Összefogás – cél vagy eszköz?

Ugyan lépten-nyomon az együttes fellépés, az összefogás szükségességéről papolnak az erdélyi magyar pártok vezetői, de egyelőre addig se jutottak, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek. Legutóbb épp az EP-választások alkalmával utasította vissza az RMDSZ a közös lista indítására vonatkozó indítványt, fontosabbnak tartva annak bizonyítását, hogy a “Szövetség” az egyetlen kakas a szemétdombon, semmint hogy engedje, hogy esetleges harmadikként más alakulat jelöltje is mandátumhoz jusson. Hogy ebben mennyire játszhatott közre a Fidesz támogatásából fakadó magabiztosság – személyesen Orbán Viktor is a tulipánosok mellett kampányolt –, nem tudható. Mint ismeretes, még így is jelentős számú Kárpátokon túli, magyarok által alig lakott területekről származó voksra volt szükség ahhoz, hogy összegyűljön a küszöb átlépéséhez szükséges szavazatarány.

Az összefogás témája került újra terítékre az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezésében vasárnap megtartott Erdélyi Nemzeti Kerekasztalon,  amelyről – mily meglepetés! – ismét hiányzott az RMDSZ. Ebből következően szinte értelmetlennek tűnik minden  erőlködés a kispártok – Magyar Polgári Párt, Erdélyi Magyar Néppárt – részéről. Merthogy úgy fest, nem elsősorban az erdélyi magyar választópolgárokat kell meggyőzniük az együttműködés, a közös fellépés szükségességéről. Az összefogás kifejezést jó ideig kerülniük kellene a politikusoknak, mert igencsak lejáratták. A helyzet jelenlegi állása szerint az RMDSZ akkor lesz majd hajlandó bármiféle kiegyezésre az erdélyi magyar nemzeti, autonomista oldallal, amikor majd kényszert érez rá. Ez utóbbiak érdekérvényesítő ereje egyelőre nem elegendő még arra sem, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse a Nagy Testvért.

A mindenki által elismert nyilvánvaló szajkózása helyett, előbb a két egypetéjű alakulat újraegyesítését eredményező feltételek megteremtésén kellene fáradozniuk az említett kispártok vezetőinek. A potenciális szavazótábor ezt várná el tőlük, csak a politikai szűklátókörűségben szenvedő, pusztán kicsinyes egyéni érdekeket követő saját vezetői nem képesek felismerni az egyesülés szükségességét. Aminek pozitív üzenete esetleg újra megmozgatná a polgári értékrendet követő, nemzeti érzelmű, de az RMDSZ-ből végleg kiábrándult és elfásult szavazókat.

Ez lehetne az egyetlen és egyben utolsó esély arra, hogy bármiféle kompromisszumra kényszeríthessék a végzetesen arányt és irányt tévesztett RMDSZ-t.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

4 hozzászólás

  1. Jobb lenne, ha a választók körében oknyomoznál, siránkozás helyett

  2. Az RMDSZ helyi szervezeteit olyan emberek vezetik, akik a helyi lakosság körében bizalmat élveznek, ezért a parlamenti és az önkormányzati választások során meg szokták választani őket. Az RMDSZ ereje ebben rejlik. A probléma abban van, hogy az RMDSZ országos vezetői ezzel a helyi vezetők által kivívott bizalommal visszaélnek az országos politizálásuk során, amikor már a saját politikai céljaikat valósítják meg, nem a választók céljait.

  3. Nem egészen 20 év alatt cirka fél millió szavazót veszített el az RMDSZ. A polgári- és néppártnak akkor lenne esélye „tényezővé” növekedni (külön-külön, vagy együtt, ez nem fontos), ha a közönyössé vált fél millió szavazásra jogosultat úgy tudnák mozgósítani, hogy hűséges szavazóikká válnának. Szerintem ez az egyetlen esély, és nagyon nehéz feladat. Nagyon átgondolt stratégia kidolgozására és pénzes támogatókra lenne szükség.
    Manapság teljes magyar pártösszefogásról ábrándozni butaság, és nevetséges. Az RMDSZ mindaddig elzárkózik minden közösködéstől, amíg biztosnak hiszi pozícióját. Miért ne hinné biztosnak, amikor a románok tízezer szám tudnak garantálni szavazatokat a keleti végekről. Az RMDSZ-nek ma is élő titkos egyezsége lehet „pártok feletti románokkal”. Erre a tapasztalható valóság a bizonyíték. (Mire gondolok? Az UDMR ma sem folytat országos politikát. Nagy nyilvánosság előtt csak visszafogottan, csak magyar ügyekkel foglalkoznak, és szinte csak magyarul beszélnek. Így a román UDMR rajongók „keletkezését” még megálmodni is nehéz.) Kelemen már elég rutinos pártvezető ahhoz, hogy könnyedén táncoljon a román politikai „elit” és a Fidesz között kifeszített kötélen. Szóval ide és oda is meg tud felelni. Kelemen nagyon könnyű helyzetben van. A Romániában „elért” sikertelenség számonkérése esetén nincs más dolga mint széles mozdulattal a román politika állapotára kell rámutatnia. Beszélnie nem kell hozzá, mert mindenki látja, hallja vagyis tudja amit a román politizáló élmezőnyről tudni lehet. És ez teljesen felmenti Kelement a felelősség alól. Vagyis annyira biztosan felmenti, hogy a Fidesz számára nem lenne JÓL magyarázható, ha kritizálni kezdené az RMDSZ-t. Az is könnyít Kelemen helyzetén, hogy pártja formálisan kvázi ellenzékben van, így Erdélyben a húsosfazék „hívószó” és „kereplő” csak fele annyiszor hallatszik mint korábban.
    Nem könnyű a polgári- és a néppárt fejével gondolkodni. Mintha időhúzásra „játszanának”. Aki időt nyer, az életet nyer? Nem biztos…
    Szerintem a két kis pártnak KÉPESNEK KELLENE LENNIE arra, hogy 1.) „kitalálja” miféle „összefogást” remélhet valójában, reálisan az RMDSZ-től. (Szerintem csak a kiütött, „padlón fekvő” RMDSZ az esetleg „tárgyalóképes”.) 2.) kitalálja, hogy mi módon lehet a közönyösöket újra aktivizálni nagy számban 3.) kitalálja, miként győzheti meg a választók többségét arról, hogy A,/ az UDMR-t a halmozott mulasztásai miatt már csak a románok MAGUKNAK tartják életben B,/ az UDMR már oly régen és oly rutinosan kollaborál a román „élmezőnnyel”, hogy soha hatékony magyar érdekvédelemre már nem lesz alkalmas C,/ ha a jövőben a magyarság még nem óhajt gyorsan asszimilálódni, akkor átmeneti áldozatok árán is szükségszerű elengedni az UDMR „kezét”.
    Ha a két kis párt nem képes feledtetni a múltbéli halovány működését, és nem tud szakítani tétovaságával, unalmasságával, vagyis marad ötlettelen, akkor „minden” halad tovább azon „nyilegyenes” irányba, amire a Markó Béla éra állította rá az erdélyi magyarságot.

    (A magyarországi ellenzék számtalanszor nekifutott megvalósítani valami bombasztikusnak tervezett „megújulás imitációt”. És a kellemetlen ötletek után egyre szórakoztatóbb fellépésekkel állnak elő. Tehát arra van példa bőven, hogyan nem szerencsés „bevágtatni” a közéletbe. Nem vitás, nagyon nehéz a magyarországi ellenzék feladata. Éppen olyan nehéz, mint az RMDSZ helyére lépni. Bizonyára tehetség dolga is. Ezért még az is lehet, hogy Erdélyben már nincs elegendő „potenciál és szabad vegyérték” a cél eléréséhez. Ez is ki fog derülni. És ami kiderül, azt el kell fogadni.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük