkövetőkkel.
Namond
2020-02-08 at 14:47
Parrag Arnó
Ön tagadja Isten Igazságosságát?
Zsoltárok 89:14, megmutatja, mennyire fontos Istennek az igazságosság.
Jeremiás 30:11-ből látszik, hogy Isten igazságossága magában foglalja, hogy a vétkest a „megfelelő mértékben” fegyelmezi meg.
A liberálisok és hamis hazugok melyik utcában laknak?
farkas györgy
2020-02-08 at 07:48
Lehet nagy rendező ,művész,de akiket a besúgásaival tönkretett,azok is lehettek volna művészek ,rendezők.De nem lettek, mert ez az alja ember jelentett róluk.Most pedig tetszeleg a kommunista rendszer áldozata képében.Nem ,ő csak egy jelentéktelen ember ,mocskos bűnöző.
Benedek Károly
2020-02-08 at 09:02
Tipikusan ócska liberálmoralizáló szarmosdatás. Most már csak az hiányzik, hogy tartsuk oda a másik orcánkat is.
Felsoroltad a sztereotip lózungokat.
Vajna által megtapasztaltuk, hogyan is működik az (f)Oscar-díj kiisztás, a nem a magyar kultúrán szocializálódott iparosok megcsinálása és felmagasztalása, a magyarok kiszorítása, a filmművészet helyett Hollywood-i stílusú gagyigyártó filmipar. Olyan mértékben belterjes, hogy ma már, aki nem abból az alomból indul már a képzésre sincs esélye.
És akkor megérkeztünk.
Szabó semmiben sem nyújtott újat. Az operatőrei ellesték azokat a technikákat, melyek már a háború utáni amerikai filmiparban beváltak, de itthon még újólag hatottak.
A “több kollégám életét mentettem meg azzal, hogy jelentettem”, miközben a jelentéseinek következménye több kollégájának a tönkretétele volt, s emlékezetem szerint a valóban tehetséges kollégája öngyilkos is lett, valamiféle beteges aljasságra is enged következtetni.
Lefordítva: több kollégámat “kivégeztem”, hogy más kollégáimat megmentsem.
Mitől is? Attól, hogy a náluk tehetségesebbek tudjanak érvényesülni helyettük?
Szelektált?!
A saját lelkiismeretének hazug színben való ábrázolásával párhuzamosan amnagyon is egy téma köré csoportosíthatók Szabó filmjei, melyekről tudjuk, hogy mit érnek a holokausztbizniszben.
.
Az (f)Oscar-díjról Vajna óta tudjuk, hogy örökbérlet az állami pénzek megcsapolására.
.
Ha Kásler “nemzetközi nyomásra” aláírja a kitüntetést, akkor utólag adja át Szaniszlónak is azt, amit Balog a liberálnyilasok rikácsolása következtében mérlegelés nélkül, megalázkidva megvont.
.
kex&sex
2020-02-09 at 10:49
Köszönöm. Ez a legértelmesebb vélemény.
Hátszegi Lénárd
2020-02-08 at 09:56
Szabó István mitől lenne nagy művész? Talán attól, hogy filmjeiben hamisan ábrázolta a valóságot? A Napfény íze című filmje a legjobb példa erre, ahol bizonyos, az adott korszakra nem jellemző eseményeket felnagyít és ezért általánosnak mutat be. Az ön által említett zsidóságot is csak kiragadott részekben a valóságtól eltérően, tehát hamisan mutatja be. Embernek meg tudjuk milyen volt.
Redford
2020-02-08 at 20:47
A napfény íze egy magyar hibáztató, magyar gyűlölő alkotás. Pontosan arról szól, amit a külföld mindig is elvárt a hazai művészektől. Arról, hogy mi voltunk a bűnösök azért, amit el sem követtünk és a mai napig mi vagyunk a felelősök a németek disznóságaiért. Arról szó sem esik, hogy mennyi magyar döglött bele abba, hogy az utolsó pillanatig védjük a kiválasztottakat. Hortit a mai napig köpködik érte, pedig nélküle mi lett volna? Azért anektáltak bennünket, mert nem engedelmeskedtünk. Eichmann is ezért érkezett ide ’44-ben.
De, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, a kiválasztottak meddig mentek volna el a mi védelmünkben, fordított esetben? Addig, amíg Szabó. Az önmaguk mentegetéséig.
Netta
2020-02-08 at 02:14
???????
Tökéletes!
Bugris
2020-02-08 at 01:57
Szabó István filmjei remekművek. Még akkor is, ha egy volt ügynök vívódásainak adnak hangot. Miért ne építhetné be életművébe ezt a problémát? Mint művész nagy, mint ember elbukott.
Netta
2020-02-08 at 02:16
Beépítheti.
De ő ügy építi be, hogy hazudik önmagáról, meghamisítja a kort is.
khm
2020-02-08 at 08:03
Soha nem lett volna sem nagy,sem művész,ha nem áll be ügynöknek.
SZAROK az életművére.
Nahát
2020-02-08 at 13:54
?
J.G.
2020-02-09 at 09:53
Én csak arra lennék kíváncsi, ha újra kezdhetné, akkor mit választana?
A “Szembesítés” tanúsága szerint méla undorral, de ugyanezt!