Miközben folyamatosan a jobboldali újságírás színvonalát szidják, a 444 újságírói bemutatták, hogy milyen is az igazi liberális média. A Soros-blog egy hosszú cikkben elemezte ugyanis, hogy mennyire fantasztikus egy punk-fesztivál, tele tudatmódosító szerekkel és műpéniszekkel.
A Tűzfalcsoport hívta fel rá a figyelmet, hogy a Soros György tőzsdespekuláns által támogatott 444.hu publikált cikket a 2023. július 6-8. között, Orfűn megrendezésre került „Toxic Weekend” („Mérgező Hétvége”) elnevezésű punk fesztiválról. A balliberális propagandaoldal által közzétett beszámolóhoz kapcsolódó képi világ – többek között a honlap főoldalán is megjelenő borító kép, amellyel akaratán kívül az is szembetalálkozik, aki még rá sem kattintott az adott cikkre –, úgy közvetíti az obszcenitást, illetve jeleníti meg súlyosan szeméremsértő nyíltsággal a szexualitást, hogy eközben arra sehol, semmilyen formában nem figyelmeztet.
Az eset nemcsak azért érdemel figyelmet és szakmai elemzést, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a sajtószabadság helyzetéért visszatérően aggódó balliberális újságírók még az általuk féltett alapjog kereteivel sincsenek tisztában (vagy ami ennél sokkal rosszabb, egész egyszerűen nem hajlandóak arról tudomást venni), hanem azért is, mivel a konkrét médiatartalom nem csupán a közerkölcsöt sérti alapjaiban, hanem – a sajtó irányába fennálló kötelezettségek teljes semmibevételével – a kiskorúak szellemi, lelki és erkölcsi fejlődését is súlyosan veszélyezteti.
Színvonalas illusztráció egy színvonalas hírportáltól. Forrás: 444
Bár a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó sajtószabadság (vagyis a véleményekhez és az információkhoz való hozzáférés, illetve azok terjesztése) mindenkit megillető alapvető emberi jog, azonban – mint ahogyan azt a nemzetközi jogforrások, valamint Magyarország Alaptörvénye is deklarálja – ezen alapjogok sem gyakorolhatók korlátlanul. Emellett már az Alkotmánybíróság is számos iránymutatásában kifejtette, hogy a sajtó tevékenységének szabadsága nem korlátlan, hanem más alapvető jogok vagy alkotmányos értékek érvényesülése érdekében kötelezettségekkel tűzdelt:
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikke szerint e – kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó – szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban, többek között a nemzetbiztonság, a közbiztonság, a bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme céljából.
A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikke szintén rögzíti, hogy a két alapjog gyakorlása különleges kötelességekkel és felelősséggel jár, ennél fogva bizonyos korlátozásoknak vethető alá, többek között a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében.
Ami a hazai szabályozást illeti, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) IX. cikke rögzíti, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Hazánk elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. Ugyanakkor az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése ezzel egy időben azt is deklarálja, hogy az alapvető jogok korlátozhatók, amennyiben az más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával történik. A véleménynyilvánítás szabadságának általános korlátját az Alaptörvény IX. cikk (4)-(5) bekezdése jelöli ki: az alapjog gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, illetve a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére:
A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvényt [Smtv.] az Országgyűlés a szólásszabadság, a sajtószabadság és amédiaszolgáltatások kiemelkedő kulturális, társadalmijelentőségét szem előtt tartva alkotta meg.
Az Smtv. 4. § (3) bekezdése, valamint a 19. § (3) bekezdése rögzíti a sajtó tevékenységének további törvényi korlátait:
– 4. § (3) bekezdés: a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyiségi jogainak sérelmével.– 19. § (3) bekezdés: a sajtótermékben megjelenő azon médiatartalom, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését, csak oly módon tehető a nyilvánosság tagjai számára elérhetővé, amely – valamely műszaki vagy egyéb megoldás alkalmazásával – biztosítja, hogy kiskorúak nem férhetnek hozzá. Ha ilyen megoldás alkalmazása nem lehetséges, akkor a médiatartalom csak a kiskorúak lehetséges veszélyeztetéséről szóló tájékoztatást tartalmazó figyelmeztető jelzéssel tehető közzé.
Ahogy a fentiekben már utalás történt rá, a közerkölcsvédelme, mint a sajtószabadság korlátja az Emberi Jogok Európai Egyezményében és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is megjelenik. Magát a közerkölcs – változó tartalmú – fogalmát az Smtv. nem definiálja, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának korábbi – a sajtótermék nyilvános közlésének megtiltása iránti kérelem elbírálásánál irányadó szempontokattárgyaló –, a BH 1992. 454. számú eseti döntésében tett megállapításai napjainkban is helyénvalóak: „a közerkölcs fogalmába azok a magatartási szabályok sorolhatók, amelyeket a társadalom általánosan elfogad.”
Az Alkotmánybíróság a 20/1997. (III. 19.) AB határozatában a korábbi sajtótörvénnyel összefüggésben kifejtette, hogy a közerkölcs védelme, mint a sajtószabadság korlátja szükséges és arányos. Az Smtv. mindemellett korlátozza a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését súlyosan károsító tartalmak, számukra is hozzáférhető, jelzés nélküli közlését. Az európai kultúrkörben, az európai típusú demokráciákban a gyermekek védelmének megítélése mind a közvélekedés, mind a jog részéről egységesnek mondható: a nemzetközi közösség a sajtószabadság jogának korlátozása árán is kétséget kizáróan a gyermekek érdekének elsődlegessége mellett foglal állást.
A kiskorúak védelme tartalmilag végsősorban a közerkölcsön alapul, az ebből eredő állami kötelezettség pedig „verseng” a sajtószabadság alapjogával. Vagyis a médiatartalmak szerkesztői elé állított, közerkölcs által megalapozott tartalmi és formai korlát alkotmányos alapját – értelemszerűen a kiskorúak iránt fennálló szülői felelősség mellett – az az előírás adja, amely szerint az állam köteles részt vállalni a kiskorúak megfelelő testi, szellemi fejlődéséhez szükséges védelem és támogatás biztosításában. Az tehát, hogy a törvényhozó a kiskorúak fejlődésére súlyosan káros médiatartalmak közzétételét a nyomtatott és az internetes sajtótermékek esetében is bizonyos korlátozásnak veti alá,szükséges és arányos beavatkozás. [165/2011. (XII. 20.) AB határozat]
Összességében tehát elmondható, hogy az Smtv. – mint a valamennyi médium által nyújtott szolgáltatásra irányadó tartalmi előírások összessége – alapelvi szinten rögzíti a közerkölcs sajtó útján történő megsértésének tilalmát, továbbá közvetve a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődésének védelmét.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ez a jogalkotói felfogás nem csupán a magyar jogrendszerben jelenik meg, azt más fejlett jogrendszerek is implementálják. Spanyolország Alkotmányának 20. cikke (1) bekezdése rögzíti a gondolatok, az eszmék és a vélemények írásban vagy bármely más reprodukciós eszközzel történő szabad kifejezésének és terjesztésének jogát. Ugyanakkor a (4) bekezdés kimondja, hogy a kiskorúak védelme e jog korlátját képezi. A Német Szövetségi Köztársaság Alaptörvényének [Grundgesetz]5. cikke deklarálja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleményét szóban, írásban és képekben szabadon kifejtse és terjessze, valamint, hogy akadály nélkül tájékozódjon, ugyanakkor e jogokat – többek között – az általános törvények, illetve az ifjúság védelmére vonatkozó törvényi rendelkezések korlátozzák. Míg egy dél-amerikai példát említve,Mexikó Alkotmányának 6. cikke értelmében mindenkinek joga van az információk és eszmék kereséséhez, befogadásához és terjesztéséhez. A véleménynyilvánítás nem képezheti bírósági vagy közigazgatási vizsgálat tárgyát, kivéve, ha az – egyebek mellett – sérti az erkölcsöt.
Visszatérve a hatályos magyar joghoz, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény [Mttv.] értelmében, hazánkban a sajtótermékek felügyeletét a kizárólag a törvénynek alárendelt önálló szabályozó szerv, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) látja el, amely jogsértés esetén hivatalból, illetve egyéni panasz alapján is eljárhat. Az Mttv. 185. § (1) bekezdése szerint a Médiatanács vagy a Hivatal (a Hatóság önálló hatáskörrel rendelkező szervei) a médiaigazgatásra vonatkozó szabály (definícióját a törvény 203. § 39. pontja adja meg: ebbe a körbe tartozik többek között az Mttv., Smtv., illetve ezek végrehajtása tárgyában kibocsátott jogszabály, továbbá a médiaigazgatásra vonatkozó, közvetlenül alkalmazandó európai uniós aktus) megsértőjével szemben a törvényben meghatározottak szerinti jogkövetkezményt (bírságot, intézkedést) alkalmazhat.
Vagyis míg a médiatartalom-szolgáltató a szerkesztői felelősség keretei között szabadon dönthet arról, hogy milyen médiatartalmat kíván közzétenni – és ez által milyen értékeket kíván közvetíteni a nyilvánosság felé -, addig a törvényben foglalt korlátok megtartásáért már az előbbin túlmutató, jogi felelősséggel is tartozik. A 444.hu által közzétett, a szexualitást súlyosan szeméremsértő nyíltsággal megjelenítő, szélsőséges obszcenitást közvetítő tartalom pedig figyelmen kívül hagyja a törvényi korlátokat, hiszen egyértelműen sérti a közerkölcsöt, illetve nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy súlyosan károsítsa az azzal – bármilyen jellegű figyelmeztetés nélkül – találkozó kiskorúak szellemi, lelki és erkölcsi fejlődését.
Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS