Így kezdődött 

Száztíz évvel ezelőtt, 1914. június 28-án, a Nagy Háború (I.világháború) kitörésének közvetlen oka lett a szarajevói politikai merénylet, melynek áldozatául esett Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és felesége, Hohenberg Zsófia hercegnő. Eddig sokat beszéltünk ennek következményeként – Trianon – a mi fájdalmunkról, de viszonylag keveset szóltunk a délszláv népek, elsősorban a szerbek fájdalmairól, ami miatt felrobbant a végzetes lőporos hordó. Bruno Brehm, osztrák író – akitől a címet kölcsönöztem – katonatisztként vett részt az első világháborúban, s szemléletes, regényes formában írta meg a fiatal merénylő, Gavrilo Princip indokait a revolver ravaszának meghúzására és a trónörökös Ferenc Ferdinánd öntelt, hadúri magatartására, amivel önként menetelt a halálba. 

De mi is történt? Ami történt, az nem összeesküvés-elmélet volt, hanem a gyilkossági merénylet háttere volt maga az összeesküvés, a kérlelhetetlen valóság. A Vidovdan, vagy Szent Vitus napja a szerb ortodox egyház legnagyobb ünnepe. Időpontja a Gergely-naptár szerint június 28. Az 1389-es rigómezei csata, a szerb erők vezette keresztény szövetségesek és az Oszmán Birodalom hadai között zajlott. A törökök szétverték Lázár szerb fejedelem hadseregét, ezzel megszűnt a középkori szerb királyság és Lázár fejedelem elesett a csatamezőn. A harc kimenete, eredményei, a csatához kapcsolódó mondakör alapvető jelentőségűek a szerb nemzeti öntudat megértéséhez. Dátuma (június 28.) a szerbek számára szimbolikus, egyszerre jelképezi a bukást, az újjászületést és a reményt. A trónörökös pár ezekben a napokban, az évfordulón vett részt a Szarajevó környékén tartott nagy hadgyakorlaton. Egyik tisztje, Merizzi alezredes figyelmeztette a trónörököst, hogy a szerbek 525 éve először ünneplik szabadon nemzeti ünnepüket, a Vitus napot és sokan a boszniai szerbek közül a szarajevói látogatást (bevonulást) kihívásnak tekintenék. Erre a trónörökösnek ez volt a válasza:

– Szép kis nemzeti ünnep – nevet flegmán Ferenc Ferdinánd. Ha ilyen jubileumokat ünnepelnénk, mint a rigómezei csatavesztést, akkor nem volna csoda, ha az 1903-as belgrádi királygyilkosság napját is megünnepelnék.

A kialakult helyzet jobb megismeréséhez néhány dolgot nem árt tudnunk. A válság 1908. október 5-én robbant ki,mikor a Monarchia bejelentette a formailag az Oszmán Birodalomhoz tartozó, de 1878 óta ténylegesen osztrák-magyar igazgatás alatt lévő terület annektálását. Ez az egyoldalú lépés – amit közvetlenül a bolgár függetlenség kikiáltása utánra időzítettek – a nagyhatalmak valamint a Monarchia balkáni szomszédainak (Montenegrónak és Szerbiának) tiltakozását váltotta ki. A válság tartósan megrontotta Ausztria-Magyarország viszonyát több szomszédjával, Szerbiával s Oroszországgal, és ez később hozzájárult az első világháború kitöréséhez. Az annexió a szerbekben erős nacionalista érzelmeket korbácsolt fel. Az oroszok által támogatott nagyszerb törekvések egyre nyíltabban jutottak kifejezésre.

Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Chotek Zsófia (korabeli képeslap)

Megalakult a Narodna Odbrana szervezete, amely a zászlajára tűzte a délszlávok felszabadítását. Miklós cár 1914 tavaszán Szentpéterváron az odalátogató Pasics szerb miniszterelnöknek ezt jelentette ki:

Szívélyes üdvözletemet küldöm Péter királynak és kérem, mondja meg neki is, hogy Szerbiáért mindent meg fogunk tenni. 

Ilyen támogatással ezerrel folyt a monarchia elleni szervezkedés. Európa a béke utolsó perceit élte, de már ekkor is megmérgezte a kedélyeket a háborús nyugtalanság, a jövő félelmetes bizonytalansága.

Nem akarok párhuzamot vonni az akkori és a mai helyzettel, de az ilyen felelőtlen politikusi kijelentések jelenleg is elhangzanak a háború kérdéseiben s márcsak egy végzetes szikra felvillanása várat magára. Mindenesetre Ferenc Ferdinánd, aki a monarchia egységének megerősítését tűzte ki elkövetkezendő uralkodásának programjául, ez nem tetszett a nagyszerb eszme képviselőinek.

Nézzük, mit tesznek ebben az időben a merénylet tervezői. Szerbia különböző városaiból, Belgrádból, Montenegróból napokkal a látogatás előtt szerbek, boszniai szerbek többen megérkeznek robbanószerekkel, pisztolyokkal felszerelve: a fiatal betűszedő nyomdász, Cabrinovic Nedjelko, Grabez, Ilic, Gavrilo Princip, a diák és még sokan mások. Az Appel-rakparton egy padra leülnek s nevetve beszélgetnek. Tudják a trónörökös útvonalát. Ilic osztja ki a feladatokat:

 – Grabec, neked Princip közelében kell maradnod. Tartalék vagy. Itt elől, az Osztrák-Magyar Banknál négy embert állítottunk fel, Cabrinovicot is beleszámítva, a trónörökös ott aligha jut keresztül. 

Aztán felállnak, egy kis ideig fel-alá sétálnak.

– Nemsokára eldől minden – mondja Princip. Jobb ha most elválunk. Éljen a szabad Szerbia! Adja az ég, hogy a kezünk ne reszkessen!

Kezet fognak egymással és elindulnak más-más irányba, ki a Latin-, ki a Császár-híd irányába. Szarajevó utcái lassan megtelnek emberekkel, minden sarkon rendőrök állnak és titkosügynökök, várták a császári fenség érkezését. Ferenc Ferdinánd, mint a legfelső Hadúr (Ferenc József) képviselője, 1914 júniusában részt vett a Szarajevó környékén tartott nagy hadgyakorlatokon. A trónörökös pár az ilidzsei katonai táborból indult el autón Szarajevóba, június 28-án reggel 10 órakor. A gépkocsi sorban a harmadik autóban ültek.

A végzetes út. Az 1-es pontnál a sikertelen bombamerénylet, a 2-es pontnál a halálos lövések Forrás: balkanmozaik.hu

Bruno Brehm ezt így láttatja: A főherceg szárnysegédje Potiorek, amikor kinyújtotta a karját és valamit mutatott a trónörökösnek a folyó túlsó partján, abban a pillanatban Cabrinovic egy fekete zsákba varrott bombát dobott az autójuk elé. Az eldobott bomba felrobbant és szilánkjai Boos-Waldeck grófot és Merizzi alezredest sebesítették meg. A merénylő, Cabrinovic menekülni próbál, de belerohant a rendőrök karjaiba. A közelben álló másik összeesküvő, Ilic arra gondolt, hogy a nyomdász miért nem halt meg mindjárt, ahogy bevette a mérget.

– Istenem, Istenem, ha ez a fecsegő elfelejtette bevenni a ciánt, akkor mindnyájan oda veszünk.

– Közben a sértetlen autóban ülő Ferenc Ferdinánd megszólalt – történt valami bajod Zsófi?

– Nem, semmi, nem sebesültem meg- s a hercegnő nyakához érintette zsebkendőjét, a bőre meghorzsolódott, kicsit vérzett.

– Hát akkor menjünk tovább-mondta főherceg kurta oldalpillantást vetve Potiorekre, aki sápadtan, szederjes ajakkal ült vele szemben. Majd  halkan megkérdezi a szárnysegéd gróf Harrachot:

– Csak egy bomba? Úgy éreztem, mintha egy revolvergolyó is elsüvített volna a fülem mellett.

– Azt hiszem egy bomba elég! – mondta a főherceg élesen. A nagy riadalmat keltő merénylet után a trónörökös a városházára vitette magát, majd onnan a helyőrségi kórházba akart menni, hogy meglátogassa a bombamerénylet sebesültjeit. A polgármester, Fehim effendi Curcic fogadja, aki eldadogta betanult beszédének első mondatait, amikor a főherceg félbeszakítja: – Ez vérlázító! Bombát dobnak! Az ember eljön Szarajevóba és így fogadják…

Innentől pörögnek az események. Mindenhol titkosrendőrök, a kíváncsi nép, akik nem ijedtek meg a bombától, továbbra is várták, hogy lássák a hercegi párt. Ferenc Ferdinánd megint a szárnysegédjéhez fordul:

– Lesz ezeknek a bombáknak folytatása?

– Nem, nem hiszem császári fenség.

– Akkor megyek a kórházba Merizzihez.

– Én is veled megyek!– szólalt meg a hercegnő.

– Ma végig melletted maradok, bárhová mész is.

A főherceg hálásan nézett rá. Egy kivételével elindult újra a kocsisor. Az Appel rakparton hajtattak végig, de a kanyarodóban a Ferenc József utcánál a kocsi lefékezett. Egy borkereskedés mögül ekkor ugrott elő Gavrilo Princip és revolverrel kétszer rálőtt a trónörökös párra. Mindkét golyó talált. A trónörököst és trónörökösnét a lövések halálra sebezték. A tömeg botokkal esett neki a merénylőnek, Principnek, akit meg akarnak lincselni, csak a rendőröknek sikerült kimenteni a cingár fiút a feldühödött emberek kezeiből. Közben Gavrilo ezt kiabálta a szidalmazóinak: 

– Szégyelljétek magatokat, szégyelljétek magatokat, szép kis szerbek vagytok! Minden értetek történt! A többi merénylő elmenekült. A rendőri kihallgatásnál megkérdezték Gavrilo Principet, hogy miért tette?

– Mert népünknek napról, napra rosszabb a sora, mert elszegényedik, én egy paraszt fia vagyok, a nyomort szemtől szembe láttam – mert a trónörökös a szlávok ellensége – az asszonyt nem akartam eltalálni, második golyóm Potioreknek, a mameluknak szólt.

A merénylők egy részét elfogták, a többi között Ilic tanítót, Cabrinovic betűszedőt, Grabez diák és Gavrilo Princip diákot. Az első világháború  alatt mind a négyen meghaltak  a Theresienstadti börtönben, alig túllépve a húsz éves kort. A boszniai szerb terroristák hitük szerint népük függetlenségéért harcoltak. Tehát az 1914. június 28-ai merénylet Szarajevóban Habsburg–Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös ellen,  az első világháborút kirobbantó esemény kezdetének tekinthető.

A magyarok nem véletlenül nem szerették a trónörököst

Néhány gondolat Ferenc Ferdinándról egy másik olvasatban. A saját csapdája áldozatává vált. A szlávokkal barátkozott, mégis ők végeztek vele. 110 éve is megvolt a magyarok Ursula von der Leyenje, brüsszeli bürokráciája Ferenc Ferdinánd és köre személyében. A magyarok nem véletlenül nem szerették a trónörököst. Ferenc József öccsének, Károly Lajos fia előtt Rudolf halála nyitotta meg a trónhoz vezető utat. Ferenc Ferdinánd a császártól eltérően külön utat járt. A magyar politikusok és a nemzet-állam koncepciójának esküdt ellenségévé vált.

A Habsburg-dinasztia jövőjét abban látta, hogy a magyarságot megfossza a vezető szerepétől és Magyarország mellett, mint harmadik állam előbb Csehországot, majd a katolikus horvát és szlovén vezetést is bevonja az irányításba, Dél-Szlávia névvel. Magyarellenessége abban is megnyilvánult, hogy II. Józsefhez (kalapos király) hasonlóan nem szándékozott a magyar alkotmányra esküt tenni, s a koronázást megelőzően véghez akarta vinni a magyarság hegemóniájának megtörését. A magyarság uralmát elsősorban a nemzetiségeknek tett kedvezményekkel akarta megtörni.

Ferenc Ferdinánd katonai irodájának közvetítésével a magyarellenes törekvések központja lett, a bécsi keresztényszocialisták s egyéb szláv erők ugyanúgy megtalálták a hozzá vezető utat, mint a románok, Maniu, avagy Vajda-Voivod román-, és Hodzsa Milán szlovák-, Trianon után mindketten miniszterelnökök.

Magyarán: Ferenc Ferdinánd elárulta a magyarok és az osztrákok közötti gyümölcsöző kiegyezést. Az agg császár, Ferenc József ezekről keveset tudott és közvetlen környezete is ellenezte volna. Dehát az árulás sehol sem kifizetődő. A trónörökös a másoknak felállított csapdába sétált bele. Fogalma nem volt a néplélekről. A kedveltjei ölték meg. Mondhatni, a magyar uralkodói elit nem siránkozott érte. De ez már a jövőt tekintve semmit sem jelentett. A háború végül is egy érdemtelen, magyarokat gyűlölő, a monarchiát eláruló miatt tört ki. Nem véletlen, hogy a magyarok, személy szerint Tisza István miniszterelnök, a végsőkig ellenezte a háborúhoz való csatlakozást.