Szlovákiát is végérvényesen elérte a legfontosabb politikai törésvonal, a nyugati világot domináló globalisták és a velük szembehelyezkedő patrióták között. Erről tanúskodik a tegnapi elnökválasztás, amelyen ez a két oldal tudott egy-egy erős embert bejuttatni a második fordulóba. A Zuzana Čaputová visszavonulása miatt elnöknek induló Ivan Korčok, Szlovákia közelmúltbeli liberális külügyminisztere némi meglepetésre magabiztosan nyerte meg az első fordulót, ám a részvételi adatokból kitűnik, hogy ennek oka egy régóta ismert jelenség: a globalista–liberális szavazók sokkal komolyabban veszik a politikát, mint a jellemzően inkább a saját életükre fókuszáló patrióta szavazók. Korčok már korábban bizonyított, pontosan tudható róla, hogy kicsoda, így neki drukkolt a teljes nemzetközi globalista–nyílttársadalmi hálózat, a másik továbbjutó, a szocdem Peter Pellegrini korábbi miniszterelnök pedig a mindenféle egyéni és pártos ellentétek dacára is a patrióták embere lett ezen az elnökválasztáson.
A szlovák elnök hatásköre nem valami széles, ám egyáltalán nem mindegy, hogy a patrióta oldalra húzó Fico-kormánynak elnöki ellenszélben vagy nyugodt hátországgal kell majd megvívnia az amúgy sem egyszerű brüsszeli csörtéket. Pellegrini és Fico viszonyában vannak borús felhők, ám a korábbi párttársakat szükségszerűen egy kupacba sodorja a szél a szakadás ellenére, amint a szemközti oldalra pillantanak. Ez az, amit nem mindenkinek sikerült megértenie, de persze az is lehet, hogy nem mindenki gondolja komolyan a woke–globalizmus elleni küzdelmet azok közül, akikről a nevük alapján azt gondolnánk: Korčokot támogatja például az elnökválasztáson a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH).
Az atlantista világ karrierdiplomatája
Az első fordulót a vártnál nagyobb előnnyel, 42,51 százalékkal nyerte Ivan Korčok, Peter Pellegrini 37,02 százalékkal végzett a második helyen. Köztük dől el a második fordulóban a köztársasági elnöki cím, ám a győzelemhez mozgósítani kell. Az egész életében a szlovák külügyben dolgozó Korčok 2005–09 között berlini nagykövet volt, majd Szlovákia állandó képviselője az EU-ban és 2015-től külügyi államtitkár is. 2018-ban még feljebb lépett, washingtoni nagykövetté nevezték ki, amit 2020-ban a külügyminiszteri kinevezéséért hagyott ott.
Ha április 6-án, két nappal a 60. születésnapja után megnyerné a második fordulót is, az feltenné a koronát az eddigi – nem pártpolitikai, ám egyértelműen globalista – politikai pályafutására, és Robert Fico miniszterelnököt is a lehető legtöbb kellemetlenséggel halmozná el a kormányzása közben.
A szakadár
A 11 évvel fiatalabb Peter Pellegrini jelenleg a szlovák parlament elnöke. Politikai pályafutása nagy részét a Robert Fico-féle Smer–SD-ben (Irány – Szociáldemokrácia) töltötte, 2006 óta parlamenti képviselő, 2012-ben lett pénzügyi államtitkár, és ebből az időből egy 150 ezer eurós kenőpénzről szóló korrupciós vád is megfogalmazódott ellene. A párt alelnöke lett 2014-ben, majd rövidesen a parlament elnöke. A 2016-os választások után beruházásért és digitalizációért felelős miniszter és kormányfőhelyettes lett, majd a Kuciak-gyilkosság után jött el az ő ideje: a botrányba belebukó pártelnöke, Robert Fico helyett ő lett a kormányfő 2018-ban. A 2020-as választáson kormányváltás történt, Pellegrini pedig hamarosan kiszakította a Smer–SD-ből a saját pártját, a Hlas–SD-t (Hang – Szociáldemokrácia). A 2023-as választáson már ellenfelekként indultak anyapártjával, ám összességében jól jártak, hiszen együttesen olyan eredményt értek el, aminél a korábbi egységes Smer csak 2012-ben tudott erősebbet produkálni.
A szakadás és a feszültségek ellenére Pellegrini most Fico koalíciós partnereként indult az elnökválasztáson, és az ő győzelmétől a kormányfő is szövetségesi magatartást remél.
Most senkinek sem lesz olyan sima győzelme, mint legutóbb Čaputovának
A legmagasabb részvétel Pozsony megyében, illetve a városokban volt, ami igazolja, hogy a globalista és a globalizmusba becsatornázott liberális szavazók fegyelmezettebben rajta vannak a politikán, mint a másik oldal. Pellegrininek így még olyan szavazók is összejöhetnek a második körben, akik most nem mentek el szavazni. Az elsődleges matek azonban az állva maradt és a kiesett elnökjelöltek közötti tárgyalások során megy majd azzal, hogy ki kinek a támogatására szólítja fel a híveit.
Pellegrini (balra) a negyedik Fico-kormány koalíciós megállapodásakor (fotó: pravda.sk)
Kettejükön kívül egy komolyan vehető jelölt van még a pályán, a korábban is elnöknek induló, de nem nyerő Štefan Harabin. Régi vágású kommunista figuráról van szó, aki a rendszerváltoztatás előtt már fontos párttag volt, majd már 1991-től a legfelsőbb bíróság tagja, később kétszer az elnöke is, közben pedig az első Fico-kormány igazságügyi minisztere a koalícióban részt vevő Vladimír Mečiar jelölése nyomán. A mostani elnökválasztáson ugyanúgy harmadik lett, mint 2019-ben, ám több, mint 40 ezerrel kevesebb szavazattal. Az ő szavazói feltehetően nagyrészt Pellegrinit támogatják majd, már aki részt vesz közülük a második fordulóban. A többi hat jelölt – köztük Igor Matovič korábbi kormányfővel és Forró Krisztiánnal, a Magyar Szövetség elnökével – összesen szűk 9 százaléknyi szavazatot kapart össze. Az ő szavazóik alighanem változatosan oszlanak majd meg a két jelölt, illetve a távolmaradás közt a második fordulóban.
Megjósolhatatlanul szoros eredmény néz ki két hét múlva, az viszont egyértelmű, hogy az öt évvel ezelőttitől eltérően, ezen a választáson két egyenrangúan erős ellenfél áll szemben.
Akkor a Progresszív Szlovákia nevű, szélsőséges liberális párt alelnöki székéből érkező Zuzana Čaputová elég simán húzta be az elsőséget mindkét fordulóban, most Pellegrini alighanem sokkal jobban megnehezíti a globalista csapat munkáját.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS