A világ puzsértalanítása

Kevés lényegtelenebb dolog van a világon, mint Puzsér Róbert. Ezt azért kell komolyan venni, mert ha tudomást veszünk Puzsérról, ha komolyan vesszük, akkor a saját mentális egészségünket veszélyeztetjük ezzel. Puzsér ugyanis az elmúlt hónapokban minden létező határt átlépett, számtalan embert sértett meg, gondosan ügyelve arra, hogy minden érintettet a neki legfájóbb ponton találjon el. Jobb ha kerüljük a játszmáit. 

Ez azt jelenti, hogyha érzelmileg, mentálisan nincs is beszámítható állapotban, az intellektusa még valamennyire működik. Puzsér mostanában nyilvánosan gonosz, nem tudom milyen volt régebben, de nem is érdekel. Mostanában egy merő rosszindulat. Egy ilyen emberrel kapcsolatban csak két lehetőségünk van, vagy nem veszünk róla tudomást, vagy az, amit Ábrahám Róbert tett. Illetve van egy harmadik út, ha beteg embernek tekintjük az így viselkedőket. Miután nem követem Puzsér tevékenységét már évek óta, most kénytelen voltam hirtelen nagyobb adagban fogyasztani. Hát, nem esett jól.

Ha azonban Puzsérról tudomást vesz az, aki a célpontja lesz, akárcsak azért mert valamikor korábban intellektuális partnernek gondolta és vitába bocsátkozott vele, akkor bevonódik egy olyan szélsőséges játszmába, amelyet kicsit is normális ember nem képes elviselni. Ez a puzséri ámokfutás elmúlt hónapjai alapján nyilvánvaló. Ceglédi Zoltán, Hont András, Ábrahám Róbert, Dopeman, eléggé különböző emberek, de mind kaptak már olyan sértéseket Puzsértól, amire reagálniuk kellett. Ceglédi talán ma mutatkozott ki Puzsérnak a Facebookon, Dopeman egyszerűen, jó buddhista módjára, túlnézett rajta, Hont rendesen visszaszólt, Ábrahám meg még futott vele egy kört. Ez utóbbit nem kellett volna, ezzel csak tovább eteti a szörnyet, de ezt már tulajdonképpen maga is megírta már.

Puzsér Ábrahám Róbert esetében minden határon túlment. Pontosan kicentizte az irományát, hogy az mind szövegében, mind hatásában a legrasszistább legyen, átüt minden szaván, hogy élvezi a saját gonoszságát. Nekem ebből kifolyólag már csak olyan szakmai véleményem van Puzsér Róbertról, amely csak azokra tartozik, akik felelősséget vállalnak érte, mert láthatóan saját magáért már ezt sem tudja megtenni.

Sok mindent tanulhatunk a különböző cigány kultúrákból, jót is, rosszat is nyilván, de a család, a férfiszerep védelme pont olyan jó dolog, amit bizonyos korlátok között mi is visszaépíthetnénk a saját kultúránkban. Egy férfi nem tűrhet el minden szóbeli (ez esetben írásbeli) nyilvános inzultust, különösen azokat nem, amelyeket azért mondanak, hogy a környezete, a családja, a barátai, a kollégái előtt megalázzák. Puzsér Ábrahám Róbert provokálásában elment a falig, ki akarta hozni belőle, hogy agresszív férfiként, tehát Puzsér felsőbbrendű egója szerint “cigányként” reagáljon. Persze Puzsér hiába reménykedik, azt az egy pofont egy családapától, egy férfitől kapta, az akcióképes magyar férfiak kilencven százalékától megkapta volna, ha azok közül bármelyikbe így beleáll és még tovább is hepciáskodik.

Puzsérnak a jelleme jelen pillanatban nem működik, tehát vitaképtelen, de miután a rosszindulata koherens, azt az illúziót kelti, hogy vitaképes, párbajképes. Ábrahám Róbert is ennek az illúziónak az áldozata, ez tévesztette meg. Én is csak Puzsér két Ábrahám Robiról szóló Facebook-posztja után mértem fel (különösen a második után), hogy Puzsér milyen hihetetlenül rossz állapotban van, mennyire segítségre szorul. Nem ismerem a családi, baráti körülményeit és azt is tudom, hogy mennyire nehéz, ha nem reménytelen, egy ilyen emberen megpróbálni segíteni. De hát ez a barátok, a rokonok dolga. Azoké is, akiket megbántott, elmart maga mellől. Mindenkié, aki egy kicsit is szerette valaha.

Megírtam már, de sajnos ide is nagyon illik. Annak idején sok kocsmának megvolt az a 160 centinél kisebb belmagasságú, cingár, svájcisapkás, gumicsizmás alkoholistája, aki rendszeresen belekötött a nála 25 évvel fiatalabb és sokkal virulensebb vendégekbe. Akik ebből az alkalomból, az emberségüktől és az alkoholszintjüktől függő mértékben leverték. A kérdés az, hogy mi volt a pszichológiai nyereség ebben a verésben a kis ember számára, azon kívül, hogy a pincérnő a védelmére kelt általában? Hát az, hogy addig a pár másodpercig, a kihívás után és a megverődés előtt egyenrangúnak érezheti magát a nagyokkal és erősekkel.

A mi gumicsizmás emberünknek még őt megsajnáló pincérnője sincs, így értékeljük a sorsát.

Vezető kép: Puzsér abból a korszakából, amikor éppen Karácsony Gergely akart lenni. Puzsér Róbert Sétáló Budapest 2019.09.11. fotó: Horváth Péter Gyula