Joe Biden amerikai elnök egy kicsit úgy csinálta, mint az „okos lány” a mesében, aki jött is meg nem is, hozott ajándékot meg nem is. Az elnökjelölti posztját visszaadta, ám nem lépett vissza az elnöki tisztségtől. Miért kellett volna, tehetik fel most sokan a kérdést? Mert akkor valós sanszot adott volna alelnökének, hogy felépítse egy tehetséges, potens politikus profilját. Ez fontos lett volna, hiszen Kamala Harris eddig teljesítménye nagyjából egyenlő a zéróval.
Joe Biden lemondása csak félig lemondás: ha valóban érdekelné Kamala Harris győzelme, akkor szabaddá tette volna számára az elnöki széket. Vezető demokratapárti politikusok, mint Barack Obama, Hillary Clinton, Nancy Pelosi természetesen kijelentették, hogy mindenben támogatják a jelenlegi alelnököt az „ovális irodáért” folyó kampányban, ám kétséges, hogy ez elég lesz. Kamala Harris eddig csak „biodíszlet” volt rendezvényeken és volt egy szánalmasra sikeredett körútja Közép-Amerikában, amikor egy „kérlek ne jöjjetek” mondattal megpróbálta rávenni az illegális migránsok millióit, hogy ne induljanak útra az USA déli határához. Láttuk a határon feltorlódott százezres tömeget és a kétségbeesett határőröket, szóval az alelnök útja és beszédei pusztába kiáltott szó voltak.
Joe Biden láthatóan kimerült. Ez nem is csoda egy 81 éves férfinél, aki egész életét a politikának szentelte. Politológia és jogi diplomával már a harmincévesen az USA legfiatalabb szenátora volt Delaware államban. Sajnos sokan csak az elmúlt évek bakijaira és elszólásaira fognak emlékezni, pedig, még ha nem is szeretjük a demokrata pártot, Joe Biden ennél többet érdemelt volna. Nem lett volna szabad, hogy idáig fajuljon a dolog, hogy a saját párttársai nyomására lépjen vissza. Ez a folyamat már hetek óta zajlott. Legutóbbi kampányrendezvényén pedig már nem állt mellette a párt intézményrendszerének egyetlen befolyásos embere sem. Különösen nem a korábbi elnöke, Barack Obama. Végül a hálátlan regnáló szerepébe menekült – lehet, hogy gyűlölik, de mindenekelőtt szüksége van rá a pártnak.
Először is, ha Joe Biden valóban segíteni akart volna Kamala Harrisnek, hogy sikeresen induljon az elnöki posztért már régen megtehette volna. Az amerikai alkotmány csak egyetlen szerepet ismer egyértelműen az alelnök számára: közvetlenül helyettesíteni a hivatalban lévő elnököt, hogy a nemzet ne maradjon vezető nélkül. Kamala Harris alelnöksége tehát azzal kezdődött, hogy Biden nem adott neki semmi érdemi feladatot, semmit, amivel igazán kitűnhetett volna az első számú helyettesítőnek. A „Black Lives Matter” mozgalom hatására kellett egy baloldali, afroamerikai nő a kormányba. Ezzel a szociológiai besorolással ki is merült az alelnök szerepe.
Biden egyik eredménye az elmúlt években az volt, hogy összefogta a kiszámíthatatlan demokratákat. Harris hozzájárulása ebben is a nullához közelít. Meglátjuk, hogy képes lesz-e maga mögé állítani a pártot. Ez a következő napokban fog kiderülni.
Ha az elnök most vasárnap lemondott volna, akkor Harris megmutathatta volna, hogy mit tud. Itt van az orosz-ukrán háború, az egyre jobban kiszélesedő közel-keleti konfliktus, amelyek megoldásában az amerikai elnök fontos szerepet játszik, jobban mondva játszhat, ha megtalálja a megfelelő hangnemet Moszkvával és Jeruzsálemmel. Kamala Harris azonnal beléphetett volna a világpolitika porondjára, ha Biden átadta volna neki az „ovális irodát”. Biden ezt nem tette meg, nyilván nem véletlenül. Ebben van makacsság és talán egy kis bosszú is párttársai felé, akik elfordultak tőle és ami legalább ennyire fontos, nincs elég bizalma Harrisben.
Fotó: MTI/AP/Carolyn Kaster
Facebook
Twitter
YouTube
RSS