Románia, a bezzegország

Közismert tény, hogy a román politika legfőbb meghatározója, megingathatatlan állandója az irracionális oroszfóbia és a zsigeri magyargyűlölet. Hogy nem mellébeszélek, azt számtalan közvéleménykutatás, többé-kevésbé tudományos felmérés adatai bizonyítják. Mindebből következően vad kényszerképzetek gyötrik, keserítik meg a politikum mindennapjait.

Valahogy úgy vannak, mint a viccbéli alak, akinek mindenről „az” jut az eszébe. Ők az ország területi épségét féltik, elsősorban az orosz „nagyhatalmi törekvésektől”, illetve a magyar „irredentizmustól”. Mindenhol ennek jeleit fedezik fel, mindenből ezt olvassák ki, ezért aztán folytonos, mondhatnám beteges gyanakvásban, rettegésben telnek napjaik.

Állításom alátámasztásaként elegendő, ha a román médiában gyakran elhangzó hátborzongató eseményeket vizionáló véleményekre, illetve a nemzetféltésben már-már szinte eszüket vesztett nagyromán politikusok gyűlölettől elvakult kirohanásaira utalok. Mindezekhez a hamis történelemszemléletből eredő, a tények tagadásán, illetve tudatos félremagyarázásán alapuló, előre megfontolt szándékkal „karbantartott” tájékozatlanság biztosítja a muníciót.

Románia EU-s csatlakozása óta folyamatos megfelelési kényszer alatt éli napjait. Korábban persze Moszkvában mondták meg, merre az előre. A román elit számára elképzelhetetlen, hogy ne valmely nagyhatalom kegyeit keresse: mikor egyikét, mikor másikét. Igen, Bukarestben mernek, no nem kicsik, hanem megbízhatatlanok lenni. Ezért aztán megalakulása óta egyetlen háborút sem azon az oldalon fejezett be, amelyen elkezdett. És ezt a jelek szerint bizonyos helyeken – főleg ott, ahol az úgynevezett európai értékek mibenléte felől döntenek – igencsak honorálják.

Jelenleg éppenséggel két hatalmi központ, a brüsszeli és a washingtoni elvárásainak igyekeznek megfelelni. Ha nem másként, látszólag. Mert Romániában minden csak látszat. Minden olyan, mintha… Mintha demokratikus jogállam lenne, pedig dehogy… Mintha működő piacgazdaság lenne, pedig dehogy… Mintha a magyarkérdés megoldott lenne, pedig dehogy… Szerintük az akkor tekinthető majd végleg megoldottnak, amikor már egyetlen magyar sem él az országban.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a bukaresti külügyminisztérium péntek esti közleménye arról számolt be, hogy az Európai Bizottság felkérésének eleget téve Románia más uniós tagországokhoz hasonlóan kész korlátozott számú menedékkérőt befogadni azok közül, akik életveszélybe kerültek a Földközi-tengeren. Értik: hivatalosan ugyan nem támogatja az illegális bevándorlást, tíz menedékkérőt mégis átvesz Máltától. Hogy mégis miért? Pusztán azért, nehogy megharagudjanak Brüsszelben.

Mintha az országot nem is Bukarestből, hanem Brüsszelből irányítanák…

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

7 hozzászólás

  1. S mind betelepítik Székelyföldre!

  2. Nyilvánvaló az ok. Átvesz 10 migránst, ez semmi, nem oszt, nem szoroz, de mondhatják: bezzeg mi átvesszük, no de a magyarok!

    • Románnak lenni foglalkozás.

    • zolatiguszti

      Akkor lesz meglepődés amikor majd küldik a következő 3000-ret és megmutatják mit nem olvastak el a szerződés apró betűs részében…..De már látom előre a román menekült politikát.Nem adnak semmit csak kenyeret meg ruhát.Erre a migrik megpucolnak nyugatra. Tessék be vótak’ fogadva de nem maradtak!
      Ha meg visszatoloncolják hozzájuk, majd egy egynapos tanfolyamon Székelyföldi falugondokokat képeznek belőlük.Oszt’ vagy a Székelyek verik agyon vagy a medve eszi meg őket. Gond letudva.

  3. Az árulás szó meghatározásaként az értelmezőben Romániát hozzák fel példaként!

  4. Tökéletes a cikk meglátása és ahogyan olvasom, a kommentelők is kristály tisztán értik, s jól ismerik az oláh mentalitást. Nekünk, magyaroknak nem kell bemutatni az oláhságot. Kár, hogy a világ rendre benyeli ennek a sudribunkó népségnek az aljas húzásait.

    A migráns-befogadásról: valóban, ismét csak a jól megszokott kettős oláh játék zajlik: ha a migránspárti oldal kerekedne felül (Isten óvjon meg attól), akkor majd döngetik a mellüket az oláhok, hogy ők bezzeg MINDIG IS migránpártiak voltak, nem úgy, mint a magyarok (analógia: pontosan ugyanennyire volt „MINDIG IS” oláh Erdély, Partium, Bácska stb…); ha pedig végül győz a józan ész és megálljt parancsolunk a migráns-simogatás világának (amire van esély), akkor elmondhatják magukról, hogy ugyan két vasat tartottak a tűzben, de haszonélvezőivé váltak a magyarok politikai küzdelmeinek (már ma is azok).

    Fujj, de átlátszó, de aljas, de oláh!

  5. Rothwaldmann Izidor

    Sajnos, vannak olyan magyarok, akik jó munkahelyért, azaz pénzért alájátszanak az oláhoknak. jelentéseket írnak, majd a nagy veszett forgószemű nacionalista politikai vezetők szítják a magyarellenességet. Erről szól a média. Rádió, televízió,újságok. Egy ilyen áruló magyarból janicsárrá vált család – sajnos – ismerőseim körében is… Következmény: a magyar kártya – megfélemlítés céljából – örökké bevetésre a gyarmattartó oláhoknál. Demokráciát fújtatnak, de a magyar másodrendű szülőföldjén, mindég az is marad, kilátás? Ugyan már!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük