A sajtó napok óta Puzsér Róbert és Ábrahám Robi vitájától hangos. A felek közötti adok-kapok odáig fajult, hogy Ábrahám Robi végül arcon csapta a kritikust. Kettejük vitája (többek között) abból fakad, hogy Puzsér Róbert színlelt humor álcája mögül öblös cigányozásba kezdett Ábrahám Robi egyik okfejtése kapcsán. Ez később tovább fokozódott. Puzsér Róbert több műsorban is nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illette Ábrahám Robit, aki nem volt rest felvenni a kesztyűt. Hasonló stílusban üzent vissza a “loncsos kuvasznak“, aki visszaüzent… és így tovább.
Puzsér Róbert mindig is megosztó személyiség volt. Ezzel önmagában még nincs is gond. Egy kritikusnak az a dolga, hogy kritizálja a körülötte zajló eseményeket, ez a tevékenység pedig általában megosztó. Alapvető elvárás, hogy értsen is ahhoz, amiről beszél, de Puzsér Róbertet ez az apróság látszólag sosem zavarta, és a tárgyi tudását hangerejével próbálta helyettesíteni. A kritikának azonban megvan a módja. Távol álljon tőlem, hogy megmondjam, ki, mit, hol és hogyan kritizálhat, de vannak alapvető szabályok, amiket illik betartani. Főleg, hogy pár évvel ezelőtt még Puzsér maga mondta, hogy egy olyan országban szeretne élni, ahol nem azért nem cigányoznak, mert tilos, hanem mert tudjuk, hogy nem illik.
Beigazolódott az előítélet
Puzsér Róbert “cigányozásának” a pofon után érte el a csúcspontját. Eddig csak bújtatva, értelmiséginek látszó szóvirágokba rejtve cigányozta Ábrahám Robit (és ezzel együtt minden feltörekvő cigányt), az incidens után azonban rákapcsolt. A szektája ezt zöld jelzésnek vette, a kommentszekció pedig pár perc után úgy nézett ki, mint egy Egészséges Fejbőr koncert nézőtere a Mi Hazánk majálisán. Ezzel bebizonyosodott: az álértelmiségi belbudai aranyifjaknál nincs rasszistább a világon. Csak a jelre vártak, hogy végre cigányozhassanak egy öblöset.
Váratlan kritika
A Puzsér Róbert és Ábrahám Robi között eldurvuló helyzet kapcsán többen is hallatták a hangjukat, Majka azonban sehogy sem illett a képbe. Az ország első számú celebritása egy rövid Facebook-bejegyzésben fejtette ki a véleményét.
A posztból a Puzsér-szektának csak annyi jött le, hogy Majka támogatja az erőszakot és a verekedést, itt azonban ennél sokkal többről van szó. Ez az írás nem az erőszakról, hanem a következményekről szól. Arról, hogy ha szisztematikusan szidod valaki származását, a hitét, a családját, a beteg húgát vagy az édesanyját (főleg úgy, hogy ők sosem ártottak neked), akkor előbb-utóbb valakinél elszakad a cérna. Majka itt a felelősségvállalásról és a következményekről beszél.
Jogos-e a Puzsér arcán csattant pofon?
Aki követte az eseményeket, az tudja, hogy ez nem egy semmiből jött állcsúcson verés volt. Ábrahám Robi számtalanszor kérte Puzsért, hogy ne hazudozzon róla és ne minősítse őt, ha pedig valami gondja van, azt élő adásban vitassák meg. Puzsér korábban ebbe még bele is egyezett, de ez az egyezség a feledés homályába merül. Meg lehet tippelni, hogy melyik oldal részéről.
Ábrahám Robi nem egy kapu előtt várta az arra sétáló Puzsért. Megbeszéltek egy találkozót, ami menet közben elfajult. A szubjektív értékrendem szerint továbbra sem tartom adekvát megoldásnak a másik “megcsapkodását” (mert ez nem erőszak volt, csak egy férfias pofon), ugyanakkor megértem az érzést, ami idáig vezetett. Továbbra sem hiszem, hogy ez az érzés bárkit is feljogosítana a verekedésre, de az érzésnek van létjogosultsága. Hogy ez pontosan mit is jelent, az a videóból kiderül.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS