Ember a földön

Ezen sorok írása közben még nem ismeretesek a részletek, csupán annyit tudunk, hogy Robert Fico szlovák kormányfő ellen merényletet követtek el, és a lövéseket leadó férfit a rendőrök elfogták. Messzemenő következtetéseket tehát még nem vonhatunk le, és le kell szögezni, hogy a világ minden táján – nemcsak Európában – sajnos időközönként követnek el merényleteket vezető politikusok ellen. Ugyanakkor mégsem lehet, és nem is szabad kontextus nélkül értelmezni a történteket. Európa forrong. Identitásválság, őrületkultusz, háborús uszítás és gyűlöletpolitika jellemzi.

Szubjektív megítélésem szerint egy megtervezett támadást nem úgy hajtottak volna végre, hogy a merénylő rögtön rendőrkézre kerüljön. Egy kifinomult akció, vagy egy idegen ország titkosszolgálati művelete általában nem így néz ki. Én magam valószínűbbnek tartom, hogy az elkövető a gyűlöletpolitizálás agymosott végterméke, aki komolyan hitt abban, hogy bármilyen eszköz megengedett a gyűlölete tárgyával szemben. Hogy ennek közvetlenül vagy közvetve volt-e köze Fico háborúellenességéhez, most még nem bizonyítható, de ha valóban egy, a politika által felheccelt elkövetőről van szó, akkor elképzelhető, hogy ez is szerepet játszott. Visszatérve Európa aktuális állapotára, baj van! Tényleg fel kell ébredjünk ebből a káprázatból, és észre kell vennünk, hogy mi magunk is a földön fekszünk, ha egyelőre nem is átlőve.

Minden oldalnak és azok szimpatizánsainak is önmérsékletet kell tanúsítaniuk, akkor is, ha éles vitában állunk egymással. Hátborzongató, hogy az internetes fórumokon mindennapossá vált az akasztással meg az üldözéssel való fenyegetés az ellenkező ideológiát vallókkal szemben. Tudom, hogy ezek jelentős része szerencsére nem vehető komolyan, hisz legtöbbször olyan gyáva emberek ismérve ez, akik még a saját arcukat se vállalják. Ugyanakkor előbb-utóbb akadhat egy őrült, akinek annyira átmossák az agyát, hogy azt hiszi, többé tényleg nincsenek határok.

Ha egy percre visszatérne a szarkamusom, és próbálnék odaszúrni az ellennek, akkor most azt mondanám: “Mr. Pressman! Adjon má’ vissza vagy két gyerekkatonát, mert lassan már egy valamirevaló, tehetségtelen nem bináris sátánistát sem találunk, akit kiküldhetnénk az Eurovíziós Wokefesztiválra.” A helyzet viszont az, hogy nincs kedvem viccesedni. A helyzet annál súlyosabb, és kristálytisztán látszik, hogy Európa újra szélsebesen robog a veszte felé.