Legfőbb bűnünk: magyarságunk

Elgondolkoztató és egyben aggasztó helyzetre mutat rá az a kutatás, amelynek a romániai magyarellenességre vonatkozó fejezetét az elmúlt héten  mutatták be Sepsiszentgyörgyön.  A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet szakemberei által ismertetett következtetések szerint a románok többsége elfogadó a magyarokkal szemben: családjába is befogadna vagy alkalmazna magyarokat, vásárolna tőlük vagy kiadná a lakását magyaroknak. A magyarok is nyitottak a románokkal szemben, ám esetükben nagyobb az ellenállás a családjukba való befogadás kapcsán. Ez némiképp érthető is, hisz – ezt a gyakorlatban tapasztaljuk – a vegyes családokban általában a többségi nemzethez tartozó fél anyanyelve érvényesül.

A kutatásból az is kiderül, hogy a megkérdezett románok közel egyharmadát zavarja a magyar szó, akár társaságában, akár az utcán hallja. Ami még súlyosabb:  kétharmaduk elvárja, hogy amikor egy román megjelenik egy magyar társaságban, azonnal váltsanak román nyelvre. Valószínűleg ugyanők azok, akik úgy vélik, a magyarok nem is akarnak megszólalni románul. A megkérdezett többségiek 55 százaléka nyilatkozta azt, hogy megengedő, ha más nemzetiségűek helytelenül, akcentussal vagy akadozva beszélnek románul. Ez az arány a magyar kisebbségre vonatkoztatva már mindössze 21 százalék. A kettős mérce nyilvánvaló: amit másoknak elnéznek, azt a magyarnak nem.

A kutatás következtetése szerint a magyar kisebbséget akkor fogadná el a román többség, ha tagjai nyelvet váltanának. Azaz: Románia a magyarokat csak akkor fogadná el, ha feladnák identitásukat. Merthogy az anyanyelv az identitás legfőbb hordozója. Ez egybecseng azzal, hogy a román nemzetpolitika szemszögéből tekintve a magyarok kockázati tényezőt jelentenek. Ebből következően a hatalom kezdetektől fogva a magyarkérdés végleges megoldására törekszik, ami köztudott módon csak akkor tekinthető végérvényesen megoldottnak, ha már egyetlen magyar sem létezik Romániában.

Sarkosan: bizonyos szemszögből tekintve – ennek a román fociultrák is hangot adtak már – a halott magyar a jó magyar.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

3 hozzászólás

  1. Saját tapasztalataimból merítve a magyarok/székelyek életét – nem túlzás! – a nap 24 órájában megkeserítik az oláhok.
    Igen, látszólag békésen élnek egymás mellett, mint szomszédok, akár segítenek is egymáson, amíg a román legkisebb érdeke nem csorbul. Azt pedig nagyon könnyen találnak. Már a magyar szó is elég, ha nem érti.
    Azaz állandó feszültség, készenléti helyzet is elég ahhoz, hogy még véletlenül se érezze magát jól az ember, ha magyar és „csak” turista. Akkor sem.

  2. gyurcsányiviktor

    Na, ja, a gyilkos rabló gyűlöli a gyilkosságai és rablásai áldozatait …
    Most akkor mi, magyarok is rendeljünk el szabadrablást, amikor a rommá lőtt bucuresti-ben adjuk majd a katonai közigazgatást ?
    Ó, nem, ez nem megoldás.
    Ez csak a vlach (ún. román), mindenkit eláruló, ocsmány söpredék sajátsága. A patkányoké.

  3. Állítólag stalini mondás: a román nem nemzet hanem foglalkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük