Különvélemény – Ideje felkapcsolni a villanyt a sötét szobában

Ha nagytakarítást végez az ember, akkor minden helyiség minden sarkát ki kell söpörje. Ehhez pedig elkerülhetetlen, hogy a sötét szobába is belépjünk, és felkapcsoljuk a villanyt. Márpedig ebben a sötét szobában ott lapul a valóság. Hiszen ha a bicskei eset kapcsán kisöpörjük a politikát, az ideológiát, a pro és kontra belebeszéléseket, akkor a szoba sarkában végül egy “Misi bácsi” meg egy “Lacika” marad. És a legtöbb sötét szobában szintén “Misi bácsik” és “Lacikák” rejtőznek.

Nyilván a korszellem lehetetlenné teszi, hogy ezekben a sötét szobákban villanyoltás legyen, de örökké nem maradhat sötétségben egyetlen zuga sem a háznak. Igen, pontosan arra célzok. Bárminemű gyűlölködés, vagy rosszindulat nélkül ki merem mondani, amivel a legtöbben tisztában vannak. A melegek nem mind pedofilok, de a pedofilok többsége egyben meleg is. És ha a brüsszeli bábelisták, meg a hazai prófétáik a fejük tetejére is állnak, végre ki kell mondani: azoknál a pozícióknál, ahol gyermekekkel kell együtt dolgozni, ráadásul alá- és fölérendelt viszonyban, a homoszexualitás kockázati tényező. És ez bizony nem egyszerű döntés elé állítja az embert, hiszen ha bizonyos munkaköröket szexuális orientációjuk alapján bizonyos személyek nem tölthetnek be, az bizony diszkrimináció. És ilyenkor mérlegre kell tenni, hogy a szexuális kisebbségek érzékenysége, vagy a gyermekek biztonsága a fontosabb. Számomra nem kérdés, de én ebben az ügyben nem döntök, sőt, még azt sem állítom, hogy nekem van igazam. Azt viszont határozottan hiszem, hogy erről a tabunak számító témáról beszélni kell. Mi ezt tettük a Különvélemény legfrissebb részében Lukács Adorjánnal.