„Ma reggel egyeztettünk az önkormányzattal a kiköltözés körülményeiről, pénteken kell átadnunk a kulcsokat, április 30-ig kell kiköltöznünk!” – olvasható a Sirály Facebook-oldalán. A Magyar Hírlap információi szerint az egyeztetés valóban megtörtént, így ha minden a fentiek szerint zajlik, pont kerülhet a történet végére.
A Király utcai „közösségi tér” körüli procedúra 1993-ban kezdődött, amikor a Budapest Székesfőváros Könyvesháza Alapítvány megkapta az ingatlant, ám az néhány év múlva már üresen állt. Öt évvel később a szervezet és az önkormányzat között per kezdődött, amely 2010-ben zárult le. A Sirály akkori ügyvezetője, Szalai-Szabó István azonban 2006-ban az akkori, kultúráért felelős főpolgármester-helyettestől, Schiffer Jánostól kért működési engedélyt, aki a folyamatban lévő eljárásra hivatkozva ezt megtagadta, mondván: a főváros kulturális célokra kívánja hasznosítani az ingatlant, s erre pályázatot fog kiírni. Azonban sem pályázat, sem engedély nem lett, viszont a kultúrtér megnyitotta kapuit, és a kisebb nézeteltérések ellenére máig zavartalanul működött.
Korábban, 2011-ben a Hvg.hu megkereste Tarlós Istvánt is ez ügyben, aki – elmondása szerint – akkor szembesült először a problémával, mi szerint a Sirályt működtető vállalkozásnak hat éve nincs érvényes szerződése a Fővárosi Önkormányzattal.
A „közösségi tér” viszont üzemelt, annak ellenére is, hogy tavaly májusban az épületet lezárták. Az ingatlant legutóbb március 22-én próbálta birtokba venni – az egyébként tulajdonos – fővárosi önkormányzat, ám ezt fiatalok egy csoportja megakadályozta, arra hivatkozva, hogy a helyiséget évek óta a Marom Klub Egyesület használja a Főpolgármesteri Hivatallal kötött szerződés alapján. Másnap a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) nyílt levelet intézett a főpolgármesterhez, amelyben arra kérték, hogy függessze fel a Sirály bezárásának végrehajtását a zsidóság egyik legfontosabb ünnepe, a pészach végéig, azaz április 3-ig. Tarlós István a kérésnek eleget tett.
Március 31-én, vasárnap éjjel a Sirály és közönsége feltehetően búcsúbulit tartott, amelyen bárki részt vehetett, így a Magyar Hírlap munkatársai is körülnézhettek a földön mindenfelé heverő sörös-boros üvegek, falhoz döntött, diáktüntetéseiről ismerős transzparensek és a padlón eltaposott, megszámlálhatatlan csikk között…
A teljes cikk a MHO-on olvasható.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS