Vagy lesz autonómiánk, vagy nem lesz semmink!

Az úzvölgyi katonatemető ostroma után  

Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem cseppet sem leptek meg az Úzvölgyén történtek. Tovább megyek: az lett volna a meglepetés, ha végül sikerül megakadályozni, hogy erőszakba forduljon a történet. Nem lehetett. Ismerjük be: etnikai konfliktusok, kisebbségi jogkövetelések esetében az erő az egyetlen hatékony érv, az dönt el mindent. Aki erős, aki mögött erő áll, aki képes elhitetni a másik féllel, hogy az erő az ő oldalán van: azé a győzelem. Ez ennyire pofonegyszerű. A többi, a különböző törvényekre, jogszabályokra, nemzetközi egyezményekre, kisebbségvédelmi paktumokra, az emberiességre való hivatkozás, nos, az mind üres beszéd. Hogy érthető legyek: a gyengék érvei, a veszteseké. Kizárólag a gyáva megfutamodás megmagyarázására, a maró lelkiismeret megnyugtatására szolgálhat.

Ami csütörtök délután Úzvölgye katonatemetőjében megesett, az a technikának köszönhetően jól dokumentálható. Az eset a napnál világosabb: a feltüzelt román csürhe megrohamozta az emlékhelyet, tört-zúzott, amíg bejutott a kerítésen belül, aztán vandál módon széthányta az osztrák-magyar hadsereg elesett katonáinak fából ácsolt fejfáit, közben – csak úgy mellékesen –  fizikailag bántalmazta az ott összegyűlt székelymagyarokat. Mint korábban állítottam: engem, aki átélte az 1990-es márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom eseményeit, a történet nem ért meglepetésként. A magyar-román viszonyt szemlélve kijelenthető, hogy a „történet” valahogy sehogy sem passzol: vagy térben, vagy időben, de nagyon eltér egymástól. Mintha más-más filmet néznénk, más-más történetnek lennénk a szereplői. Akit érdekelnének a miértek, az ok-okozati összefüggések, annak ajánlanám olvasásra Kocsis István A meztelen igazságért. A magyar-román viszony megromlásának története c. könyvét.

Hogy mi következhet ezután? Azt a legöregebb emberek sem tudnák megmondani. Egy biztos: itt bármikor, bárkivel, bármi megtörténhet. Románia esetében – ezt a „székely terroristák” bebörtönzése is ékesen bizonyítja – jogbiztonságról, jogkövető magatartásról beszélni lehetetlen. Aki pedig azt a látszatot próbálja kelteni, vagy netán akaratlanul, de hozzájárul annak a tévhitnek a terjesztéséhez, hogy mást ne mondjak: ez nem így van, az nem a mi javunkat akarja, az ellenünk cselekszik.

Az eset után világosnak kellene lennie: ha azt szeretnénk, hogy hasonlók többé ne essenek meg velünk, akkor mihamarabb önrendelkezési jogra van szükségünk. Vagy lesz autonómiánk, vagy nem lesz semmink!

Az idő nem nekünk dolgozik.     

 

Ez is érdekes

Himnusz a szabadságról

A sors különös kegye folytán érdekes, de inkább értékes élménnyel gazdagodhattam a minap: Budapesttől Kolozsvárig …

6 hozzászólás

  1. HAJRÁ AUTONÓMIA! REMÉLEM, HOGY MINDEN MAGYAR HARCOLNI FOG EZÉRT!

  2. Ideje van annak,hogy a MEDVÉK megegyenek néhány pópát.
    Vezetés nélküli csőcselék,nem fog tudni mit csinálni. Tudom,békések a Magyarok s a Székelyek.
    Na ezzel élnek vissza a Kárpátokon túliak.

  3. Az egyetlen megoldás : MINDENT VISSZA! Ez lesz, mocskos tolvajok, s nem is soká!

  4. Védnökség nélkül nem valósulhat meg Erdély függetlensége az imperialista Romániától és maguk az erdélyi románok is jogosultak egy önálló államiságra, s ehhez kell Magyarországnak segítséget adnia nemzetközi téren. Erdély sohasem lesz Romániáé, mert szellemisége más lesz hiába beszél románul. Székelyföld ezen belül kaphat önállóságot.

  5. A családtámogató programok titeket is támogathatnak!Többségbe kell kerülni Erdélyben ismét a székely-magyarságnak! Rögtön nem a „külső jótevőktől” múlna az autonómia! Ez a feladat, és ha az első 100 évet idegen honban élitek meg, a második 100 évet már nem kell bozgorként elszenvedni! Túl kell szülni őket és minden megváltozik! Hajrá, már ma este! Ez a program Nektek, így nekünk is íródott!

  6. Mocskos rómányok… vissza Indiába!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük