Akkor vegyük sorra! Nem a tengerentúl élő magyar állampolgárok, hanem a Soros-hálózat támogatta 2022-ben a magyar ellenzéket. Nem kultúraváltásra, hanem kormányváltásra utalták a pénzt. A pártok vezetői pedig tudtak a külföldi beavatkozásról, hisz a donorok pontosan megszabták az irányvonalat. „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”
Soros György egyik legrosszabb befektetése volt Márki-Zay Péterék támogatása. Sem a kormányváltás nem jött össze, sem egy életképes, hiteles ellenzék nem állt fel. A hazai, kívülről irányított ellenzék ugyanis kong az ürességtől. Sem terv, sem politikai elképzelés, csak dollárokért könyörgő tengernyi tenyér. Pedig aligha fogják Sorosék ezt a baloldali bagázst újra támogatni. Inkább rombolnak most, nem építkeznek.
Ameddig nincs ellenzéki megújulás, addig a világ összes pénze kevés ahhoz, hogy Soros legyőzze Orbán Viktort. Mert a kihívók nem hitelesek. A bizalom pedig (ami a politikában a hitelességre épül) nem vásárolható meg.
Az ellenzéki pártok súlyos hazugságspirálba kerültek. Hétről hétre dőlnek meg a magyarázatok.
Először is, nem a tengerentúl élő magyarok mikroadományaiból származott az a hárommilliárd forint, amit az Action for Democracy – az akkori törvényeket megkerülve – közvetlenül becsatornázott a 2022-es választási kampányba, hanem Soros Györgytől, illetve az általa létrehozott nemzetek felett álló hálózattól. Kisadományokról szó sem volt, Soros-pénzek érkeztek.
Másodszor: nem kultúraváltásra, hanem kormányváltásra küldték a dollármilliókat. Ahogy a nemzetbiztonsági jelentés is bemutatta, a támogatás egy részét közvetlenül, a hatpárti összefogás kampányában használták fel. A donáció további részleteit egyelőre a NAV vizsgálja, hisz számos bűncselekmény gyanúja is felmerült, amit az Állami Számvevőszék – mivel nem nyomozati szerv – nem tud vizsgálni.
Még egy ok arra, hogy Sorosék a jövőben egyetlen eurócentet se utaljanak nekik. Marad a kormányellenes sajtó és a hazánkban (is) működő NGO-hálózat.
Az Action for Democracy civil a világ számos pontján is beavatkozott a belpolitikai küzdelmekbe. Latin-Amerikában és Magyarországon, de több európai, „csatatérállamnak” nevezett országban, így Lengyelországban és Olaszországban is. Céljuk a szuverenista kormányok megbuktatása volt, illetve a jelenleg regnáló Biden-adminisztráció érdekeinek megvalósítása. Sorosék – a támogatás fejében – megszabták a politikai irányvonalat: progresszív, kortárs liberális politikai célok.
Végül, ma már minden jel abba az irányba mutat, miszerint minden ellenzéki szereplő tisztában volt vele, hogy külföldi anyagi támogatás segíti az összefogás kampányát. Tudtak a dollármilliókról.
A skandalum természete, miszerint külföldről kaptak pénzt a kampányra, az ellenzéki szavazók nagy többségének sem szimpatikus – ezt több kutatás is alátámasztja. Az a baloldali politikai elit, amelyik elfogadta, vagy tiltakozás nélkül hagyta, hogy a szövetségese elfogadja az amerikai dotációt, nos, az eljátszotta a bizalmat. Ennek ellenére nem adják fel. Folytatják az egyébként megbocsáthatatlan, idehaza kontraproduktív tevékenységüket, azaz továbbra is a külföldi segítségben bíznak, még akkor is, ha Sorosék már lemondtak róluk.
Ilyen ostobák lennének? Nem mérnék fel azt, hogy ezzel még inkább elidegenítik a szavazókat? Aligha van így. Nagyon is tisztában vannak a kockázatokkal. Lassú víz partot mos, és a „kiéheztetés” politikája logikus, ám végtelenül aljas stratégia. Minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik – gondolják. Ami most nem működik, sőt, inkább visszataszítónak bizonyult, az idővel elvileg bejöhet. Ha mindent lerombolnak, ha mindent tönkretesznek, amit a kormány 13 év alatt elért (egymillió új munkahely, adócsökkentés, gyermekek után járó adó-visszatérítés és más családtámogatások, rezsicsökkentés, a 25 éven aluliak szja-mentesége, a nyugdíjak reálértékének megőrzése és így tovább folytatva a sort), illetve ha engedményre kényszerítik az értékelvű politikában élen járó szuverenista jobboldalt (megsemmisítik a gyermekvédelmi törvényt, belesodornak minket az orosz–ukrán háborúba, semmissé teszik az illegális bevándorlás elleni védekezésünket, stb.), akkor megrogyhat az ország, és kialakítható lesz egy olyan zavaros helyzet, amiben ügyesen halászhat az elvtelen, egyébként önálló gondolatra képtelen baloldali pártok politikai elitje.
Intő jel a lengyelországi parlamenti választások kimenetele, ahol szintén kiépült hálózat végezte el a destruktív munkát és ahol szintén jelen volt az Action for Democracy. És ebben a formában nem csupán egy Korányi Dáviddal kell megküzdeni. Nagy erők állnak mögötte.
Mindig is tudtuk, de ma már egyre világosabban látjuk, hogy az Action for Democracy tanácsadó testületét a Soros-hálózat kulcsszereplőivel töltötték fel. Az amerikai demokrata párti adminisztrációhoz és külügyhöz szorosan kötődő figurák között megtalálható Kati Marton, aki szerint egy „hülye, ignoráns társadalom” van Magyarországon, a Clinton-kabinetben Európa- és Oroszország-ügyi főtanácsadóként tevékenykedő Charles Gati, valamint az Obama-kormányában 2012 és 2015 között a posztszovjet térségért felelős helyettes védelmi államtitkári posztot betöltő Evelyn Farkas, illetve az „összekötő tiszt”, Wesley Clark tábornok.
A névsor magáért beszél!
Facebook
Twitter
YouTube
RSS