Borvendég Zsuzsanna politikai szerepet vállal

Borvendég Zsuzsanna elévülhetetlen érdemeket szerzett azoknak a kommunista diktatúrában létrehozott hálózatoknak a kutatásában, amelyek a hatvanas évektől, sajnos a 2010-es évekig meghatároztak sok mindent a magyar gazdaságban és szinte mindent a tulajdonosi szerkezetben. Most politikusi pályára lép. 

Mező Gábor interjúját változtatás nélkül közöljük. Az interjú Mező Gábor Facebook oldalán is elérhető.

Már bejárta a sajtót a hír: Borvendég Zsuzsanna történész a Mi Hazánk EP-listájának harmadik helyére „került”. Tudjátok, hogy sokat dolgoztam együtt Zsuzsával, legutóbb a Vörös polipban. Nagyon nagyra tartom a munkáját, és szerintem sokak nevében tettem fel a kérdéseimet. Elsőként arról kérdeztem, hogy mi vezette erre a lépésre.

Mező: Akik szakmailag, emberileg közelebb álltak, álltunk hozzád, tudtuk is, meg nem is, hogy valami történni fog. Azt hiszem, a döntésed sokakat meglepett. Téged is?
Borvendég: Lehet, hogy viccesen hangzik, de igen, meglepett. Soha nem gondolkodtam abban, hogy belépjek a politika világába. A felkérést követő első sokk után elkezdtünk beszélgetni erről a férjemmel és rájöttem, hogy ugyanazt kell csinálnom, mint eddig: szolgálni a hazámat és a nemzetemet, védeni a tradicionális értékeket és kiállni a magyar érdekekért.

Mező: Múlt héten Nagyvázsonyba mentünk egy közös előadásra, levittél autóval, így végig beszélgettünk. Megmondom őszintén, hogy amikor kitettél Budapesten, eléggé elszomorodtam. Nem fogjuk elveszíteni Borvendég Zsuzsannát, az impexes hálózat kutatóját?
Borvendég: Biztosan nem. Nekem a kutatás nem egyszerűen munka vagy megélhetés, hanem szenvedély. Hiszek abban, hogy nem egyszerűen csak folytatni fogom a megkezdett munkát, hanem a kutatási lehetőségeim is bővülnek majd.

Mező: Elmondhatom, hogy életem egyik legfontosabb munkája a Vörös polip volt, egyelőre egy évad készült el, de tudom, hogy mindketten nehezen engedtük el, mert igényes lett, erős és igaz. Eszedbe jutott, hogy az új munkádban is ezen a területen maradsz? A polip csápjai kétségtelenül elnyúlnak oda is.
Borvendég: A Vörös polip elkészítése nekem is eddigi életem egyik legjelentősebb epizódja volt. És még mindig reménykedem benne, hogy fogjuk mi még ezt folytatni. Természetesen bennem is felmerült, hogy éppen a globális hálózatok egyik centrumába készülök. Ez külön izgalmas számomra, egyfajta intellektuális kihívás is, hogy közvetlen közelről tanulmányozhatom, hogyan is működik a befolyásolásuk, az érdekérvényesítésük. Mivel évek óta ezzel foglalkozom, rengeteg ismeretem van a múltbeli módszereikről, érdekes lesz figyelni a jelenlegi működésüket is.

Mező: Pont a napokban mondott le két sokra hivatott, kifejezetten sikeres politikusnő. A politika nehéz terep, különösen Magyarországon, és azt hiszem, talán még inkább egy nőnek. Kemény vagy, határozott, ugyanakkor mélyen meg is éled a dolgokat. Nem tartasz attól, hogy ledarál majd ez a világ?
Borvendég: Nyilván nem tudhatom, mi következik, de félni nem szokásom. Az én feladatom az lesz, hogy a hazámat képviseljem egy nemzetközi színtéren, nem a napi politikai csatározásokkal kell foglalkoznom. A magyar érdekek védelme és képviselete pedig közös érdekünk pártpolitikai hovatartozástól függetlenül. Nem kell kompromisszumokat kötnöm, nem kell megtagadnom az elveimet és a lelkiismeretem diktálhatja cselekedeteimet, hiszen a Mi Hazánkkal egyetlen közös célunk van: a nemzeti érdekek mindenek feletti érvényesítése. Ha a lelkiismeretem tiszta marad, akkor történjen bármi, nem tudnak ledarálni, hiszen engem nem a politika épített fel, hanem saját tudományos munkásságom és hitelességem tett ismertté. Erre büszke vagyok és nem engedem aprópénzre váltani.

Mező: Ha megnézném, hogy az utóbbi években kivel készítettem legtöbbször interjút, vagy kivel dolgoztam a legtöbbet az ismert emberek közül, akkor te, illetve Schiffer András jut az eszembe. Mindketten tisztességes, egyenes, nagyon okos emberek vagytok, és tulajdonképpen ugyanaz ellen harcoltok, és sokszor ugyanarról próbálunk beszélni. Utóbbi belekóstolt a politikába, harcolt, aztán látványosan elégett a küzdelemben, és inkább visszalépett. Esze ágában nincs visszamenni politizálni. Eszedbe jutott az ő példája?
Borvendég: Schiffer András gerincessége és elvhűsége példamutató. Nem engedte elveszíteni a hitelességét, nem hagyta, hogy morálisan tönkretegyék. Nem is tudták. Valóban kiszállt a politikából, de vajon kisebb hatást gyakorol ma a közéleti szerepvállalásával az emberek gondolkodására, mint politikusként? Szerintem nem. Az ő elhivatottságát a belpolitikai csatározások emésztették fel. Rettenetes lehetett megélni, ahogy a globálisan nyomuló pénzhatalmi érdekek játékszerévé vált az általa alapított párt, amikor kiderült: mégsem lehet más a politika. Ő politikusként lett ismert, és értelmiségi közszereplőként vált népszerűvé, akinek a véleményére érdemes odafigyelni. Az én utam a fordítottja ennek, talán ezért sántít kicsit a párhuzam.

Mező: Bár a gyerekeid már viszonylag nagyok, háromgyerekes anya vagy. Ők, illetve a család hogyan fogadta a döntést?
Borvendég: Közös döntés volt. A férjemmel azonnal bevontuk a gondolkodásba a gyerekeket is. Valóban félig felnőttek már és az ő életüket is érinteni fogja a döntés, így joguk van a véleményük megfogalmazására. A háromból kettő teljes határozottsággal támogatta, hogy vállaljam el, a kisebbik fiam viszont idegenkedik a politikától és félt tőle. Reméljük, semmi nem fogja megerősíteni az aggodalmát.

Mező: Lehet a lépésed egyfajta jelzés is a részedről? Tudom, hogy nagyon sok mindennel problémád van, sok visszás esetről beszéltünk, bezáródó ajtókról, változó szélirányokról, általános értékvesztésről, és az is világos, hogy ez a döntés sokakat elgondolkodtat majd. Naiv vagyok, ha azt gondolom, hogy lehet ennek jó hatása is a jobboldalra nézve?
Borvendég: Meg vagyok győződve arról, hogy csak jó hatása lehet a nemzeti oldalra nézve, különben nem vállaltam volna. Soha nem ártanék a jobboldali politikai közösségnek. Jelzésnek is veheti, aki akarja, hiszen talán nem is téved nagyot. Egy többpárti demokráciában kell legyen választási lehetőség és jelenleg nincs. Ez torzulásokhoz vezet. Nem tesz jót senkinek, különösen a hatalomban lévőknek nem. A balliberális oldalon lévő politikai alakulatok értelmezhetetlen szintet képviselnek, beszélni is felesleges róluk. Viszont a torzulásokról valahogy jelzéseket kell küldenünk, ez minden magyar írástudó felelőssége. A történelmünk során többször is szembesülhettünk az értelmiség árulásával, nem akarom, hogy újra ilyen idők jöjjenek. Ezt minden eszközzel meg kell előznünk.

Mező: Ha jól tudom, nem nagyon akarsz majd belpolitikával, napi csatározásokkal foglalkozni (miért is tennéd?), inkább azokra az ügyekre fókuszálsz továbbra is, amelyek a nemzet hosszútávú érdekeit szolgálják.
Borvendég: Ez pontosan így van. A világban jellemző globalizációs irányok egyrészt elkerülhetetlenek, ugyanakkor nagyon nagy veszélyt jelentenek a hagyományos értékeken alapuló társadalmi berendezkedésre, a nemzetállamokra. Mi magyarok azért tudtunk megmaradni több, mint egy évezreden át a Kárpát-medencében, mert öntudatosan védtük sajátos kultúránkat, történelmi tudatunkat, eredetmítoszainkat. Tudtuk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk. Az elmúlt száz-százötven év viszont éppen arról szólt, hogy ezeket támadták. Majdnem sikerült is kiirtani belőlünk mindezt, ezen tudás nélkül azonban feloldódunk egy szürke masszában védtelenül és kiszolgáltatva. Engem évek óta minden történészi ténykedésem mögött az a cél vezérel, hogy visszaállítsam magunkban a nemzeti öntudatot, a büszkeséget és felmutassam azokat a nemzetvesztő erőket, amelyek ez ellen törtek az elmúlt évszázadban. Eddig szóval és pennával harcoltam magunkért, mostantól viszont tettekkel tehetem ugyanezt.

Mező: A következő felvetést viccből, de nyilván nem véletlenül mondom. Nyugtass meg minket, hogy nem fogsz feltűnni a jövő héten a Partizánban vagy Rónai Egon műsorában, akik hirtelen nagyon kedvesek lesznek majd veled. Illetve „észreveszik”, hogy létezel.
Borvendég: Egyik sem része jelenleg a terveimnek, de a kampánystratégia kialakítása nem egyéni döntés, hanem csapatmunka. Mivel listavezető vagyok, nekem kell majd többnyire képviselnem a Mi Hazánk Mozgalmat az EP-választásokkal kapcsolatban, így akár Rónai Egonnal is találkozhatok személyesen. De tudom, hogy nem egészen erre utaltál a kérdéseddel. Én nem voltam benne a politikában, soha nem mozogtam a hatalom erőterében, de még a tudományos életben sem tartoztam soha semmilyen szekértáborhoz. Világ életemben autonóm voltam, aki értékek mentén gondolkodott, a történetírásban is az értékközpontúság vezérelt. Most sincs ez másként. Sem én nem változtam, sem az értékeimet nem cseréltem le, vagyis ugyanazt fogom képviselni szóban és tettben, mint eddig, bárhol és bármikor.

Mező: Az autóban mondtam neked, hogy Hankiss Ágnes, akinek, akivel éveket dolgoztam együtt, szóval Ágnes politikusként, EP-képviselőként is – jó értelemben – „megszállottja” maradt a „vörös polip” elleni küzdelemnek. Sok kemény, szinte krimibe illő történetet elmesélt. Hazajött és kutató maradt, irányította a Hamvas Intézet kicsi, de igen erős csapatát. Reménykedhetünk ebben a végkifejletben? Mert elhiszem, hogy a Mi Hazánknak szüksége van Borvendég Zsuzsannára, de a mi hazánknak még inkább szüksége van rád, a meglátásaidra, a bátorságodra, hogy történészi felkészültségeddel dönts le újabb falakat. Hol látod tíz év múlva magadat?
Borvendég: Nagyon köszönöm, ez végtelenül baráti és bajtársi volt! Igen, Hankiss Ágnes jó példa arra, hogy milyen magas színvonalon kamatoztatta a tudományos világban azt a tudást, amit az EP-ben megszerzett. Mint említettem az elején, nem akarom abbahagyni a kutatást, terveim szerint menet közben is folytatni fogom azt. Az első időszak biztosan rendkívül leterhelő lesz, amíg átlátom a működést, megtalálom a saját helyem ebben a rendszerben, hozzászokom a kétlakisághoz, de aztán a rutin kialakulásával biztosan könnyebbé válik az élet. Folyamatosan gyűjtöm a kutatási anyagokat, ezeknek a feldolgozása – ha lassul is – nem fog leállni. Ráadásul ki tudja, milyen kapuk nyílnak meg előttem odakint? A kapcsolatépítés hozadéka akár ezen a téren is megmutatkozhat. És hol látom magam 10 év múlva? Nem tudom, hiszen 10 évvel ezelőtt még azt sem mertem remélni, hogy országosan ismert történész leszek, hogy rendszeres közszereplőként tartanak majd számon, azt meg, hogy EP listavezetőként fognak bejelenteni még legmerészebb álmaimban sem jutott eszembe – nemhogy 10 éve, de 10 hete sem. Szóval, ki tudja, mit hoz a jövő, de egy biztos: legbelül az maradok, aki 10 éve is voltam. Egy szenvedélyes igazságkereső, akinek minden vágya, hogy munkájával hozzájárulhasson a nemzete emelkedéséhez.

Borvendég Zsuzsanna a Modellváltás ’89 Tetszettünk Volna… ? történelmi fesztiválon 2018-ban. Fotó: Horváth Péter Gyula