Magyar libamájjal jutalmazta a kádári hírszerzés ígéretes ügynökjelöltjét, majd ügynökét, a Londonban élő, világot járó, később angol lorddá lett Bauer Péter közgazdászt. A “Normandy” fedőnéven jelentő Bauer jóban volt az amerikai és angol legfelsőbb körökkel, élte a londoni dandy-k aranyéletét, látszólag semmi szüksége nem volt arra, hogy titkos játszmát játsszon a magyar állambiztonsággal, mégis megtette. Talán baloldali meggyőződése miatt, talán a britek megbízásából, talán egészen más okból. Tragikus történetekkel teli história egy dúsgazdag családról, belső információk a kubai válságról, az angol, amerikai gazdaságról – íme Lord Bauer “Normandy” Péter különös, minden részletében huszadik századi története.
Kevés nyugaton ismertebb, és elismertebb embere lehetett a kádári állambiztonságnak Lord Bauernél, avagy Bauer Péter Tamásnál, a világhírű, néhány éve elhunyt közgazdásznál. A magyar-zsidó származású brit a Vaslady, Margaret Thatcher jóbarátja volt, zseniális szakember, akit az a megtiszteltetés ért, hogy 1982-ben beválasztották a Lordok Házába. Története különleges, egyrészt motivációja sem tiszta, másrészt egész élete ködös, rejtélyes, és ezek a cikkek nem fogják eloszlatni a homályt. Kettős ügynök volt? Vagy meggyőződéses baloldali, aki vállrándítás nélkül elárulta választott hazáját? Nem az én feladatom megadni a választ.
A dúsgazdag családból származó Bauer fiatalon, 1939-ben hagyta el végleg a végzete felé száguldó Magyarországot. Magyar nyelvű életrajza szerint a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1937-ben jogtudomány doktori oklevelet szerzett, de igazán a közgazdaságtanban alkotott maradandót. Előbb Cambridge-ben, majd Londonban tanult, s már fiatalon Nagy-Britannia egyik legmeghatározóbb közgazdásza lett, több mint húsz évig (1960–1983) volt a méltán elismert London School of Economics professzora (kétségtelen érdemeiről egy remek magyar nyelvű bejegyzés itt).
S közben néhány évig a magyar hírszerzésnek dolgozott.
Libamáj és lojalitás – pénzre nem volt szüksége
Bauer Magyarországon a ’Normandy’ fedőnevet kapta, adatlapja szerint „lojális emigráns” volt. Az iratok alapján úgy fest, hogy baloldali meggyőződése miatt nem volt ellensége a Kádár-rendszernek, de a dossziék ismeretében is elég homályos a kép. A kádári állambiztonság is bizonytalan volt vele kapcsolatban, attól tartottak, hogy a briteknek vagy amerikaiaknak is dolgozik. A legérdekesebb a ’jutalmazása’ volt. Pénzre nyilvánvalóan nem volt szüksége – az iratok szerint élte a tehetős, egyedülálló férfiak könnyed életét –, viszont a libamájat nagyon szerette. És ez nem vicc (részlet adatlapjából):
„Egyéb kedvezmények, megállapodások: friss magyar libamájat adunk neki időnként”.
Bauert a kalandos életű állambiztonsági tiszt, Pados Gábor őrnagy szervezte be, a hírszerző-diplomata egy fogadáson összefutott a közgazdász állítólag ittas unokatestvérével, aki tudtán kívül ‘tálcán kínálta’ a rokont. Mivel Pados elvtársról kivételesen fotó is van, nem restellem bemutatni:
Pados 1960 telén számolt be az ígéretes célszemélyről (Jelentés London, 1960 december 14., az irat Bauer beszervezési-dossziéjában – BT – van): „Nevezett 1960 nyarán merült fel kutató munkánkban. Müvész fn. volt tippünk (akit valamikor be akartak szervezni – M. G.) a követség egyik fogadásán részeg állapotban elmondotta, hogy unokatestvére Dr. Bauer Péter a cambridgei egyetemen közgazdaságtant tanit és ismert szakember. Megjegyezte, hogy ha megismerkedünk vele, ne áruljuk el hogy ő emlitette a nevét, mert haragban vannak. Fentiek alapján, rövid, udvariasan levelet irtam neki a követségről, megemlitve, hogy szakkörökben találkoztam a nevével és alkalomadtán ha Cambridge-ben járok szeretném meglátogatni. Válaszában közölte, hogy szivesen lát, de – ősszel Londonba fog kerülni … December 13-án találkoztunk először is személyesen az Oxford-Cambridge Club társalgójában. /Pall Mall/… sikerült olyan helyzetet teremteni, hogy a kapcsolatot mindig én kezdeményezem gyakori távollétemre hivatkozva” – jelentette az őrnagy,
Bauer jellemzésére ezt írták a dossziéban: „Fontosabb adatai: Dr. Bauer Péter Sz: Bp. 1915 november Kivándorlása előtt Budapesten lakott, a Margithid környékén. Ott lakott anyja is halálig /1949 március/ Apját a fasiszták megölték. 1934 októberében, közvetlenül az érettségi után jött Angliába, szülei küldték a cambridgei egyetemre. Itt közgazdász szakon végzett, közben párhuzamosan végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. 1937-ben hazahivták katonai szolgálat letöltése miatt, de 4 hónap mulva sikerült leszerelnie. Utána 1960-ig a cambridgei egyetemen tanitott 4 év megszakitással. A II. Vh. Alatt Angliában tartózkodott, 1941-42-ben a gyarmatügyi hivatal megbizásából a malájföldi export-import szervezésével foglalkozott /a hadiipar ellátása szempontjából/ majd 1943-44-ig a BBC Monitor Szolgálatnál volt magyar és német lehallgató. Az angol hadseregben nem szolgált… Nőtlen és gyermektelen… 1960 őszétől a London School of Economics tanszékvezető professzora. Az elmaradott országok gazdasági problémáival foglalkozik, erre a célra külön tanszéket hoztak létre a számára. Mint ilyet több kormányhivatal is igénybe veszi külső szakértőként”.
Látjuk, hogy a jelölt ígéretesnek tűnt, még akkor is, ha múltja – gyarmatügyi hivatal, hadiipari érintettség, lehallgató – több kérdést is felvetett.
Bejáratos volt a legfelsőbb körökbe is
Pados őrnagy nagyjából két hónappal később már tippszemélyként mutatta be (Jelentés. London. 1961. február 4., BT-dosszié): „Javaslom dr. Bauer Pétert – továbbiakban Gyarmati (ekkor még ez volt a fedőneve – M. G.) – tippként való operativ feldolgozását… Szakterülete az elmaradott és gyarmati országok gazdasági problémája. Ilyen minőségben ugy az angol kormányhivatalok, mint az USA politikai és tudományos körök külső szakértőként igénybe veszik, Széles kapcsolatai vannak ezen kivül a Commonwealth országok, elsősorban India, Malájföld, Pakisztán vezető politikai, sajtóköreiben és ittlévő diplomatáik között. Kapcsolata van a Ford, Rockefeller és Hoover (USA), valamint a Montagu Fordham (angol) alapitványokkal, több külföldi (köztük USA) egyetemmel. Ezenkivül a gumiiparban is széles kapcsolatai vannak. Tudományos rangját az jellemzi, hogy az u. n. második vonalban van közvetlenül a vezető közgazdászok után (Káldor és Domány szerint), ami életkorát tekintve szép eredmény… Anyagi helyzete szoros összefüggésben van életmódjával és szemléletével. Bohém, élni szerető ember, akinek kiváló fizetése van, de semmi magánvagyona. Nem spórol, a pénzét mind elkölti utazásokra és szórakozásra… Nincs saját lakása, egy klubban lakik, nincs kocsija sem. Van egy barátnője, kinek kilétéről bővebben még nem nyilatkozott. …
Politikai beállitottságáról sok ellentmondásos vélemény van: Káldor szerint pl. kifejezetten reakciós… Gyarmati nekem meglehetősen őszintén nyilatkozott politikai helyzetéről. Kérdés nélkül elmondotta, hogy őt sokan jobboldali, amerikai imádónak nevezik, de ez nem igaz. Tény, hogy szereti az amerikai embereket, de ez nem bűn. Annyira azonban nem rajong Amerikáért… Magyarországgal kapcsolatban kifejtette, hogy nem sokat tud a 15 év változásairól, kivéve a közoktatás és a müvelődés területét. Arról viszont meg van győződve, hogy igaz amit a kulturális és müvelődési forradalomról, és annak számadatairól állitunk. Ha pedig ez igaz – jegyezte meg – ugy minden más mellékes.
Nem lehet olyan rossz egy diktatura, amely a szegény fiatalok tömegeiből tudósokat, orvosokat, mérnököket képez. Ilyen diktatúrára minden elmaradott országban szükség lenne…
Jó személyes kapcsolat alakult ki köztünk, megállapodtunk, hogy a jövőben is összejövünk időnként, és egy-egy szabad estét együtt töltünk. Örült, hogy megismerkedtünk, mert Londonban egyedül érzi magát, barátai nem nagyon vannak… Összefoglalva Gyarmati politikai, társadalmi, anyagi helyzete, valamint hirszerző lehetőségei és barátkozási készsége alapján tipp-ként alkalmasnak látszik jelenlegi ismereteim szerint”.
Lord Káldor nem ügynök, társadalmi kapcsolat volt…
Érdekes, hogy Pados őrnagy jelentésében az ismert közgazdászra Káldor Miklósra (szintén Lord) hivatkozik, róla és a az említett Dományról a következő iratból kiderül, hogy a magyar állambiztonság társadalmi kapcsolatai voltak. Tehát a hálózat azon tagjai, akiket még beszervezni sem kellett, hiszen önként, dalolva jelentettek Budapestnek. Másodállásban.
Fontos észrevételek Kennedyről
Eddig „Normandy” beszervezési-dossziéjából idéztem, munkadossziéjában (MT) az első irat Pados azon jelentése, amelyet a januári találkozó után adott le. Ebből kiderül, hogy Bauer valóban bejáratos volt a legfelsőbb körökbe is, 1960 és 1961 fordulóján megejtett amerikai útján fontos információkhoz jutott (és ezeket részletesen megosztotta új “barátjával”).
„Nevezett korábbi jelentésünknek megfelelően kb. 4 hetet töltött az USA-ban – jelentette Pados. – New-Yorkban és Kaliforniában járt egyetemeken és a Hoover alapitványnál, tárgyalt szenátorokkal, kongresszusi tagokkal, valamint diplomatákkal és ENSZ beosztottakkal is… Információi: 1.) Kennedy helyzete és tervei: Ma még senki sem tudja, hogy Kennedy milyen mértékben, milyen okokból és milyen területeken akar változást Eisenhower-hez (az amerikai elnök elődje – M. G.) képest. Egy biztos, sok mindent meg akar változtatni, nem azért, mert baloldalibb mint Eisenhower volt, hanem azért, mert jobb reálpolitikus. Igy is kérdés, mit sikerül terveiből megvalósítania. Helyzete és tényleges jogköre sokkal bonyolultabb mint látszik… A Pentagon szerepe és befolyása Eisenhower alatt tulságosan megnőtt. Kennedy szeretné az összes fegyveres erőket részben megreformálni, részben a politikai és államvezetésből visszaszoritani, de ezt nyiltan nem kezdheti meg és lassu, óvatos folyamat lesz. Első lépése MacNamura kinevezése hadügyminiszternek ….
