A múlt héten hatalmas csinnadrattával adták át az Oroszországból Sanghajba vezető Szibéria Ereje nevű gázvezetéket. Ennek révén az oroszok kapnak 30 év alatt 400 milliárd dollárt, míg a kínaiak mintegy 1000 milliárd köbméter földgázhoz jutnak. Két hatalmas országról van szó, és ahogy dukál, a közös üzleteik is hatalmasak.
A két ország még 2014-ben állapodott meg a Bajkál vidékét a Jangce folyó deltájával összekötő vezeték megépítéséről. Éppen akkor, amikor kibontakozott az ukrán válság, és Oroszország és a Nyugat között – diplomáciai nyelven szólva – megromlottak a kapcsolatok. Amerika és az unió újabb és újabb szankciókat vezetett be Oroszország ellen, Kína ekkor pedig úgy döntött, hogy megsegíti gazdaságilag az északi szomszédját. Ennek keretében elővették a fiókból a Bajkál környéki gázmezők kiaknázásának terveit, amelyek tulajdonképpen már évtizedek óta kész vannak, csak a megvalósítására idáig nem volt alkalmas a politikai légkör.
Az egész projektet Peking finanszírozza, úgy, hogy az oroszoknak lényegében nem kell befektetni semmit sem a saját pénzükből. A 8000 kilométeres gázvezeték megépítése kínai hitelből történt, és a Gazprom 30 év alatt földgázzal törleszt. Az ügylet értéke összesen 400 milliárd dollár, és cserébe évente 38 milliárd köbmétert földgázt kap Kína.
Csak hogy képet kapjunk róla, hogy ez mekkora mennyiség, érdemes tudni, hogy a magyar fogyasztás éves szinten mintegy 8 milliárd köbméter.
Három vezeték épül egyszerre
Ám a szibériai vezeték kapacitása így is kisebb lesz, mint a hamarosan elkészülő Északi Áramlat 2, amelyen keresztül évente 55 milliárd köbméter földgázt szállítanak majd Németországba. Eközben épül egy harmadik vezeték is, a Déli Áramlat, amelynek kapacitása nagyjából 20 milliárd köbméter lesz. Ez a vezeték fogja majd elérni Magyarországot Bulgárián és Szerbián keresztül. Még egy érdekes adat arról, hogy mekkorra üzletekről van szó: a Gazprom jelenleg 202 milliárd köbméter földgázt exportál Európába, évente 100 milliárd dollárt meghaladó bevételre szert téve.
De visszatérve Szibériába: az oroszok nagyon szeretnének egy másik kapcsolatot létesíteni a messzi északon elterülő Jakuktföldről Kínába, mivel ott is találtak egy jókora gázmezőt a tajgán, ha pedig ott van, akkor miért ne termeljék ki. Emellett már üzemel egy kisebb olajvezeték Mandzsúria és Kína határán.
Ehhez tegyük még hozzá, hogy Peking tőkével szállt be a Jamal-félszigeten lévő cseppfolyósító üzemekbe, így onnan is vásárolnak hajón szállított földgázt. Erre mondta Putyin orosz elnök, hogy a két ország stratégiai partner az energetika terén. (Érdemes a szóhasználatot figyelni, hiszen Moszkva kihangsúlyozta, hogy csak az energetikára érti a partnerséget.)
Amerika is beszállt a kínai üzletbe
Persze Kína globális játékos minden téren, és néhány hónappal ezelőtt írt alá egy 20 éves megállapodást az amerikai Exxonnal, amely évente 1 millió tonna cseppfolyósított földgázt (LNG) szállít majd. Ám érdekessége a dolognak, hogy az Exxon nem árulta el, hol fogja kitermelni ezt a mennyiséget.
A világ legnagyobb LNG-termelője ma a szupergazdag Katar, a második Ausztrália és – az amerikai tőkének köszönhetően – Pápua Új-Guinea. Ám most épül Texasban a Sabrina Pass névre hallgató terminál, amely évente 16 millió tonna LNG-t lesz képes előállítani. Amerikai iparági jelentések szerint jelenleg 22 projekt folyik az USA-ban, amely kapcsolódik az LNG-iparhoz. Ma már az Egyesült Államok a világ legnagyobb olajtermelője, és ha így folytatja, még földgázban is megszerezheti az első helyet, letaszítva a trónjáról Oroszországot.
Kína pedig a jelek szerint akármennyi földgázt hajlandó megvásárolni, és India szintén kezd belelendülni. Ennek is megvan az oka, hiszen eme két ország esetében a környezetszennyezés már-már elviselhetetlen. A világ két legnépesebb állama jelenleg széntüzeléssel állítja elő az áramtermelésének nagy részét. Ez a lehető legszennyezőbb technológia, Pekinget vagy Delhit pedig szinte állandóan szmog borítja be. Egyszerűen muszáj valamit tenniük.
Kína a földgáz mellett hatalmas pénzeket öl bele a nap- és szélenergiába, aminek megvan az a hibája, hogy időjárásfüggő. Az üzemszünetek lefedésére kiválóan alkalmas a földgáz, mivel az ilyen tüzelésű erőművek percek alatt elindíthatók. A szénerőművek felfűtéséhez néhány óra, míg az atomreaktorok beindításához néhány nap szükséges. Vagyis a károsanyag-kibocsátás mérsékléséhez a földgázfelhasználás tűnik a legkézenfekvőbb lehetőségnek. Egyébként ma már Kína a világ legnagyobb napelemgyártója, és 2021-ben le fogja hagyni az Európai Unió össztermelését is.
Mennyire közeli barát a két nagyhatalom?
Látható, hogy az orosz diplomácia sokkal óvatosabb a két ország kapcsolatait illetően, míg a kínaiak kevésbé fogják vissza magukat. A sajtóban folyamatosan jelenek meg olyan nyilatkozatok, amelyek szerint a két ország a politikában és gazdaságban is stratégiai partner, ami már-már szövetséget jelent. A kínaiak szerint a kiberbiztonságban vagy a regionális együttműködésben is remekek a kapcsolataik. Az orosz érzelmeket feltehetően India fogja vissza, mert Moszkva ott is hatalmas üzleteket köt. Nemrégiben vették meg például India második legnagyobb olajfinomítóját, és a Jamal-félszigetről is egyre több földgázt szállítanak.
Persze azért Kína sokkal fontosabb partner, mint India. Putyin Hszi Csin-ping kínai elnököt a legjobb és legszélesebb értelemben vett barátjaként jellemezte. Egy kínai professzor szerint, ha Oroszország Kínát támogatja az Egyesült Államok elleni harcában, akkor az olyan, mintha önmagát támogatná. Persze azért azt érdemes látni, hogy míg a kínai export az USA-ba 500 milliárd dollár, addig Oroszországba csupán 50 milliárd dollár. Vagyis Kínának sokkal erősebb kapcsolatai vannak az amerikaiakkal, mint az oroszokkal. Azonban a kínai-orosz kereskedelem elképesztő mértékben bővül, ám még mindig dollár-elszámolású. Történtek már kísérletek arany alapú elszámolásra, de ezek még igen kis volumenűek. Sokat beszélnek valamiféle közös pénzről, de ahhoz a két országnak valóban szövetségre kellene lépnie.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS