Üzent a Nagy Testvér

Akárhányszor felvetült Románia V4-ekhez való közeledésének gondolata, Klaus Iohannis államfő, akinek a feladatköréhez tartozik a külpolitika alakítása, mindig elutasítotólag nyilatkozott, kiemelve országa Brüsszel iránti szilárd elkötelezettségét. A történelem bizonysága szerint Bukarest számára Moszkva és Brüsszel, Sztambul és Párizs mindig is gond nélkül felcserélhető volt. „A térségnek nem kevesebb, hanem több EU-ra lenne szüksége” – jelentette ki több ízben is a német kisebbségi érdekvédőből echte román politikussá vedlett Iohannis, aki neve első betűjét is kicserélte, csak hogy minél jobban illeszkedjen a román nyelvhez. Az államfő – akit sokak szerint Merkel bábként mozgat a háttérből – rendszerint az európai értékekre hivatkozva, s a brüsszeli balliberálisok elvárásainak megfelelve játssza a román diplomácia megszokott kettős játékát. Közismert a román külpolitika receptje: mindig az általa erősebbnek vélt hatalom árnyékából próbálja elérni a maga célját.

Egy ideje – a 2007-es EU-csatlakozás ellenére – azonban új Nagy Testvért találtaltak maguknak a románok, az Amerikai Egyesült Államokat. Traian Basescu elnöksége idején alakult ki a Bukarest–Washington-tengely, ahogyan azt a román külpolitika szereti nevezni. Ez azt jelenti, hogy Bukarest számára Washingtonban kel fel a nap, azaz Románia szó nélkül igyekszik megfelelni az USA által támasztott elvárásoknak, cserébe az általa biztosított védelemért. Vagy csak a telepített támaszpontokért. A Moszkvától való irracionális félelem, a már-már tragikomikus jegyeket öltő orosz-fóbia a román vezetőket gyakorlatilag Washington karjaiba vetette: minden vélt vagy valós félelmeikre a NATO-tól, illetve Washingtontól remélik a védelmet. Az, hogy a valóságban teljesen feladták a függetlenségüket, amerikai gyarmatként, amolyan banánköztársaságként működtetik országukat, a jelek szerint senkit sem zavar. Legalábbis a Dimbovita partján. Az sem, hogy közben az amerikaiak – a korrupcióellenes ügyészség, a hírhedt DNA által – gyakorlatilag lefejezték a román politikai osztályt: a régi korrupt vezetőket hozzájuk hű, de szintén korrupt vezetőkkel cserélték le. Ennyi.

A Bukarest és Washington közötti „stratégiai partnerség” illúziója azonban szertefoszlani látszik, s nem azért, mert az USA-nak, mint világhatalomnak nincsenek barátjai, csak érdekei, hanem az ismert román hozzáállás miatt. Történt, hogy a román külügynek a koronavírus-járvány elleni segítségkérését az amerikai külügyminisztérium nem éppen diplomatikus módon utasította vissza. A negatív választ egy, a bukaresti nagykövetnek küldött elektronikus levél kiszivárogtatása által adták a román fél tudtára. Az eljárás értelmi szerzője Adrian Zuckerman nagykövet, aki elődjével, a román hírszerzés által megszelidített Hans Klemmel ellentétben, nem a román fél hamis kottájából játszik. A nagykövet a külügy levelét szándékosan fésületlenül játszotta át a román hírszerzésnek. „Az önök országában lépten-nyomon tetten érhető inkompetenciára, hülyeségre és lopásra való tekintettel, úgy véljük, a segítség értelmetlen lenne” – áll az ominózus üzenetben – legalábbis az esetet megszellőztető lap szerint.

A Nagy Testvér üzenetéről nem sietett beszámolni a román média, a legfőbb titkosszolgálat pedig mindent elkövet az eset elhallgatása érdekében.

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

egy hozzászólás van

  1. „Dudás” írta : „”Tehát a Brüsszeli balliberálisoknak megfelelve, Merkel bábjaként! Ez valahogy nem passzol. Jó nagy humbuk az egész!””
    E beírásból az látható, hogy DUDÁS nem ismeri a románok „politizálását”. De olyan sok magabiztosság, önbizalom szorult „DUDÁS”-ba, ha neki valami „nem passzol”, akkor az EL VAN VETVE, vagyis „humbuk”, de méginkább „humbug”.
    Merkel besorolása az ideológiák mentén itt és most felesleges, mellékes.(!) Miként Trump besorolása sem fontos. Csak az a fontos, hogy a román vezetők meggyőződése szerint a legfontosabb feladat számukra „jóban lenni” Európa és Amerika aktuális vezetőivel. Ez pedig „passzol”!
    (A románokat soha nem „kötik meg” értékek, elvek, ígéretek, ideológiák, és más efféle kötöttségek! Csak gátlástalan „célra tartás” van. Talán ezért értenek manapság könnyeben szót a liberál-globalistákkal.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük