Nincs búcsú a fegyverektől – Békepárti és háborúpárti törésvonal rajzolódik ki a választások előtt

A francia elnök szerint el kell gondolkodni azon, hogy Európa katonákat küldjön Ukrajnába, miközben a külügyi főbiztos azt állítja, hogy egy kiterjedt európai háború nem fantázia, a német külügyminiszter már úgy vélekedik, hogy a háborúnak nincs diplomáciai megoldása, a lengyelek pedig nukleáris fegyvereket is telepítenének országukba – ezek tényleg megbolondultak? Nincs már jobb- és baloldal, a globalista kontra szuverenista törésvonal felett pedig egy új olyan szembenállás élezi ki az EP-választásokat, amelyet nyugodtan nevezhetünk békepárti és háborúpárti erők küzdelmének, hisz a tét ma ez. És ez alól Magyarország sem tud kivétel lenni, hisz míg Orbán Viktor és a Fidesz minden fórumon a békét hirdeti, és a kormány nem hajlandó fegyvereket szállítani, addig az újraszabott balliberális oldal véleménye változatlan: Gyurcsányék, Karácsonyék, Donáthék és most már Magyar Péter köre is kiszolgálná a tengerentúli érdekeket. Ne legyen kétségünk: a külföldről támogatott hazai ellenzék gondolkodás nélkül belevetné az országot a szomszédban folyó szörnyűséges háborúba!

Erősödik a háborús pszichózis az Európai Unióban

Régóta megy a melldöngetés Nyugat-Európában, és folyamatosan szítják az ukrán nacionalizmust az egyébként internacionalista politikai és kulturális csoportok. A kormányok sem restek. Lépésről lépésre eljutottunk a sisakok szállításától a rakéták telepítéséhez és a vadászgépek átadásához. Az elmúlt hetekben azonban sikerült fokozni a nemzetközi helyzetet, pontosabban növelni a háború eszkalációjának veszélyét.

Ha az oroszok áttörik a frontot, és az ukránok segítséget kérnek, legalábbis el kell gondolkodni azon, hogy Európa katonákat küldjön Ukrajnába

– tartott ki korábbi álláspontja mellett Emmanuel Macron az Economistnak adott interjújában. A francia elnök szerint Európa elsősorban nem intézményi, hanem földrajzi keretek között értelmezhető, így a szárazföldi erők bevetését sem kellene elvetnünk. Világos, tagadhatatlanul háborúpárti politika.

Josep Borrell, az Európai Unió külügyi főbiztosa viszont összevissza beszél. Még április 8-án azt mondta, hogy nem fantázia többet egy kiterjedt európai háború, ám szűk egy hónappal később – múlt vasárnap – a rijádi Világgazdasági Fórum kétnapos ülésének egyik panelbeszélgetésén már úgy fogalmazott, hogy

az európaiak nem fognak meghalni a Donbasszért.

Ezzel egyet tudunk érteni! De hogy tényleg ne tudjuk meg, hogy pontosan mi jár az ez idáig elkötelezett háborúpárti bürokrata furmányos fejében, néhány órával később már arról beszélt az újságíróknak, hogy

továbbra is támogatnunk kell Ukrajnát és az ukránokat, lehetővé kell tennünk számukra, hogy ellenálljanak.

A pénzügyi támogatásnak és a fegyverszállításnak pedig nem lehet határa, hisz elköteleztük magunkat Ukrajna mellett. Legalábbis ő… (Jellemző: Borrell azt gondolja, hogy az EU nevében, a tagországok megkérdezése nélkül egy személyben nyilatkozhat egy ilyen – egyébként nem létező, kollektív – elkötelezettségről.)

A lengyelek teljesen megőrültek

A leghátborzongatóbb viszont az, amit a régi-új uniópárti, a liberálisokkal és a baloldallal együttműködő, valójában globalista és progresszív érdekeket kiszolgáló „jobbközép” lengyel kormánytisztviselők nyilatkoznak.

Oroszország csak a nyers gazdasági és katonai erőre van tekintettel

– jelentette ki a hét elején Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter, majd hozzátette:

ennek a konfliktusnak nincs diplomáciai megoldása.

A nyugat-lengyelországi Slubicében tartott rendezvényen részt vett Annalena Baerbock német külügyminiszter is, aki ebben egyetértett kollégájával. (Ezen persze kevésbé csodálkozunk!)

Közben a lengyel elnök bejelentette, hogy kész az ország területére atomfegyvereket telepíteni, ha a szövetségesek (valójában az Egyesült Államok vezetői) úgy döntenek.

Mi ez, ha nem egy erőszakspirál, egy háborús pszichózis? Önveszélyes melldöngetés, önsorsrontó geopolitikai nagyotmondás. Ami viszont a legijesztőbb, hogy a brüsszeliták és néhány tagország vezetője továbbra is elutasítja a diplomáciai megoldás lehetőségét.

Az amerikaiak járnak csak jól

Mindeközben az amerikai külügyminiszter – miután megszavazta a kongresszus az újabb, több mint 60 milliárd dolláros fegyverkezési támogatást – azt nyilatkozta, hogy mindez egy megtérülő, hasznos „befektetés” lehet az Egyesült Államok számára…

Ami viszont a több ezer kilométerre fekvő Egyesült Államoknak előnyösnek tűnik, az nekünk, európaiaknak nem az. Sőt, ami eddig történt, az borzalmas emberi tragédiák sorozata, civilizációs kár és a második világháború óta nem látott biztonsági kockázat. Minél közelebb vagyunk földrajzi értelemben a fronthoz, annál súlyosabb a krízis és nagyobb a rizikó. Így Magyarország különösen kitett a veszélyeknek.

Új politikai törésvonal rögzül: békepártiak a háborúpártiakkal szemben

Ebben a helyzetben a Momentum és a Demokratikus Koalíció mellett a sok kis törpepárt (Jobbik, MSZP, Párbeszéd) továbbra sem áll a béke mellé, ahogy a műfajt tévesztő, a saját helyzetén túlnyújtózkodó Karácsony Gergely sem. A magyar balliberális oldal továbbra is a tengerentúli támogatók érdekeit szolgálják, ahogy nem változott az sem, hogy a globalista és progresszív uniós politikai csoportok céljait másolják és követik.

Így alakul át a kommunista–antikommunista törésvonal mentén rögzült globalista–szuverenista szembenállás egy új politikai „frontvonallá”. Ki a békepárti, és ki az, aki a nyugati, leginkább a tengerentúli háborúpártiság mellett foglal állást? Ez a kérdés rajzolja meg az új politikai törésvonalat, ami ma kettészeli az EP-választásokon egymásnak feszülő jobboldalt és baloldalt.

A kérdés tehát most az, hogy kinek adjunk júniusban bizalmat? Hogy békére vágyunk, és garanciát követelünk arra nézve, hogy ne sodorjon bele minket néhány eszement nyugati politikus a háborúba, vagy mindenáron meg akarunk felelni nekik? Mert kétségünk ne legyen: a külföldről támogatott hazai balliberális ellenzék ma is követné a Nyugat parancsát. Júniusban kormányváltásra ugyan nem lesz lehetőség, de az eredmény nagyban befolyásolhatja a 2026-os országgyűlési választások kimenetelét. És ahogy halljuk nyilatkozni a háborús pszichózisban szenvedő európai politikusok egy részét, ahogy figyeljük Zelenszkij politikáját, könnyen lehet, hogy 2026-ban még mindig háború lesz. Reméljük, nem kiterjedt európai hadszíntéren.

Nos, ezért is fontos a bő egy hónap múlva esedékes EP-választás. Válasszuk a békepárti oldalt, ha nem akarjuk megint a történelem nagy vesztesei között találni magunkat! A múlt század történelme ugyanis arra tanít minket, hogy minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy kimaradjunk ezekből a nagyhatalmi fegyveres konfliktusokból. Sokat veszítettünk már… ne legyünk ismét vesztesek!