Jozef Rohác alibijét alátámasztó tanúk meghallgatásával folytatódott a Fenyő-gyilkosság pere a Fővárosi Törvényszéken. A médiacézár titkárnője szerint Fenyő a halála előtti hónapokban elkezdett furcsán viselkedni, megijedt attól, hogy valakit felrobbantottak és attól kezdve idegesebb lett. Két külföldi szemtanú pedig nagyon pontos leírást adott az elkövetőről, akivel kétszer is találkoztak.
PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu
Tanúk meghallgatásával folytatódott Fenyő János médiacézár meggyilkolásával vádolt két szlovák állampolgár, Jozef Rohác és Ladislav Trnka pere a Fővárosi Törvényszéken. A tárgyalóteremben megjelent Szlovákia magyarországi konzulja, illetve egy ismert szlovák költő is. A pert egy középkorú nő is megzavarta, aki zavartan viselkedett és kiabálni kezdett, a bíró végül kivezettette a tárgyalóból.
Rohácot mentette testvére és barátja
A meghallgatottak között volt Rohác öccse, Stefán Rohác, aki elmondta, az elsőrendű vádlott nem lehetett a bűncselekmény elkövetője, hiszen aznap vele és még két másik barátjával éppen Pozsonyban volt. Aznap Rohácnak az ügyvédjénél volt valami dolga, ők pedig elkísérték, majd miután Rohác végzett, együtt elmentek „kávézni” a Dukla Hotelba. Ott valamikor kora este látták a tévében, hogy lelőtték Fenyő János médiavállalkozót. Ugyanerről beszélt vallomásában a vádlott barátja, Ludovig Fényes is. A tanúk elmondták, azért emlékeznek erre a gyilkosságra, mert ez akkoriban „egy különleges hír volt”, a szlovák sajtó is foglalkozott az esettel. Ügyészi kérdésre a tanúk elmondták, azért kísérték el Rohácot Pozsonyba, mert „ők olyan barátok voltak, ha valakinek lehetősége volt valahova elmenni, akkor ők vele tartottak”. A gyilkossággal gyanúsítható, nemzetközi körözés alatt álló, de többek szerint már elhalálozott Jozef Hamalát mindketten ismerték Léváról, a Stefán Rohác által üzemeltetett Orient kávézóból. Elmondásuk szerint valamikor a 90-es években Hamala „stresszes állapotban” berontott a kávézóba és Roháccsal akart beszélni. Ők csak annyit hallottak erről, Hamala panaszkodott, hogy a – Dunaszerdahelyen 1999-ben lemészárolt – Pápay-klán üldözi, mert belekeveredett különböző magyarországi „robbantásos, lövöldözős” eseményekbe.
1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontána bárban lemészárolták a Pápay-bűnbanda tíz tagját. Fotó: Parameter.sk
A tanúk szerint egyébként is nyílt titok volt Jozef Hamala környezetében, hogy a Pápayaknak dolgozott. Lehetett tudni róla, hogy „ezekkel a vagányokkal kapcsolatban állt” – mondta el Stefán Rohác. Később „termetes” férfiak jelentek meg a lévai kávézóban, majd Hamalával együtt elmentek. Azóta nem látta senki Hamalát. A másodrendű vádlottról a tanúk elmondták, ismerik őt, de soha nem látták, hogy Rohác mellett bármikor is sofőr szerepet töltött volna be. Tudomásuk szerint Trnkának sem autója, sem jogosítványa nem volt. Rohác testvére egyébként sokszor éveket tévedett, a gyilkosság időpontját például 1991-re saccolta. Rohác testvére „rossz emlékezetét” nehezményezte is, szerinte öccse „össze-vissza beszél” és „nem emlékszik rendesen”.
Öccse szerint Rohác az Energolnál vállalt „idénymunkát”
Stefán Rohác elmondta, jól ismeri Drobilich Gábort, a hírhedt olajos cég, az Energol Rt. egyik korábbi igazgatóját is. A tanú vallomásából kiderült, Drobilich a Rohác család barátja volt az 1990-es években. Vele Rohác üzleti kapcsolatban is állt, ő segített az Energol-vezérnek Szlovákiából gázolajat behozni. A tanú annyit tudott Rohác és Drobilich kapcsolatáról, hogy a vádlott a 90-es években őrző-védő szolgálatot, „idénymunkát” vállalt Drobilich cégénél, de másra nem emlékezett. Stefán Rohác meg van róla győződve, fivére ártatlan, hiszen korábbi – Seres Zoltán elleni 1997-es merényletkísérlet – ügyében is felmentették. A tanú nem is értette, mire volt az jó a magyar hatóságok részéről, hogy 2010 októberében testvérét szabadon engedték, majd 2011 februárjában – néhány hónappal később – újra kérték a szlovák hatóságoktól a letartóztatását, s csak ezután gyanúsították meg a Fenyő-gyilkossággal. Ez a felvetés annyiban valóban érdekes, mivel Rohác neve a Fenyő-gyilkosság nyomozásban már a 90-es évek végén felvetődött, és a mai napig rejtély, hogy a hatóságok ennek tudatában – a vádlott első elfogása után – miért csak két évvel később hasonlították össze a gyilkosság helyszínén talált DNS-t, Rohác mintáival.
Megijedt a fővárosi robbantásoktól Fenyő
A perben kedden tanúvallomást tett Fenyő János egykori titkárnője is. A nő szerint arról Fenyő környezetében mindenki tudhatott, hogy a médiamogul aznap este fodrászhoz van bejelentve. A tanú – aki aznap este ötig dolgozott – nem látott gyanús alakokat a Vico székház környékén, így a vádlottakat sem ismerte fel. Állítása szerint a Vico-nak volt biztonsági személyzete, ám Fenyőnek nem voltak állandó személyes testőrei, nem számolt vele, hogy inzultus érné. A tanú szerint azonban a halála előtti hónapokban – 1997 decemberétől – azonban elkezdett furcsán viselkedni, megijedt attól, hogy valakit – a tanú nem nevezte meg, hogy kit – felrobbantottak és attól kezdve idegesebb lett. Fenyő intenzív érdeklődést mutatott a leszámolásos bűncselekmények iránt, erről szóló cikkeket és írásokat gyűjtetett. Ezután a médiavállalkozó egy hónapra Amerikába utazott, s 1998 januárjában tért csak haza. A tárgyaláson arra is fény derült, hogy Fenyő épp egy „közeli hölgyismerősével” beszélt telefonon, amikor a halálos lövések érték a kocsijában. A tanácselnök röviden ismertette ugyanis Tóth Éva modell 1998. február 12-i vallomását. A nő nem tudott róla, hogy Fenyő Jánost bárki is fenyegette, vagy bárkitől is tartana. A gyilkosság napján délelőtt beszéltek először, amikor Fenyő arra kérte, tartson vele másnap, mert külföldre megy síelni. Fenyő ezután még egyszer, 17:40-kor is felhívta, majd a tanú arra lett figyelmes, hogy Fenyő nem szólt bele többet a telefonba. Tóth Éva azt hitte, „biztosan gyenge a térerő”, majd kinyomta a telefont. Jó ismerőse haláláról este hét órakor értesült, amikor valaki értesítette, hogy Fenyőt megölték.
Halála előtt Fenyő Jánost megrémítették a fővárosi robbantások Fotó: Nol.hu
Majdnem elütötték a gyilkost
A tárgyalás utolsó felében a bíró folytatta az iratok ismertetését, illetve további vallomásokat olvasott fel. Több tanúvallomás közül, akik a helyszínen látták a vérengzést, talán a legérdekesebb a 33-as és a 36-os számú tanúk beszámolója volt. Ők nagyon pontos leírást adtak az elkövetőről, és külön érdekesség, hogy kétszer is találkoztak a merénylővel. A 33-as és a 36-ként jegyzett, francia tolmácsként Magyarországon dolgozó tanúk egy autóban utaztak a gyilkosság időpontjában a Margit utcában. Miután megfogta őket a piros lámpa, a 36-os számú tanú – akit a rendőrök nem tudtak kihallgatni, azonban vallomását később Párizsban rögzítette a 33-as tanú, és eljuttatta a rendőrséghez – elkiáltotta magát, hogy „az a pasi kinyírt valakit”. A tanúk látták, amint a gyilkos sietősen távozik, de előtte még feléjük nézett, illetve felmérte a többi autóst is. Ezután továbbhaladtak, majd megpróbáltak visszamenni a tett helyszínére. A Rómer Flóris utcában újra a pirosnál várakoztak, majd arra lettek figyelmesek, ismét azt a férfit látták, aki lőtt. Itt jobban meg tudták figyelni és később részletes leírást is adtak róla. Eszerint a férfi – akin akkor már nem volt kabát és sapka – délszláv, vagy ukrán lehetett, 28-30 év közötti, kerek arcú, kiszőkített hajú és szakállú, de hosszú pajeszt is viselt. Összeérő szemöldöke és „mély tekintete” volt a támadónak. Állításuk szerint „ezt az arcot nem lehet elfelejteni”, „ilyen arc nincs még egy”- mondta a 36-os tanú. A tanúk azon tanakodtak, hogy elüssék-e a merénylőt, de a 36-os végül lebeszélte társát, mert akkor még „nem voltak biztosak benne, hogy ő volt az”.
A tárgyalás február 18-án, Stefán Rohác és Drobilich Gábor ismételt meghallgatásával, illetve a perbeszédekkel folytatódik, majd hamarosan elsőfokú ítéletet hirdet a bíróság.
Címlapfotó: Parameter.sk
Facebook
Twitter
YouTube
RSS