Előreláthatólag Kennedy-nek szabadabb keze lesz külpoltikai, diplomáciai kérdésekben, mint a belpolitika és a gazdasági élet egyes kényesebb kérdéseiben. /Pl. négerkérdés, fegyverkezés csökkentése, adóreform stb./
Azért ezekből az információkból is látjuk, hogy a magyar állambiztonság nem egy hetvenkedő hóhányóval került kapcsolatba, Bauerrel igen sokat nyerhetett a hírszerzés. Pados – Bauer elmondására alapozva – így folytatta:
„Kennedy európai politikája. Ez a terület nagyon nagy meglepetéseket fog tartogatni… Ma hihetetlen, de Kennedy néhány éven belül csendesen vissza akar huzódni Európából. Állítólag kijelentette magántársaságban, hogy Ny. Berlin egyre inkább politikai tehertétel, számitani kell arra, hogy a nyugat két éven belül fel fogja adni. Ezzel ő maga is egyetért. Kennedy európai politikájának a fő koncepciója a következő: 15 évig az USA segitette anyagilag, politikailag, katonailag. Most már álljanak a saját lábukra… /Bauer-nak személyesen az a véleménye, hogy Kennedy néhány éven belül képes lesz arra, hogy ezt a koncepciót az USA vezetés többségével elfogadtassa./ Jelszava: Uj alapokra kell fektetni a kapcsolatokat Nyugat-Európával.”
„… A szocialista országokhoz való viszony: A demokrata vezetés akar bizonyos normalizálást, elsősorban abból a célból, hogy a status quo-t kölcsönösen elfogadják.
Azonban irreális olyan feltevés, hogy a teljes leszerelés, vagy hasonló nagyhorderejü kérdések tekintetében megegyezés születik. Az uj USA vezetés ügye taktikai és propaganda irányvonalat fog alkalmazni. Egyrészt el fogják ismerni, hogy a SZU és a többi szocialista ország jelenlegi kormánya nem akar háborut és valóban a békés gazdasági verseny hive. Azonban ki fogják hangsulyozni, hogy a szocialista táboron belül különböző árnyalatok vannak és nem tudni hol, melyik kerül hatalomra. A háborupárti elemek hatalomra kerülése ellen pedig fel kell készülni, ezért teljes lefegyverzés nem lehetséges, sőt kisebb mértékben tovább kell fokozni a fegyverkezést…”
Értékes információk a kubai invázióról
Nem vagyok történész, de tény, hogy Bauer értékes, jelentős részben belső információkat hozott, amelyeket logikusan, alaposan kifejtett Pados előtt. Nem véletlen, hogy az őrnagy és felettesei igencsak elégedettek voltak, Pados tavaszi jelentései szerint ekkoriban már rendszeresen, hetente találkoztak, és ’Gyarmati’ tippszemély egyre több információt adott (gazdasági folyamatokról, Nagy-Britannia politikájáról stb.). A közgazdász befolyásos politikusokkal, bankárokkal is jóban volt, így igazán naprakésznek tűnt. „A kubai események menete információit részben már igazolta” – jelentette Pados április 19-én, és joggal. “Normandy/Gyarmati” munkadossziéjában megtalálható az a jelentés, amelyet az őrnagy még április 13-án jegyzett (négy nappal az amerikaiak sikertelen Disznó-öböl akciójának megindulása előtt), s amelynek lényegét azonnal eljuttatta Budapestre.
(Megjegyzés: Az állambiztonságnál mindig az adott jelentés kivonatát küldték el a követség segítségével – ez volt a legfontosabb -, aztán a tiszt megírta a teljes jelentést a munkadossziéba, legvégül pedig lejegyezte a beszervezési dossziéba szánt iratot, amely a találkozó részleteit, körülményeit, az ő megfigyelését is tartalmazta.)
Lássuk a kubai szálat: „A latin-amerikai országok többségének hozzáállására az jellemző, hogy a nyilt USA katonai beavatkozást a leghatározottabban elleneznék és elitélnék, azonban az USA által felfegyverzett kubai emigránsok akciója esetén semleges álláspontot foglalnának el – jelentette Pados Bauer elmondása alapján. – Ezért fegyverezték fel az emigránsokat, akiknek állítólag folyósitják a legutóbbi állásukban kapott teljes fizetésüket, így magasabb a jövedelmük, mint a rendes amerikai katonáknak. Ez volt a fő oka, hogy több mint 10. 000 embert sikeresen összetoboroztak. Az alakulatokban állitólag kelet-európai és balti emigránsok is vannak”.
Dúsgazdagságtól a nyilas terrorig – a Bauer-család tragédiája
A korábban említett április tizenkilencedikei jelentés azért is érdekes, mert kiderül belőle a Bauer-család tragikus sorsa. „Egyéb kérdések – jelentette Pados a közgazdászról. – Apja Bauer Aladár, dusgazdag budapesti bookmaker /lóverseny fogadó iroda tulajdonos/ volt. Ismert figurája volt a budapesti éjszakai életnek, csak elemi iskolája volt, de kiváló üzleti érzékkel rendelkezett. Igy foglalkozása miatt földbirtokos és arisztokrata körökben forgot. Apja családja régi zsidó üzletember dinasztia, rokonai vannak minden nagyobb európai fővárosban /Páris, Bécs, Berlin, stb./. Apját 1944 decemberében nyilasok belelőtték a Dunába.
Anyja szül. Grossmann Anna… Gazdag felvidéki zsidó családból származott. VI. gimnazista korában ment férjhez apjához, akitől a 20-as évek elején elvált. Utána férjhezment egy Sugár Géza nevü üzletemberhez, akitől néhány év után szintén elvált… Anyjáról ’Gyarmati’ nagyon rossz véleménnyel van, elmondása szerint pokollá tette fiatalságát, ez volt az egyik oka, hogy érettségi után külföldre utazott. Anyja fiatal korában nagyon szép nő volt, azonban idegbeteg. Ugyanakkor nagy szerepet játszott az előkelő társaságban, fő életcélja a bridzselés volt. Szeretőit gentry és arisztokrata családból választotta, mindenáron ’keresztény nagyuri nőt’ akart játszani. Ez volt az oka, hogy ’Gyarmati’-t is római katolikusként nevelte fel és a Bp-I piarista gimnáziumba járatta. Apjával válásuk után is viszonyt folytatott és hatalmas összegeket, több mint 200.000 pengőt, ékszereket, stb. kapott tőle. Ennek ellenére ’Gyarmati’-t igen rossz családi és anyagi körülmények között tartotta, mert gyereket soha nem akart, így ő csak teher volt a háznál”.
Regénybe illő történet, és még nincs vége: „Rokonsága és anyagi helyzete szoros összefüggésben van egymással – jelentette Pados. – Ugyanis apja és anyja 1939 nyarán együtt külföldre utaztak és a rokonságnál Párisban, Londonban, Hollandiában, Svájcban, stb. kb. 900.000-1 millió pengő értékben ékszereket, részvényeket és valutát helyeztek el megőrzésre, majd egy nappal a II. vh. kitörése előtt visszautaztak Magyarországra. Ezen összegekből Gy. néhány száz font kivételével egy fillért sem látott. A háború után minden rokona arra hivatkozott a kontinensen, hogy elvitték a németek, elveszett, ellopták, stb. Az angliai rokonok pedig egyszerűen letagadták, hogy átvettek valamit is. / Nyilván ez az oka, amire ’Szinész’ utalt, hogy nem tartják a rokonságot…”. ’Szinész’ ugye Bauer unokatestvére volt, aki öntudatlanul felajánlotta rokonát a hírszerzésnek. Ennél írjon valaki durvább, felkavaróbb filmforgatókönyvet.
Ekkor már Bauer is kért valamit
Ezen a találkozón – ahol Bauer részletesen beavatta családi történetébe a diplomata/hírszerzőt – Pados előállt egy nem túl kidolgozott legendával (amelyen a zseniális közgazdász valószínűleg simán átlátott), mely szerint tanulmányai érdekében barátkozik az emigránssal.
„A beszélgetés során többször panaszkodtam neki, hogy rengeteg munkám van, és nincs időm elvi kérdésekkel foglalkozni – jelentette Pados. – Ugyanakkor most készülök egy tanulmány megirására a Commonwealth és a Sterling-övezet gazdasági problémáiról. A tanulmány vázlatát már összeállítottam, de sok kérdést nem látok tisztán. Nagyon készségesen felajánlotta, hogy segíteni fog. Ezzel az a célom, hogy egyrészt bizonyos további konspirációig jussunk el, másrészt lépésről-lépésre szeretném hozzászoktatni ahhoz, hogy idővel irásos anyagokat kapjak tőle…”
Hogy mennyire nem volt szükség erre a legendára, arra maga Bauer adott választ, rögtön előállt két kéréssel, amellyel az elsőt egészen biztosan nem teljesíthette egy mezei, tanulni vágyó diplomata.
„Egyéb kérdések. Elmondotta, hogy anyja 1948. november 25-én Bécsbe utazott és ki akart csempészni a hálókocsi-kalauz megvesztegetésével 3 vagy 5 db. értékes antik arany szelencét, melyeket természetesen elkoboztak tőle. Ezeket valamikor Gy. az apjától kapta… Kérése az volt, hogy utána tudnék-e valakivel nézetni otthon, hogy ezekkel mi történt, beolvasztották-e vagy mint emlék is értékesek számára… Eredményt nem igérhetek, de utánanézek.
Kérem, hogy a Központ ellenőrizze, van-e valami nyoma ennek a régi nyilvántartásokban és van-e tényleges lehetőség ezek visszavásárlására fontért…. A másik kérése az volt, hogy tudnék-e számára Magyar libamájat hozni, mert már 20 éve nem evett. Ezt szinte szégyenkezve adta elő…”.
Igen, a libamáj. Pados elvtársai természetesen azonnal elkezdték felkutatni az elkobzott antik szelencéket, libamájat szerezni viszont sokkal egyszerűbb volt. Ebből a különlegességből Bauer majd minden találkozón megkapta az adagját.
Szívesen vett részt a “politikai közjátékban”
1961 nyarán (egészen pontosan június 3-án) Pados már egy felkészült ügynökjelöltről adott jelentést. „A 25-i találkozóra megfelelő önellenőrzés után mentem el… Gyarmati a találkozón pontosan megjelent, és nagyon szivélyes hangulatban volt. Többször elismételte, hogy végtelenül jól esett neki a libamáj, és az ezzel kapcsolatos figyelmesség… Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az információkat tudatosan adta, ellentétben a korábbi találkozókkal, mikor társalgás közben mondta el, és sok rávezető kérdést kellett feltenni. Fentieket bizonyitja, hogy kijelentette: ő nagyon szivesen beszélget velem ezen témákról, és elmondja amit tud „de az istenért, nehogy ezt valakinek az ő megemlitésével tovább adjam, mert az nagyon kellemetlen lenne”. Másik alkalommal a beszélgetés közben megjegyezte, hogy „őt mindig érdekelte a politika, és szivesen résztvesz ebben a politikai közjátékban”
… Ugyancsak kedvező volt, hogy a bucsuzás előtt néhány perccel visszatért az áprilisi találkozón elmondott konspirációs figyelmezetésemre… Ennek kapcsán kért, hogy legközelebb is igy keressem telefonon az egyetemen, és ha nincs ott, ne hagyjak üzenetet, vagy ne hivjam mégegyszer, hanem este a lakásán hivjam ismét
… Megnyugtattam, hogy tökéletesen megértem, ezért emlitettem én magam ezt a témát áprilisban. „Más lenne a helyzet, ha nem járna az USA-“ba mondta, de igy teljesen egyetértek az óvatosságával. Engem ez nem érint, de rá való tekintettel vigyázni fogok, nehogy az USA konzulátoson rossz hirbe kerüljön.”
Később is vigyáztak mindketten. Bauer Pétert végül 1962-ben szervezték be. Folytatjuk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS