Hazugnak és rágalmazónak tartja a Jobbik sajtóosztálya a Ripost.hu nálunk is idézett írását, amelyben egy kiugrott szimpatizáns elbeszélése alapján azt írják: Vona Gábor és a pártelnök Baranyi Tibor Imre nevű szellemi vezetője az aradi vértanúk kivégzésére koccintott és Haynaut éltette. Mivel nem tudhatjuk, pontosan hogyan zajlott az ominózus szeánsz, természetesen eleget teszünk a helyreigazítási kérelemnek. Ugyanakkor ismét átlapoztuk a zavaros hátterű jobbikos elitképző tanításait, az ott oktatott royalista, az ezotériával is incselkedő “primordiális tradíció” nevű áltudomány lényegét. Az iskola korábbi anyagai alapján kijelenthető: a Vona által támogatott szellemi kör és annak “főpapja” valóban hazaárulónak tekinti a Rákóczi-szabadságharc és az 1848-49-es szabadságharc vezéralakjait. Minderről a március 15-i jobbikos rendezvényen megjelenő politikusokat és szimpatizánsokat is megkérdeztük.
“Az Atilla Király Akadémiát hivatalosan 2012-ben alapította Vona Gábor és Baranyi Tibor Imre. Az intézmény célja tehetséges és nemzetileg elkötelezett fiatalok hagyományos értékekre való nevelése. Több oktató a magyarság kutatás, valamint a tradicionális létszemlélet jeles képviselője, ami különös neve ellenére annyit jelent, hogy nagy tisztelettel viszonyulnak az emberiség által felmutatott és képviselt szellemi kincsek felé, s amit intézményes keretek között is igyekeznek átadni alkalmas fiatalok számára. Az intézmény vezetője Baranyi Tibor Imre író, fordító, könyvkiadó és szerkesztő, aki az utóbbi években Vona Gábor főtanácsadójaként vált ismertté” – olvasható a Jobbikkal szövetséges militáns szervezet, a Betyársereg honlapján.
Habár a “főiskola” honlapja és Facebook-oldala bő egy éve nem mutat életjelet, a Ripost.hu cikke és a PestiSrácok.hu információja szerint az intézmény a Farkasok nevű jobbikos elitklubban keretei közt él tovább. A Farkasok kör rendszeres vendége Vona Gábor pártelnök is. Dőreség lenne elvárni egy néppárttól, vagy a Jobbik esetében egy néppártiság útjára lépett mozgalomtól, hogy egységes ideológiai arculatot mutasson. De azért az mégiscsak kirívó esetnek számít, amikor egy önmagát keresztény értékrendűnek definiáló párt vezetője az iszlámot tartja a globalizáció elleni harc utolsó bástyájának; vagy mikor ugyanezen vezető egy olyan tanácsadót választ maga mellé, aki szerint a 48-as forradalom hősei baloldali összeesküvők lennének, akik mögött nem csupán az európai szabadkőművesség, hanem maga az alászállott transzcendentális gonosz erő állt volna. És az sem fér valahogy bele egy nemzeti radikális mozgalom, de egy cukisodó néppárt karakterébe se, hogy a párt elitképző oktatási intézetében a tradicionalizmus zászlaja alatt azt tanították a Farkasok néven elhíresült paramilitáris szervezet tagjainak, hogy a Habsburgok voltak a szakrális hatalom utolsó legitim birtoklói; és a köztársaság maga lenne „a történelmi sötétség”, a királyság pedig a „fény”.
Ki koccintott Haynaura?
A Jobbik elnöke által alapított iskola tanítása szerint a 1848-49-es forradalom és szabadságharc elítélendő lázadás, maga a metafizikai tradicionalizmus megtörése; a gyilkos Haynau pedig a folyamatosság, így a transzcendentális jó képviselője volt. Azt már csak a kiugrott jobbikosok körében népszerű Nemzeti.net oldalról és az iskola volt diákjától hallhattuk: Vona Gábor a Jobbik rohamosztagának vezetőjével, Barcsa-Turner Gáborral karöltve Haynaut dicsőíti; sőt: az aradi tábornokok kivégzésének évfordulóján koccintanak is egyet! – állította nem az első alkalommal egy, az Atilla (így írják!) Akadémiáról kilépő (a Jobbik szerint kirúgott) volt diák. A Jobbik helyreigazítási kérelmét lásd lent!
Fotó: PestiSrácok.hu
Egy kis jobbikos szellemtörténet…
Vona Gábornak mindig is nagy álma volt, hogy a Jobbik mögött megszülessen egy olyan egységes, elhívatott, kellően képzett leginkább fiatalokból álló szellemi holdudvar, amelynek tagjai alkalmasak a társadalom lekülönböző szegmenseiben is karriert építeni. Ezért már 2006-os elnökké választásakor létrehozta a Jobbik keretein belül működő szakpolitikai munkacsoportokat, ahol néhány idősebb, tapasztaltabb, többnyire más pártokból kiebrudalt szakpolitikus vezetésével havonta találkoztak az egy-egy terület iránt érdeklődő párttagok. Ezek a munkacsoportok idővel ugyan kiüresedtek, de hasznosságuk a 2009-es európai parlamenti, illetve a következő évi országgyűlési választásokra megírt pártprogramokban mutatkoztak meg. Nem mellékesen pedig, a mai parlamenti frakció fiatalabb tagjai, a fellelhető életrajzok szerint, mind-mind egy ilyen csoportban kezdték el ténykedésüket.
Ugyanakkor a szakpolitikusok „felépítése” mellett, a MIÉP nemzeti radikalizmusát, illetve az annak hátterében véleményt nyilvánító, a kultúra és a tudomány területén elismert értelmiségi csoportosulásait példaként követő ifjú jobbikosok is szerettek volna egy valódi, értéket teremtő szellemi holdudvart maguk mögött tudni. Ezért már igen korán megalapították az Attila Népfőiskolát, ami 2009-től kezdve egész 2014-ig szabadegyetemként működött. Az intézmény első igazgatója az egykor torgyánista, kisgazdapárti hátterű, az első Orbán-kormány idején több minisztériumban is középszintű vezetőként dolgozó Vörös Jolanda volt. Az akkori elképzelések szerint több megyeszékhelyen, illetve Budapesten, a Hegedűs Lóránthoz (akinek felesége később jobbikos képviselő lett) kötődő Hazatérés templomának alagsorában tartottak időszakonként előadás, leginkább őstörténeti témákban. Aztán Z. Kárpát Dániel (aki Zsiga Dánielből magyarosította a nevét), a párt alelnöke vette magához, először csak a kezdeményezés szintjén, majd később Vörös Jolandát az igazgatói székből kibuktatva az iskola valódi irányítását is, így az oktatás tematizálását. A magyarság őstörténetének oktatása mellett így megjelentek az alelnök által szakpolitikailag vitt témák is, így az EU ellenesség és a gazdaságpolitika. A népfőiskola azonban, minden szervezetlensége mellett ideológiai értelemben követte a MIÉP által már megfogalmazott nemzeti radikalizmus ideológiáját. Az előadók is leginkább „exmiépes értelmiségiek” voltak. Ezt az egész szellemi holdudvart azonban Vona Gábor és a mellette feltörekvő új vezetők, illetve tanácsadók nagyfokú szkepszissel figyelték. Dilettánsnak, avíttnak, felszínesnek tartották.
Meg kell jegyezni zárójelben, hogy Z. Kárpát Dániel szerepvállalásának is az volt az egyik oka, hogy a régi kisgazda-miépes értelmiségi vonalat szellemi értelemben valahogy fel szerették volna frissíteni. Ez azonban komoly belső feszültségekhez, kilépésekhez vezetett. Vörös Jolanda igazgató lemondása mögött is egyrészről a szakmai kompetenciájának megkérdőjelezése, illetve élettársának, Szilárd Istvánnak a tudatos meghurcolása és tragikus halála állt. Szilárd ugyanis, akinek kezdeti tekintélye, amely egykori katonai vezetői múltjából, illetve szintén az első Orbán-kormány alatti, kisgazda vonalon megszerzett minisztériumi munkájából fakadt, igen hamar megkopott a fiatal feltörekvő jobbikosok előtt. Hiába volt a Magyar Gárda alapítója, a mozgalomban fellángoló folyamatos háborúból vesztesen került ki, s végül maga Vona alázta meg azzal, hogy az újjáalakuló Gárdából 2009-ben kihagyta, majd levélben közölte vele, hogy nincs rá tovább szüksége a mozgalomnak. Élettársa, az Attila Népfőiskola igazgatója, Vörös Jolanda és Szilárd Istán lánya többek közt a Demokratának is úgy nyilatkozott, hogy a mellőzöttség volt az egyik oka a betegségének, ami sajnos a viszonylag korai halálához vezetett. Ezért is mondott le 2010-ben az igazgatói székről és hagyta ott a Jobbik holdudvarának építését az igazgató asszony.
Z. Kárpát Dániel. Fotó: PestiSrácok.hu
Tradicionalista “filozófusok” Vona körül
Az Attila Népfőiskola építgetése, majd tudatos elhalasztása mellett közben elindult egy új intézmény szervezése is. Ennek motorja a magyar tradicionalista filozófusok, illetve, ahogy magukat nevezik „gondolkozók” már létező szellemi közössége volt. A kapocs pedig az eredetileg agrárvégzettségű, majd a teológiát is kijáró, László András tanítvány, Baranyi Tibor Imre lett, aki az évek során baráti viszonyba került Vona Gáborral. Az újonnan létrehozott intézet neve a már említett Atilla Király Szellemtudományi és Nemzetstratégiai Akadémia lett. Eszmei és szakirodalmi háttere pedig egyrészről a László András által életre hívott és már létező tradicionalista gondolkozók közössége, a Pannon Front nevű folyóirat, amely a kilencvenes években még Szálasi istenítésétől volt hangos és a leginkább Julius Evolához köthető spirituális iskola irományai lettek. De az „akadémia” megalakulásakor már létezett a Magyar Hüperion nevű folyóirat is, melynek bejegyzését a Jobbik elnök kezdeményezte, s amelyben már Baranyi Tibor Imre írásai játszották a főszerepet.
Baranyi, miután jó barátságba került Vona Gáborral, egy sajátos „szellemi tanácsadó” pozícióba kerülhetett és ennek intézményesített formája, hogy az elnök által alapított akadémia „rektora” lehetett. (Habár akkreditáció nem volt, használták a klasszikus egyetemi titulusokat.) Az Atilla Király Akadémián tanított, illetve rektor-helyettesként dolgozott, egy másik László András tanítvány is, Horváth Róbert, akivel hárman számtalan olyan közös tanulmányt publikáltak az ezt megelőző években, melyekben nyíltan vallottak a 48-as forradalommal kapcsolatos alternatív nézeteikről.
Baranyi Tibor Imre egyébként számtalan helyen lépett fel közösen Vona Gáborral. 2011-ben például a Magyar Szigeten, ahol többek közt elhangzott az is az elnök szájából, hogy ő annak a tradicionalista elméletnek az alapjai szerint politizál, amit Baranyi Tibor Imre fejtett ki az elmúlt években. E szerint pedig létezik egy definiálhatatlan transzcendens tudás, aminek a kiválasztottak, a papok, valamikor a birtokában voltak és amelynek morális olvasatát átadták a mindenkori királynak, aki, ha uralkodása során ezen örök eszmék szerint járt el, akkor helyesen (az örök tradíciók szerint) kormányozta a népét. Fontos, hogy nem a nemzetet, hanem a népet, mert a király a nemzet felett állt, ami csupán mesterséges konstrukció. Érdekes gondolatok egy nemzeti párt vezetőjének szellemi tanácsadójától, ugye?
Baranyi Tibor és Vona Gábor.
Ők így szeretik a Habsburgokat
Baranyi Tibor Imre egyébként így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Mindemellett lényeges, hogy egy nép vizsgálata során magát a népet elválasszuk a körében uralkodó, s nem a nép közé tartozó dinasztiától. Esetünkben az Árpád-házi királyokat adó Turul-dinasztia tulajdonképpen nem tekinthető magyarnak, mint ahogy például valójában a Habsburgok sem osztrákok; a dinasztia lényegileg nemzetfeletti valóság. Az Atilla-hagyomány és a Turul-mítosz együttesen mágikus tekintélyt ruháznak a valóban szakrális Árpád-házra, s a magyarság körében kezdettől fogva él a nemzetfeletti dinasztiát a néppel hosszú évszázadokra összefűző sorsközösségi tudat, amely szerint az alattvalókat kizárólag a király és leszármazói metafizikai eredetű, szakrális vezetői képessége élteti és táplálja. A királyi háznak ez az eredet biztosít rendkívüli képességeket, bölcsességet, hősiességet és előkelőséget; e megkülönböztető tulajdonságok a vérben öröklődnek, s így a magyar monarchikus intézmény első alakjában teljesen a keleti harcos-nomád népek jellemző uralomdoktrínájával áll megfelelésben.” Baranyi: A magyarság szellemi küldetése című tanulmány (28.oldal) In.: Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert – László András: Kard, Kereszt, Korona (Debrecen, 2000)
Vona Gábor szellemi tanácsadója szerint továbbá nem az emberek körében népszerű témák szerint, de még csak nem is a népért kell, hogy kormányozzon egy jobboldali (értsd: tradicionalista) politikus, vagy király, hanem az örök, oszthatatlan és az anyagi világ felett létező tudás alapján, amit a tradicionalista gondolkodás képes csak feltárni. De nem a racionalitás, hanem a misztikus gondolkodás és a spiritualizmus eszközével, amire csak a kiválasztottak képesek. (Baranyi Tibor Imre: Két valóság, két politika (Magyar Hüperión VII. szám.)
Ebben a képletben pedig Baranyi Tibor Imre lenne az a „pap”, aki beavatott és képes megismerni a spirituális eszközeivel az örök és mindenek felett álló transzcendens tudást, Vona Gábor pedig a leendő „király”, aki e szerint fog kormányozni. És ebben a zagyva, már-már a patológiai ön- és helyzetértékelésben jelenik meg az egyébként László Andrástól származó, de Baranyi Tibor Imre által kifejtett következtetés is, amely mostanság ismét a közbeszéd tárgya lett. Méghozzá annak bizonygatása, hogy a Habsburgok elleni forradalom maga a megtestesült gonoszság megnyilvánulása lenne, mely maga elé tolta a naiv, jó szándékú embereket, mindazonáltal az örök és oszthatatlan tudás szerint törvényesen uralkodó dinasztia ellen elkövetett legsúlyosabb bűnök egyike volt.
Rákóczi, Petőfi és Kossuth: Szélsőbaloldali dilettánsok
Vona Gábor tehát bevallottan annak a szellemi tanácsadójának a filozófiai követője, aki így ír a Habsburgokról és 48-as forradalomról egy olyan tanulmányában, ami az egyik legfontosabb feldolgozandó szakirodalom volt az Atilla Akadémián:
„A Nyugatról elindult antitradicionális akció következő fő fázisa a voltaképpen elsötétedést jelentő „felvilágosodás” volt, amely csupán a „reneszánszban” s a „reformációban” felszínre került téveszméket vitte végkifejletükhöz. Az európai polgári forradalmak kedvező visszhangra találtak a magyarság nagy részénél, noha az 1848-as király elleni lázadásnak számos higgadt, de határozott ellenzője is akadt (Dessewffy, Szécsen, Szögyén, Zichy); ezeket az eseményeket szabadságharcnak nevezni voltaképpen szélsőbaloldali dilettantizmus. Mivel mind a Rákóczi-féle felkelés, mind az 1848-as polgári forradalom az olykor ellentmondásokkal terhelten ugyan, de tradicionális elveket képviselő, Magyarországon törvényesen uralkodó Habsburg ellen irányult, s ehelyett az első legjobb esetben a nemzeti királyság, a második pedig a köztársaság intézményeit volt képes felkínálni, minden jó szándék ellenére mindkettő antitradicionálisnak, vagyis politikai síkon baloldalinak minősül, azaz a földi–emberi világban – tudva vagy tudatlanul – a metafizikai értelemben vett Sötétség uralmának fokozására irányulónak tekinthető. Mindent összevetve és minden látszat ellenére nem valamiféle „igaz magyarság” húzódott meg a kuruczság vagy a Kossuth-párti erők hátterében, hanem a lét okkult háborújának aktuális felvonása, a nivelláló nacionalizmus, amelyben az a téveszme lépett működésbe, miszerint – érdemeitől és létrendi rangjától függetlenül – az egyetlen és legfőbb érték, ha valaki egy adott nép körében születik; továbbá egy homályosan meghatározott és nivellatív alapon elgondolt nemzeti függetlenség illúziójába ringatva a felkelőket, a tradicionális állameszme.” Baranyi: A magyarság szellemi küldetése című tanulmány (33.oldal) In.: Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert – László András: Kard, Kereszt, Korona (Debrecen, 2000)
Baranyi Tibor Imre mestere, László András pedig imigyen fogalmaz ugyanebben a kötetben: „Előre bocsátjuk, hogy a végletesen elkötelezett Habsburg-Lothringen-párti szukcesszionális monarcho-legitimizmus tántoríthatatlan hívei voltunk, vagyunk és leszünk. A Habsburg-Lothringen-dinasztiával kapcsolatos monarchizmust Magyarország, Magyarország és Ausztria, Magyarország és a Nagynémet Birodalom, valamint a Teljes Európa vonatkozásában gondoljuk el.” (Baranyi: A magyarság szellemi küldetése című tanulmány (87.oldal) In.: Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert – László András: Kard, Kereszt, Korona (Debrecen, 2000))
Dokumentáltan igaz
Ezek után pedig, elképzelhető ugyan, hogy a legutoljára kitálaló exdiák tényleg egy komplett idióta, ahogy azt az egyébként jobbikos kötődésű lap, az alfahír bizonygatja, s az is lehet, hogy tényleg nem koccintott Vona Gábor az aradi vértanúk halálának emléknapján és mindezt csak bosszúból állítja az akadémia egykori hallgatója – de az, hogy a Jobbik elnökének szellemi tanácsadói (akiket nem kényszeríti senki erre a pozícióra), illetve az Atilla Akadémia tradicionalista tanárai, az elnök ebbéli kollégái valóban Habsburg-pártiak, illetve a 48-as hősök vádlói lennének, az bizonyítottan és dokumentáltan igaz.
És hogy jön mindehhez az iszlám? Baranyi Tibor Imre így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „A történeti síkot vizsgálva, megállapítható, hogy a jelen világkorban, az úgynevezett Kali-Yugában, a Primordiális Tradíció már csak főként partikuláris tradíciókban, majd – többnyire többszöri áttételek és megszűrődések után – különféle „exotériákban”, például vallásokban, úgyszólván vallásokba öltözötten, vallásokba burkolózva nyilvánította és nyilvánítja meg önmagát. (…) Ezért tanítja az időben utolsóként megjelent nagy tradicionális vallás és tradíció, az iszlám, hogy Muhammad a „próféták pecsétje”, vagyis az utolsó, aki – szóhasználatunkra visszatérve – a Primordiális Tradíció egy olyan hiteles vallási adaptációját adhatja meg, amely még egész népcsoportok számára érthető és realizálható lesz. Ezt követően világméretekben meghatározó jelentőségű új adaptáció az egyre fokozódó involúció miatt már vallási szinten sem lehetséges.” Baranyi Tibor Imre: A metafizikai hagyomány
És jöjjön Vonáék helyreigazítási kérelme!
Tisztelt Szerkesztőség!
Vona Gáborról szóló cikkük számos hazugságot, valótlan tényállítást tartalmaz. Rágalmaikkal szemben az igazság, hogy Vona Gábor
– soha nem koccintott az aradi vértanúk kivégzésére
– soha sem gyalázta 1848 emlékét
– soha sem dicsőítette Haynaut
– soha sem nevezte hazaárulónak a 48-as forradalmárokat
– soha sem mondta, hogy minden forradalom a sátán műve
– soha nem tartotta vagy nevezte magát labancnak
– soha nem mondott olyat, hogy kijárt a megtorlás a forradalom vezetőinek
– semmiféle rohamosztagnak nem a vezetője
– továbbá semmiféle rohamosztaga nincs a Jobbiknak
Újságírói alapelv lenne a ripost.hu által forrásként megnevezett Scheer-Komjáthy Ádámnak utánanézni, és állításait megfelelő forráskritikával illetni. Az illetőről, valamint az által vezetett Új Hajnal Rendről bővebb információt itt találnak, ha esetleg továbbra is kritikátlanul hitelt kívánnak adni szavainak: http://alfahir.hu/vigyazzon_itt_a_nagymester_es_a_lovagrendje
Az Önök által megjelentetett írás miatt Vona Gábor természetesen megteszi a megfelelő jogi lépéseket.
Üdvözlettel
a Jobbik Sajtóosztálya
Szöveg: PestiSrácok.hu, videó: Szarvas Szilveszter és Kozmix
Facebook
Twitter
YouTube
RSS