Káröröm

Az elmúlt időszak választási eredményeinek és azok tanúságainak tükrében magamnak is be kellett vallanom, kicsit más okból vártam idénre a párizsi olimpiát. Évek óta formálódott ugyanis bennem egy terv, hogy az olimpia várhatóan nagyszerű magyar sportolói eredményei mellé valamilyen filmes összevágások révén a Momentum Mozgalom politikusainak elmúlt időszakban született esetlen, olyankor egyenesen felháborító megnyilvánulásait párosítottam volna. Az ötletem lényege abban állt, hogy ezek a várható sportolói eredmények akár Magyarországon, a hazai közönség előtt is megszülethettek volna, ehelyett azonban nekünk csak a momentumos bénázás jutott.

A magyar közönség előtt véghezvitt, magyar olimpiai aranyat érdemlő sportolói teljesítmények, kontra zuhany alatt villanyroller-mosás, „elbasztamozás” az ország házában, botmixerezés, románkodás, szlovákkodás és még sorolhatnánk. Szép és megérdemelt kontraszt lett volna mindez cserébe a NOlimpia kampányért, amely vitathatatlanul az egyik legkártékonyabb mozgalmári kezdeményezés volt az elmúlt több mint egy évtizedben. Megvolt persze ebben a tanulópénz is, hiszen a láthatóan az európai térben még mindig úriemberként viselkedő magyar diplomácia ezáltal felismerhette, hogy akár jelentős és titkos pénzügyi támogatásokat is megér, hogy egy, például az olimpiarendezésben ellenérdekelt országban mozgalmakat támogassunk, akik majd helyi szinten akadályozzák az olimpiarendezés tervét. Még véletlenül sem utalnék ezzel arra, hogy esetleg a francia kormány titkos forrásokból pénzelte fel a NOlimpia kampányt, hogy abból még egy Momentum Mozgalom is kinőhessen…Igaz, abban az időben és később is elég sokat fényképezkedtek momentumosok francia politikusokkal.

Mindez természetesen mára mindegy, ugyanis, mint ahogy Gulyás Gergely a legutóbbi kormányinfón a választási eredményeket kommentálva megjegyezte,

a Momentum eredményei alapján nincs öt százaléka a nyílt és büszke hazaárulásnak Magyarországon.

A Miniszterelnökséget vezető miniszter ebben a kijelentésében arra utalt, hogy a Momentum Mozgalom az magyarországi olimpiarendezés megakadályozása után annyira felszívta magát, hogy két EP-képviselőjük, Cseh Katalin és Donáth Anna tevékenyen járultak hozzá ahhoz, hogy a hazánknak járó uniós forrásokat ne kaphassuk meg. És tették mindezt büszkén, a brüsszeli politikai elittől és annak sajtójától körberajongva. Innentől valójában mindegy is, hogy végezetül a hazai csóri választók a szavazataikkal mondtak ítéletet a Momentum Mozgalom, és annak politikusai tevékenysége fölött. Hiszen mi maradt e választóknak végül. Egy sírós kép, ahogyan Donáth Anna elcsukló hangon beszél a bukás tudatában a sajtónak. Egy kép arról, ahogy egy buta és elkényeztetett gyerektől elveszik a játékszerét, és emiatt toporzékolni kezd. Orbán Viktor a Bálnában elhangzott választási értékelésében tért ki arra, hogy szavai szerint a világban mégis van egyfajta egyensúly, ami a „Jóisten humorérzékében is megmutatkozik”, mivel

a párizsi olimpia évében írta ki a magyar történelemből a Momentum Mozgalmat.

Ez akár igaz is lehet, de még egyszer hangsúlyozom, a Momentum Mozgalom rendkívül kártékony tevékenységének végén meg kell elégednünk a jelenettel, ahogy Donáth Anna pityereg, mert nem tudja folytatni mindazt, amit eddig művelt a saját országa kárára. Ugyan ki adja az elvesztegetett éveket, ki hozza rendbe azokat a problémákat, amelyekkel Donáth Anna és Cseh Katalin magyarok millióit megkárosította az elmúlt időszakban?

Itt térnék ki röviden a kárörvendés fogalmára, minthogy az interneten a momentumos politikusokról megjelent mémek most azt sugallják a számomra, azt táplálják bennem, hogy érezzek kárörvendést például Donáth Anna vizenyős szemei láttán. Láthatóan ennyi jutott ennek a történetnek, mármint a Momentum Mozgalom történetének a végén. Miközben én, és talán sokan mások hozzám hasonlóan, nem kárörvendést akarunk érezni, hanem elégtételt akartunk. A kárörvendés ugyanis, ha már a fogalmaknál tartunk, a másik kárán való örömködést jelent. Ez amúgy sem általános műfaj, nekem sem megy például, nem öntenek el az örömhormonok, ha Donáth Annát sírni látom. Sokkal inkább azért sem, mivel a kárörvendés bár tőlem idegen, ellenben Donáth Anna és Cseh Katalin egész politikai tevékenységüket pontosan a kárörvendésre alapozták. Nem csináltak ugyanis mást az Európai Parlamentben, mint azt akadályozták, hogy Magyarország a neki járó forrásokat megkapja. Olyan hazug kijelentéseket tettek felszólalásaikban az Európai Parlament széles nyilvánossága előtt, amelyek alkalmasak voltak hazánk folyamatos lejáratására, megbélyegzésére. Ahol csak lehetett, tüzelték a hungarofóbiát, felerősítették a rólunk kialakított sztereotípiákat. Mindezen tevékenységüket pedig széles mosollyal tálalták, ahol csak tudták. Tehát kárt okoztak, majd ezen örvendeztek. Kárörvendtek. Egész végig, amíg csak a magyar választók további felhatalmazással már nem ruházták fel őket, hogy mindezt folytathassák.

A magyar választók ugyanakkor méltósággal elégtételt vettek a Momentum Mozgalmon a szavazataikon keresztül, és tükröt tartottak a Cseh Katalin és Donáth Anna elé. Talán emiatt is volt valójában a pityergés. Az elégtétel ugyanakkor akkor teljesedik be végképp, ha lesz egy nemzeti minimum, hogy hogyan viselkedjenek magyar EP-képviselők Európában. Ezt a még megíratlan etikai kódexet érzi a néplélek, de eddig csak szavazataiban fogalmazta meg. Például, hogy a vitáinkat belül intézzük, kifelé erőt és magabiztosságot, egységet mutatunk. Nem nyalunk, nem árulkodunk, nem jelentgetünk Brüsszel egyetlen politikusának. Egyáltalán, nem képzeljük, hogy bárki Brüsszelben rangban felettünk áll. És mindent hazahordunk, ami Magyarországnak jár. És aki hazánkat támadja, vagy csak a szájára veszi, azzal szemben egységesen lépünk fel. Ennyit igazán meg lehet tenni pártpolitikai hovatartozástól függetlenül. Lám, más országoknak ez megy. Ők választják azt a taktikát, hogy keresnek egy mások országot, akit szapulni lehet, addig sem foglalkozik senki a sajátjukkal. És abban, hogy az ország, amelyet szapulni lehet, az éppen Magyarország lett, abban vastagon benne voltak a magyar ellenzéki EP-képviselők, akik a legnagyobb örömmel mutatták hazánk testén az újabbnál újabb felületeket, ahol még nem rúgtak bele. A Momentum már végül belebukott ebbe, de ott van még Gyurcsányné Klara Dobreva, akit a választók szintén egyre lejjebb értékelnek. De nem, ő sosem tanulna a Momentum példájából. Ő folytatja… A TISZA meg csak most fogja elkezdeni.