Kezdetben vala a rend és fegyelem, illetve a társadalmi nyomás. Az emberek szigorúan, zárt sorokban éltek és csak kevesek gondolták, hogy a létező rendnél lehet esetleg jobb is. Ez így zajlott hosszú évszázadokon keresztül, míg egyszercsak eljött a huszadik század, annak is a második évtizede és beköszöntött a hippikorszak, az önállóság és a béke dicsérete.
MARÓTHY DÁVID – KOLLÁRIK PÉTER – KEREKES ANDRÁS – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport
Természetesen ez nem nagyon hatotta meg azokat, akik továbbra is hittek abban, hogy a tiszta jövőképért érdemes föláldozni a szabadságot különféle vezetők nagyívű elképzeléseinek vonalán, így a két csoport folyamatosan harcban állt egymással. Ezen harc eredménye a másként gondolkodók kiútkeresése lett, melyre több kísérletet is tettek, tesznek.
Erre az egyik legszebb példa egy Koppenhágai városrész, Christiania története. Az 1971-ben alapított, máig létező, 84 hektáros területen ezer főnyi állandó lakó és megannyi átutazó él, hódolva a közvetlen demokráciának és a belülről dekadensnek, kívülről deviánsnak tűnő életmódnak. A településen egyébként nincs karhatalom, lakosai közvetlen demokráciában, vagy, ha jobban tetszik, anarchoszindikalista közösségben élnek, drogoznak és alkotnak.
Megannyi kézműves szakma találta meg helyét a viszonylagos izolációban, a kovácstól elkezdve a kerékpárszerelőn a pékig szinte mindent meg lehet találni. A művészetek is virágoznak, hiszen mi sem teremthet jobb környezetet az alkotáshoz, mint egy kis önszabályzó közösség. Saját színtársulat, zenekarok illetve önjelölt építészek fura gyülekezete ez. Emellett az egyik legnagyobb koppenhágai turistalátványosság, átlagosan évi félmillió látogatóval.
Természetesen a kis település élete nem csak játék és mese, mivel értékes területen fekszik és a külvilág sem kifejezetten nézi jó szemmel, hogy alternatív társadalmak is léteznek, még ha oly jámborak is, mint christianiaiak. A könnyűdrogok nyílt árusítását például 2004-ben törvényben tiltották, melynek egy kétezerötös lövöldözés lett a vége, mely során külső banda át akarta venni az akkor már illegális drogpiac fölötti uralmat. Szintén jellemző momentuma a település és az aktuális kormányzatok közötti harcnak, hogy a kormányok különféle terveket dolgoznak ki arra az esetre ha “véletlenül” le lenne bontva a település. Építkezni szintén tilos, így a lakók félelme egyre erősödik attól, hogy idővel a földdel lesz egyenlő otthonuk.
Christiania az egyik legnagyobb és legsikeresebb kísérlet arra, hogy a számkivetett emberek a saját törvényeik szerint, felelősen éljenek, éppen ezért elég sokakat megihletett, például a foglaltház- mozgalmat. A squatterek üresen álló ingatlanokat foglalnak el, hogy ott éljenek és elsősorban művészi tevékenységeket végezzenek. A mozgalom szerint nincs értelme az üresen álló, kizárólag spekuláció céljából fölvásárolt ingatlanoknak, mikor a lakás kevés, az ember pedig sok. Így, ha valahol találnak szabadon álló, funkciójuktól megfosztott (köz)épületet, oda hajlamosak beköltözni, ezzel kialakítva saját életterüket és egy érdekes színfoltot szolgáltatva a városoknak. Ezek a kommunák tisztelik a magántulajdont, viszont szerintük megvannak a határai a tulajdonlásnak. Általában egymást között mindent megosztanak, illetve publikus tevékenységeket is végeznek az általuk elfoglalt területen, például koncerteket és kiállításokat szerveznek.
A mozgalom Európában a nyolcvanas évektől van jelen, de a huszonegyedik század hajnalán új erőre kapott, köszönhetően a magas ingatlanáraknak, melyek szinte lehetetlenné tették a lakásvásárlást és irreálisan drágává a bérlést Nyugat-Európában. Itthon is több kísérlet volt házfoglalásokra, viszont a társadalmi berendezkedés és a kevésbé barátságos városvezetői hozzáállás okán ezek általában kudarccal végződtek. 2004-ben a budapesti Centrum csoport foglalta el a volt Úttörő áruházat. Az akció pár nap alatt elhalt, köszönhetően annak, hogy az önkormányzat viszonylag gyorsan életveszélyesnek minősítette az épületet és a rendőrség segítségével eltávolította a foglalókat.
Emellett működött még egy ház az Erzsébet tér környékén, még 2010-ben mely viszonylag ismert lett, ellenben azt nem művészeti tevékenység, hanem lakás szempontjából használták, hajléktalanok. A lebontásra ítélt gangosház viszonylag észrevétlen volt és a bejutás sem működött egyszerűen, viszont sikerült egy egészen nagy létszámú kommunát kitermelnie, mielőtt megszűnt volna.
Itthon egyébként egyre nagyobb divat foglaltházként kinéző, rendes bérelt szórakozóhelyet csinálni, ilyen például az elmúlt években nagyon fölkapott romkocsmadivat, ahol a tisztelt közönség salétromos falaktól és törött bútoroktól övezve ihatja hatszáz forintos sörét, avagy a Corvintető, ahol pedig összefirkált falak közt lehet húsz éven aluliak násztáncát nézni az éppen aktuális, már majdnem underground tánczenére. Általában az önkormányzat jóváhagyásával, bújtatott anyagi támogatást nyújtva a neki megfelelő politikai beállítottságú csoportoknak. Ilyen, kvázi fekete-kocsma volt a felszámolt Sirály is, ahol számlaadás és bérleti díj nélkül harcoltak a „társadalmi egyenlőségért” és az őket korábban finanszírozó, azóta leváltott városvezetésért.
Van viszont egy üdítő kivétel is, méghozzá a MüSzi nevű intézmény, ráadásul éppen a Corvintető mellett, a Corvin áruház blokkjában a Blahán. A két hely közelsége persze idővel borítékolhatóan vitákba fog torkollni, de egyelőre még csendes a viszony a két hely között. Főleg, hogy erősen eltér a profil, hisz míg a Corvintetőnek már csak az emléke underground, addig a Művelődési Szint megpróbálja összefogni az alternatív, nem csak könnyűzenei kultúrát.
Méghozzá önszerveződve és az államtól függetlenül, ami nagy szó abban az országban, ahol általában a kultúráról elsősorban az állami pénzek és kitartottság, vagy a teljes piacképtelenség jut az ember eszébe, mint például az ex-Gödör, mely ugyan közösségi térként remekül funkcionált, viszont eltartani magát kevésbé sikerült. Szintén örömteli, hogy a sokat hangoztatott függetlenség nem egy, az önkormányzat által, koncként/jutalomként dobott épületben valósul meg, így akaratlanul is a politika prédájává téve a helyet.
Gödör Klub
Az ajtón becsengetve, majd később belépve egyébként a standard, ámbár szebb napokat látott Corvin áruházi hátsó lépcsőház fogadja a látogatót, ki, ha elég idő, még emlékezhet arra, hogy milyen volt, mikor ezeket a lépcsőket az áruházon belüli közlekedésre használta. A mozaikon nem fog az idő, csak a firkák gyűlnek egyre inkább. Pár emeletnyi gyaloglás fölfelé és egy ajtón átlépve elénk tárul a hely. Kinézetre és alaprajzra talán a Soroksári úti R33-hoz tudnám leginkább hasonlítani, az is megannyi kisebb és nagyobb teremből áll, továbbá ott is könnyű eltévedni, ha az ember nem ismeri eléggé, de már öntött a garatra.
Hiszen van itt minden: kiállító -és koncertteremtől az irodáig, illetve legfőképpen csocsóasztal, pingpongasztal, továbbá söntés. Az alkoholárak a Kazinczy utcához képest nem vészesek, a standard budapesti, aranyháromszögbeli szinten vannak. Miután a kötelező sörrendelés megtörtént, érdemes kicsit elmozdulni a pulttól és körbenézni, mégis mi várhat ránk eme helyen.
MÜSZI
Dióhéjban: elég sok minden, a hely ugyanis a programok változatossága terén eléggé hasonlít egy átlagos falusi művelődési házra, talán a tojótyúk -és kaktuszkiállítástól eltekintve. A hagyományos, nappali időszakban (h-p: 10:00-21:00, sz-v: 14:00-20:00), a társasjátékklubtól a színházi előadásokon keresztül a mangarajz-iskoláig a szórakozási lehetőségek teljes vertikuma megtalálható, míg az esti és éjszakai időszakban a zenéé a főszerep. Általában kevésbé ismert előadók adnak koncerteket hajnalig, viszont mindenképpen előny, hogy a hely fölkarolt olyan, mármár kihalónak ítélt stílusokat is, mint a kádbafingós pank, avagy a hagyományosan mosógépdobon és flexen előadott indusztriál.
MÜSZI
Egy szó, mint száz, a helyre érdemes lehet betérni, körülnézni, inni egy sört, netán játszani egy csocsót. A hangulat vagy magába szív, vagy kiköp, erősen attól függően, hogy ki mennyire bírja ki, ha a környezetében hirtelen föltűnik nagyobb mennyiségű, romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomás.
Müszi weboldal és programok a Facebookon:
https://www.facebook.com/muvelodesiszint
http://muszi.org/
Wikipédia szócikkek Christiania-ról és a Squatterekről:
http://en.wikipedia.org/wiki/Squatting
http://en.wikipedia.org/wiki/Freetown_Christiania
Magyar Wikipédia cikk a foglaltházakról, budapesti vonatkozással:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Squat
Facebook
Twitter
YouTube
RSS