A Kádár-rendszer alkonyán még csak le sem tartóztatták a magyar hatóságok azt a Budapesten éldegélő, többszörös gyilkos török maffiavezért, akinek a Szürke Farkasok nevű terrorszervezethez is köze lehetett. Inkább figyelmeztették, hogy időben hagyja el az országot, mert az Interpol keresi. A török férfi évekig innen irányította a fél világot behálózó fegyver-, drog- és emberkereskedő hálózatát, egyik fő embere kezelte a II. János Pál pápa elleni merénylet vérdíját. Utóbbi is Magyarországon élt, de az egész világot megrázó gyilkossági kísérlet ügyében hiába kérték az olasz nyomozók a magyarok segítségét. Valószínűleg akkor is politikai döntés született, csakúgy mint egy másik (budapesti) merényletnél, amikor a felső vezetés tiltotta meg a nyomozás folytatását. Az erről szóló átiratot Horn Gyula – akkori államtitkár – is megkapta. Logikus, hogy a Szovjetunió akarhatta így. Orbán-Schwarczkopf Balázs történész munkafüzete a Hamvas Intézet egyik új kiadványa, a kutató-levéltáros unikális, eddig be nem mutatott dokumentumok segítségével tárja elénk a Magyarországon finoman szólva is megtűrt maffia-terroristacsoport történetét.
Pablo Escobar, Horn Gyula és az olasz szál
„1987. január 13-án, Budapesten merényletet követtek el Enrique Parejo Gonzalez, a Kolumbiai Köztársaság Magyarországra akkreditált nagykövete ellen… A hazájában igazságügyi miniszterként is tevékenykedő, a drogellenes harcáról ismert politikust pont azért helyezték Budapestre, egy távoli szocialista országba, mert Kolumbiában az élete veszélyben forgott. A hírhedt kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar keze azonban idáig is elért. A támadással három olasz személyt gyanúsítottak. Az olasz hatóságokkal vita bontakozott ki az eljárás lassúságát illetően… szerették volna, ha gyorsabban és több információhoz juthatnának, de magyar fél végül úgy értékelte a helyzetet, „a beszerzett adatok birtokában politikai döntés született arra vonatkozóan, hogy további intézkedéseket a bizonyítás érdekében ne tegyünk”. Az ügyben külön figyelmet érdemel az az aláírás nélküli átirat, amit Horn Gyula, a Külügyminisztérium akkori államtitkára, később, 1994 és 1998 között Magyarország miniszterelnöke részére címzett Ladvánszky Károly rendőr altábornagy, országos rendőrfőkapitány. Az 1987. májusi keltezésű irat arról tájékoztatja az államtitkárt, bár a merénylettel kapcsolatban több személyt szoros ellenőrzés alá vontak, nem sikerült az elkövetőket azonosítani” – írta Orbán-Schwarczkopf Balázs történész a viszonylag kevéssé ismert merénylet hátteréről. (A dőlt betűs részletek továbbiakban is idézetek a kutató-levéltáros munkafüzetéből). Horn Gyula megnyugodhatott, a politikai döntésnek megfelelően a nyomozást nagyjából lezárták. (Nyilván ez volt a Magyar Népköztársaság érdeke).
A nyomozás befagyasztása senkit sem lephetett meg. A Moszkva kottájából játszó magyar hatóságok sem terrorista, sem egyéb maffia-ügyekben nem segítették a Nyugatot, hiszen a Magyar Népköztársaság is tevékenyen részt vett a terroristák bújtatásában (lásd korábbi cikkeinket itt és itt), és a terrorizmus támogatásában. Érthető, hogy az olaszok éreztették neheztelésüket az ügyben Olaszországba utazó magyar küldöttséggel: „Amikor 1987 februárjában a Budapesti Rendőr-főkapitányság II/I-2. Osztály illetékese egy tolmács társaságában az ügy tisztázása érdekében, Olaszországba utazott már egészen konkrét nevek felderítésében kérte az olaszok segítségét. Azonban a küldöttség tagjai a látogatás során azt tapasztalták, hogy vendéglátó fél rendkívül barátságtalan magatartást tanúsít. Csak az esti munkavacsora után jöhettek rá ennek okára, ugyanis a vacsora során az olasz tárgyalásvezető a pápa elleni merényletről tett fel kérdéseket, és a bolgár szálat feszegette, amiből a magyarok arra következtettek, hogy az olaszok Saral Atalay ügyére céloztak, akivel kapcsolatban 1985-től kezdődően adatokat kértek, de a magyar fél vonakodott teljesíteni azokat”.
Ki ez az említett Saral Atalay? A nyugati hatóságok (és a keleti állambiztonsági szolgálatok) a Magyarországon élő török férfit azzal gyanúsították, hogy részt vett a II. János Pál pápa elleni 1981. május 13-i merényletben. Nem alaptalanul. A magyar állambiztonság egy „Ali” fedőnevű, Magyarországon élő kurd származású informátortól szerzett információkat arról a hazánkban ‘üzletelő’ (!) török bűnözői-terrorista csoportról, amelynek Atalay is tagja volt. Orbán Balázs kutatása szerint a beszervezésre javasolt „Ali” feltehetően közvetlen kapcsolatban állhatott Atalayal, „mert jelentése szerint Saral egy kétmillió dolláros és egy hárommillió nyugatnémet márkás betétkönyvet mutatott neki”.
A jelek szerint ő kezelte a pápa elleni merényletre szánt ’vérdíjat’ is.
Atalay főnöke a számos álnevet használó, bázisát Magyarországon berendező Oflu Ismail volt. A tavaly Törökországban elhunyt (cikk az ünnepélyes temetésről) török férfi vezette azt a maffia-terrorista hálózatot, amelynek magyarországi tevékenységéről Orbán Balázs unikális dokumentumokra bukkant az ÁBTL-ben. (Nem volt, nincs könnyű dolga, sok irat még mindig titkos…) A részben elvarrt, részben elvarratlan szálak messzire vezetnek. A magyar állambiztonság szerint (is) Ofluékat kapcsolatba lehetett hozni a még ma is igen aktív Szürke Farkasok nevű terrorszervezettel. „Ez a bűnözői kör kereskedelmi és fuvarozói vállalkozásain keresztül leginkább csempésztevékenységgel foglalkozott, de ennek gyakorlatilag minden ágával, így fegyver-, ember- és kábítószer-csempészettel is” – fogalmazott Orbán Balázs. Hálózatát először Bulgáriában építette fel a Törökországból elmenekülő Oflu, csak kiszorítása után jött Magyarországra, ahol a jelek szerint
mindenféle Nyugat-ellenes terroristát, bajkeverőt, bűnözőt tárt karokkal fogadott a Kádár-rendszer.
(Bevett módszer volt ez az akkori Kelet-Európában, az egyik országból a másikba mentek, települtek a kényelmetlenné vált bűnözők).
Ofluék kivették a részüket abból a véres, de irdatlan pénzt jelentő üzletből, ami a ’fegyverért-kábítószert’, ’kábítószerért-fegyvert’ arab-kommunista gazdasági kapcsolatra épült (a közös ellenfél a Nyugat, ill. Izrael volt). A szálak Bulgáriában értek össze. Az „Európában és az Egyesült Államokban forgalmazott heroin több mint a fele Irakból, Iránból, Libanonból és a Palesztin Felszabadítási Szervezettől Bulgárián keresztül érkezett az említett helyekre. Ha kevés volt a készlet ebből a termékből, vagy éppen morfinból a bolgár gyógyszergyárak kiegészítették azt. Az üzletet a magyar Technika Külkereskedelmi Vállalat bolgár megfelelője, a fegyverexportra szakosodott KINTEX intézte (Orbán Balázs tájékoztatása szerint ugyanezen a néven, hasonló profillal (!) ma is működik). A megvásárolt kábítószerért fegyvert adtak cserébe. Emellett ők intézték a cigaretta kereskedelmét is.
E termékek közvetítői szinte csak törökök voltak. Ez a török–bolgár vállalkozás rátette a kezét a közép-keleti kábítószer-útvonalakra is. A szer az Amerikai Egyesült Államokba Olaszországon, Szicílián keresztül jutott”.
És ezek a törökök települtek át Magyarországra, miután a pápa elleni merénylet, és a különböző tényfeltáró cikkek után forró lett a lábuk alatt a talaj Bulgáriában… (Groteszk, de a nyugatiak megvásárolták a heroint, kokaint, amiből részben ők maguk finanszírozták a terrorista akciókat.)
Oflu simán lelőtte a török katonai szolgálat embereit?
Oflu nem volt kispályás. „Ali” információi szerint Oflu terrorista tevékenység miatt kényszerült elhagyni Törökországot. Mikor a török hatóságok a letartóztatását rendelték el, az érte igyekvő katonai biztonsági szolgálat két emberét – két civillel egyetemben – lelőtte, és sikerült megszöknie, majd harminc emberével fegyveresen kitört Törökországból. Ezt követően Bulgáriában, Romániában, Olaszországban és Magyarországon épített ki jelentősebb bázisokat. Romániában kereskedelmi fedéssel ötven, Budapesten húsz embere turistaként tartózkodott, de ezen túlmenően is számtalan kamionsofőr dolgozott részére, akik folyamatosan úton voltak. Oflu Budapesten a Volántouristtól bérelt a XI. kerület, Nagyszalonta utca 42. szám alatt található háromszobás lakást”.
Szóval Oflu is nyugodtan éldegélt itt, akár csak Carlos és a többi terrorista…
A magyar hatóságok ismét szemet hunytak
A következő jelentésből az is kiderült, miért működhetett ilyen zavartalanul a török hálózat Magyarországon: „1983 augusztusában egy Magyarországon is aktív török kamionos cég vezetőjének magyar származású felesége panaszt tett a magyar hatóságoknál, hogy a férje alkalmazásában álló sofőrökkel olyan személyek tartanak kapcsolatot, akik a török maffiához köthetők – írta Orbán Balázs. – Vezetőjük bizonyos Oflu Ismail, de az igazi nevét senki nem ismeri, és már közel egy éve tartózkodnak Magyarországon. Elmondása szerint az a hír járja Ofluról, hogy a
magyar hatóságok szemet hunynak tevékenysége felett, mert fegyvereket szállít a török radikális baloldal részére.
Ezt erősíti, hogy a magyar szervek 1983 februárjában már biztosan figyelték, adatokat gyűjtöttek róla”.
Szemet hunytak, hát igen: hadd utaljak arra az egykori IRA tag vallomására, aki szerint a magyar hatóságok nem csupán segítették a fegyverkereskedelmet, de
személyesen pakolták tele az autóját, majd kísérték el a jugoszláv határig…
Ofluék ügyében végül csak 1983. szeptemberében indítottak feltáró nyomozást, de a csoport felszámolását még később kezdték el. Az ok egyszerű. Bulgária azt követően szorította ki Oflut és csoportját, miután a nyugati újságok cikkezni kezdtek a terroristákat, bűnözőket támogató bolgár kommunista államról. Orbán Balázs kutatása szerint nálunk is ez volt a helyzet: „De, hogy mi vezetett a letartóztatásokhoz, mi késztette cselekvésre a magyar hatóságokat, arra viszonylag egyszerű a válasz: 1984. február 21-én a török Hürriye című lapban interjú jelent meg a Budapesten dőzsölő török bűnözőkről. „A törvény elől szökők Budapesten ütötték fel táborukat. Német és osztrák rendszámú, legújabb típusú autóikkal korzóznak Budapest utcáin, s a legdrágább szállodákban nőkkel töltik idejüket…”.
Sarah Atalay kitálalt: részt vett a pápa elleni merényletben
Ekkor – a Nyugat felé nyitó, de Moszkvának még megfelelni akaró ’csiki-csuki’ Magyarországon járunk – már kénytelenek voltak fellépni a maffia-terrorista-csoport ellen. „A magyar hatóságok Saral Atalayt több török és magyar kapcsolatával egyetemben 1984. március 28-án egy előre eltervezett tettenérés során, a Kruzslák Béla utcai benzinkútnál letartóztatták. (A törökök korábban a magyarokkal összejátszva jól kerestek az üzemanyag-hamisításon – a szerk.) A börtönben „Sárossy” fedőnevű ügynököt állították rá. Kihallgatása során felfedte, hogy 12 éve a nyugatnémet titkosszolgálat beépített ügynöke, és elsősorban kábítószerügyek feldolgozására használták. Így állították rá Oflura is. Szóban bevallotta a pápa elleni merényletben játszott szerepét is.
Az egyik dokumentum szerint feladata a pápa fejére kiírt vérdíj kezelésében merült ki, mivel a hárommillió dollár elhelyezésére szolgáló bankszámla egyik aláírója volt, valamint ezt a pénzt vállalkozóként fedezhette, ha esetleg igazolni kellett az összeg származását.
Ezzel kapcsolatban az egyik nyugatnémet adó interjút is készített vele, amit állítólag a „Szürke Farkasok” árulásnak minősített, ezért halálosan megfenyegették. Azonban tagadta, hogy a „Szürke Farkasok” tagja lenne, valamint Magyarországra érkeztét követően megszakította kapcsolatát a nyugatnémet bűnügy rendőrséggel”.
Oflut még időben értesítették a letartóztatásról…
És most jön az igazi csavar: a főnök Oflu letartóztatásáról szó sem volt. „Míg a többieket letartóztatták és később bíróság elé állították, addig Oflut tájékoztatták a politikai helyzet számára negatív irányú változásáról. Ugyan – a dokumentumok szerint – gyilkosságok miatt nemzetközi körözés alatt állt, számos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható volt, mégis az „illetékes szervek nem akarják kiszolgáltatni, ezért az MNK területének elhagyására szólítottuk fel, valamint kértük annak tudomásulvételét, hogy jövőben beutazását nem engedélyezzük Magyarországra” – fogalmazott Orbán Balázs.
„Oflu erre huszonnégy órát kapott, értékelte a magyar hatóságok jóindulatát és március 29-én Csehszlovákia irányában elutazott. Vele együtt több török kapcsolata is elhagyta az országot. Göktast (Oflu másik főembere) és Atalayt a bírósági iratok szerint 1984. október 30-ig tartották előzetes letartóztatásban, majd 1985-ben a bíróság sikkasztás és hűtlen kezelés felbujtóiként, valamint társtettesként devizagazdálkodás megsértése miatt első fokon egy év és hat hónap, illetve egy év és egy hónap szabadságvesztésre, továbbá az országból történő kiutasításra ítélte, amit másodfokon is helybenhagytak”.
Látjuk, hogy ezek nevetséges vádak és ítéletek – többről nyilván nem lehetett szó (érdekes lenne meghallgatni egy az ügyben nyomozó rendőrt…), de még ezt sem kellett leülni. Atalay végül „nem ülte le büntetését, az operatív nyilvántartó kartonja szerint hamis okmányokkal még idejében elhagyta az országot”.
Oflu simán visszajött Magyarországra…
Oflu gátlástalanságára – és a magyar hatóságok figyelmetlenségére, cinkosságára – jellemző, hogy a maffiavezér még később is visszatért Magyarországra. Orbán Balázs egy 1986-os jelentésben bukkant a nevére: „ – 1986. január 31-én a Gyöngyszem eszpresszóban találkozott Ismail Oflu Mehmet nevű emberével, aki a hosszas beszélgetésük közben felajánlotta »Basá«-nak, hogy működjenek együtt a Budapestre történő fegyvercsempészésben, mivel erre itt igény van és jelenleg a legjobban fizető üzlet”.
Fegyvercsempészét, amire Magyarországon igény van…
Orbán Balázs könyvhétre megjelent munkafüzete sokkal részletesebben, és alaposabban bemutatja a török hálózatot, valamint az azzal együttműködő arab, kelet-európai országokat, a palesztin szállal (elég most a Magyarországon megbújó ismert terroristát, Abu Daoudot említeni) egyetemben. A munkafüzet – a Hamvas Intézet másik két friss kiadványával – itt megrendelhető.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS