Aki á-t mondott, annak bé-t is mondania kell!

Nem hozott meglepetést a romániai államelnökválasztás első fordulója, az első helyen a hivatalban levő Klaus Iohannis végzett a szavazatok 37,2 százalékával.

Az első helyezett kiléte pillanatig sem volt kétséges, az alig néhány nappal korábban sikeresen kormányt alakító román nemzeti liberálisok (PNL) jelöltje azonban a vártnál valamivel gyengébben szerepelt, nem sikerült elérnie a bűvös 40 százalékos szavazatarányt. Éles küzdelmet a második befutó helyért vártak az elemzők, de úgy látszik borult a papírforma, a korrupciós vádak igencsak negatív hatással voltak a liberális Dan Barna eredményére. A jelek szerint hiába kampányolt mellette a Momentum, a Mentsétek meg Romániát pártszövetség elnökére leadott voksok száma messze elmaradt a várakozásoktól, a 14,3 százalékos szazavazatarány csak a harmadik helyhez volt elegendő. Iohannis kihívója az a Viorica Dancila lesz, aki a szocialisták (PSD) jelöltjeként 23,1 százalékos szavazataránnyal jutott a második, döntő fordulóba, miután alig néhány hete bukott meg az általa vezetett kabinet.

A választások másnapján a jelöltek zöme –  győztesek és vesztesek egyaránt –, a választási eredményeket értékelve, elégedettségének adott hangot. A szombati nap egyértelmű vesztesét, Dan Barna-t leszámítva. Hasonlóan cselekedett Kelemen Hunor, az RMDSZ jelöltje is, aki immár harmadik alkalommal indult az államfőválasztáson, mindannyiszor pártjának előző választási eredményei alatt teljesítve. Az idei 4,1 százalékos eredmény, ha hinni lehet a statisztikának, 353 578 voksot takar. Sok ez vagy kevés? Attól függ, ki honnan nézi. A sajtónak nyilatkozó Kelemen Hunor igen meg volt elégedve ezzel az eredménnyel. Lelke rajta.

A kérdés most már csak annyi, mi következik ezután? Mert ha már 353 ezer szavazópolgárt sikerült meggyőznie, hogy urnához járuljonaz első fordulóban, akkor a második forduló előtt lehetlen lebeszélnie őket, hogy újra megtegyék. Csakhogy mire biztatja őket, kire voksoljanak? Mert újra két rossz közül kell választaniuk. Ha jól emlékszem, akkor Iohannisnak az erdélyi magyarság jogkövetelései iránti érzéketlenségét, az autonómia iránti elutasító magatartását az RMDSZ és maga Kelemen is szóvá tette. Dancila pártjával pedig, aki akkoriban a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte, éppen az úzvölgyi katonatemető elfoglalása miatt mondta fel az együttműködési szerződést, hozzájárulva ezáltal a kormánybuktatáshoz. Megváltozott volna azóta valami? Nem tudunk róla.

P.S. „A második fordulóban azt a jelöltet támogatjuk, aki képviseli a magyar közösség érdekeit” – nyilatkozta a sajtónak Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök. Tényleg? És melyikük lenne az, ha szabadna kérdeznem.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

3 hozzászólás

  1. Az erdélyi magyarság hajója már régen elment. Ezért amit mostanában „tesz-vesz” az UDMR, az valójában már csak bohóckodás.(!!!) (Amit egyenesen beismerni nem lehet elegáns, ezt belátom.)
    Az erdélyi magyarság hajója szerintem akkor ment el, amikor a kifejezetten román barát, a román érdeket készséggel kiszolgáló Markó Béla és csapata (köztük Tokay, Frunda, Borbély!) AZ ERDÉLYI magyar TÖBBSÉG TÁMOGATÁSÁVAL valóságosan „kiűzte” az erdélyi közéletből Tőkés Lászlót. Akit Romániában károsan radikálisnak sikerült beállítani. Amíg volt az UDMR közelében egy kicsi ellenőrzés, addig lehetett esély, és remény irányváltásra, erősebb érdekképviseletre. De Tőkés látványos és diadalittas, az erdélyi aktív többség által támogatott kitaszításával szerintem se esély, se remény nem maradt. Mert az erdélyi magyarság azt a hajót nagyon messzire elküldte, amelyik az „elúszott lehetőséget” szimbolizálja hajóként. Tehát számomra egyre gyakrabban csak nevetséges színjáték amit Kelemen Hunor „előad”. És most már ezt egyre többen így látják!!! És egyre többen – alaposan megkésve! – elkezdtek pattogni, és huhogni. Pedig pattogással és a huhogással eredmény elérhetetlen, még a színjátéknál is ócskább és unalmasabb. (!!!)
    Az utóbbi harminc év alatt a románokkal nagyon megbékülni, kibékülni és együttműködni akaró erdélyi magyarság VALÓBAN BÉKÉSEN viselkedett. Ehhez az önérdekfeladó opportunizmushoz megtalálták a legmegfelelőbb vezetőt Markó Bélában. És a magyarságnak 70 év (+!) tapasztalat birtokában tudnia kellett (volna?), hogy ez a FELTÉTLEN BÉKÉS MAGATARTÁS a többség iránt HOVA FOG VEZETNI. És ma már amúgy is mindegy, hogy mit tudott, vagy nem tudott…
    Szerintem már teljesen mindegy mit mond, mit javasol, vagyis MIT „TESZ-VESZ” AZ UDMR.
    És az évtizedek alatt az erdélyi aktív választók és az UDMR között tökéletes a harmónia, összecsiszolódás valósult meg. Vagyis sokan ezzel a bohóckodással is tökéletesen elégedettek. Azzal ahogy az UDMR KISZOLGÁLJA a Romániának nevezett képződmény politikai-gazdasági válságait, és az ehhez nélkülözhetetlen káoszt is.
    Az erdélyi magyar kellően tudatlan és „liberális” fiatalok majd összefognak Fekete-Győrrel, meg a Dan Barnával, s akkor hamar mindent megoldanak. Ez a mai bohóckodás az elnökválasztás körül is feleslegessé válik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük