Ábrahám Róbert: Inferno

Létezik agresszió, ami belülről fakad, ami esszenciális, ami valami megfoghatatlanul elemi, született vad, olyasmi, ami az oroszlánkölyökben ébred, ha vértől tocsogó hús szagát cipeli a szél. És létezik a gyávák agressziója, a sebek gennyéből táplálkozó, a reménytelenség szülte, a sarokba szorított ebek agressziója, a meztelenséget öltöztetni kívánó szintetikus agresszió. 

Sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, s ha igen, milyen formában tegyem azt, miután Puzsér sokadjára mérte fel rosszul, hogy meddig mehet el velem szemben büntetlenül. (Az eggyel ezelőtti itt olvasható)

Az én szám habzik, a tiéd meg szaros a miniszterelnöki ánusztól, te seggnyaló kutya

– fogalmazta meg hozzám intézett szavait a magyar közélet ártó és gonosz szelleme. Én pedig megpróbálok ezúttal a junkie-értelmiségi saját stílusában válaszolni.

Dear Stan!

Te kire nem használtad még ezt a képletet? “nyelv a miniszterelnöki seggben” Kapásból mondok 4-5 embert csak az elmúlt egy évből, akivel szemben ezt sütötted el a közönséged nagy megelégedésére. Hát miféle kritikus az, aki mikrózott sértegetésekkel dolgozik, és gyorsfagyasztott átkokat köp? Tényleg nem futja valami frappánsra, valami csattanósra, valami kreatívra? Már szó köztünk maradjon, Robi! Melyik sarki kocsmában nem tudják ugyanezt a szintet produkálni? Bármelyik életunt, dohos szagú, lecsúszott, felszarvazott balfasz kiokádja ugyanezt két Ászok után. Mondjuk csak a két Ászok hibádzik.

Úgy mélázol a férfi hátsók körül, hogy azt egy urológus docens is megirigyelné. E tekintetben közted meg Lakatos Márk között csupán annyi a különbség, hogy ő a serdülő hátsók körül érzi magát komfortosan, te pedig – mint tapasztaljuk – az érettebbeket preferálod. De ha már érett férfi seggek, Robi! Miért nem becsülted meg az otthonit? Ott kellett volna helytállnod, Mr Metafizika!

Nem bántani akarlak, csak megóvni az aranylövéstől. Szóval arra kérlek, most ülj le, vedd a nyugilabdát a kezedbe, koncentrálj erősen, és figyelj rám!

Nézd meg, kik vesznek körül! Az egész szektádból FAM a legfickósabb, ami már önmagában is beszédes. Nézd meg kik állnak a jobbodon, kik melletted, és kik a hátad mögött. Egy rakás az anyjának visszafeleselő hülyegyerek élén vergődsz habzó szájjal. Ők a csempe, a fuga meg félszkinhedekből, felszarvazott orvostanhallgatókból, meg wannabe Szókratészekből áll. Néhol a halmazok metszik egymást. Mondom máshogy. Te vagy Bonaparte, ők a Grand Armée, ez meg itt Waterloo. A Nyírő Gyula Pszichiátriai Gondozó meg majd jó lesz Szent Ilonának.

Ha valamit elértél az életben, hát azt, hogy DK-jugendet neveltél a fakanál elől menekülő deszkásokból.

Nézz szembe a démonjaiddal, mert ha te nem teszed, végül majd ők néznek szembe veled!

Ne gondold, hogy sose halunk meg. Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz, meg a nagy reklámellenesség, Robi? Ahova egyszer beengedték a negyvenhetes, sárgásra keményedett talpadat, ott most mindenhol a kifestőkönyveddel teleshoppolsz. Hirtelen már az “Antikrisztus TV” is megfelel, Robi? A Facebook-oldalad úgy néz ki, mint a devecseri szuperinfó! Ez ám a konzekvens magatartás. Amúgy meg, a Legyen másik, Nincs másik Indexnél kinyalt PR interjúdban olvasom, – naponta kb tízszer az arcomba tolva – hogy “tíz évig írtad, és ha nem írod ki magadból megőrültél volna” Ne b*zd már meg, Robi, hogy betűnként írtad azt a fost! Amúgy meg nem akarok grincs lenni, de elkéstél. Nem sikerült kiírni az őrület előtt.

Viszont ha valamiben következetes vagy, az az árulás. Egy hitszegő vagy. A legrosszabb fajta. Nincs barátod, vagy szövetségesed, akit ne árultál volna még el harminc lájkért cserébe. Hamis messiások hamis Illése. A hazug bíró, aki szájával üvölti a törvényt miközben lábaival tapossa azt.

Jámbor András és közted, küllemre talán ha két különbséget találok. Ő kétszerte sűrűbben mos hajat, te pedig cserébe magasabb vagy.

Most menj, és öleld át Dezső Andrást! Súgd meg neki, hogy ezt a világot ti, veled az élen építettétek. Ízlelgesse csak! De hiszen, Robi! Hogyan is mehetnél, hogy bátorítsd őt, miközben rettegsz? Pontosan az ő sorsa elől menekülsz. Reszketve húzod magad össze még a gondolattól is, hogy a dingó had a torkodat harapja. Márpedig Dezső Andrással épp ez történik. Hiába a mindhalálig O1G-zés, ha egyszer jön valaki, aki pillanatnyilag hangosabban kiálltja, hogy: O1G, és neked eközben nem az elvárások szerint lüktet a nyelved szorosan az ánuszán, akkor lám véres fogak között találod áruló torkodat. Mert pontosan tudod, hogy hiába megannyi háborús uszítás, a számolatlan megfelelési kényszer szülte gyalázkodás, a rengeteg orbánozás, elég ha egyszer alulmúlod az elvártakat, és a zombi dingók széttépik a mosdatlan irhádat. (Ja, bocsi már az ánuszos plágiumért, de ismered a sárréti mondást: aki sokat emlegeti a fas.t, az előbb-utóbb megissza a levét!)

Te vagy már nagy forradalmár, meg az urad, Edina! Miféle forradalmár az, aki a világ legerősebb hatalmának helytartatói előtt hajbókol? Miféle ellenálló az, aki a választások idején Thaiföldön éli a nyugati burzsoák gondtalan életét? Miféle üldözött és sanyargatott hős lehet egy multimilliomos? De tényleg, milyen, te bohóc?

Tényleg Hajdú a befolyásos médiapszichopata? Ő jelenleg a vendégszobából jutúbuzik, míg te beszervezted az egész pereputtyod a Spirit FM-hez, bent a lábad az ATV-ben, PR cikkeket vág hozzád az Index, együtt eszel és iszol a komplett Partizánnal, 444-el, és a kifestőddel van kitapétázva az összes nagy megtekintésű YouTube-csatorna háttere. Te volnál az outsider? Te volnál az underground? Te maga vagy az érinthetetlen mainstream! Ha eddig nem tűnt volna fel, most szólok: csak azt ápolatlanságod különböztet meg a többi újgazdagtól.

Egy sérelmekkel, és sebekkel küszködő önértékelési zavaros eblelkű vagy, aki mindenkit csúfnak hazudik, hogy rejtve maradjon önnön rútsága. Brutus és Iskarióti Júdás görög nászának gyomorban fogant fajzata. Sóvárogsz a hatalom után, de az a bolondját járatja veled. Amihez érsz megrothad. Aki mellett csak kiállsz, mind megbukik. Amely megmérettetésen elindulsz könnyűnek találtatsz. Te emlegeted fel NoÁrnak a mörcsöket? Nincs olyan év, hogy ne húzd meg a híveidet legalább kétszer. Hol szakácskönyvvel, hol kifestővel.

Ja, még valami, Robi!

Emlékszel, mikor a rádióműsorodban úgy beszéltél rólam meg a családomról, mint a cigányok, akik csak ne merészeljék kritizálni, ama dicső francia forradalmat, hiszen a felvilágosodás nélkül a lápon szednék a tőzeget? Tudod mit? Legyen neked igazad! Így azonban még szégyenteljesebb, hogy ezt a cigányt, ha meglátod, olyan gyomortájéki félelem önti el a testedet, amit az ember csak az első randi előtt érez. Mert te is tudod, a nyüszítő kutyák csak addig játszhatják a farkast, míg a vadon utol nem éri őket.