Mérgezett ajándék

 

A szeptemberi helyhatósági választásokon – hogyan is lehetne ez másként? – ismét mindenki nyert: legalábbis ezt a látszatot próbálják kelteni az érintettek, elsősorban a pártvezetők. A román pártok magatartását, viszonyulását még megértem, tőlük mást – esetleg egyenes beszédet – nem is várok, mert nem várhatok… A magyaroktól viszont némi őszinteséget, a tények tiszteletét azért elvártam volna. Mégiscsak igaza lehet annak a barátomnak, aki gyakran veti a szememre, hogy képtelen vagyok a politikai logika szerint gondolkodni, szellemi, lelki, erkölcsi értékeket, emberi tartást kérek számon ott, ahol legfennebb sanda taktikázásról, ízléstelen szemforgatásról, egyéni és csoportérdekek elvtelen kiszolgálásáról van, lehet szó.

Vegyük sorra: az RMDSZ tehát nyert. Legalábbis ezt harsogják a pártsajtóban, de megfeledkeznek arról, hogy a néhány valóban örvendetes választási siker – mint például Marosvásárhely és Szatmárnémeti polgármesteri székének visszaszerzése, illetve megtartása – ellenére, a szavazásra jogosult erdélyi magyarok alig kétharmada, egynegyede voksolt a tulipánra. Ami a jövőre nézvést nem sok jót ígér. Ennek ellenére az RMDSZ parlamenti jelenlétét semmi sem veszélyezteti, mert ha nem is jön össze a bűvös 5 százalék, még mindig ott van az alternatív küszöb, a négymegyés lehetőség, amit már rég kialkudtak a tulipánosok a román féltől. Kérdés: mi volt ennek az ára? Mert holtbiztos, hogy ingyen nem adták. És még valami, amiről mélyen hallgatnak a tulipánosok: a kiábrándultak bizalmának visszanyerésétől olyan távol állnak, mint Makó Jeruzsálemtől.

A tomboló sikerpropaganda valamely szünetében Kelemenéknek volt idejük odáig leereszkedni, hogy némi mérgezett koncot vessenek – másként nem értelmezhető a két – a választási eredmények alapján akár három is járt volna –  törvényhozói mandátum – a szerintük vesztes ellenzéküknek, az Erdélyi Magyar Szövetségnek. Mely hivatalosan még nem is létező alakulat ezzel talán önként hajtotta fel a méregpoharat. Mindenesetre nem nagy dicsőség a Budapest és Bukarest, illetve a nem túlzottan tájékozott – hogy ne írjam: tudatosan sötétségben tartott – erdélyi szavazópolgárok támogatását egyaránt élvező RMDSZ részéről leradírozni a kellemetlen külső körülmények, valamint saját maga alkalmatlansága miatt hátrányos helyzetben politizáló ellenfelét a pályáról. Ami által megvalósulni látszik az erdélyi magyar politikai egypártrendszer, amelynek visszaállítását maga a Fidesz is szorgalmazza. Másként nem értelmezhető azok nemzetárulóként való megbélyegzése, akik az RMDSZ jelöltjei mellett magyar jelöltet indítanak.

Miközben a maga során az EMSZ is azt próbálja kommunikálni kifelé, hogy szintén nyertes. Mit is tettek tulajdonképpen a „nemzetárulók”?  A szigorú önvizsgálat, a vereség beismerése helyett besétáltak a felállított kelepcébe – az is lehet, hogy másra nem is törekedtek, mint erre –, ami által csak igazolták a feltevést, hogy ők sem többek, mint pitiáner megélhetési politikusok. Legalábbis ez az olvasata a történetnek abban a gyér, de elszánt jobboldali táborban, amely soha, semmilyen körülmények között nem hajlandó az RMDSZ-re szavazni. Viszont azt sem tudja elfogadni, hogy az EMSZ-es politikusok a tulipános párt színeiben üldögéljenek a parlamentben.

Mert arra, hogy nem az RMDSZ szája íze, hanem esetleg jobboldali, keresztény, konzervatív értékeket követve politizálhatnának – a most záruló ciklusban ezt már Biró Zsolt és Kulcsár-Terza József is bizonyította – nem lehet számítani.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

egy hozzászólás van

  1. Nekem az jött le, hogy az RMDSZ a hatalom megtartásáért különböző taktikát folytat, s lesöpri a többi alakuló, alakulgató magyar pártot. Persze az Anyaországból minden másképpen látszik, de érthetetlen, hogy ha nem is fognak össze, miért tiporják egymást?! (Ez csak egy „költői” kérdés, mert kb. 20 évvel ezelőtt, amikor megkérdezték tőlem Nyugaton, hogy mi megy nálatok, miért marjátok annyira egymást, nem tudtam válaszolni, inkább hallgattam. Nem bölcsességemben, hanem azért, mert magam sem értettem.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük