Tehetségtelen Emberek Pártja

Az a különbség a DK és a Tisza között, hogy Feri legalább jól hazudik (hiszen gyakorolta reggel, éjjel, meg este). Magyar meg csak megpróbál hazudni, de vagy az embereket nézi annyira tudatlannak, hogy még a legátlátszóbb csúsztatást, a legvadabb összeesküvés-elméleteket is beveszik neki, vagy ő maga képtelen átlátni saját hazugságainak igencsak lyukas hálóján. Bármelyik is igaz a kettő közül, Magyar a puzséri fércműveltség üvöltő agressziójával próbálja palástolni a valóságot, s mint ilyen, maga köré gyűjti a hasonló embereket. Radnai Márkkal és Nagy Ervinnel két olyan magánéleti ripacsot vett maga mellé Magyar, akikkel hárman nagyon nehezen fognak megférni egymás mellett, ha a sikerek után stagnálás, vagy nehéz döntések, esetleg kudarcok következnek.

Magyar Péter jellemrajzáról már sokat megtudhattunk. Nárcisztikus, aminek legnyilvánvalóbb megjelenési formája nem is önmaga bennfentességének hangoztatása, sokkal inkább szembetűnő, hogy miképp próbálja kompenzálni akár egy beszélgetésen belül saját fontosságának állandó hangoztatását. Az a kommunikációs hullámvasút, amelyen akár két mondaton belül eljutunk oda, hogy Magyar saját megfogalmazása szerint “egy utolsó senki” volt, majd a következő gondolatmenetben már a kormányban vannak barátai és olyan helyeken vacsorázott, hogy azt el se tudnánk képzelni, annak a nárcisztikus jellemnek a megnyilvánulásai, amely a folyamatos megfelelési kényszer és a rivaldafény utáni sóvárgás felörlő elegyéből adódik. Ilyen mentális állapotban az agresszió, mint az útkeresés sikertelenségére adott válasz gyakorlatilag természetes reakció. Ha úgy tetszik, ösztönös.

Nem csoda, hogy a baloldal messiása borzasztóan repetitív. A megfelelési és ragyogási kényszer közti állandó őrlődés mellett hasznos, ha begyakorolt fordulatokkal reagál, amelyek számos médiaszereplése alatt azonban hamar elkopnak. Ebből adódik, hogy alkalmasint furcsán, a beszélgetés ritmusától, tartalmától eltérő válaszokat ad. Magyar nem terel, mert erre szellemileg képtelen: egyszerűen rossz sémákat társít bizonyos helyzetekhez. Ennek nyilvánvaló példája, mikor a jereváni rádió történetével reagált Radnai Márk ujj eltörős történetére a Telexnek, de az is, mikor Pákán a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozva arról beszélt, volt barátnőjének anyja nem is ült börtönben.

A tehetségtelenség érzete azonban nem csak rá igaz a Tisza környékén: Radnai Márkról például a nem túl kormánypárti ÉS újságírója mondta azt, hogy jó lenne, ha megtanulna rendezni, mielőtt színdarabokat jegyez. Nem túl elrugaszkodott kérés, de ugyebár az önmaguk hatása alatt álló önérdemes művész számára ez maga a skandallum. Nem is csoda, hogy ujjakat akart törni a kritika hallatán. Zárójeles megjegyzés, ha a rendezői utasításokat is hasonló írásmódban adta ki, nem csoda, hogy félrecsúszott a színészek játéka. Az ÉS szerzőjét megfenyegető, máig nyilvános üzenete, ami a Facebook szerint valamiért nem sért irányelveket, valamilyen mordori nyelven íródhatott, írásjelek és ékezetek hiányában, tetszőleges sorrendben egymás után hányt betűkből nem sokat lehet érteni. Zárójel bezár.

Magyar viszont kiállt emellett az ember mellett, mondván egyszeri botlás volt (utána egy újságírónőt is megfenyegetett, de a független sajtó ezt már nem boncolta), és amúgyis, aki a kritikát írta, “ki akarta nyírni” Radnait. Nem, kedves Péter, a kritika egy olyan műfaj, ahol kritizálnak. Persze, a szektában ez szokatlan. Ott csak az olyan felsőbb transzcendesek lehetnek kritikusak, mint a Minden Magyarok Messiása.

Az agresszív dacszövetség triumvirátusanak harmadik ága a kultuszminiszternek beharangozott Nagy Ervin, aki a sértett értelmiségi archetípusaként jelenik meg a Tisza farvizén. Nagy Ervin a magyar filmipar kiemelt arcaként egy jó évtizeden át élvezhette, hogy a kor kultúr- és médianyilvánosságát leuraló balos konglomerátum a tenyerén hordozza. Szomorú sorsfordulat volt számára, mikor a versenyhelyzethez hozzá nem szokott mogulok inkább új alternatívák után néztek a sorozatokhoz, filmekhez, mielőtt az utóbbi időben politikai szerepvállalását figyelembe véve, ismét alkalmas színésznek nem találták. Összességében azonban azt a réteget testesíti meg, aki szerint nem saját hiányosságai miatt nem boldogul az általa elvárt szinten, hanem csakis a kormány tehet mindenki sikertelenségéről.

És a párt “futottak még” kategóriájú támogatói között érdemes megemlíteni NoÁr-t, aki bokszolni akart a megafonosokkal. Őt sem a sikeres színházi szereplései, vagy átütő mozgalmár sikerei miatt ismerhetjük.

Úgy tűnik tehát, hogy a Tisza vonzza a tehetségtelen, pályájukban csalódott egzisztenciákat. Ezek az emberek azok, akik botot dugnak a saját küllőik közé, majd meglepődnek, mikor elesnek. Akik elrúgják a labdát a jobbal a bal elől, akik szerint Orbán rendelte az esőt a balatoni hétvégéjükre, ahová ugye a fent említett miniszterelnök miatt el se tudnak menni, csak mégis. Valóban a csalódott emberek pártja a Tisza, de nem a csalódott fideszeseké, hanem a magukban csalódott, de felelősségvállalásra képtelen embereké.