A menetrend


Amint az időjárást is meg tudjuk jósolni az égre felnézve, ugyanúgy, egy kis rutinnal, a politikát is előre tudjuk jelezni, ha van egy kis emlékezőtehetségünk. Amint egy zivatar kialakulása is megérthető, modellezhető és kiszámolható, ugyanúgy egy forradalomé is. Sőt sokkal egyszerűbb, lévén hogy ezt, a zivatarral ellentétben, emberek csinálják, és még csak nem is túl komplikált modellek alapján.

Lássuk tehát a menetrendet!

Hirtelen az olvasó szembesül azzal, hogy tulajdonképpen létezik egy ország a térképen, amelyről eddig soha egy büdös szó sem esett, de most hirtelen érdekessé vált, és a hozzávetőleges földrajzi helyzetének az ismertetése után (azaz, hogy vesztére melyik nagyhatalmak között fekszik) a haladó sajtó rögtön rátér arra a kérdéskörre, hogy az ott élő népek sorsa mily szörnyűséges. Ami persze eddig nem volt fontos, de most egycsapásra érdekes lett.

Most kávézás közben, vagy a bográcsozáskor, nem az őserdőkről kell beszélni, hanem arról, hogy ebben a ki tudja hol található országban milyen szörnyű elnyomás van.

  • Szenvednek, nincs szabad sajtójuk.
  • Az állami média nem sugározza az Indexet, így az emberek csak az erdőbe elbújva tudják hallgatni kis kézi készülékeiken a független sajtó híreit.
  • Nem rendezhetnek buzifelvonulást, nem csókolgathatják a négerek lábát, nem döntögethetnek szobrokat.
  • Ad abszurdum, még az is lehet, hogy svájcifrank alapú lakáshitelhez sem juthatnak hozzá. 

Külön ki szokás térni ilyenkor a nők, mint legelnyomottabb csoport áldatlan helyzetére, ugyanis szegények például nem tudnak migránsokkal randizni, lévén hogy akkora a szegénység, hogy még azuk sincs. 

Szóval a népnek kegyetlen, sanyarú élete van: A korrupció az egeket verdesi, az életszínvonal egyre romlik, a GDP csökken, és a pénz egyre csak veszti az értékét.

Miután az olvasó már egy emberként sorakozott fel a nép mellett, jöhet a következő stáció, hogy valamiért kitör a spontán elégedetlenség. Ez lehet egy választás, de egy újabb adó, vagy akár egy fa kivágása is, szóval tulajdonképpen bármi kiválthatja a spontán elégedetlenséget. Itt hangsúlyoznám a spontán szót. Tehát teljesen véletlenül, mintegy varázsütésre egyszerre kapja meg minden közösségimédia-felhasználó az okostelefonjára az értesítést arról, hogy ő most éppen nagyon elégedetlen.

És a nép kitódul a terekre, utakra, mert együtt lenni jó, és együtt kiabálni még jobb. Hogy pontosan mit és miért, az mellékes. Ez az ember egyik legősibb vágya, hogy közösségben legyen, ezért voltak népszerűek Rómában a cirkuszok. Mert együtt ordítani jó. És verekedni még jobb!

A média arról számol be, hogy a hatalom ellen rengetegen tüntetnek, míg ellene alig vagy akár senki sem tüntet, és jól tudjuk, hogy a demokrácia alapelvei szerint a tüntetésen részt vevők létszáma egyeneses arányos egy párt vagy ember támogatóinak/ellenzőinek a számával. (Ezért a legfejlettebb demokratikus országokban, mint pl. Amerikában már nem is rendeznek választásokat, hanem a tüntetések közvetlenül döntik el, hogy ki kerüljön az elnöki székbe.)

Az persze közel lehetetlen, hogy egy tomboló tömegben ne történjenek erőszakos cselekmények, ezért a hatalom nem engedheti meg, hogy a tömeg a parlamentben, a városházán, a minisztériumokban, a tévészékházban, satöbbi kulcsfontosságú helyeken ünnepelje magát. Szükségszerűen tehát összetűzés történik a rendfenntartó erőkkel. (Ha nem elég véresek az összecsapások, pl. tipikusan a volt szocialista országokban, akkor esetleg lehet egy kicsit segíteni mesterlövészekkel, de ezt nem kell megírni, legfeljebb ha már sokan beszélnek róla, akkor orosz álhír kontextusban esetleg említhető.)

Az elemzések ekkor azt magyarázzák, hogy a hatalom azért népszerűtlen, mert rosszul reagált az elégedetlenségre. Nem engedett eleget / túl engedékeny volt (a megfelelő aláhúzandó). Ezután nyilatkozatok  sora következik politikusoktól és hírességektől a békés tüntetők mellett. (Mintha lehetne fizikailag külön kezelni a békés és a nem békés tüntetőket egy tömegben… Pl. lehetne a parlamentbe csak a békéseket beengedni…) 

Egyfajta fogalmazási verseny indul, hogy ki tudja minél semmitmondóbban, de ugyanakkor nyelvtanilag minél választékosabban kifejezni, hogy ő is számít, hiszen ő is hozzászólt. Például „támogatja a békés akaratnyilvánításhoz való jogot, és elítél mindenfajta erőszakot”. A demokratikus vezetők és más haladó celebek nagy száma miatt ez egész komoly kihívás azok számára, akik a sor végére maradtak, mert nekik már nehéz olyan, egyedinek tűnő nyilatkozatot mondani, amelyben nincs szóismétlés. Olyan ez, mint valami virtuális kövezés, ott állnak a fontos emberek az országához hozzákötözött diktátor körül, és mindenki dob rá egy-egy nyilatkozatot.

És aki nem dob, az máris kiírta magát a demokratikus miniszterelnökök sorából.

Ezután a következő fázis, hogy az USA egy diplomatája valami rejtélyes úton-módon megjelenik a főtéren, és a szegény tüntetőket süteménnyel kínálja, hogy így tartsa bennük a lelket. Aztán valahogy, valahonnan fegyverek is előkerülnek. Hogy most Brad Pitt filmforgatására küldik őket, vagy segélyszállítmányba vannak csomagolva, az már részletkérdés. Az immár jogosan védekező tüntetőket valakik megszervezik, és már indulhat is a tavasz. Érdekes szó egyébként, mert a tavasz az évszakok között mindig valami újnak, egy pozitív, termékeny időszaknak a kezdete; míg a politikában a tavasz szót mindig a pusztításra, egy ország káoszba süllyesztésére használják.

A következő fontos és kihagyhatatlan lépés, hogy Földes András elutazik a helyszínre, és személyes hangvételű, lélekemelő beszámolókat közöl a boldog emberekről, akik az spontán ölelgetik egymást, zászlókkal feldíszített pickupok tetején ünnepelnek, az utcán előadásokat és vetítéseket tartanak, miközben önkéntesek szedik a műanyag szívószálakat, és tenyerükből etetik a védett madarakat. Kiderül, hogy az ország a diktátor nélkül is kiválóan működik, az általános sztrájkban mindenki nyaral, de víz és villany így is van, közbiztonság is van, az öreg néniket felfegyverzett önkéntesek kísérik át az úton, és a boltokban ingyen van az étel, egyszóval elérkezett a Mennyek Országa.

Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy azonnal megindul a menekültek hada, akik a Mennyek Országából mégis inkább olyan helyre szeretnének menni, ahol legalább ennivaló van.

Eközben a média arról cikkezik, múltba révedő nosztalgiával, hogy milyen volt régen az ország, még a diktátor előtt, amikor még minden jó volt, valamint sztorikat hallhatunk a diktátor személyéről, aki még a vécére is repülővel járt, és komposztálás helyett a sima háztartási hulladékba dobta a lemészárolt vetélytársait.

Aztán amikor már nem lehet tagadni a nyilvánvaló katasztrófát, akkor észrevétlenül megkezdődik a múlt újraírása. Kiderül, hogy a forradalmat nem is az amerikai, hanem az orosz beavatkozás alakította át permanens háborúvá. Kiderül, hogy az adott országban valójában soha nem is volt államszervezet, hiszen tulajdonképpen a diktatúra nem is tekinthető államnak.

Ezzel egyidejűleg az USA elismeri a külföldre menekült (és ott kiképzett?) ellenzékiekből álló kormányt, legalábbis felhatalmazza rá, hogy bármiféle pénzügyi és katonai megállapodást aláírjon, amelyekkel a következő évtizedekre megalapozza a nép számára a rezsicsökkentést, valamint az USA számára a katonai jelenlét jogi feltételeit.

Ezután a cikkek már arról szólnak, hogy sajnos az emberi jogok nem érvényesülnek, ám az adott helyzetben a stabilitás fontosabb, ezért az ideiglenes kormány erőszakos intézkedései elfogadhatók. És bár igaz, hogy a korrupció sokkal nagyobb lett, az életszínvonal is sokat romlott, a GDP is sokat csökkent, a pénz pedig minden korábbinál jobban elvesztette értékét, jó hír azonban, hogy először a történelemben, itt is megrendezhették a buziparádét…


  Schlaumeier

16 hozzászólás

  1. Nos a gerjesztett felfordulás legfontosabb célja az utosó sorban sejlik fel….

  2. Csak szólok, ha ezt valaki paródiának vélné, TÉVED!

  3. Nagyon jó, nincs is mit hozzátenni.
    Legfeljebb annyi, hogy nekünk V4 országvezetőinknek nem kellene most beleszólni, még egy nyikkot sem. Nem kell ajánlkozni az ellenzék vagyis a Soros ügynökök és a kormány közötti egyeztetésekhez, nem kell a “diktátort” elítélnünk és még a nyugati képmutatókkal sopánkodó összeröffenésekre se elmenni, mert nem kell a belorusszokat is Majdanozásba kergetni. A lengyelek meg a lett, litván stb. oroszfóbiások most azért jó lenne ha hallgatnának, mert két év múlva náluk, nálunk is tervezik ugyanezt a műsort.

  4. E cikknek a v4na.com-on a helye.

  5. Mi történt fiúk, ott a PS-Tutiblognál? – megszereztétek a hárombetűsök legtitkosabb mestertervét?!
    Mert ez bizony nagyon is élethű leírás.
    🙂

  6. Maliban,jelenleg a hadsereg akar hasonló menetrendet.
    És nem ordibál a zúnió,meg az ensz….. Sorolhatnám.
    Az a tippem,hogy elmehetnek a pécsába! Az egész történet az éppen magára találó és jelentős ásványkincsekkel rendelkező Oroszország ellen van kihegyezve.
    Ugye,amíg volt az a részeges barom,addig,nem volt bojkott,hisz lehetett “hogyishíjákolni” (JUJUJJUJ a hogyishíjákoló politikus nem létezik a gooolag keresőmotorja szerint….pedig az egyik pesti kerület nagy tolvaja (privatizátora) volt,míg bele nem pusztult. Ha jól emlékszem a hagyó,de a bánat sem tudja pontosan.) a megfelelő liberális bekötésű rohadékoknak. Jó sok mágnás termett elő a semmiből,aztán Putyin megjelenésekor inkább Angliában és egyéb helyeken próbálták tisztára mosni a pénzüket. Akár focicsapatok révén.l

    • “hogyishíjákolni”= Bindenezni?

      • Úgy emlékszem,hogy egy azóta már meghalt parízerzabáló mondta,hogy lehet ismét hogyishíjákolni.
        Valami házakat adtak el áron alul…. Itt Budapesten. A gazdagodásukat jelentette ez a művelet.
        De egy vak lóért sem emlékszem a nevére. Nem a hagyó volt az szinte biztos.

      • A bindenezés,meg valamit összekötni,összekötözni?
        Valami rémlik a régmúltból.

  7. Mai ünnepi beszédében OV egyebek mellett a következő külpolitikai vonatkozású nézeteknek adott hangot (szerintem nem kis mértékben utalva ezzel az éppen aktuális Belorusz helyzetre, egyben a valódi magyar külpolitikai doktrínát is körvonalazva):

    Meg kell találniuk azt a formát, amely egyszerre garantálja nemzeti önállóságukat, a közép-európai népek szövetkezését és hozzájárul az európai egységhez is.
    Ehhez meg kell érteni, hogy Közép-Európát a közép-európaiaknak kell megszerveznünk. Ha idegenek szervezik meg Közép-Európa életét, az megosztottsághoz, ellenségeskedéshez és alávetettséghez vezet, és erőforrásaink, értékes munkánk és világszínvonalú szellemi teljesítményünk hasznait mások szedik és saját hatalmukat növelik vele.

    Évszázadok ködébe vész, mikor kínálkozott legutóbb ilyen remek esély, hogy a közép-európai népek a lengyel vezérhajó körül okosan elrendeződve a Balti-tengertől le, a Balkánig maguk szabják meg saját sorsukat.

    A magyarok annyit tehetnek, hogy felkészülnek az együttműködésre és sürgetik barátaikat, emlékeztetve őket, hogy a csillagok szerencsés együttállása nem tart örökké!”

    • Szép szavak, ezek a szavak.

    • Ez szép lenne, csak sajnos jelenleg a lengyel vezérhajó az USA seggében bujkál, Közép-Európát pedig leginkább a facebook irányítja.
      Közép-Európa soha nem lesz független, mert sokkal-sokkal erősebb hatalmak közé ékelődik. Nem csak katonailag, hanem pl. energiahordozók szempontjából is.
      Valakitől tehát függenünk kell, a kérdés csak az, hogy ez mivel jár. Ha elveszik a javaink egy részét, de cserébe élhetünk épeszű törvények szerint, normális társadalmi viszonyok között, az vállalható. Ha a feje tetejére állítják a társadalmunkat, hogy kihaljunk, megszűnjünk, és végül mindenünket elvehessék, az ellen küzdeni kell.

  8. Kiváló cikk. Logikusan és irónikusan megírt történet, ami sajnos igaz. Ahozz, hogy megértsük ezeket az eseményeket, az érdekeket kell felismerni. Mindig a gyorsabb és erősebb versenyző nyer.

  9. Egy fontos dolog kimaradt… egyébként tökéletes!
    Mégpedig, hogy most Rutte nem óbégat a jogállamiságért! Meglehet, hogy éppen nem ér rá, mert azon gondolkodik, hogy az-e a jogállamiság igazi kritériuma, ha Hollandiában engedik randalírozni a migránsokat, vagy ha a rendőrség nem tesz semmit ellenük az adófizető polgárok biztonsága érdekében.

  10. – Macron mikor küldi a napoleoni hagyományőrzőket, hogy a Grand Armeé fehérorosz hadjáratát megismételjék? Csak szólok! Vereség lett a vége!
    – Vagy Macront most a Földközi-tenger keleti medencéjében a földgázmezők jobban érdeklik? Csak szólok! Az mcsiknak nem érdeke a térségben olyan új földgázmezők feltárása, amely az ő európai földgázüzleteiket sértik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük